Feladta magát a múlt heti pécsi támadó - nyugtázhatjuk az egy hetes hajtóvadászat eredményét. Az elrettentés-pártiak esetleg fellélegezhetnek. Akik azonban prevencióban gondolkodnak, nyilván eltöprengenek az állami gondozás helyzetén, de elsősorban azon, hogy miként kaphatnak a közbiztonság fenntartásában leginkább érdekelt helyi önkormányzatok hatékony eszközt a helyi problémák kezelésére. Gondolkodjunk kicsit az önkormányzati rendőrségről, illetve először arról, hogy mi is van most.
Most a rendőrség - a Belügyminisztériumon keresztül - központilag irányított és központosított állami szervezet. A pécsi városi rendőrkapitány felettese a megyei kapitány, neki az országos főkapitány, aki pedig a belügyminiszternek jelent. Ebben a szolgálati útban egy nagyon fontos szereplő nincs sehol: a város közvetlenül megválasztott polgármestere. A fentieknek megfelelően az önkormányzatnak a törvény szerint nem is alapfeladata a közrend védelme, és ennek megfelelően állami pénzt sem kap erre.
Mi ezzel a gond? A (talán kisebb) probléma az, hogy ezt az emberek nem tudják. Ők igenis az általuk megválasztott polgármestertől és helyi képviselőktől várják, hogy "csináljanak valamit". Akik így aztán csinálnak is - de gúzsba kötve kell táncolniuk, mert túl sok mozgásterük nincs. A nagyobb gond pedig az, hogy emiatt a rendszer feltehetően nem is működik optimálisan. Ha a helyi politika szeretne valamit, a belügyminisztert kell elérnie. Egy fideszes polgármesternek - és ma szinte minden városnak ilyenje van - ez talán nem akkora gond, de még ha el is magyarázták neki, mit szeretnének, innen még 2-3 lépcső, amíg az helyi szintre ér, és hát az információ az ilyen "postásjátékban" mindig torzul. Rosszabb, hogy a központi igények szinte mindig statisztikák alapján vagy azok szerint készülnek, és a helyi kapitányságok számára esetleg csábító lehet az ügyek megoldása helyett a statisztikáknak dolgozni - pl. lebeszélni a polgárt a feljelentésről, ne rontsa a statisztikát.
Nézzük az elsőt a fentiek közül. Poldi bá' blogjának egyik kommentje idézi a törvényt:
2011. évi CLXXXIX. törvény
Magyarország helyi önkormányzatairól:
"Feladat- és hatásköri szabályok
23. §
18. közreműködés a helyi közbiztonság biztosításában;"
"A helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok
17. § (1) A települési és a fővárosi önkormányzat a helyi közbiztonságról, vagyonának, más értékének védelméről kényszerítő eszköz alkalmazására törvény alapján jogosult szervezet létrehozásával is gondoskodhat.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet alaptevékenységét a települési és a fővárosi önkormányzat területe szerint illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján, a rendőrség szakmai felügyeletével végzi.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet által végezhető feladatokat, az alkalmazható kényszerítő eszközöket, az együttműködési megállapodásra, valamint a szervezet működésére vonatkozó szabályokat, továbbá az e feladatokat ellátókkal szemben támasztott személyi feltételeket törvény határozza meg.
(4) E § rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha az önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott feladatokról nem önálló szervezet létrehozásával gondoskodik."
Némi jogi szövegértelmezési gyakorlattal lefordítható a fenti törvényhely magyarra: az önkormányzatnak semmilyen hatásköre nincs közbiztonsági ügyekben. Közreműködik, persze, együttműködhet a rendőrséggel, de az irányítás a rendőrök kezében marad. A nagy rész feltételes mód: ha van kedve (mert pl. a lakosok, nem ismervén ezt a törvényt, tőlük várnak valamit) csinálhat valamit, de ha nem teszi, nem sért törvényt.
Még egyszerűbben: a helyi önkormányzatnak semmilyen erőszakszervezet felállítására nincs lehetősége. Alkalmazhat városőrséget, közterület-felügyelőket, de ha ők törvénysértést észlelnek, pontosan annyi joguk van közbelépni, mint bármely állampolgárnak (jó, a közteresek egyes esetekben, pl. ha valakit bliccelésen kapnak, igazoltathatnak is, de kíváncsi vagyok, mit tehetnek azzal, aki ezt megtagadja). Minthogy azonban a helyi választóknak akkor is meg kell felelni, ha ez nem törvényi kötelesség - és ami még fontosabb: hatáskör sincs hozzá - az önkormányzat elkezd helyi rendőrséget szimulálni. Kamerarendszert vesz (amelyet aztán csak a rendőrség figyelhet, elég drága pénzért), rendőrautót vesz (és utána a város majd nem kap a központi keretből, mert "nekik már van"), városőrséget szervez, és próbál közös járőrözést megvalósítani a rendőrséggel.
Pedig a megoldásnak volna egy valószínűleg egyszerű megoldása: az önkormányzati rendőrség. Persze, most a központosítás korát éljük, a közoktatást most vették el az önkormányzatoktól, hogy - az eddigi tapasztalatok szerint - úgy generáljanak ezzel egy csomó problémát, hogy az eredeti gondokból nem igazán látni, hogy mit oldottak meg. Játsszunk azonban el a gondolattal, hogy a jövő évi választások győztese túllendül az eddigi összes győztest jellemző féltékenységen (nehogy a "saját kézben" levő rendőrségnek az ellenzéki városokra eső része az ellenzék "fennhatósága" alá kerüljön) és bevezetné ezt a rendszert. Nem általános jelleggel, de a közrendvédelemre mindenképp, és az állami rendőrség afféle FBI-ként működve az országos jelentőségű és több területre is kiterjedő ügyekkel foglalkozna.
Ebben a pillanatban a városi polgármester vagy a járási vezető válik a hatáskörrel is rendelkező rendőri közrendvédelem munkáltatójává - nyilván az lesz a fontos, amit ő mond. És pont ez a jó: ki ismerné jobban a helyi közrendvédelmi problémákat, mint pont a polgármester? ( - itt kérem a tisztelt kommentelő közönséget, szakadjunk el a konkrét Páva-esettől.) Ha több járőr kell, esetleg átcsoportosíthat saját forrásaiból munkaerőfelvételre.
Ez utóbbi megoldhatna egy tipikusan fővárosi problémát is (amit e bekezdésben írok, tíz éve biztosan így volt - ezt első kézből tudom -, ma már csak gyanítom, hogy a helyzet nem változott). A rendőrségi alkalmazottak, nyomozók, járőrök fizetése országosan egységes. Ez a fizetés Kelet-Magyarországon bőven vonzó, nyugaton még épp elég, de a fővárosban nagyon elmarad az átlagfizetéstől. Így aztán az állomány komoly része a keleti megyékből verbuválódik. Miközben a nyugati országrészben jellemzően helyben felnőtt, helyi kapcsolatokkal rendelkező nyomozók, járőrök dolgoznak, a fővárosban nagyon sok a keleti országrészből 1-2 évre átvezényelt rendőr, akiknek az életrajzában is jól mutat a fővárosi szolgálat. Mire megismernék a körzetüket, kialakulnának a helyi információs szálak, mennek is haza, és jönnek helyettük újak. Könnyen lehet, hogy a fővárosi vagy a kerületi önkormányzatoknak megérné egy fizetésemelés, hogy a helyi ügyekben otthonosan mozgó gárdája legyen.
Még csak sokba sem kerülne, igaz, hogy a "központosítsunk mindent, mert úgy lesz tuti" gondolkodásmódot le kell vetni hozzá. De hát talán van most elég fideszes polgármester, akiknek ez szimpatikus lehet.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
