Lázár János hangsúlyozta: a termelésbe, a mezőgazdaságba, az iparba kell invesztálni, magyar bankrendszerrel, hitelezéssel és támogatási rendszerrel, valamint az összes európai uniós forrás átalakításával meg kell teremteni a termelő vállalkozások stabilitását.

A szolgáltatók "megregulázásával" is fellép a kormány a szegénység ellen. Közölte: a távhő után hatósági áras lesz januártól a víz- és a szemétszállítási díj, és ezt az áram és a gáz esetében is megpróbálják bevezetni. 

- Lázár János, Salgótarján, 2012. október 18., csütörtök (MTI)

Minden kapcsolat alapja a bizalom. Ha van bizalom, bármi megtörténhet, ha nincs, akkor jó eséllyel semmi nem fog. Azt gondolom, a bizalom egy olyan alapvető emberi, civilizációs érték, melynek a jelentőségét, fontosságát és szerepét az élet bármely területén mindenki megérti és elfogadja. A bizalom jelentőségének semmibevétele és fontosságának meg nem értése, véleményem szerint bárkit alkalmatlanná tesz minden olyan interakcióra, mely emberek között zajlik. Nincs ez másként az üzleti életben sem.

A bizalom kiemelt fontosságú az üzleti életben. Talán fontosabb, mint bármi más. Ahhoz, hogy egy üzlet létrejöjjön, ami által munkahelyek teremtődnek, adófizető munkavállalók kerülnek a rendszerbe, beruházások jönnek létre, mely alapját képezi a jövő gazdasági növekedésének, esszenciális fontosságú, hogy meglegyen a bizalom. Ez nemcsak a felek közti, hanem az üzleti környezetbe vetett bizalmat is jelenti, hiszen az ad keretet a vállalkozás működésének. Nem véletlen, hogy a vállalatok a jogbiztonságot fontosabbnak tartják egy beruházás megvalósításáról születő döntés során, mint például az adókedvezményeket.

A nagyobb probléma az az üzenet, amit a kormány küldött az országnak, nevezetesen a bankokkal felrúgott szerződés. Ez azt mutatja, hogy vagyis olyan példát mutat a kormány, nem érdemes, nincs súlya nincs becsülete sem a szavuknak se az írott megállapodásnak, ha ezt egyoldalúan felrúgja. Ez sajnos az a kormány amelyik egy írott megállapodásból visszalép ilyen drasztikusan, egyoldalúan az nem csak azzal a szektorral fogja legközelebb megtenni, hanem bárkivel. Ez egy fontos üzenet, mert egy komoly bizalmatlanságot szül. Ennek lehet egy sokkal durvább gazdaság lassító hatása, mint önmagának a megszorítási csomagban lévő tételeknek.

- Szalay-Berzeviczy Attila, M1 Az Este, 2012. október 18., csütörtök

Ez világos beszéd. Egy olyan országba senki nem fog befektetni, melynek a kormánya folyamatos jogbizonytalanságot tart fenn, amelyik semmibe veszi saját írott szavát, amelyik folyamatosan belenyúl a magán és vállalkozói szféra megállapodásaiba, melyik saját maga akarja alakítani a piaci folyamatokat, például a piaci árak meghatározásával. Lázár kijelentése az ipari beruházásokról ezen a ponton válik pusztában derengő hagymázas vágyálommá, mert ha a magánszféra a kormánnyal szembeni bizalmatlanság miatt nem fejleszt - arról nem is beszélve, hogy pénzt sem kap rá, mert a kormány a pénz áramlásáért felelős bankokat tartja a legnagyobb bizonytalanságban - akkor nem marad más szereplő, mint az állam, illetve az állammal kapcsolatban álló "baráti cégek".

Az állami szerepvállalás erősödése nem más, mint a visszatérés a rendszerváltást megelőző érába, az állam által elfogadottnak tekintett cégek térnyerése pedig az afrikai korrupráciák hagyományainak követése. Egyik sem a gazdasági növekedés biztos alapja.

Lázár János a csütörtöki salgótarjáni nyilatkozatával teljesen világossá tette, hogy a jelenlegi kormányzat (ne feledjük, Lázár jelenleg a Miniszterelnökséget vezető államtitkár), egész egyszerűen nem tudja értelmezni a bizalom fogalmát, ezzel pedig nagyobb károkat okoz az országnak, mint Matolcsy bármelyik eddigi csomagja.

Update 1.: Az, hogy Angela Merkel milyen magyarországi folyamatokkal, jelenségekkel szemben kritikus, lényegében ismert. Jogbiztonság, gazdaságpolitika kiszámíthatósága, bizalom: ezeken a területeken érzékelnek súlyos problémákat a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok is. A szövetségi kormány véleménye az, hogy amit a kormány a bizalom terén elvesztett, azt nem lehet egyik napról a másikra helyreállítani.

Az Orbán iránti bizalmat nehéz helyreállítani - üzeni a német kormány

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tulajdonképpen semmi különös nem történt a kormány mai bejelentésével, miszerint még további pénzelvonásra van szükség a költségvetési hiány tartásához. Mindenki tudja, hogy Matolcsy egy tehetségtelen bohóc akinek a programja, lassan már kimondható, hogy évek óta megbukott. Mindenki tudta már a nyáron elfogadott költségvetés körüli idétlenkedés után, hogy a költségvetés nem lesz tartható és újra kell tervezni. Azt is mindenki tudta, hogy hiába áll elő a kormány három havonta valami csomaggal az egész műsor csak cselekvés látszatát igyekszik fenntartani. Azt is mindeni tudta, hogy a kormány nem lesz hibás, hanem majd valaki más (ezúttal az IMF nem lehetett, hát lett a másik joker, Brüsszel). Azt is mindenki tudta, hogy a kormány már csak meg sem próbálja magát tartani a korábbi ígéreteihez és megállapodásaihoz, ha a pillanatnyi érdekei úgy kívánják. Azt is mindenki tudta, hogy a szavazások szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett nyugdíjasok továbbra is érinthetetlenek. Mint anno a rendszerváltás előtt.

Lassan mindenki leszámol magában azzal a nézettel is, hogy "ne az emberek fizessék meg", mert végső soron mindent az emberek fizetnek meg. Hiszen ki más fizetné? Cirmos macskám még nem jelentkezett, hogy akkor ő most fizetné a személyi jövedelemadómat helyettem. Népszerű elgondolás, hogy majd megfizetik a cégek, meg a multik, meg a mocskos kapitalista karvalytőkések. Tulajdonképpen ez még jól is hangzott a szocializmusban, de egy piacgazdaságban azért ez másként működik és bár nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz vissza kíván térni a kommunista gyökereihez (mihez máshoz térne vissza, hiszen onnan jöttek ők is), azért remélem, hogy ez csak átmeneti állapot lesz.

A jelenlegi gazdaságpolitikai kurzus doktrínája szerint az emberek helyett a költségvetés lyukait leginkább a külföldi cégeknek és a bankoknak kell megfizetnie. Ennek megfelelően a kormány rájuk vet ki adót, illetve kénye kedve szerint rúgja fel a velük kötött megállapodásokat. Ennek a következménye az, hogy Magyarországra nem érkezik tőke, a bankok pedig nem adnak ki hiteleket a vállalkozásoknak. Vagyis, nem jönnek létre munkahelyek, az elbocsátottakat nem pótolják, a fizetéseket csökkentik, vagy feketén adják ki és máris ott vagyunk hogy az emberek megfizették. Természetesen erre a válasz, hogy a közmunka. Amit azonban szintén az adófizetők fizetnek, azok akik még nem mentek ki külföldre és érdemi termelő vagy szolgáltató munkát végeznek. 

A jelenlegi megszorítási csomag továbbra is a növekedés lehetőségét ássa alá és az államszocialista berendezkedés irányába mutat. A tőkemozgást korlátozza - szegény Széchenyi a sírjában forog -, minél több embert próbál az államtól függővé tenni és bezárja az ország gazdasági kapuit. Ezért kellett rendszert váltanunk, hogy ismét ugyanoda menjünk vissza?

Socialist governments traditionally do make a financial mess. They always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them. They then start to nationalise everything, and people just do not like more and more nationalisation, and they're now trying to control everything by other means. They're progressively reducing the choice available to ordinary people.

- Margaret Thatcher

Ismerős?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

A választási regisztrációs vita egy furcsa folyománya: vasárnap este Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője felvetette, minek Magyarországnak kötelező lakcímnyilvántartás, csinálhatnák ezt az önkormányzatok is. Első ránézésre talán meglepő, a párt eddigi, ultracentralizáló elképzeléseivel homlokegyenest ellenkező a javaslat. Persze mindjárt érthetőbbé válik úgy, ha a központi lakcímnyilvántartás léte a választási (elő)regisztráció elleni legnyilvánvalóbb technikai érv. Nosza, verjük szét (rakjuk az önkormányzatokhoz, aztán majd lesz valami), de regisztráció, az lesz! "Gombhoz az országot" - írja az "Így írnánk mi" blog a HVG-n.

Olyant már láttunk, hogy a Fidesz, ha egy vitában ellenérvekkel találkozik, törvénymódosítással akarja azt kilőni (szerencsére a bírói nyugdíjkorhatár csökkentését végül nem kísérte az egyetemi tanárok kötelező 62 éves nyugdíjazása, amire csak a felsőoktatás ment volna rá azonnal). Ez viszont most egyrészt veszélyes, másrészt tényleg filozófiailag megy teljesen szembe a Fidesz eddigi államfelfogásával.

Ez utóbbinak akár örülhetnénk is, ha nem lenne Napnál világosabb, hogy csak egy eleve vesztett vita érvei ellen próbálnának meg így harcolni. Magunk is kritizáltuk korábban a párt végletekig központosító, az önkormányzatokat ügyintéző elöljárósággá tevő elképzeléseit. Most is megkérdezhetjük: ha megbízunk abban, hogy egy önkormányzat képes közhiteles lakcímnyilvántartást vezetni, miért ne lenne képes egy általános iskola fenntartására, működtetésére? Vagy az érvek elleni harcban esetleg - mint ez esetleg felsejlik a híradásokban - akár a lakcímnyilvántartás kötelező jellege is áldozatul eshet? Ezt nehezen tudnánk elképzelni, bár mostanában minden lehet.

A javaslat viszont elég veszélyes - főleg azért, mert a NER alapszabályai szerint akár egy hét alatt gránitba, oppardon Alaptörvénybe is faraghatják, és mire kiderül, hogy esetleg a rendőr nem tud kihez fordulni adatért egy igazoltatásnál, vagy nem lesz olyan állami címlista, ami alapján kiküldenék a miniszterelnök marketing-leveleit, addigra késő. Én nem vetem el alapból az elképzelést csak azért, mert Rogán mondta - csak legyen érdemi érv mellette, azon kívül, hogy "szocialista csökevény". De az ég szerelmére, ugye legalább nem egyéni módosítóként, gyorsított eljárásban adják be, hogy eszükbe se juthasson, milyen súlyos mellékhatásai lehetnek a tüneti kezelésnek?

Mert ez tüneti kezelés: egy érvet próbál meg kilőni a regisztráció ellenzői kezéből, és érvet kreálni a vérszegény támogatói véleményeknek. Egy technikai érvet kilő, de az ellenző négyötöd csak felesleges mizériák nélkül, minél kisebb macerával szeretne szavazni. És ha lehet, nem szétverni az országát, annak adatbázisait a vita hevében.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

"Győzelemre készülünk, de átgondoljuk ezt a vészforgatókönyvet" - mondta Orbán Viktor Cegléden a gazdaszövetség ifjúsági tagozatának ülésén arra a felvetésre, nem kellene-e kétharmaddal bebetonozni a leendő agrártörvényt. Az, hogy ezt azoknak mondja, akik kevés sikerrel indulnak a földbérlet-pályázatokon, mostani mondandónk szempontjából másodlagos.

Az már sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán felvetődik. Hogy egy ilyen kérdésre már nem egy félmosolyt kísérő legyintés a válasz, hogy hiszen úgyis mi győzünk. A választási vereség lehetőségét már nemcsak a belső elemzések fogadják el olyan lehetőségként, amelyre esetleg érdemes felkészülni, de az a párt és a kormány kommunikációjába is utat talált, méghozzá a legfelső szinten. Ez mindenképp érdekes fejlemény - a pártok saját véleménye lehetséges választási eredményeikről mindig érdekes útmutatás az erre fogékony, de esetleg kevéssé elkötelezett választóknak is.

A másik következtetés messzebbre vezet. A gyűlésen felvetett kérdés és a rá érkező miniszterelnöki válasz egy nyilvánvaló szcenáriót vetíthet előre: ha a választás előtt a kétharmados kormánypártnak az esetleges vereséggel is szembe kell néznie, a törvények mely körét próbálhatja így "kétharmadba vésni"? Ha mégis győznek, sőt esetleg ismét kétharmaddal, akkor ez nem jelent problémát, lehet tovább farigcsálni a törvényeken később is. Ha győznek, de nincs kétharmad, hát az már felvet olyan problémákat, hogy ha mégis bennmaradt valami, a sürgősséggel beadott egyéni indítvány nyomán ki nem tárgyalt hiba, akkor az esélyes, hogy ott is marad. Ha pedig nem ők nyernek, de a többség csak sima és nem kétharmados, akkor jöhet a rock'n roll, kormányozzanak ők ezekkel a szinte megváltoztathatatlan szabályokkal.

Ez utóbbival sok újat nem mondtam. Ámde annak a kifejtését még nem láttam sok helyen, hogy milyen további hatással lehet az esetleges vereség megfontolása a mai többség részéről magának a választási szabályrendszernek az esetleges (vissza) módosítására. A már elfogadott szabályok (előregisztráció nélkül is), az egyfordulós, a korábbi rendszerhez képest az egyéni körzetek felé hangsúlyosabb és a győztest túlkompenzáló mandátumszámítás eredménye az, hogy kicsit veszteni nem igazán lehet. Ha a pálya, a vélemények, a pártok közmegítélése a választás napján csak kicsit lejt valamelyik párt(szövetség) felé, annak sokkal könnyebben lehet kétharmada, mint eddig. Ha azt látja majd esetleg a Fidesz, hogy ki is kaphat, nem fogják-e ezt mégis visszacsinálni a kétharmadukkal - amíg lehet?

És ebből a szempontból a legkínosabb kérdés, hogy akkor, amikor ez az esetleges felismerés (nem biztos, hogy lesz rá okuk!) előáll, meglesz-e még ehhez a kétharmaduk? Szó se róla, eddig fegyelmezett a párt és a frakció, de ha kiszalad alóluk a szőnyeg, az itt is megjelenhet. Annál pedig kevés rosszabb forgatókönyv lehet nekik, hogy látják, hogy a győztest túlkompenzáló rendszert kreáltak, nem ők állnak győzelemre - de már vissza se tudják csinálni.

Ismétlem: ez nem a ma, és lehet, hogy nem is a holnap problémája, sőt az is lehet, hogy nem is áll elő olyan helyzet, hogy elő kéne kerülnie. Csak mondom, hogy nem lehetetlen. Már a miniszterelnök szerint sem.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Nem az ő hetük ez. Kiszorítják őket a "harmadik erő" még csak vizionált pozíciójából, prominens képviselőjük elkövet egy ki nem kényszerített szarvashibát Chávezzel, és kijönnek egy, Matolcsyt is leköröző tündérmesével gazdaság-ügyben. Lehet - bár még korántsem biztos - hogy a Fidesz lefelé spirálba került, de nekik még van honnan esni, lehet korrigálni. Az eddig is az észrevehetőségi határon álló LMP ezt a luxust nem engedhetné meg magának.

Bajnai és a Milla bejelentése, hogy a volt miniszterelnök az immár egyesületté szerveződő csoport október 23-i tüntetésén mond beszédet és lép vissza ezzel a hazai politikai életbe, pont az LMP-t hozza gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe. A párt elképzelése, hogy Orbánt úgy kell leváltani, hogy ez ne vezessen a szocik visszatéréséhez - most egy pillanatra ne menjünk bele abba, hogy ez a számunkra is szimpatikus elképzelés reális-e - úgy körvonalazódott eddig, hogy a bizonytalan bázisú, és a politikában ismeretlenségük és szervezetlenségük miatt eddig gyakorlatilag súlytalan rendszerkritikus szervezetekkel, elsősorban pont a Millával, esetleg a 4K-val lépjenek szövetségre. Kicsik a kicsikkel, ez önmagában is elég illuzórikus elképzelésnek tűnt. Ezután Schiffer András, a párt pillanatnyilag is egyik legerősebb arca kijelentette, hogy na Bajnaival aztán nem, őt is az elutasítandó szocik közé sorolva. Erre most Bajnai - aki valószínűleg önmagában komolyabb tájékozódási pont az ellenzékben, mint az LMP, a Milla és a 4K együtt - épp a Millával látszik összefogni. És ha az is erősen kérdéses, hogy egy erő vagy csoport megél-e a Fidesz és az MSZP között, akkor az viszont biztos, hogy kettő nem. És ki bukhat itt nagyobbat?

Ez már önmagában elég kellemetlen, de legalább az LMP eddigi arculatát folytatja. Erre jön Scheiring Gábor, az LMP parlamenti képviselője, és leírja a blogján, hogy Venezuela nem túl jogállami módszereket alkalmazó elnöke mekkora faszagyerek és micsoda modell a dél-amerikai baloldalon, amely így akár alternatívája is lehetne a korrupt hazai jobb- és baloldalnak. Na azt hiszem, ezt hívják ki nem kényszerített hibának. A részletes bírálatba nem megyek bele, megtette azt a HVG publicistája (érdemes elolvasni, nagyon jó!), elég legyen itt annyi, hogy felveti egy egalitáriánus, kőkeményen szocialista párt világképét.

Ezután ma bejelentik a költségvetési elképzeléseiket. "Igazságosabb adórendszert" - írják, meg "3 kulcsos progresszív jövedelemadót". Ami ugyan nincs az anyagban, de 4 milliós éves jövedelem felett 45%-os SZJA-t vezetnének be. Mondom, kőkeményen szocialista program. Az pedig, hogy ez a tervezet a szokásos módon tele van a "zöld" és "öko" jelzőkkel, amelyeknek a valóságra vetítése feltehetően amúgy matolcsysan, vagyis ki tudja hogyan történne, már meg sem lep.

Értem én, mindig is értettem, hogy ők váltópárt akartak lenni. Meg is írtuk, hogy talán még az év elején nem lett volna teljesen esélytelen a dolog - ehhez azonban például elnököt kellett volna választaniuk, és inkább a csalódott, Fideszből kiábrándult, de az LMP vonalától feltehetően valamelyest jobbra álló szavazók megnyerésére koncentrálni, esetleg Ángyánt a csapathoz hívni. Ezekből szinte semmi nem történt. Most a csalódottakat majd elviszi Bajnai, ha ő nem tudja, akkor az MSZP, ha nem lesznek elegen, akkor marad Orbán. De az LMP innen nem tudom, hogy áll fel. Chávezzel meg 45%-os SZJA-val biztosan nem fog.

Kár.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a végére mindenki megjavul. Orbán Viktor is szépen lassan rá fog jönni, hogy meghúzni a tehén farkát, pocsolyába kergetni a jószágokat nem szép dolog, mint ahogy nem szép dolog erőből kormányozni, nyudíjvagyont elvenni, országot alázni ésatöbbi ésatöbbi. Nils Holgerssonnak ez sikerült, bár a svéd modell ebben az esetben is kicsit más. Ott egy hóbortos törpe változtatta törpévé a kölyköt, itt a négyévenkénti választások - mert még van ilyen - mumusa lesz az, aki mosolyra fakasztja a fideszes vezérkart. A recept a régi. Nem bántani kell a jószágokat, hanem simogatni a fejüket, cserébe még négy évig mindenki marad az istállóban.

Valljuk be, OV már majdnem van olyan dörzsölt mint Kákalaki Akka, a kis két éve húzódó csodálatos utazása miatt unortodoxia felett pedig van mit pótolni. Valami furcsamódon a gaz IMF még mindig tárgyalópartner, Matolcsy elv..., pardon bajtárs szabadságharca lassan olyan kínlódássá válik mint Mao nagy menetelése, úgyhogy van honnan feljönniük a fiúknak. Persze ez sem meglepő, minden kormány az első félidőre rakja a keserű dolgokat, a végére meg valami édeset (unikum-vacsora-hubertus), hogy jó szájízzel menjünk el szavazni. Amióta a világ világ, ez így ment. A soproni fiaskó pedig pont az a kilométerkő, ahol el kell kezdeni osztani az édeset.

A kérdés csupán az, hogy az eddigi két év “eredményei” után mi van még bevethető állapotban. Merthogy Nils Holgerssonnak ingyenbe volt segíteni a sok-sok bajbajutott állaton, megmenteni a medvéket, bocikat, kacsákat és ludakat, de Orbán Viktornak kicsivel többet kell felmutatnia. Mondjuk ha lenne olyan kis piros sapkája, a végén fütyülővel, elég lenne csak belefújni, és a szmöre-IMF már kotródna ki az országból. De nincs neki, sőt Matolcsy (Úristen, kinek a ötlete volt hogy Hacser Józsa legyen pocok szinkronja???) 400 milliárdos megjavuló csomagja olybá tűnik, mintha az IMF fütyülőjét kellene a szánkba venni. Na, ennél komolyabb násztáncot ez az ország még nem járt, de a libák se Lappföldön. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy az unikum-hubertus recept most is működni fog. Úgy tűnik messze belegázoltunk az unortodoxia mocsaraiba, és egy kurva vasunk se lesz  már hangulatjavító intézkedésekre 2013/14-ben. Nils Holgersson ebben az esetben odaállna Kákalaki Akka elé, és bocsánatot kérne. Hogy miért? Mert ő tényleg megjavult útközben. A mi Orbán Viktorunkról ezt nehezen képzelem. Jó lenne egyszer azt látni, hogy Matolcsy helyett egy szakembert ültetne a miniszteri székbe, és okos embereket megkérdezne, merre tovább?

Ehelyett félek hogy el fog durvulni a politika, nem véletlenül lett bedarálva a média, az alk. bíróság, a jogrendszer, Azerbajdzsán... A mi Nils Holgerssonunk egy óvatlan pillanatban ki fogja tekerni Márton lúd nyakát, meg fogja sütni és az egészet pocokra keni. Teszi ezt majd azért, hogy akit még meg lehet etetni, azt legyen mivel jóllakatni, akiket pedig nem, azt egymásnak ugrassza. Így aztán 2014-re ad hoc jóllakottak, és egymást tépő ellenzékiek maradnak.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Hoffmann Rózsa bizalmat kér. Nem kellene már. 2010-ben megkapta, de nem sikerült megfelelnie a társadalmi elvárásoknak. A felsőoktatás fenntarthatatlanná és a korábbiakhoz képest diszkriminatívabbá vált. A közoktatás rendszeréből csak a panaszok hangja hallatszik ki. Nem nevezhető ki államilag annyi marionett bábu iskolaigazgató, hogy el tudja nyomni a felháborodás zajait. Nem állítható föl annyi iskolaőr, hogy biztosítani tudja a szülők és pedagógusok nyugalmát. A pedagógus életpálya-modell totális kudarcot vallott.

Akit korábban is foglalkoztatott a téma, pontosan tudta, hogy ez lesz a vége, mivel a 2011-es nyilatkozatokból, elszólásokból világosan kiderült, hogy a Kormány nem biztosít költségvetést a terv mögé. Sem akkor, sem azóta. (Ennek ellenkezőjét Államtitkár Asszony sajnos a mai napig is elhiszi kollégáinak – de talán már nem sokáig.) Tavaly még annak függvénye volt a bevezetés, hogy a gazdaság milyen mértékben fog pozitívan teljesíteni: ma már – annak tudtában, hogy nem várható felemelkedés – maximum azon töprenghetnek a minisztériumban, vajon az óraszámok drasztikus emelését is elhalasszák-e tűzoltás gyanánt.

A pedagógus életpálya-modell nem volt rossz ötlet: a tanárok professzionális szakemberekké válásához egy ösztönző, egyben szigorú pedagógusminősítő-rendszer kiépítése vezetett volna el. Szerves része lett volna a teljesítményalapú bérnövekedés, a rendszeres továbbképzésre kötelezés, az esetleges eltanácsolás lehetősége. A tervezhetőség a pedagógus számára, világos játékszabályokkal: előre láthassa, mit kell letennie az asztalra ahhoz, hogy karrierje (fizetés, rang, megbecsülés, a tevékenységi körök kibővülése) fejlődhessen.

Rózsa volt, kóró lett.

Az államtitkár bizalmat kér. Megkaphatja. Bízunk benne; hogy lemond. Bízunk benne, hogy ezzel demonstrálja, mennyire nem ért egyet kormányának oktatáspolitikai elképzeléseivel. Bízunk benne, hogy végre beismeri: az elmúlt évek intézkedései kudarcot vallottak. A szakma becsületéért. Meg a sajátjáért.

Ángyánnak sikerült.

„Az egész pedagógus életpályát csak együtt lehet bevezetni. Tehát azt nem tudom elképzelni és elfogadni sem tudnám, hogy a béremelés elmaradásával együtt a pedagógus életpálya egyéb intézkedései életbe lépjenek. Dupla vagy semmi. ” – Hoffmann Rózsa államtitkár (HírTV - Kontraszt, 2012. október 7.)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Időnként nem hiszek a szememnek. Mondjuk a mai hirdetések sem egy matyóhímzés, nade ez:

A Safarov-üggyel kapcsolatban Szijjártó Péter a bizottság ülését követő sajtótájékoztatón azt mondta, a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti a Safarov-ügyet.

(Index, 2012. október 9.)

Dehát ezt egyszer már lezárták, pontosabban lezártnak tekintették, nem?

Nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti a Fidesz az azeri kiadatás ügyét - jelentette ki Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője.

(origo, 2012. szeptember 1.)

Jó, tudom, az egyik a kormány, a másik a Fidesz, de ahogy a Tanú végén a foglár mondta: "egy brancs maguk, ne is tagadja", szóval ez hadd legyen mindegy. De attól, hogy havonta mantrázzák, hogy lezártnak tekintik, attól az még vérciki marad. Pláne a legújabb fejlemények tükrében, és akkor, amikor úgy tűnik, mégis jönnek valamilyen üzlet ügyében Azerbajdzsánból.

 Vagy ez olyan, hogy havonta kinyílik magától?

Update, 2012. október 10, 23:15: Ezt érdemes elolvasni, végre érvek kormányoldalról!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Az elmúlt hetek vitái után hangsúlyozom: ez a poszt nem a regisztrációs folyamatról szól, hanem magáról a szavazásról. Bevallom, nem igazán tudom követni, hogy áll éppen a választójogi törvény vitája a Parlamentben, mely elemeket fogja törvény tartalmazni és melyek kerülnek az alaptörvény átmenetei rendelkezései közé. Nem tartom azonban véletlennek, hogy nyári tusnádfürdői lebegtetés után tegnap a Diaszpóra Tanács is támogatta, hogy határon túl élő honfitársaink levélben adhassák le a szavazatukat. És mielőtt valaki megkérdi, hogy "az ki és mióta tényező?", tudnunk kell, hogy az ülésüket neves vendégek is meglátogatták, sőt beszéltek is ott: Orbán Viktor és Semjén Zsolt. Márpedig ha ők támogatják a dolgot, akkor könnyen lehet, hogy ebből lesz valami. Akkor pedig érdemes megnézni, hogy megoldható-e ez? Itt a legfontosabb szempont, hogy kellően megőrizhető-e a választás hitelessége?

Előrebocsátom, számomra a választás hitelessége, szabályos mivolta azzal garantálható, ha biztosítja annak a lehetőségét, hogy minden induló számára - amennyiben élni akar vele - biztosítja annak lehetőségét, hogy alternatív úton maga is kiszámolhassa a végeredményt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindig van 2-3-4 párt és ebből minimum 1-2 ellenzéki, amelyik minden (vagy majdnem minden, és ahol nem, ott sem tiltás, hanem véges kapacitásai miatt) szavazókörben delegálttal bír, akik a számlálás után megkapják a szavazóköri jegyzőkönyvet. Ezekből pedig maguk is össze tudják adni a számokat, és rá tudnak mutatni, ha a hivatalos eredmény és a saját számaik közt érdemi eltérést látnak. A delegált feladata természetesen nemcsak a számlálás, de a szavazócédulák kiadásának ellenőrzése is (tehát hogy mindenki csak egyszer szavazhasson), illetve a törvény külön rendelkezik, hogy hogyan kell megállapítani és (az első megérkező szavazó bevonásával) hitelesíteni, hogy a gyűjtőurna valóban üres a szavazás megkezdésekor.

A lényeg, hogy azoknak a képviselői, akikre szavazni lehet, ott ülnek a bizottságban - minden szinten. Vitás esetekben pedig közösen döntenek, és a döntést az esetleges eltérő véleményekkel később is nyilvános jegyzőkönyvben rögzítik. Ez az alapelv - a laikus választhatók delegálhatósága. Ők az érdekeltek a szavazás tisztaságában. A hivatal - álljon bár köztisztviselőkből - érdekeltsége nem ekkora, így nem tudok olyan rendszert elfogadni, amelynek bármely eleme kizárólag az államszervezeten alapszik - az államszervezetet ugyanis mindig az éppen működő kormány irányítja, ő pedig a választáson érdekelt fél.

A kérdés az, hogy Táncos Csuda Mózes kommandói lakos hogy szavazhasson levélben? Kitől kapja meg a szavazócéduláját, ki bontja fel a visszaküldött szavazatot, ki - és hogyan - ellenőrzi, hogy ő küldte-e? Meg persze azt is, hogy rajta van-e a választói névjegyzéken. Ebből a "ki ellenőrzi, hogy ő küldte-e" kérdésre kérek elsősorban válaszokat és javaslatokat. Hangsúlyozom: olyan megoldást, amelynek minden eleme hozzáférhető, látható minden országos listás párt számára (Mózsi ugyanis közülük választhat). Hogyan kerülhetők el azok a kínos riportok, amikor a bulvárlap mutatja a jegyzőkönyvet, hogy X.Y. szavazott Szepsiben vagy Kolozsvárott, aztán a következő képen X.Y. beszél arról, hogy azt sem érti, mi a kérdés, és ő ugyan nem szavazott magyar választáson, maximum a Readers' Digest-nek küldött vissza valami válaszborítékot. Ne felejtsük el: eddig itthon is és a külképviseleteken is a személyazonosság igazolása után szavazhattunk, és itthon ez továbbra is így fog működni.

Minden működő megoldás érdekel. Tényleg jó lenne, ha ők sem kényszerülnének többórás utazásra a szavazat leadásához - de vigyázat: egy kondér leves plusz egy kanál trutyi, az már nem egy kondér leves, hanem. Ennyit azért nem ér a dolog. És igen: tudom, hogy ezt sok helyen megoldották, de hogy ezek a kérdések ott is folyamatosan felmerülnek, azt a képre kattintva - igaz, angolul - elolvashatjuk.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Újabb termék- és szolgáltatáscsoportot tett feketelistára a Kormány. A nyerőgépek azonnali kilövésére kapott parancsot Navracsics Tibor és - valljuk be - ezúttal is furcsa körülmények között született halálos ítélet. A fejleményre viszont a dühödt (ellen)véleményformálók is csak reflexből reagáltak: így ahelyett, hogy végre egyszer ők is örömtáncot lejtettek volna, mérgesen zúgolódtak. Pedig akárhogy nézzük: ez bizony egy jó intézkedés.

A dohányzás, az alkohol és más drogok, valamint a szerencsejáték-függőség ügye között jelentős szokáskülönbség mutatkozik. Abban feltétlenül hasonlítanak egymásra, hogy ha „közszemlére” tesszük őket, - vagyis a fiatalok nap mint nap érintkezhetnek velük - akkor nagyobb esély nyílik (már csak kíváncsiságból is) a kipróbálásukra. (Nem beszélve „csudálatos társadalmunk kulturális ösztönző erejéről", ami ebben az ügyben is nagy „segítséget” jelent növendékeink számára…) Ebből a szemszögből tehát hihetnénk azt, hogy a Lázár János-féle trafiktörvény is – a maga dohányárusító-helyritkító szándékával – jó intézkedésnek bizonyul. Azonban a helyzet sajnos bonyolultabb annál, hogy egyenlőségjelet tehessünk a két probléma megoldása közé: a nyerőgépek utáni lakossági vadászat/visszaszerző háború ugyanis közel nem lesz olyan drasztikus mértékű, mint a cigaretta illegális piaci forgalmának élénkülése. Pláne, ha azt vesszük figyelembe, hogy a pár grammos dobozkához való hozzájutás és annak birtoklása kicsit kényelmesebb és technikailag könnyebben kivitelezhető, mint egy több száz kiló, enyhén szólva nem mobilis berendezésé...

Akikről viszont megint nem szól a fáma, azok az áldozatok. Amióta a nyerőgépek betiltása szóba került, mintha mindenki elkezdte volna sajnálni a szerencsejáték-függők (mellesleg gyakran alkoholisták, tehát sajnos egyszerre több problémával is küszködők) százezreit, mert "gonosz módon még ezt a kis életörömöt is elvették tőlük". De azon tinédzserek és huszonéves fiatalok után miért nem hullajtunk könnyeket, akik kíváncsiságuk, unatkozásuk és persze a divat/csordaszellem folyományaként igen gyakran térnek be olyan lebujokba, ahol némi pia mellett csilingelő nyerőgépekkel üthetik el (feleslegesen) az időt? Merthogy általában itt kezdődik az életen át tartó „szórakozás”.

„Negyvenezer ember munkahelyét tesszük így tönkre!” – hát persze. Ezzel az erővel javasolhatnánk a belügyminiszternek meg a rendőrségnek, hogy hagyják működni a szórakozóhelyekre épülő bűnszervezeteket is, mert azok több ezer éhező drogdílernek adnak munkát. Amúgy meg milyen munkahely az, ahol az üzemeltető nap mint nap lehúzza nyomorultakat, akiket maga szoktatott oda - nem beszélve a nyerőgépek „trükkös” beállításairól? (Amikor rövid beetetési időszakot követően hirtelen „leromlik” a nyerési esély…de érdekes.)

„Bűnbarlangok elszaporodása várható!” – természetesen. Hiszen az igazán kitartó szerencsevadászok keresni fogják imádott tárgyukhoz való hozzáférés lehetőségét és mindig lesznek olyanok is, akik ezt kiszolgálják. Azonban két fontos ellenhatás is meg fog (végre) jelenni a rendszerben: egyrészt a kevésbé függők ezt az útját már nem fogják választani ön- és családrombolásuknak; másrészt mostantól aki illegális szerencsejáték-ipart akar űzni (kínálati vagy keresleti oldalról, tökmindegy), annak kockázatot kell vállalnia. És a bónusz: amíg ezt a – társadalmilag rettenetesen káros – tevékenységét űzni fogja, az attrakció addig sem lesz az ártatlan szemek előtt.

Társadalmunk elmúlt évszázadában igen egyértelmű kép bontakozott ki a népszerű, de káros szenvedélyekről. Éppen emiatt nem érdemes annyira hülyének néznünk egymást, hogy az egyik oldalról teljesen be akarjuk tiltani a cigarettát meg a szerencsejátékot, a másik oldalról viszont legalizálni a tudatmódosító drogokat. Szerintem akkor haladunk jó irányba, ha elkezdjük az egyenlő mércével való mérés irányába vinni a dolgot (s ezzel utódainkat is segítjük az erkölcsi tájékozódásban, hiszen jelenleg nehéz eldönteni, hogy ha az egyiket szabad, akkor a másikat miért nem?). Ugyanakkor – tekintettel e szenvedélyek jelenlegi körülményeinek különbözőségére – az egyforma kezelés nem megoldás: a kárszintek közti különbségek így ugyanis nem csökkenthetők.

A (közel) teljes tiltás a nyerőgépek ügyében – véleményem szerint – a lehető legjobb megoldás, a kaszinók felé terelés pedig annyiban mindenképpen hasznos út, hogy az elszeparálás mellett komoly adóbevételeket is hoz (immár egy valamivel tehetősebb – nem annyira elesett - réteg miatt megnövekedett forgalommal). Ugyanúgy támogatom, mint a dohányzásra kijelölt helyek jelentős szűkítését: ezeket a problémákat a tevékenység helyén kell megoldani – és általában szigorítással. A leszokás gondja már más lapra tartozik: azt sem a büntető törvénykönyv, sem a „Lex Trafik”, sem a „Lex Casino” nem orvosolhatja.

"A játék az nem játék" - Terence Hill

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: