Amíg csak a választási hajlandóságot zsugorította a kormány unortodox politikája, és főleg annak gazdasági következményei, addig akár hátra is dőlhetett a Fidesz. Na de most? Persze, mérnöki és természettudományokban alap, hogy két pontra illesztett egyenesből ne vonj le messzemenő következtetést, de itt mintha háttere is lenne a dolognak.

Múlt hétvégén Dunaföldvár, most Sopron - nem egetrengető siker az egyik és bukás a másik oldalon, de a számok kezdenek sokatmondók lenni. Múlt héten egy mindig is billegő körzetben függetlenként, egyedüli ellenzékiként induló jelölt verte szocialista támogatással a Fidesz emberét, most viszont egy egyértelműen jobboldalinak elkönyvelt megyei jogú város egyéni önkormányzati körzetét nyerte klasszikus párharcban és meglehetős fölénnyel - a 2010-es sorrendet százalékosan is szinte megfordítva - az MSZP jelöltje.

Két következtetés mindenképp adódik ebből.

1. Beértek a nemmegszorítások, és - feltehetően legalább ugyanennyire fontos ez - a nép véleményének figyelmen kívül hagyása fontos kérdésekben, leginkább a választási regisztráció ügyében. A választás szempontjából a pedagógus életpálya-modell elvetése - súlyosbítva a kormányszóvivő ügyetlen kommentárjával - nagyjából a legrosszabb ütemben érkezett a kormány részéről.

2. Az ellenzéki szavazatok nyilvánvalóan az MSZP körül polarizálódnak. Nekik van országos szervezetük, elvégzik a helyi aprómunkát. Az LMP-nek Sopronban 2010-ben sem osztottak igazán lapot a szavazók, most még ennek is épp csak a felét.

A mostani soproni fideszes kudarc egy érdekes adaléka, hogy a választásra azért került egyáltalán sor, mert a korábbi egyéni képviselő egy soproni önkormányzati cég vezetőjévé lépett elő. Mostantól ezeket az - eddig rutinnak tűnő - váltásokat gondolom, sokkal jobban végiggondolják majd. Eddig nem volt ezeknek tétje: képviselőből alkotmánybíró, polgármesterből államtitkár lehetett valaki, megválasztották a fideszes utódot rendben a népek. Ennek a tutinak mostantól vége.

De nemcsak ennek. Korábban is írtuk: egyszer jöjjön csak rá a kormányt elutasító választói csoport, hogy többségben van, onnantól jöhet a fideszes kapkodás és a gyurcsányi mintájú lefelé spirál. Onnantól mindaz, ami eddig beletörődő legyintést váltott csak ki, már elutasítást és nevetséget szülhet, pláne ha a Fidesz szóvivőjére gondolunk közben. Ha ez beindul, alapjaiban kéne megváltoznia a kormánypárt politikájának a korrekcióhoz, és pillanatnyilag erre semmilyen képesség vagy szándék nem látszik részükről.

Az utolsó gondolatom messzebbre szóló, és nagyon feltételes. Ha a mostani soproni eredményt a mostani (új) választási szabályokkal országos eredménnyé becsüljük meg (igen, tudom hogy ezt nem lehet, és ne legyen igazam 2014-ben), akkor abból nagyobb szocialista fölény jön ki, mint ami ma a Fidesznek van. Márpedig ha valakinek ez ugyanúgy nem tetszene mint ahogy Orbán országlása sem, az már most gondolja végig: biztos, hogy ez egy bináris rendszer? Csak a {Fidesz; MSZP} halmazból lehet választani, ahogy már 16 éve ez a helyzet? Biztos, hogy Schiffernek el kell élből utasítani Bajnait és biztos hogy Bajnai nem akar 23-án fellépni?

(Update, 2012. 10. 08. 14:40: Úgy tűnik, akar.)

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

“We are not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning, there is no more austerity in our proposals,” Iryna Ivaschenko, the IMF’s representative in Budapest, said in an e-mailed response to questions. “But we think the adjustment can be achieved with more balanced measures, and more generally, we are looking for policies that can boost growth.”

(magyarul itt, a "Megszólalt az IMF" dobozban)

Rájár a rúd mostanában a Fideszre, a szerencsétlen sánta kutyákra meg lassan már cementes zsákokat kell kötni, hogy mégiscsak őket érjék utol hamarabb. 

A nyárutó egyik legkomolyabb kommunikációs irányvonala a kormány részéről a már unalomig tárgyalt IMF halállista volt, mely a kormány szerint elfogadhatatlan megszorító intézkedéseket követelt a folyósítandó hitelért cserébe. Az IMF ugyan később egy meglehetősen harmatos válaszban reagált a kormány horror forgatókönyvére, Iryna Ivaschenko budapesti IMF megbízott, a Bloomberg számára adott válaszai azonban már teljesen más megvilágításba helyezik a történetet.

Noha a mai IMF nyilatkozat szintén magán viseli a nemzetközi szervezettől megszokott visszafogottan púderezett stílusjegyeket, a sorok közt olvasva egyértelművé válik, hogy ez a nyilatkozat ebben a formában lerombolja a kormány kommunikációs felépítményét az IMF tárgyalások folytatásával kapcsolatban. A nyilatkozat elismeri, hogy bár az IMF kért megszorításokat korábban (there is no more austerity), egyértelművé teszi, hogy a kormány már egyébként is tervezett ilyeneket (not looking for more fiscal adjustment beyond what the government is already planning). Ez a politikai kommunikációs gyakorlatban azt jelenti, hogy a továbbiakban nem lehet az IMF által követelt intézkedésekre hivatkozni abban az esetben, ha a kormány valami népszerűtlen intézkedést tervez. Ugyancsak nem lehet a továbbiakban az IMF kapcsán (sem) a magyar nemzetet fenyegető külföldi érdekek diktátumára hivatkozni, ugyanis az a kijelentés, miszerint "olyan gazdaságpolitikát szeretnénk, amely elősegíti a növekedést" nem éppen a kizsákmányolás felé mutat. Bármennyire is szeretné azt a Fidesz.

Hungary needs to move away from “ad hoc” taxes and should create a more “business friendly” environment to boost growth and make budget financing sustainable

Világos beszéd és semmi új nincs benne, pláne hogy, már a július végi budapesti IMF látogatáskor elhangzott. Magyarország jelenleg nem tekinthető kiszámítható üzleti környezettel rendelkező államnak. A hasraütésszerűen egyik pillanatról a másikra bevezetett sarcok, a teljes iparágakat egyik napról a másikra ellehetetlenítő döntések oda vezettek, hogy a magyar beruházási ráta soha nem látott mélypontra zuhant. Ez az igazán nagy probléma. A ma beruházása a jövő növekedése. Ha ma nem hozok létre valami újat, akkor az holnap nem fog nekem hasznot hozni még a legunortodoxabb vudu tündérmesében sem. Kiszámíthatatlan környezetben pedig senki nem fog beruházni, hiszen miért tenné, ha azt látja bármikor semmivé válhat a befektetése. Beruházások híján nincs növekedés, ha pedig a beruházások már az amortizációt sem érik el akkor pedig előbb utóbb nem lesz áram meg víz sem. Növekedés nélkül az állam bevételei sem nőnek, ami az IMF mai nyilatkozat alapján pedig azért helyezi kínos helyzetbe a kormányt, mert az eddig folytatott szoríts meg még egyet és fogd rá az IMF-re taktika nem működik tovább, ha valahonnan még pénzt kell kierőszakolni a költségvetésen tátongó lyukak betömködésére. 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Miközben a hatalom államosítani szándékozik minden iskolát, a felsőoktatás világában nagyüzemi kiárusítás zajlik: egyre kevesebb képzést támogatnak és egyre magasabbak a tandíjak (akárhogy is nevezi azokat T. Miniszterelnök Úr). A legújabb fejlemény – amit eddig is tudtunk, csak nem volt még aláírva -, hogy a közgazdász és jogász képzéseket térdre akarja kényszeríteni a Kormány: 2013-tól kizárólag fizetősek lesznek ezek a szakok. Csakhogy – mindamellett, hogy e politikai lépés immár az etikusság határát feszegeti – nemcsak az esélyegyenlőség és a szabad karrierválasztás elvét ássa alá, hanem tisztességtelen ajánlattal is "kecsegtet" a hölgyek számára.

"Egyetemista bőkezű támogatót keres" – jó esélyünk van rá, hogy egyre több hasonló felhívással találkozzunk a közeljövőben, ha marad a Hoffmann Rózsa-féle felsőoktatás. Ó, nem a tandíj bevezetése miatti jótékonysági felhívásról van itt szó, hanem a diákprostitúció egy rejtjelezett üzenetéről. A teljes kilátástalanság ugyanis számos egyetemista hölgyet visz rá a tiltott kéjelgésre.

Mielőtt még gyorsan rákontráznánk a Diákhitel 1-2-vel, szólok, hogy a kurválkodással szerzett pénzt az állam hiába kérné vissza: kétlem, hogy a kényszer-szexelők számlaképes szolgáltatást nyújtanának ügyfeleiknek. S bár a „nagyszerű” hallgatói szerződésben foglaltak (röghöz kötés) szerinti tandíj-visszafizetés kényszere kapcsán az állami ellenőrzés (NAV) komoly nehézségekkel küszködik is jelenleg (a diákoknak 20 év alatt kétszer annyi időt kellene majd Magyarországon dolgozniuk, mint ahány támogatott szemesztert eltöltöttek a felsőoktatásban); nem hiszem, hogy a szóban forgó hölgyeket meggyőznék mindezek.

A nők által különösen preferált szakok (pl. jogász, közgazdász) kizárólagosan fizetőssé válása talán nem a véletlen műve: hiszen jól illik a Kormány nőképébe és nőpolitikájába. A Varga István-féle ki/elszólás csak egyetlen apró jel volt, amely arról tanúskodott, hogyan is gondolkodik a Fidesz-KDNP szövetség az emancipáció kérdéséről. Talán egyesek szerint az egyenlőség elve feminista támadás a férfitársadalom ellen, a „gyengébbik nem” elleni erőszak pedig általában annak köszönhető, hogy a nő felidegesíti a férfit, vagy egyszerűen ellenkezik parancsának, ezért ő kénytelen jól megverni az asszonyt (az ókori római „pater familias”-elv végtelenül primitív utánérzése).

Cáfoljanak meg, ha nem ezekkel az óhajokkal találkoztunk volna eddig a Fidesz-KDNP nő- és családpolitikája kapcsán: az abortusz lehetőségét szeretnék valamilyen módon korlátozni (még mindig); a családon belüli erőszakot szeretnék magánügynek tekinteni; a nőket sem a munkaerőpiacon, sem a politikában, sem a felsőoktatásban nem szeretnék (meg)támogatni. Ezzel szemben a szaporodási ráta nagyon foglalkoztatja őket (lásd legutóbb Kövér László nyilatkozatát). És bocsánat, ha kihagytam volna a fenti felsorolásból: de az nálam nem nőpolitika, hogy Hegedűs Zsuzsának adunk havi 2 milliót, meg egy sofőrrel felszerelt Audi A6-ost – amitől amúgy nem fog Minden Gyerek Jóllakni.

A nő személyes sorsa szerintük lényegében magánügy - a gyerek bezzeg nem. Akkor viszont tegyük helyre őket. Kedves Kövér Úr és elvbarátai: a nő és a gyerek ugyebár együtt kell a társadalomnak, úgyhogy tessék mindkettőjüket támogatni, ellenkező esetben tessék kifáradni a hálószobából. Akit pedig csak annyira érdekli a nők/gyerekek/bántalmazottak kiszolgáltatottsága, mint például Önt (aki szerint "a családon belüli erőszak nem olyan súlyú ügy, ami nagyobb figyelmet érdemel" – nem felejtjük), annak nem javaslom, hogy rátegye a kezét a gyerekre, mert az bizony kínos emberi jogi kérdéseket fog felvetni. Ha viszont ez nem zavarja - és valóban kardinális kérdés az Ön (és elvbarátai) számára szabad döntésükben korlátozni az anyákat -, akkor javaslom importálni a - ma már nem is olyan távoli - Török Köztársaság jogi szabályozását - így egy huszárvágással az apa kezébe kerülhet a gyerkőc (alanyi jogon) – és a gonosz feministáknak végre megint kuss lesz. A szexuális kihívások ellen javaslom a jól bevált csador/burka/hidzsáb/nikáb és az esti kijárási tilalom használatát; lázadás megelőzésére pedig a nők szavazati jogának megvonását és kizárásukat a felsőoktatási intézményekből. Vagy csak tegyék fizetőssé (és méregdrágává) azokat a képzéseket, amelyeket ők preferálnak. Ja, hogy épp ezt teszik?

Így a 21. század magyar világának ideális nője lényegében kétféle funkciót tölthet majd be: lehet „háztáji rabszolga” (lehetőleg sok gyermek nemzésének potenciáljával – „Lex Varga István”); esetleg "kurtizán", művelt prostituált (avagy olyan megtűrt feminista, aki tandíját kurválkodással szedi össze és akit szépsége és intellektusa okán megkívánnak a férfiak). Ha tényleg ez a valódi perspektíva, akkor azt is javaslom a Kormánynak, hogy segítse a magyar egyetemista lányokat a boldogulásban legalább egy "seekingarrangement"-kezdeményezéshez hasonló internetes „társkereső” közösségi felület létrehozásával (természetesen nálunk szigorúan "Nemzeti Kölcsönösen Előnyös Együttműködés Programja" címszóval): minimális állami befektetéssel így a ma még anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók és a magányos, idősebb hölgyek és urak könnyebben egymásra találhatnának; üzletkötéseiknek köszönhetően - a kollégiumi ágyak mellett - a gazdaság is dübörögne. A tandíjak mértékét pedig így egyre feljebb és feljebb lehetne majd tornászni, további bevételek reményében - nem beszélve a szép magyar lányokért áhítozó gazdag külföldi uraságokra épülő turizmus fellendüléséről.

Előtte azért nem ártana, ha Orbán Viktor és Semjén Zsolt egyeztetne: mert „keleti szél” ide vagy oda, ez még mindig a keresztény nyugati világhoz tartozó ország. Ja, és Mária Országa is. Ha már.

Nagy-Britanniában „a diákprostitúció 50 %-kal emelkedett 2000 óta”. - Ron Roberts pszichológus, kutatásvezető
(És ez az adat még a brit parlament tavalyi tandíjemelése előtti - azóta megháromszorozódtak a költségtérítések!)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Érzi a Fidesz is, hogy megint szembemegy a közhangulattal: a családon belüli erőszak büntetésének vitája után a választási előregisztráció vitáját is éjjelre tették a heti parlamenti napirendben. Sir Robin csettintene: így kell ezt csinálni!

80%-os vélemény ellenében azonban ez nem egyszerűen kockázatos: ez nem működik. Ahogy a múlt héten írtuk, a labda az ellenzék térfelén van: ha sikerül ráébresztenie a masszív többséget alkotó ellenzőket, hogy valóban többségben vannak, akkor lehet éjszakára tenni, lehet szóvinni, írhat a kormánypárti sajtó amit akar, ott vagy a visszakozás van, vagy a nagyon súlyos politikai ár.

A múlt hetiek után még egyet várok az ellenzéktől: offenzív fellépést. Politikai győzelemhez két dolog elengedhetetlen: hiteles jövőkép, program, és olyan fellépés, ami azt sejteti, hogy hirdetője képes is a megvalósítására. Ehhez pedig át kell venni a kezdeményezést! Amíg a hírek arról és csak arról szólnak, hogy a kormány meg a Fidesz így meg úgy dönt, az ellenzék pedig sajtótájékoztat és tiltakozik, addig lassan nullára amortizálhatja magát a vezetés, csak a bizonytalanok tábora nő. Aki elhiszi magáról, hogy győz, arról a többiek is könnyebben elhiszik.

Ezért jó gondolat az LMP népszavazási kezdeményezése a regisztráció ügyében, amit tovább lehetne vinni bármilyen további alkotmánymódosítás ügyére is: végül is pont a Fidesz mondta az új alaptörvényt "ércnél maradandóbbnak", aztán valakinek ötlete támad reggeli zuhanyozás közben és már módosítgatunk? De a lényeg, hogy meg kell találni a tiltakozásnak azt a formáját, amelyben az állítólagos 80%-os ellenző tömeg is résztvevőnek érezheti magát. A Fidesz megoldotta ezt 2008-ban, azt LMP a tavaszi népszavazási bohóckodásával kicsit rontotta saját mostani esélyeit, de a helyzet még mindig adott. Az MSZP is megtalálhatja saját önbizalmát Dunaföldvár után. A hadseregben azt mondják: ha bizonytalan vagy, támadj. Ha pedig támogatóid száma a minimumbázison van, mit kockáztatsz vele?

Csak védekezve, csak reagálva nem lehet háborút nyerni. Márpedig aki beszáll a politikai arénába, az nyerni akar, vagy nem? Első lépésként: ugye minden ellenzéki képviselő ott lesz kedd este a Parlamentben?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Mondtam én, hogy nincs itt semmi látnivaló! Amikor az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant, sok százezer naiv internetező abban a hitben volt, hogy "az azeri baltás gyilkos ügye kirobbant." Pedig nem. Mert aki akkor bekapcsolta televíziót (mínusz ATV), a rádiót (mínusz Klubrádió), átnézte a kormánnyal szemben nem túl kritikus portálok tartalmát, bizony nem találhatott semmit. Úgy tűnik van, aki még most sem talál semmit.

Mára a "nem létező" Safarovról kiderült, hogy létezik - csak épp "láthatatlan" (értsd: egyesek szerint nincs azeri ügy - legalábbis nálunk!). Láthatatlan ugyanúgy, mint januárban az Opera előtt megjelent több tízezer/százezer kormányellenes tüntető, a Tőkés László mellett álló Lomnici Zoltán, vagy az interjút adó Daniel Cohn-Bendit. De vajon mi közöset vélhettünk felfedezni e láthatatlan emberekben, rejtélyes eltűnésükben? Egyetlen dolgot: nem a Fidesz hívei voltak. Mára viszont eljutottunk oda, hogy Kövér László, a Fidesz (kb.) második embere is "láthatatlanná" tudott válni. Na de hogyan? Hiszen ekkora bűvész-trükköt nem képes akárki végrehajtani. Ehhez Papp Dániel, Élő Gábor, vagy Belénessy Csaba (és az MTVA csapata) már kevés. Ide profi kell.

Igen, ő az: a kormányzati kommunikáció pápája, a szembesítés kérlelhetetlen kivédekező bajnoka, Szijjártó Péter. A „Spokesman” visszatért – sajnos egyelőre csak egy interjúval szórakoztatja a nagyérdeműt. De micsoda interjúval! Ebben eltünteti magát Kövér Lászlót a szeptemberi Fideszes elnökségi ülésről. Na, ez a valami! Letagadja azt, hogy az Országgyűlés elnöke kiakadt a fenti megbeszélésen az azeri ügy miatt. Letagadja, hogy a Safarov-kiadatás egyáltalán szóba került volna azon az ülésen - amely éppen akkor zajlott, amikor már az egész ország (igen, akkor már kormánysajtóstul-mindenestül!!) attól volt hangos egész nap! Amikor külföldről magyarázatot követeltek olyan „jelentéktelen” szövetségesek, mint az USA, Oroszország vagy az EU!  Ha így folytatja tovább,  a következő interjúban azt fogja mondani: nem is volt aznap elnökségi ülés!

Vicces mellékszál, hogy Kövér László már Schmitt úr elnöki kinevezésének ötletén is kiakadt (amit nem tagad le a mai napig sem – talán büszkeségből): s az élet akkor is őt igazolta. Sokszor ment már szembe Orbán elképzeléseivel - mondhatjuk, általában ennek is meg lett az eredménye.

Mindezekből pedig levonhatjuk a tanulságot: egyrészt Kövér úr „sajátos” habitusából és eddig jellemző viselkedéséből szükségszerűen következnie kellett egy „kisebb” őrjöngésnek a baltás gyilkos kiadatása miatt (már csak azért is, mert ha valaki, ő aztán nem fél megmondani a véleményét T. Miniszterelnök Úrnak (sem) – pláne ha taktikai baklövésről van szó); másrészt a politikai informátoroknak ma már mindenki jobban hisz, mint Szijjártó Péternek – még ha ez nem is tetszik neki. Ja, és a népítéletet is jól ismerjük az ügy kapcsán. Éppen ezért érthetetlen, miért kell letagadni továbbra is egy olyan balhét, amiről már mindenki tud és amiről mindenkinek megvan a véleménye?

Azt hiszem, hogy civilizált országban ezen a fronton már nincs más lehetőség: visszavonulót kell fújni. Marad a beismerés, a személyi konzekvenciák levonása, a jóvátétel valamely (diplomáciai) formája, elhatárolódás. Ebben az esetben a „jóhiszemű kormány” képe hiteles is marad. Kevésbé civilizált országban van csak más út: elhallgatás, eltüntetés, elferdítés, rácsodálkozás, letagadás, megsértődés, visszatámadás, cinizmus. Ebben az esetben viszont csak az azeri biznisz marad. Tessék végre választani.

Szijjártó Péter: „Nem szegtünk meg semmilyen normát.” (interjú - 168 Óra)

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Kicsit fideszesre sikerült ez a cím, tudom, de hát ez olyan ügy. 78-17: Ennyi a választási regisztráció ellenzőinek és támogatóinak százalékos aránya a HVG által bemutatott szeptember közepi Medián-felmérés alapján. Amint tegnap írtuk, ez a klasszikus 80-20-as ügy, amikor a társadalom véleménye gyakorlatilag egységes, illetve a regisztrációt illetően egységesen elutasító. Ami számomra meglepő, hogy eddig a média és az ellenzéki mozgalmak ezt az adatot mintha nem kezelnék értékén. Pedig könnyen lehet, hogy ezzel megvan a fogás a Fideszen.

Bár augusztus végén még volt némi bizonytalanság a kormánypárt frakciójában, a sárvári frakcióülésről már úgy jöttek haza szeptember elején, hogy ez lesz a frankó, majd Lázár úr tolja egyéni indítványban a javaslatot, és az milyen szép lesz. Pedig még a Nézőpont Intézet is azt hozta ki augusztus közepén, hogy a regisztráció intézményét a megkérdezettek 70%-a utasítja el - mégis belementek. Olyan már korábban is volt, hogy valamilyen kérdésben nem tűnt egységesnek a fideszes álláspont, majd az összetartás összefogást hozott - de emlékeim szerint még soha nem olyan ügyben, amely ekkora elutasítással találkozna a társadalomban.

Az ellenzéki pártok a kötelező körökön túl nem igazán léptek: az MSZP-nek nem tetszik, a DK éhségsztrájkol, az LMP tiltakozása mellett egy prominensük a blogján szedi darabokra a kormánypárti javaslatot és indoklását - és közben folytatják a "ki kivel nem" országos népi játékot. Amikor csütörtökön nyilvánosságra került a fenti "80-20", nem láttam rá reakciókat. A médiában sem sokat. Mintha Janics Natasa ügye, az X-faktor részletei vagy Mága Zoltán nemvitézsége fontosabb lenne. Pedig nem. Ekkora aknát még nem tolt maga alá a Fidesz, tulajdonképp önszántából.

Kedves ellenzéki pártok és mozgalmak! Vegyétek észre a magas labdát! Semmi más feladatotok nincs, mint ráébreszteni a 80%-ot hogy ő a 80% ! Népszerű, könnyen magyarázható, amolyan fideszes módra indokolható ügy: "Védjük meg a választásokat!". Pláne amíg a túloldal Kubatovot és Selmeczit is vitába küldi, addig ez sétagalopp. Tudom, hogy a Fidesz nap mint nap ad muníciót, új témát a vitához, tiltakozáshoz, de ne hagyjátok magatokat eltéríteni: ennél nagyobb véleményegység semmilyen más ügyben nem valószínű, miközben a regisztrációnál és az átlátható választások dolgánál nincs ma fontosabb: első helyen csak erről beszéljetek!

A Fidesz 2 éve azzal foglalkozik, hogy mindig kiemel egy adott kisebbséget (rendvédelmisek, magánnyugdíjpénztári tagok, rokkantnyugdíjasok), és elveszi valamely jogát. Belefásultunk már, azt gondoljuk, hogy úgysem tiltakozunk elegen. De ez most más, ez most tényleg "lehet más" :-) Csak annyi a feladat, hogy rájöjjünk: most az ellenzők vannak többen, sokkal.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Schmitt és a családon belüli erőszak után újabb 80%-os ügy körvonalazódik, ez azonban sokkal direktebb módon érinti a Fidesz hatalomtechnikai elképzelését: a választás előtti regisztrációt.

A regisztráció lényege, hogy valamilyen módon jelezni kell a hivatalban hogy majd én szavazni akarok (a részletekbe nem mennék bele, pro érvek pl. itt, kontra meg itt), és aki erről lemarad, az nem vehet részt a választáson.

Erről készített közvéleménykutatást a Medián, és eredményeiről az ATV és a HVG is beszámol. Az eredmények figyelemreméltóak, némiképp váratlanok. A megkérdezettek 80%-a utasította el az előregisztráció elvét - és a mára megmaradt Fidesz-tábor nagyjából fele is az elutasítók csoportjába tartozik. 75% szerint a módszer inkább sérti a demokratikus elveket, semmint erősíti azokat. Tudom, lehet mondani, hogy ugyan már, a Medián - tekintetbe véve, hogy a korábbi választások tényleges eredményeit ők saccolták meg a legjobban, a posztban elfogadom ezeket az eredményeket.

És ez az a pont, ahol a Fidesznek nagyon el kell gondolkodnia, hogy nem veszít-e sokkal többet a réven, mint amennyit esetleg megnyer a vámon? 80% ellen egy tömegpártnak nem szabad mennie! Kormányon, kétharmaddal, alkotmánymódosítással: pláne nem! Ezt két hete pontosan tudták, ámde az egy olyan ügy volt, amelynek nem volt közvetlen köze a hatalomhoz, hatalomtechnikákhoz, a mostani viszont a legközvetlenebbül ahhoz kapcsolódik.

A fenti kérdéshez képest talán másodlagos, egyébként viszont nem: abban egyetérteni látszanak a közvéleménykutatók (igen, a Századvég is), hogy 13% körüli azon választók száma, akik szavaznának, de nem regisztrálnának. Tudom, hogy ez egy képlékeny dolog és a gyakorlatban nem lesz ennyi, ugyanakkor minden olyan polgártársunk, aki elmegy szavazni, és ott közlik majd vele, hogy regisztráció hiányában szabad hazamenni, egy-egy súlyos ellenérv az egész rendszer ellen.

Nem tudom, tud-e a Fidesz itt visszakozni. És ha ez felvetődik, akkor azért meg kéne próbálniuk utólag azt is felfedni: honnan is jött ez az ötlet? Ki, vagy melyik testület volt az a Fideszben, aki vagy amely ennyire elszakadt az ország többségi véleményétől egy olyan ügyben, aminél nem igazán van fontosabb most hazánkban?

Nagyon veszélyes lehet ez az egész a Fideszre. Ha a közvélemény tényleg így áll, ők meg ragaszkodnak a regisztrációhoz, akár még az összefogás alapját is szállíthatják az eddig leginkább a "ki kivel nem" játékra összpontosító kormányellenes politikai erőknek. Ez végül is olyan ügy, ami mellett elég széles kiállás valószínűsíthető, és csak egyszer döbbenjen rá a 80%, hogy tényleg többségben van, onnan jöhet a fideszes lefelé spirál, amúgy Öszöd-módra. A mindenvédelmi megbízott szóvivő asszony ezt már nem fogja tudni kimagyarázni.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

A Fővárosi Törvényszék harmadszor is a Klubrádiónak adott igazat a 95,3-as frekvenciáért folytatott perben. A bíróság kimondta, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem zárhatja ki a pályázatból a Klubrádiót, és hatályon kívül helyezte az erről szóló határozatot. Kedves Szalai Annamária, itt az ideje feladni a küzdelmet. Mert három a magyar igazság.

Már a fiktívnek tűnő  „Autórádió” nevű pályázó elmeszelésekor is világos volt mindenki számára, hogy jogállami keretek között ezt a meccset nem lehet megnyerni. Persze, ha a gombhoz varrták volna a kabátot, akkor esetleg ki lehetett volna találni olyan (visszamenőleges hatályú?) jogszabályt, amivel a Klubrádió jött volna ki vesztesen az ügyből. Vagy berakni az Alaptörvénybe, hogy „…65 év felett senki nem lehet bíró…frekvenciapályázat győztese pedig nem lehet a Klubrádió…vagy olyan cég, ahol Bolgár György alkalmazásban áll”. Ugye, hogy ennek semmi értelme?

Szerintem összességében nagyon kevés ember veszített ebben az ügyben. Talán csak az NMHH, meg esetleg néhány fideszes érdekember. A Klubrádió csapatán és a baloldali/liberális érzelmű embereken kívül ugyanis a jobboldaliak is győztek: mert mindenki számára bebizonyosodott, hogy igenis van jogállam; mert szerencsére maradnak „játszópajtások a homokozóban” (ha tetszik: van kit anyázni); mert a nyilvánosság palettája nem szűkül (az ügyek megfelelő szintű feltárásához fontos a sokszínű média); mert a sajtószabadság szintje nem süllyed (például azért, mert a médiahatalom nem válik egypólusúvá); és mert nem csináltak mártírt Bolgárék csapatából.

Kedves Szalai Annamária és az Ön csapata, a helyükben most dobnám be a törölközőt és együtt ünnepelnék az ellenféllel.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

A paternalista kormányzati filozófia érvényesülése során megszokhattuk, hogy Lázár János és a törvénygyáros munkatársak feladata a piacgazdaság újragondolása – a felülről irányítás megoldásaival, ami annyit jelent, hogy „Apuci” újraosztja a lapokat a játékosok körében (magyar kisvállalkozások helyzetbe hozása), miközben - természetesen a társadalmi igazságosság jegyében - egy kicsit csal is (értsd: haverok helyzetbe hozása). Hamiskártyázás kategóriába sorolható a dohány-kiskereskedelem rendjének forradalmi átalakítása is – ez azonban sokkal elegánsabb trükknek tűnik, mint a többi kápráztatás.

A sajtó kormányt nem kedvelő része sokszor háborodott fel Lázár János filozófiai felfogásán, politológusok tömkelege illette már dicsérő szóval jogi leleményességét, a kormánybarátoknak pedig sok fejtörést okozott az általa benyújtott törvények jó színben való feltüntetése. Hasonló helyzet alakult ki az ún. trafiktörvény kapcsán is, hiszen egyrészt jól jár majd vele Sánta János érdekeltsége, a Continental Dohányipari Csoport (ami ugye ízig-vérig magyar és még sikeres is – a druszák pedig köztudottan remek viszonyt ápolnak egymással), másrészt a dohány-kiskereskedelem állami monopóliuma ellen az Európai Bizottság sem emelt kifogást (és korrekt megoldásnak tűnt, hogy a zárószavazást a Fidesz javaslatára elhalasztották addig, amíg az európai testület nem adott zöld utat). Örülhetnek a patrióták is, hiszen lehet, hogy valamilyen úton-módon a külföldi multi Philip Morris, British American Tobacco és Imperial Tobacco "szívni fog". A boltok és benzinkutak válláról a törvény levesz egy komoly terhet, hiszen a dohánytermékek kötött fogyasztói ára miatt amúgy sem tudtak elég nagy hasznot kicsikarni a cigiből. És persze örülhet majd a feketepiac is, hiszen a jövedéki adó emelésével kombinálva igencsak megnő majd a „könnyebben” beszerezhető áruk iránti igény.

És akkor következzék, amiről nem szeretünk sokat beszélni: az egészség. Pedig ez volna a lényeg.

Sánta úr szerint „a legális forgalomban eladott cigaretta mennyisége idén a tavalyi évhez képest várhatóan mintegy 5 százalékkal csökken” és „szeptember 1-jétől már csak az elrettentő képekkel ellátott csomagolóanyagban gyárthatók a dohányáruk”. (Bár vicces, hogy ezt épp a dohánylobbistától tudjuk: az emberben olyan érzést kelt, mint amikor Selmeczi Gabriella hirtelen a Közgép szóvivőjévé lép elő.) Az pedig tény, hogy a törvény a kétezernél kisebb lélekszámú településeken legfeljebb egy, minden „további” kétezer fő után pedig egy-egy újabb trafik működését engedi meg. Egészségügyi szempontból tehát a korlátozás nem tűnik rossz ötletnek, mert a cigi így nem lesz annyira szem előtt.

Csakhogy a „Lex Trafik” csalóka törvény: ettől ugyanis nem fognak kevesebben dohányozni – még ha a Fidelitasos fiatalok lelkesen szónokolják is azt. Akik ilyet állítanak, nem veszik figyelembe, hogy a feketepiac felvirágzása szinte tökéletesen kompenzálni fogja a legálisan eladott termékek visszaesését (így a fogyasztási statisztika szerinti csökkenő tendencia maximum a kormányzat teljesítményének kozmetikázásra lesz alkalmas); és nem ismerik a dohányzás lélektanát sem. A marihuána illegális volta (és emiatt nehezebb hozzáférhetősége) például egyáltalán nem csökkenti az áru iránti keresletet: drogok ellen tehát elsősorban nem a tiltás és elzárás eszközével kell(ene) harcolni.

A Fideszt azonban még ez sem kell, hogy zavarja: mindenképpen jól fog járni az új szisztémával, hiszen – ellentétben a többi párttal – tényleg fel tud mutatni valamit dohányügyben 2014-ig. Elmondhatják majd magukról, hogy:

1. az ő négy évük alatt - kicsit félázsiai szigorral ugyan, de eredményesen - szinte mindenhonnan kitiltották a dohányosokat
2. a családbarát Lex Trafik segítségével jócskán megritkították az elérési pontokat („gyermekeink elől gondosan elzárva”)
3. egy borzalmasan magas jövedéki adóemeléssel eltántorították a szegény embert az önmérgezéstől
4. az elrettentő képek felragasztásával letudták a kötelezőt az EU és a WHO felé
5. munkahelyet teremtettek olyanok számára, akik patrióta kisvállalkozni akartak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (plusz helyzetbe hoztak egy magyar dohánygyárat)

Tiszta haszon mindenkinek - és ők legalább csináltak valamit. Az emberek egészségesebbek ugyan nem lettek (így a társadalombiztosítási igény szintje sem csökkent), de ez nem is volt követelmény. A lepapírozás, az viszont igen.

A dalai láma szerint az ember azért furcsa lény, mert feláldozza saját egészségét azért, hogy pénzt keressen - majd feláldozza a pénzét azért, hogy visszaszerezze az egészségét. (Persze kit érdekel egy olyan „jelentéktelen” közszereplő gondolata, akit magyarországi látogatásakor nem fogad a miniszterelnök – de még külügyminisztere sem?) Ha a kormányt nem érdekli a népegészség, csak a kontroll és a nyereség, akkor javaslom, hogy egy huszárvágással tegye rá a kezét a drogpiacra is: hihetetlen adóbevétellel számolhat és a most kiépítendő infrastruktúrába is könnyen beilleszthető - az árukapcsolás pedig további hasznot hoz (hiszen ugyanazon árusítóhelyeken lehetne hozzájutni cigihez, fűhöz és kokainhoz). Még a választék- és a külkereskedelmi paletta is bővülne. Ehhez azonban rá kellene térni a legalizálás útjára és – a profitmaximalizálás érdekében – újra engedélyezni kellene a dohánytermékek reklámozását is. (Uramisten: kész liberalizmus, konzervatív mázzal leöntve!)

Tudják, hogy mi az, ami hiányzik ebből az - egyébként tényleg elegánsan kivitelezett - hamiskártyázásból? Egy cseppnyi őszinteség. Egy valódi cél kimondása, hogy: „magyar tüdőbe magyar rákot”. Az olyan finnyásak számára, mint én, ugyanis roppant idegesítő, ha egy népegészségügyi intézkedés nem az egészségről szól. Ha legalább vaskalapos konzervatívok lennének, megnyugodnék, mert tudnám, hogy ők is emberéleteket akarnak megmenteni (és ezért mondjuk betiltanának mindent, ami ördögtől való). Amit azonban most látok, az képmutatás és szemfényvesztés. Lázári filozófiával kifejezve: amit ezzel a törvénnyel elérnek, az annyit is ér.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

"A Climbing Squirrel in Cheer/So Joyful Is the Pioneer"

Hétvégi hír: Hoffmann Rózsa ragaszkodik a történelem magyar nyelven oktatásához a kéttannyelvű iskolákban is. Egy pillanatra vonatkoztassunk el szimmetrikus érzelmeinktől a felvidéki és erdélyi folyamatok kapcsán, amikor ott meg a szlovák és román nyelvű történelemtanításhoz ragaszkodnak, nyilván tartalmi okok miatt. Hoffmann szerint az idegen nyelvű oktatást a természettudományok irányába kell vinni. Minthogy jómagam is rendszeresen oktatok természettudományt angolul, ez utóbbi fontosságával messzemenően egyet kell értsek - persze nem a többi rovására. Hadd meséljek egy sztorit a történelemről és annak megértéséről. Szubjektív, saját történet, de talán tanulságos.

2000-es évek közepe, nászutunkon Sárospatakon jártunk, és ha már ott vagyunk, irány a vár és a Rákóczi-múzeum. A szabadságharc története, nagyon szépen feldolgozva, bőven részletesebben, mint a gimnáziumban anno. És a felirat egy térkép mellett: Rákóczi hadai 1704 nyarán a francia-bajor sereggel mentek volna egyesülni, de Nagyszombatnál elkapták őket, így nem voltak ott a második höchstädti csatában, ahol az osztrák-angol csapatok jól elkalapálták francia szövetségeseinket. Hopp, villanykörte a fejben: Höchstädt, 1704 augusztus? Ez nem ugyanaz, mint amit a brit történettudomány, benne Churchillel, Blenheimnek nevez? A spanyol örökösödési háború első döntő ütközete? Rövid ellenőrzés a wapon (akkor még az volt): de igen, a dátum és a helyszín azonos.

Aki csak futólag is ismeri a korszak történelmét az ebből rájön: a Rákóczi-szabadságharc a spanyol örökösödési háború (az első igazi világháború) kis jelentőségű mellékhadszíntere volt, és 1704, Höchstädt/Blenheim után gyakorlatilag nem lehetett megnyerni.

Ha angolul, pláne részben külföldi könyvekből tanulod, ez valószínűleg jobban átjön. Az eldöntendő kérdés, hogy átjöjjön-e? Rákóczival egy nemzeti mítoszt, hősi élményt és példát szeretnénk az ifjúságunknak adni ("akár nyerhettünk is volna"), vagy bele tudjuk tenni a korszak világtörténetébe, és adott esetben a dolgozatban/zh-ban megkérdezni: volt-e köze Rákóczi csatáinak a máig is tartó gibraltári brit uralomhoz? A mítosszal, vagy a jobban megértett összefüggésekkel járunk jobban?

Bár magam erősen az összefüggések fontossága felé hajlok, nem tudok erre abszolút egyértelmű választ adni. Meg kéne próbálni ötvözni a kettőt, a sárospataki kiállításon nem éreztem ebből gondot - és az talán angolul is menne. (Rákóczi esetében a német kicsit necces...) Az viszont valószínű, hogy - akár a cikk mottójaként választott úttörődal címe esetén is - a pátosz sokszor elég profán szövegekhez vezethet angolul. Vajon ez a közvetítő nyelv vagy a közvetítendő hangulat/üzenet hibája?

Azt a kérdést viszont muszáj feltennem: és a számszerűleg sokkal több magyar nyelvű iskolában megy a kettő együtt? Az én 80-as évekbeli tapasztalatom szerint (egy nagyon jó iskolában) nem - pedig a fenti "ráeszmélések" élményét kár lenne nem megadni a diákoknak. Egy kevés pátosz talán nem árt, de ne vigyük túlzásba, nyelvtől függetlenül.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: