Kezdem úgy érezni magam mintha  valami B kategóriás sorozatban lennék statiszta mondjuk a boldog 90-es években. Tudjátok, ahol minden epizód valami jujjdeizgalmas dologról szólt, de a sztori fővonalán nem történt semmi. KIT sosem bukott meg a műszaki vizsgán, a Szupercsapatot sosem kapták el a rendőrök, Lorenzo Lamas mindig eltalálta mikor van a naplemente ésatöbbi ésatöbbi. A lényeg mindig ugyanaz volt: végtelenített a sztori. Mégha minden részben össze is dőlt az egész világ kétszer, meg felrobbant egy autó a tengelyén átpördülve, a fő karakterek alig változtak hétről hétre.

És a recept működött, és működik ma is. Sokáig gondolkodtam azon, miért van az, hogy a stabil szavazók körében a fidesz népszerűsége nem csökken, pedig hónapról hónapra derül ki, éppen mit lopnak el, kit löknek át vak komondoron, vagy hogy kinek nincs még nemzeti trafikja. Azután rá kellett jönnöm, Gyurcsány sem azért bukott meg, mert a szavazók 25%-a azon morfondírozott, hogy az épp aktuális monetáris politika jó vagy rossz a forintra nézve. Én sem. Gyurcsány hülyét csinált magából, így kiírták a sorozatból, mint ahogy levették a nyuszómuszós arc reklámját is, mikor kiderült, hogy nyuszómuszózik az másnak is, csak nem a feleségének, bocs. Így mennek errefelé a dolgok. Most persze szidhatnám a fideszt habzó szájjal, hogy a népbutító kommunikációjuk pont erre épít - és tényleg -, de ők is csak tanulták. A baj ott van, hogy mi meg elhisszük. Szépen minden héten leülünk a TV elé, épp megkapjuk a napi/heti botrányt, az ellenzékiek elkezdik szidni a kormányt, a fideszesek elkezdik szidni az elmúltnyolcévet (akit már annyit emlegetnek, hogy lassan manifesztálódik, lakást bérel Pesten, és trafikot nyit), Orbán Viktor meg elmotorozik a naplementébe, jövőhéten meg visszamotorozik. Érdemi változás nem történt.

Lúzertársadalom lennénk, vagy csak én vagyok frusztrált, mert nincs fideszes ismerőse a családnak? (Még csak a nyomorult fészbukon sem.) Nem tudom mi értelme a politikának, ha a magánnyugdíjpénztár lenyúlásánál, vagy a 4. alkotmánymódosításnál lényegesen nagyobbat dobna a fideszen egy baromság. Mondjuk ha a titkárnő felcserélné a tornaterem avatást a vidékfejlesztős borkóstolással, és teszem azt Viktor kapatosan pofán vágna egy harmadikost, hogy “húzd ki magad, teeeee, itt a tééévééé!” (Mondjuk a KDNP megmagyarázná, kell mindenekfölötti atyai tisztelet érzete ésatöbbi ésatöbbi...)

Eddig vidám epizód szerepet kapott az LMP, Bajnaival is csak próbálkozik a rendező, van-e rá mérhető kereslet, az MSZP-t meg úgy látszik nem lehet kiírni, mert sokan egyszerűen képtelen megjegyezni új neveket. (Így vagyok én a barátok közttel. Ott ragadtam le hogy van benne egy misi, meg egy géza, meg egy berényi.)

Az előző bejegyzésben Gábor félszegen felvetette egy új jobbközép párt alakítását. Épp az utolsó mondatba belinkelve, mintha csak Latabár dobott volna be egy disznó viccet épp a legördülő függöny előtt. A gondolat jó, hovatovább helyes, de önmagában nem több, mint ferráris Magnumnak az ellenfél, meg a csaja akit meg kell menteni tőle. Hetente más, tudjátok, epizód. Itt addig nem fog változni semmi, amíg az emberek meg nem változnak. És ehhez a legeslegeslegelejétől kell kezdeni. Nem politizálni kell, hanem megmozgatni az embereket. Ki kell nevelni egy olyan réteget, aki aktívan részt vesz a SAJÁT, nem az ország, a SAJÁT életében.

A többi már jön magától. Az már csak hab lesz a tortán, ha ezek az arcok egyszer azt mondják, mit akarnak ezek ott a parlamentben?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Gyűlöljük a versenyt, szeretjük az államot címmel tudosít az Index egy felmérésről, majd hosszáteszi, hogy a "Fidesz választóinak többsége nem szereti a magánbefektetőket és a versenyt, de a baloldali szavazók sincsenek oda értük". Kemény társadalomkritika ez, bár a cikket továbbolvasva kiderül, a felmérés mindezeket a kérdéseket az energiaszektorra értette. Az eredeti anyag a megrendelő Energiainfo oldalán olvasható.

Az elmúlt évek folyamatai azonban azt sejtetik, hogy a hazai lakosság többsége más területeken sem áll a verseny pártján, és azt várja az államtól, hogy az "védje meg őt", elsősorban annak hatásaitól. Ennek az igénynek persze alapot ad, hogy a magánnyugdíjpénztárak arcátlanul magas működési költséget számolhattak el 2010 előtt, hogy a hazai kamatmarzs nemzetközi összehasonlításban is nagyon magas - és ezen a bankadó sem csökkentett, sőt. Az energiaszektor korábbi 8% garantált nyeresége is joggal csípte sokak szemét, még ha a szektor 1995-ös eladásakor valamennyi mézzel be is kellett vonni azt a madzagot, hogy startot vehessen a 2000-ig tartó komoly fellendülés. A "megvédés" azonban elég felemásra sikerült: a magánnyugdíjvagyont úgy védték meg, hogy az állam költötte és tőzsdézte el, a banki marzsok maradtak, de akkora különadó terheli a szektort, hogy esély sincs piaci alapú hitelezésre - ami, Széchenyi óta tudjuk, a gazdaság motorja kéne legyen. Az energiaszektor pedig megkapta a rezsicsökkentést, amit vagy a termelő szférára áthárítással, vagy a beruházások visszafogásával tud ellensúlyozni - vagyis vagy a termékek, például az élelmiszerek ára emelkedik, vagy a hálózat amortizálódik. Utóbbinak a kockázatával mintha valamilyen mértékben a mostani felmérés válaszadói is számolnának.

Sokkal nagyobb gondnak érzem az ezáltal támogatott, ösztönzött lakossági attitűdöt. Ne legyen verseny, legyünk megvédve. Ezzel az a baj, hogy versenyezni az nem szeret, aki általában veszít. A lúzerek, akiknek semmi nem sikerül. De. Majd. Az. Állam. Segít. Mert az a dolga.

Ez egy koncepcionális kérdés: mi is az állam dolga? Bizony felvetődik, hogy a dolga nem az lenne, hogy védjen meg, hanem hogy úgy szervezze meg a polgárok lehetőségeit, hogy abból valami gazdasági értelemben is működőképes dolog jöjjön ki. Bizony lehetne az állam méretében kisebb, ám jogbetartatásban következetesebb. És bizony megtaníthatná polgárait a versenyben való eredményes részvételre, de legalább ne tagadja a verseny fontosságát. A győzelem itt egy vállalkozás sikeres vitele, munkahelyek, bejelentett munkahelyek biztosítása, helytállás a munkaerőpiacon, a pénzügyi csapdák - mert azokat bizony mindig állítanak nekünk - zsigerből elkerülése, a családalapítás, a gyermekek felnevelése.

Az első Orbán-kormány - bár Antallhoz és Hornhoz képest már elég jelentős állami gondoskodást ígért és részben adott - mintha ezt jobban tudta volna, mint a mostani. Aztán a projekt 19 ezer forinton elbukott, és innentől a politikai verseny az inaktívak szavazatainak elnyerésére összpontosított mindkét oldalról. Ennek az eredményét látjuk most. És értem én, hogy ha félmillió szavazó szerezhető a rizsacsökkentés bejelentésével - miközben a 2008-as tandíjmentességet épp megtagadja a kormány, és elfogad egy erősen vitatható alkotmánymódosítást is - akkor azt meg fogják lépni. Tudatos, két-három lépésre előre gondolkodó polgárokat azonban ettől nem remélhetünk. Pedig nekünk nem félni kell a külvilágtól, hanem eredményesen működni benne. Hiba tehát ezt a félelmet erősíteni polgártársainkban, bármely politikai erő által.

Mégsem gondolom, hogy a magyar eleve "lúzer társadalom" lenne. Igenis vannak, sokan vannak, akik önmaguk is szívesen szerveznék környezetüket, akik nem mástól várják a segítséget, hanem nekifognak maguk. Már csak az kéne, hogy a politika ne azt üzenje nekik, hogy csak megfelelő párttagkönyvvel, nertársaim. Szerintem sokan vannak, vagyunk.

Csak pártunk nincs. Még.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Amikor nehéz eldönteni, hogy a trafikmutyival vagy Varga-csomaggal foglalkozzunk, a természet közbeszól. Most a széndioxid: olyan kerek számot lépett át a mennyisége a légkörben, ami meg kell szólaltassa a vészcsengőket valahol belül. Ez ugyanis globális baj. És nem kicsi, igaz, nem most kezdődött, ráadásul komolyabb minden politikai gondunknál.

400 ppm, vagyis 400 "part per million", milliomodrész, ekkora részarányt ért el a széndioxid a légkörben. Nem tűnik soknak, de látnunk kell: nemhogy az emberiség történetében nem volt soha ennyi ez a szám, de a földtörténeti negyedidőszakban sem. Honnan lehet ezt tudni? Sok közvetett információ mellett közvetlen adatunk is van: az Antarktisz jegében több százezer éves légbuborékok is megmaradtak, ezek megmutatják a bezáródás korának légköri összetételét. Hogy az ebben mutatkozó hullámzás mitől van, arra geofizikusként azt tippelem, hogy a Föld tengelyferdeségének változása okozza: a mostani 23,44 fokos érték ugyanis változik, 22,1 és 24,5 fok között, és ez hatással van az éghajlatra is. A történeti széndioxid-töménység a jégbe zárt buborékok tanúsága szerint 170 és 300 ppm közt változott az utolsó néhány százezer évben.

Hát most nem. Az ipari forradalom óta az emberiség egyre több fosszilis tüzelőanyagot, szenet, olajat, földgázt éget el - a fa ebből a szempontból nem számít, hiszen annak szene geológiai értelemben most került ki a légkörből. A változás azóta egyértelmű emelkedést mutat. Az egy amerikai tudós után Keeling-görbének nevezett emelkedő trend - éves periodicitás mellett folyamatos emelkedést rögzít: az előző ábra végén látható hirtelen emelkedés alább látható éves bontásban.

Na jó, de miért baj ez, tán nem kapunk levegőt? Ettől nem kell tartanunk, a gond a hőmérséklettel és emiatt a szélsőséges időjárással lesz, illetve részben van is. A széndioxid ugyanis üvegházgáz: a Földet elhagyó hősugárzás komoly részét visszatartja. Minél több van belőle a légkörben, annál többet; ha nem lenne egyáltalán belőle a légkörben, akkor bolygónk középhőmérséklete lényegesen hidegebb, fagyos lenne. Most azonban még inkább melegít, egyre jobban. Emiatt olvadnak a jégsapkák, fenyeget a tengerek szintjének emelkedése, és a nagyobb felmelegedés miatt az időjárás is változékonyabbá, sokszor szélsőségesebbé válik. A nyári hőhullámok forrósodását és hosszabbodását már mi is megtapasztaltuk. A legfenyegetőbb előrejelzések szerint a felmelegedő tengerek egyre kevesebb széndioxidot tudnak oldott állapotban tartani, ami tovább növeli a légköri széndioxid-szintet, így a hőmérsékletet. Pozitív visszacsatolás, végtelen ciklus: nem kéne kipróbálni.

Mit tehetünk ellene? A széndioxid-kibocsátátást kellene csökkenteni, de mintha nem látszana erre a politikai hajlandóság. Nem csoda: bármennyire fenyegető a 400 ppm a tudomány szempontjából, kampányszlogenként ez elég gyenge. A négy-ötéves politikai ciklusokban gondolkodó világrend láthatóan nem tudja ezt a problémát kezelni. A Kiotó-egyezmény nem ért célt, azóta pedig még gyengébb az összefogás az ügyben. A gond csak az, hogy mire a hatások a politikai ciklusokon belül is érzékelhetők lesznek, akkor már késő: onnan már nehéz visszatérni, ha lehet egyáltalán.

Annyit viszont tegyünk meg mindannyian: jegyezzük meg, hogy ez baj, nagy baj. Legalább legyen ott a tudatunkban. Nem fogok olyant mondani, hogy ne fűtsünk gázzal vagy ne üljünk autóba. De legalább tudjuk a slusszkulcs elfordításakor, hogy ezt a folyamatot hajtjuk. És a fák ültetése, erdők telepítése is csak segíthet a dolgon, és a melegedés idején árnyékot is ad.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Mint ismeretes, a később Párbeszéd Magyarországért néven pártot alapító képviselők kiválásával az LMP frakciója az év elején a Házszabály által előírt létszám alá csökkent és így megszűnt. A párt azonban váratlan irányból kapott segítséget, és ennek kihasználásával Schiffer András a iménti, csütörtöki sajtótájékoztatóján be is jelentette az LMP frakciójának meg (újra-) alakulását. Nyilván lesz most egy kis acsargás és vita, de álláspontja nehezen támadható. Lássuk, hogy jutottunk ide.

2011 őszén Gyurcsány hívei kiléptek az MSZP parlamenti frakciójából, és minthogy többen voltak, mint az akkor előírt 10 fő, a szintén a Házszabály által előírt kötelező, fél éves "karantén" után bejelentették frakciójukat. Azaz jelentették volna, mert 4 nappal korábban jogerőre lépett a Házszabály módosítása, amely 2 fővel megemelte a frakcióalakítás minimális létszámát, amit viszont már nem ugrottak meg az ekkor már Demokratikus Koalíció (DK) nevű párt képviselői. A kétségkívül több politikai akarnokságot mint eleganciát tükrövő házszabály-módosítás ellen a DK az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult. Beadványukat a múlt héten ítélte meg az AB, a kérést elutasította, a parlament eljárását pedig alkotmányosnak ítélte meg.

Határozatuk 16. pontjában azonban van egy fölöttébb érdekes rész:

Az Országgyűlés házszabály-alkotási monopóliuma természetesen nem korlátlan: a szabad mandátum elvéből következik az az alkotmányos követelmény, hogy – a jelenleg hatályos 1997. évi C. törvény alapján lefolytatott országgyűlési választás eredményeként bejutott országgyűlési képviselők vonatkozásában – az olyan pártlistához tartozó országgyűlési képviselőket, melynek pártlistája a valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát megkapta, mindenképpen megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga. Az ilyen támogatottsággal rendelkező pártokhoz tartozó képviselők nem foszthatók meg attól a joguktól, hogy pártjuk frakcióját az Országgyűlésben létrehozzák és fenntartsák, akkor sem, ha az Országgyűlés a Házszabályban – más képviselők frakcióalakítási joga vonatkozásában, az Országgyűlés szervezetalakítási szabadságával élve – hatékonysági szempontok miatt a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határozna meg.

Világos beszéd, és bár a kezdeményező DK ennek a kritériumnak nem felel meg (nem a választásokon jutottak be, hisz MSZP-képviselők voltak), viszont pontosan az LMP-re szabták. Ők megugrották az 5%-ot, és az AB határozata szerint megilleti őket a frakcióalakítás joga, függetlenül bármilyen létszámkorláttól.

(MTI)

A Házszabály e témában elég sok alkotmánybírósági határozat és vélemény apropója volt, emlékezzünk csak a különböző kisgazda formációk belháborúira. Ezekből elvileg levezethető lenne, hogy mégsem jár az LMP-nek a frakció. Az Országgyűlés a maga bölcsességében azonban az Alaptörvény nemrég elfogadott negyedik módosításában (19. cikk) kimondta:

(2) Az Alaptörvény 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
„5. Az Alaptörvény hatálybalépése elõtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.”

Így aztán lehet, hogy a "kisgazdaügyi" határozatokból más is kijöhetne, de ezekre a negyedik módosítás értelmében nem lehet hivatkozni. A múlt heti DK-ügyi határozatra viszont, amelyez az Alaptörvény elfogadása után hoztak, igen. Ennyi.

Köszöntjük az LMP újraalakult frakcióját. Lesz dolguk most, hogy megint van a "bal" meg a "jobb és a jobbik".

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Mielőtt eljutunk a következő szintre, mikor a nemzeti trafikokban már az alaptörvény oldalaiból sodornak cigit - mert ezt is megéljük, nem vitás - azért álljunk meg egy pillanatra. Én most hatalmasat csalódtam a fideszben, de komolyan. Azt hittem a látványosabb utat választják majd ahhoz, hogy lenyúljanak egy iparágat. Vártam a nagy összeesküvés-elméleteket, mint gusztus huszadikán a tüzijátékot. De elmaradt. Vártam, hogy majd piros-fehér-zöld füstöt fognak eregetni a parlament csúcsai, de elmaradt. Vártam, hogy a békemenet majd felvonul, és körbead egy hatalmas cigit, vagy hogy bejelentik, ezentúl a Kossuth-díjat egy doboz Kossuth-tal fogják majd átadni, ha már egyszer egy cigiről neveztek el egy kitüntetést... (mindazonáltal nem garantálom, hogy a feketekeretes egészségügyi figyelmeztetést nem fogják lecserélni a választások előtt valami ilyesmire: A dohányzás rákot okoz, bajnai meg lop, esetleg a dohányzás öregíti a bőrt, nézd meg Kovács Lászlót, de esélyes még a dohányzás impotenciazavart okoz, kérdezd csak meg Bokrost.)

De ne kanyarodjunk el a témától. Ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek, ezt is lenyeltük. Vagyis letüdőztük, és épp hogy csak köhögtünk egy kicsit. Most már csak azt nem tudom, ki a hazaáruló? A dohányosok, akik ezentúl nyíltan a közgépet, vagy a közgép-közeli-gépet fogja táplálni minden egyes doboz cigivel? Nem hiszem. Ők csak szisztematikusan rombolják a saját egészségüket, meg növelik az én esélyemet, hogy korai halálukkal több marad a nyugdíjkasszában. Vagy a trafikosok, akik tudták hová kell dörgölődni? Á, már a kádár korszakban megtanultuk, hogy a szél mindig a tanácselnök felől fúj, és akármilyen büdös, megéri közelebb menni. Most se büdösebb a helyzet. Vagy netalán a kormányt érhetné bármi kritika? Ja kérem, fülkeforradalom van, és Lenin óta tudjuk, ilyenkor a terror,  jelen esetben a fülketerror - indokolt, sőt elkerülhetetlen. Akkor is, ha a nép nem mindig érti. Majd megérti. Mármint azt, hogy úgysem értheti... Netalán én vagyok a hazaáruló, aki itt hőbörög? … Mármint ahelyett, hogy a parlament előtt hőbörögnék... ha lehetne...

Rághatnám még a kérdést jó sokáig, tökéletesen feleslegesen. Ma már másról szól a média, és a fidesz most gyalogot áldozott: Igen, vakkomondorozásos nőveréssel kicsit buknak (majd lesz valami látványos gesztus, nem aggódom), de a trafikbotrány hűtésével nagyot nyerhetnek. milliárdokat, mondjuk, és itt most nem spermaszámról beszélek.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Az ember néha azt hinné, hogy már nincs lejjebb, de hát persze mindig van. Olvasgatom a Parlament honlapján Cser-Palkovics és Vas fideszes képviselő urak egyéni képviselői indítványát (mi mást? minek az a sok előkészítés meg szakmai vita. Kétharmad! ez kell a dolgozóknak) az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény módosításáról. Ez az a törvény, amelynek értelmében oda lehet menni az illetékes költséggazdához, hogy mennyi közpénzt fordított erre, arra, meg amarra. Vagy például meg lehet kérdezni, hogy hogyan is bírálták el a trafikpályázatokat. Egész jó kis blogok szerveződtek erre, több kéne. Csak nem a Fidesz szerint, szerintük még a nulla is sok, legalábbis amikor kormányon vannak. UPDATE: a vasárnap benyújtott törvényjavaslatot kedd délben már meg is szavazták: ennyit ér a Fidesznek az információszabadság, illetve annak korlátozása.

Mi is van ebben a javaslatban? A negyedik paragrafus szerint: "A közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítése nem eredményezhet a külön törvényben szabályozott ellenőrző szervek ellenőrzési jogosítványaival azonos mélységű és terjedelmű adatbetekintést és adatkezelést". Gumiszabály a javából, értelmezése az részletes indoklásban:

Mivel a külön törvényben ellenőrzésre feljogosított ellenőrző szervek (pl. ÁSZ, KEHI) törvénynél fogva kötelesek ellen őrizni a közfeladatot ellátó szerveket, ezért az olyan visszaélésszerű, akár bizonylati szintű adatigénylés, melynek keretében az igénylő általánosságban kér mindenféle adatot, amelynek teljesítése az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná, nem teljesíthető. Ilyen esetben az adatkezelő az Infotv. 28. § (3) bekezdése alapján felhívhatja az igénylőt az igény pontosítására.

Ezt két módon lehet értelmezni. Az egyik, hogy ha valaki kéri pl. egy uniós pályázat teljes kifizetési listáját, "bizonylati szinten" (mondjuk az összes számlát), az megtagadható legyen. A másik értelmezés, hogy majd az ÁSZ meg a KEHI ellenőriz, másnak pedig nincs itt semmi látnivaló, majd mi eldöntjük, mit kérdezhetsz. Folyamatban lévő ügyekre is alkalmazva, természetesen: csak nem talált el valaki egy érzékeny pontot a kérdésével? A rossz hír az, hogy sajnos az első sem lenne megengedhető. Bizony lehet, hogy egy számlából derül ki, turpisság van a dologban - de a Fidesz stílusába a második is simán belefér. Még jó, hogy nem írnak egy paragrafust a Btk.-ba "visszaélés közérdekű adatigényléssel" címen, büntetési tétele, hogy leírjuk százszor: "Nem csesztetem az államot és nem tegezem a tanító nénit".

Ami azonban mindenképp elgondolkodtató, az a sürgősség. Kivételes sürgősség, hogy pontos legyek. Hétfőn benyújtva, keddre kész is van, elfogadva, oszt jónapot. Miért e kapkodás? Csak nem azért kapkodunk ilyen veszettül, hogy majd erre hivatkozva ne adják ki, hogy melyik trafik pályázatát hogyan értékelték? Hisz az már akár "bizonylati szint", meg "visszaélésszerű adatigénylés" is lehet, és az adatkezelő majd felhív az "igény pontosítására"?

Kedves fideszesek: egyedül marad Hadházy Árpád? Mindenki más inkább az akolmeleget, a csöndben maradást vagy ne adj' Isten a trafikokat választja:

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) dicsőséges országgyűlése már tavaly szeptemberben véleményt alkotott a családon belüli erőszak jogi kezeléséről, amikor rendkívül önkifejező, bátor, gavallér - és főleg kulturált - módon hajnalban sikerült megtárgyalnia és lesöpörnie egy olyan törvényjavaslatot, amely mindössze egész társadalmunkat érintő, elvi kérdésekre adott (volna) válaszokat, ami mindössze egy több mint 100 ezer fő aláírásával történt népi kezdeményezésen alapult és ami egy (állítólag) civilizált európai országban történt. Akkor Varga István képviselő úr (Fidesz), az ügy önnön felkent szellemi vezetője bizonyította: igenis lehetséges, hogy egy magát keresztény konzervatívnak valló tömörülés a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül támogathatja a barbárságot, sőt, a „pater familias”-elv kiforgatásával („az apai hatalom korlátlansága”) tulajdonképpen a családi rend helyreállítását kívánja biztosítani. És példát is tud mutatni, ha kell. Sajnos azonban ez nem csak egy hazai valóságshow a derék (kis)gazdáról.

Azóta tudjuk, hogy Varga képviselő úr szerint az asszony helye a konyhában van és ha verik, azt lehet, hogy megérdemli, ráadásul ha szülne 4-5 gyereket, akkor talán még a pofonokat is megúszhatná. És igen, fideszes női párttársai megvédték, mert Varga igenis „tiszteli a nőket, előre engedi őket az ajtóban” és még virágot is tud nekik venni, ha kell. Tudjuk, hogy a magyar társadalom igen tetemes része még mindig egyetért a Varga-elvekkel (ehhez nem szükséges Századvég-felmérés: elegendő belekóstolni az internetes hozzászólások tengerébe). És azt is tudjuk, hogy nők is vannak köztük – akik amúgy ebben a környezetben szocializálódtak (magyarul: lejt a pálya).

Nos tehát, ebből kell kiindulnunk. És nemcsak nekünk, hanem Balogh József egykori kisgazda, most fideszes országgyűlési képviselőnek, Fülöpháza polgármesterének. Mert ha igazak a vádak, akkor ő bizony dicséretért házalhat Vargánál: a gyakorlatban alkalmazta a NER-előírást. Nyilván jogosan, hiszen az asszonynak fel kellett őt bosszantania ahhoz, hogy üssön. És így már tök jogos. A NER-ben biztosan.

Balogh úr „bűnössége” esetén (igen, idézőjelben, mert csak a civilizálatlan, nyugati szellemű, szélsőségesen liberális emberjogi aktivisták nevezhetik bűnnek az asszonyverést!) kénytelen lesz felvásárolni egy kisebb virágüzletet és előreengedni mindenkit a parlamenti ülésterem bejáratánál. Szegény ember ő, akit bántanak. Még szerencse, hogy ezzel el lehet majd intézni a dolgot. Szerencse, hogy nem kell komolyan venni a családon belüli „erőszak” című marhaságot (különben is, miféle család? Hiszen csak az élettársáról van szó, hoppá! Lám, mi mindenre lehet jó a negyedik alkotmánymódosítás...). Egyébként meg be volt rúgva, így pláne el lehet nézni az ilyesmit. Hiszen így meg sem történt az egész. És a pia a hibás. (Ezúton javaslom az ittas vezetés büntetésének törlését is a BTK-ból.) Meg a feleség, aki meg majd szépen meggyógyul.

Nos, kedves olvasóink. Ideje felébrednünk végre ebből a rémálomból (és most nem Balogh vélt vagy valós bűnösségéről, hanem az elvről esik szó). Ideje tisztán és világosan fogalmaznunk: a konzervativizmusba ez nem fér bele. A kereszténységbe ez nem fér bele. Az alapvető társadalmi normák rendszerébe (legyenek azok bármilyen politika által befolyásoltak) ez nem fér bele. Nem fér bele a szabadságba, nem fér bele a demokráciába és nem fér bele jogállamiságba. Így egyetlen férfi, férj, apa, gazda, országgyűlési képviselő, polgármester sem viselkedhet. Egy ilyen ember nem mutathat példát a társadalomnak. Nem bátoríthatja férfitársait efféle bűnök elkövetésére.

Az emancipáció nem bűn, az asszonyverés viszont igen. A tavalyi Varga-botrány is azért volt súlyosabb, mint annak elsőre tűnt, mert olyan elvi állásfoglalást jelentett a kérdésben, amely az egész társadalomra kihatással volt/van/lesz. És ha hagyjuk, hogy ez a „szellemiség” továbbra is ott legyen bebetonozva a társadalomban, úgy soha nem fogunk megindulni az emberré válás útján.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Ritka bepillantás a trafikügy a NER működésébe - írja a pénteki Véleményvezér. Igaza van - és amikor a poszt kikerült, még nem is sejtettük, hogy mennyire. Pénteken ugyanis a HVG felröppentette a hírt: a kormánypárt helyi potentátjai döntöttek a trafikpályázatokról. Fideszes körökből származó információik szerint a pályázatokat a helyi kormánypárti választókerületi elnökök látták el ajánlásokkal, amelyeket aztán - mit tesz a véletlen - a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. egy az egyben el is fogadott. Olvashatunk olyan esetről, amikor az egyszemélyi ajánlást egy város fideszes frakciója legitimálta.

Ha ez igaz, akkor a fideszes NER és a Kádár-rendszer közt eddig is felsejlő hasonlóság egyre nyilvánválóbbá válik. Ez esetben egy egyértelműen szakmai kérdésben nyilvánvalóan a saját pártérdekeik által motivált politikai döntést hoztak. Visszatért a Pártbizottság rendszere: a kommunista párt döntéseit motiválta hasonló szándék, és a rendszerváltás fő célja pont ennek a megszüntetése volt. Ráadásul ez - ahogy régen sem - nem egy-egy helyen, kivételesen történt, hanem ez maga a Rendszer. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere: aki beszáll, annak csurran-cseppen a húsosfazékból, de ezért lojálisnak kell lenni az első titkárhoz, vagy most a Kedves Vezetőhöz.

Ez azonban, ha valóban így történt, akkor lopás. Egy viszonylag átláthatóan végigvitt, és legalább részben szakmai alapú pályáztatási rendszer végigvitele is csúnya lett volna, de mentegethető. Ez így nem. Miénk a hatalom, államosítunk egy szektort, elvesszük a jogot azoktól, akik valamilyen alapon - például mert bárki versenyezhetett a szektorban - megszereztek, és odaadjuk a haverjainknak. Ráadásul, hogy jobban érezzék magukat, gyorsan hozzá is járulunk, hogy árat emeljenek - az árrés csak akkor zavaró, ha másnál keletkezik a haszon, ha a nertársakat kell jutalmazni, akkor lehet azon emelni.

Azért ha már van Negyedik Módosítás, lapozgassuk kicsit a kiegészített Nemzeti Hitvallást:

A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelõdei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bûnözõ szervezetek voltak, amelyek vezetõi el nem évülõ felelõsséggel tartoznak
(...)
c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülõ jogrend kiépítéséért (...)

Szóval ez a "kizárólagos hatalomgyakorlás", ez mintha ma is feltűnne, és mint a trafikmutyi mutatja: általános jelleggel, átszőve rendesen a kormánypárt helyi szervezeteit és holdudvarát is. A "törvényességbe" nem mennék bele, mint az említett negyedik módosítás körüli huzavona mutatja: kétharmaddal minden törvényes, még ha a felvállalt és hangoztatott keresztény meg konzervatív elvekbe nem is fér bele az eredmény.

Végül még valami: persze az ilyesmi attól alakul ki, hogy a helyi "pártbizottság" látja, hogy megteheti. Néhányan azért érzik, hogy nem jó ez, innen szivárog az infó a HVG-hez is. Ám ha egy ilyen ügynek nem egy komoly tiltakozáshullám a következménye, akkor az a trükk kieszelőit erősíti, akik holnap kitalálnak valami még durvábbat. Ne felejtsük el, ez a mostani húzás 1-2 éve a "lehetetlen és hihetetlen" kategóriába tartozott, most meg mintha nem szedné senki szét a pesti belvárost. És van még pár olyan gazdasági szegmens, ami egész jól mutatna a narancsos holdudvar direkt felügyelete alatt, nem? És itt már - mint a mostani esetben is - olyan dolgokról beszélünk, amely nagyon sokak, egyre többek mindennapjait és a második körben a pénztárcáját is érinti. Ha nem szólunk, hogy NEM, akkor tovább fognak menni ezen az úton.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Így kell ezt csinálni kétharmaddal, nem? Először kitalálni, hogy ne árulhasson mindenki csak úgy dohányterméket, ki kell választani azt a pár ezer nyertest, akik. Aki csak kicsit követi a Fidesz stílusát, az már a kiíráskor tudta: dehogy a kiskorúak védelméről szól ez a dolog: csak a haverok helyzetbe hozásáról. Mit tesz a véletlen, tényleg: kiderültek a pályázati eredmények, és egyre nyilvánvalóbb, hogy itt csak a kormányerő barátai, rokonai és üzletfelei nyerhettek. Övék a monopólium.

Igen ám, de mire is való a kapitalizmusban a monopólium? Áremelésre természetesen. Ha csak az én cégem, cégcsoportom, kartellem forgalmaz egy terméket, akkor jóval az adott gazdaságban szokásos nyereség felett tudok realizálni, hiszen elég magasra srófolhatom az árat: ha valakinek tényleg kell, megveszi.

Márpedig a dohány, az nagyon tud kelleni (mekkora mázlim van, hogy nekem nem).

Mit is kell csinálni tehát, amikor egy teljes szektort a haverok ölébe pottyantottam? Fel kell emelni az árat. Igen: ott a parlament előtt az indítvány, Lázár János jegyzi, ki más? Természetesen egyéni képviselői indítványként, nehogy már át kelljen futtatni mindenféle tök felesleges jogi szűrőkön. Én fogadnék rá, hogy elfogadják. Ki volt ez vajon találva jóelőre? Lehet találgatni, de szerintem túlzott naivitás azt gondolni, hogy nem.

Azért két kérdésem lenne:

1. A dohányos emberektől a kiskereskedelmi árrésnek az eddig fel sem merült, de a haveroknak most biztos jól hozó emelése vajon hányszorosát veszi vissza a rizsacsökkentésnek? Persze, tudom, miért nem szoknak le? Tényleg jó lenne, persze akkor már most kéne gondolkodni, hogy az alkoholon vagy a benzinen próbálják visszahozni a kieső fogyasztási adót.

2. A másik a csúnyább. Szóval ha a rizsacsökkentés vége az lesz, hogy a közműszolgáltatóknak elegük lesz, és áron alul is felkínálják érdekeltségeiket, és véletlenül lenne is kellően kormányközeli, így kellően tőkeerős vevő is rájuk, akkor a visszavásárlás után ott is megemelhető lesz a kiskereskedelmi árrés?

Ami a legcsúnyább az egészben, hogy ezt úgy lehet nyíltan, a kirakatban csinálni, hogy nincs belőle szinte semmilyen balhé. Mindent benyelünk, szépen kitalálták ezt. Csak reménykedni lehet, hogy a fiatal generáció nem ezt tanulja el, és főleg nem ezzel fogja azonosítani a keresztény meg a konzervatív elveket.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Feladta magát a múlt heti pécsi támadó - nyugtázhatjuk az egy hetes hajtóvadászat eredményét. Az elrettentés-pártiak esetleg fellélegezhetnek. Akik azonban prevencióban gondolkodnak, nyilván eltöprengenek az állami gondozás helyzetén, de elsősorban azon, hogy miként kaphatnak a közbiztonság fenntartásában leginkább érdekelt helyi önkormányzatok hatékony eszközt a helyi problémák kezelésére. Gondolkodjunk kicsit az önkormányzati rendőrségről, illetve először arról, hogy mi is van most.

Most a rendőrség - a Belügyminisztériumon keresztül - központilag irányított és központosított állami szervezet. A pécsi városi rendőrkapitány felettese a megyei kapitány, neki az országos főkapitány, aki pedig a belügyminiszternek jelent. Ebben a szolgálati útban egy nagyon fontos szereplő nincs sehol: a város közvetlenül megválasztott polgármestere. A fentieknek megfelelően az önkormányzatnak a törvény szerint nem is alapfeladata a közrend védelme, és ennek megfelelően állami pénzt sem kap erre.

Mi ezzel a gond? A (talán kisebb) probléma az, hogy ezt az emberek nem tudják. Ők igenis az általuk megválasztott polgármestertől és helyi képviselőktől várják, hogy "csináljanak valamit". Akik így aztán csinálnak is - de gúzsba kötve kell táncolniuk, mert túl sok mozgásterük nincs. A nagyobb gond pedig az, hogy emiatt a rendszer feltehetően nem is működik optimálisan. Ha a helyi politika szeretne valamit, a belügyminisztert kell elérnie. Egy fideszes polgármesternek - és ma szinte minden városnak ilyenje van - ez talán nem akkora gond, de még ha el is magyarázták neki, mit szeretnének, innen még 2-3 lépcső, amíg az helyi szintre ér, és hát az információ az ilyen "postásjátékban" mindig torzul. Rosszabb, hogy a központi igények szinte mindig statisztikák alapján vagy azok szerint készülnek, és a helyi kapitányságok számára esetleg csábító lehet az ügyek megoldása helyett a statisztikáknak dolgozni - pl. lebeszélni a polgárt a feljelentésről, ne rontsa a statisztikát.

Nézzük az elsőt a fentiek közül. Poldi bá' blogjának egyik kommentje idézi a törvényt:

2011. évi CLXXXIX. törvény

Magyarország helyi önkormányzatairól:

"Feladat- és hatásköri szabályok
23. §
18. közreműködés a helyi közbiztonság biztosításában;"

"A helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok

17. § (1) A települési és a fővárosi önkormányzat a helyi közbiztonságról, vagyonának, más értékének védelméről kényszerítő eszköz alkalmazására törvény alapján jogosult szervezet létrehozásával is gondoskodhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet alaptevékenységét a települési és a fővárosi önkormányzat területe szerint illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján, a rendőrség szakmai felügyeletével végzi.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet által végezhető feladatokat, az alkalmazható kényszerítő eszközöket, az együttműködési megállapodásra, valamint a szervezet működésére vonatkozó szabályokat, továbbá az e feladatokat ellátókkal szemben támasztott személyi feltételeket törvény határozza meg.
(4) E § rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha az önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott feladatokról nem önálló szervezet létrehozásával gondoskodik."

Némi jogi szövegértelmezési gyakorlattal lefordítható a fenti törvényhely magyarra: az önkormányzatnak semmilyen hatásköre nincs közbiztonsági ügyekben. Közreműködik, persze, együttműködhet a rendőrséggel, de az irányítás a rendőrök kezében marad. A nagy rész feltételes mód: ha van kedve (mert pl. a lakosok, nem ismervén ezt a törvényt, tőlük várnak valamit) csinálhat valamit, de ha nem teszi, nem sért törvényt.

Még egyszerűbben: a helyi önkormányzatnak semmilyen erőszakszervezet felállítására nincs lehetősége. Alkalmazhat városőrséget, közterület-felügyelőket, de ha ők törvénysértést észlelnek, pontosan annyi joguk van közbelépni, mint bármely állampolgárnak (jó, a közteresek egyes esetekben, pl. ha valakit bliccelésen kapnak, igazoltathatnak is, de kíváncsi vagyok, mit tehetnek azzal, aki ezt megtagadja). Minthogy azonban a helyi választóknak akkor is meg kell felelni, ha ez nem törvényi kötelesség - és ami még fontosabb: hatáskör sincs hozzá - az önkormányzat elkezd helyi rendőrséget szimulálni. Kamerarendszert vesz (amelyet aztán csak a rendőrség figyelhet, elég drága pénzért), rendőrautót vesz (és utána a város majd nem kap a központi keretből, mert "nekik már van"), városőrséget szervez, és próbál közös járőrözést megvalósítani a rendőrséggel.

Pedig a megoldásnak volna egy valószínűleg egyszerű megoldása: az önkormányzati rendőrség. Persze, most a központosítás korát éljük, a közoktatást most vették el az önkormányzatoktól, hogy - az eddigi tapasztalatok szerint - úgy generáljanak ezzel egy csomó problémát, hogy az eredeti gondokból nem igazán látni, hogy mit oldottak meg. Játsszunk azonban el a gondolattal, hogy a jövő évi választások győztese túllendül az eddigi összes győztest jellemző féltékenységen (nehogy a "saját kézben" levő rendőrségnek az ellenzéki városokra eső része az ellenzék "fennhatósága" alá kerüljön) és bevezetné ezt a rendszert. Nem általános jelleggel, de a közrendvédelemre mindenképp, és az állami rendőrség afféle FBI-ként működve az országos jelentőségű és több területre is kiterjedő ügyekkel foglalkozna.

Ebben a pillanatban a városi polgármester vagy a járási vezető válik a hatáskörrel is rendelkező rendőri közrendvédelem munkáltatójává - nyilván az lesz a fontos, amit ő mond. És pont ez a jó: ki ismerné jobban a helyi közrendvédelmi problémákat, mint pont a polgármester? ( - itt kérem a tisztelt kommentelő közönséget, szakadjunk el a konkrét Páva-esettől.) Ha több járőr kell, esetleg átcsoportosíthat saját forrásaiból munkaerőfelvételre.

Ez utóbbi megoldhatna egy tipikusan fővárosi problémát is (amit e bekezdésben írok, tíz éve biztosan így volt - ezt első kézből tudom -, ma már csak gyanítom, hogy a helyzet nem változott). A rendőrségi alkalmazottak, nyomozók, járőrök fizetése országosan egységes. Ez a fizetés Kelet-Magyarországon bőven vonzó, nyugaton még épp elég, de a fővárosban nagyon elmarad az átlagfizetéstől. Így aztán az állomány komoly része a keleti megyékből verbuválódik. Miközben a nyugati országrészben jellemzően helyben felnőtt, helyi kapcsolatokkal rendelkező nyomozók, járőrök dolgoznak, a fővárosban nagyon sok a keleti országrészből 1-2 évre átvezényelt rendőr, akiknek az életrajzában is jól mutat a fővárosi szolgálat. Mire megismernék a körzetüket, kialakulnának a helyi információs szálak, mennek is haza, és jönnek helyettük újak. Könnyen lehet, hogy a fővárosi vagy a kerületi önkormányzatoknak megérné egy fizetésemelés, hogy a helyi ügyekben otthonosan mozgó gárdája legyen.

Még csak sokba sem kerülne, igaz, hogy a "központosítsunk mindent, mert úgy lesz tuti" gondolkodásmódot le kell vetni hozzá. De hát talán van most elég fideszes polgármester, akiknek ez szimpatikus lehet.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!