"Győzelemre készülünk, de átgondoljuk ezt a vészforgatókönyvet" - mondta Orbán Viktor Cegléden a gazdaszövetség ifjúsági tagozatának ülésén arra a felvetésre, nem kellene-e kétharmaddal bebetonozni a leendő agrártörvényt. Az, hogy ezt azoknak mondja, akik kevés sikerrel indulnak a földbérlet-pályázatokon, mostani mondandónk szempontjából másodlagos.

Az már sokkal érdekesebb, hogy ez egyáltalán felvetődik. Hogy egy ilyen kérdésre már nem egy félmosolyt kísérő legyintés a válasz, hogy hiszen úgyis mi győzünk. A választási vereség lehetőségét már nemcsak a belső elemzések fogadják el olyan lehetőségként, amelyre esetleg érdemes felkészülni, de az a párt és a kormány kommunikációjába is utat talált, méghozzá a legfelső szinten. Ez mindenképp érdekes fejlemény - a pártok saját véleménye lehetséges választási eredményeikről mindig érdekes útmutatás az erre fogékony, de esetleg kevéssé elkötelezett választóknak is.

A másik következtetés messzebbre vezet. A gyűlésen felvetett kérdés és a rá érkező miniszterelnöki válasz egy nyilvánvaló szcenáriót vetíthet előre: ha a választás előtt a kétharmados kormánypártnak az esetleges vereséggel is szembe kell néznie, a törvények mely körét próbálhatja így "kétharmadba vésni"? Ha mégis győznek, sőt esetleg ismét kétharmaddal, akkor ez nem jelent problémát, lehet tovább farigcsálni a törvényeken később is. Ha győznek, de nincs kétharmad, hát az már felvet olyan problémákat, hogy ha mégis bennmaradt valami, a sürgősséggel beadott egyéni indítvány nyomán ki nem tárgyalt hiba, akkor az esélyes, hogy ott is marad. Ha pedig nem ők nyernek, de a többség csak sima és nem kétharmados, akkor jöhet a rock'n roll, kormányozzanak ők ezekkel a szinte megváltoztathatatlan szabályokkal.

Ez utóbbival sok újat nem mondtam. Ámde annak a kifejtését még nem láttam sok helyen, hogy milyen további hatással lehet az esetleges vereség megfontolása a mai többség részéről magának a választási szabályrendszernek az esetleges (vissza) módosítására. A már elfogadott szabályok (előregisztráció nélkül is), az egyfordulós, a korábbi rendszerhez képest az egyéni körzetek felé hangsúlyosabb és a győztest túlkompenzáló mandátumszámítás eredménye az, hogy kicsit veszteni nem igazán lehet. Ha a pálya, a vélemények, a pártok közmegítélése a választás napján csak kicsit lejt valamelyik párt(szövetség) felé, annak sokkal könnyebben lehet kétharmada, mint eddig. Ha azt látja majd esetleg a Fidesz, hogy ki is kaphat, nem fogják-e ezt mégis visszacsinálni a kétharmadukkal - amíg lehet?

És ebből a szempontból a legkínosabb kérdés, hogy akkor, amikor ez az esetleges felismerés (nem biztos, hogy lesz rá okuk!) előáll, meglesz-e még ehhez a kétharmaduk? Szó se róla, eddig fegyelmezett a párt és a frakció, de ha kiszalad alóluk a szőnyeg, az itt is megjelenhet. Annál pedig kevés rosszabb forgatókönyv lehet nekik, hogy látják, hogy a győztest túlkompenzáló rendszert kreáltak, nem ők állnak győzelemre - de már vissza se tudják csinálni.

Ismétlem: ez nem a ma, és lehet, hogy nem is a holnap problémája, sőt az is lehet, hogy nem is áll elő olyan helyzet, hogy elő kéne kerülnie. Csak mondom, hogy nem lehetetlen. Már a miniszterelnök szerint sem.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: