Amikor nehéz eldönteni, hogy a trafikmutyival vagy Varga-csomaggal foglalkozzunk, a természet közbeszól. Most a széndioxid: olyan kerek számot lépett át a mennyisége a légkörben, ami meg kell szólaltassa a vészcsengőket valahol belül. Ez ugyanis globális baj. És nem kicsi, igaz, nem most kezdődött, ráadásul komolyabb minden politikai gondunknál.
400 ppm, vagyis 400 "part per million", milliomodrész, ekkora részarányt ért el a széndioxid a légkörben. Nem tűnik soknak, de látnunk kell: nemhogy az emberiség történetében nem volt soha ennyi ez a szám, de a földtörténeti negyedidőszakban sem. Honnan lehet ezt tudni? Sok közvetett információ mellett közvetlen adatunk is van: az Antarktisz jegében több százezer éves légbuborékok is megmaradtak, ezek megmutatják a bezáródás korának légköri összetételét. Hogy az ebben mutatkozó hullámzás mitől van, arra geofizikusként azt tippelem, hogy a Föld tengelyferdeségének változása okozza: a mostani 23,44 fokos érték ugyanis változik, 22,1 és 24,5 fok között, és ez hatással van az éghajlatra is. A történeti széndioxid-töménység a jégbe zárt buborékok tanúsága szerint 170 és 300 ppm közt változott az utolsó néhány százezer évben.
Hát most nem. Az ipari forradalom óta az emberiség egyre több fosszilis tüzelőanyagot, szenet, olajat, földgázt éget el - a fa ebből a szempontból nem számít, hiszen annak szene geológiai értelemben most került ki a légkörből. A változás azóta egyértelmű emelkedést mutat. Az egy amerikai tudós után Keeling-görbének nevezett emelkedő trend - éves periodicitás mellett folyamatos emelkedést rögzít: az előző ábra végén látható hirtelen emelkedés alább látható éves bontásban.
Na jó, de miért baj ez, tán nem kapunk levegőt? Ettől nem kell tartanunk, a gond a hőmérséklettel és emiatt a szélsőséges időjárással lesz, illetve részben van is. A széndioxid ugyanis üvegházgáz: a Földet elhagyó hősugárzás komoly részét visszatartja. Minél több van belőle a légkörben, annál többet; ha nem lenne egyáltalán belőle a légkörben, akkor bolygónk középhőmérséklete lényegesen hidegebb, fagyos lenne. Most azonban még inkább melegít, egyre jobban. Emiatt olvadnak a jégsapkák, fenyeget a tengerek szintjének emelkedése, és a nagyobb felmelegedés miatt az időjárás is változékonyabbá, sokszor szélsőségesebbé válik. A nyári hőhullámok forrósodását és hosszabbodását már mi is megtapasztaltuk. A legfenyegetőbb előrejelzések szerint a felmelegedő tengerek egyre kevesebb széndioxidot tudnak oldott állapotban tartani, ami tovább növeli a légköri széndioxid-szintet, így a hőmérsékletet. Pozitív visszacsatolás, végtelen ciklus: nem kéne kipróbálni.
Mit tehetünk ellene? A széndioxid-kibocsátátást kellene csökkenteni, de mintha nem látszana erre a politikai hajlandóság. Nem csoda: bármennyire fenyegető a 400 ppm a tudomány szempontjából, kampányszlogenként ez elég gyenge. A négy-ötéves politikai ciklusokban gondolkodó világrend láthatóan nem tudja ezt a problémát kezelni. A Kiotó-egyezmény nem ért célt, azóta pedig még gyengébb az összefogás az ügyben. A gond csak az, hogy mire a hatások a politikai ciklusokon belül is érzékelhetők lesznek, akkor már késő: onnan már nehéz visszatérni, ha lehet egyáltalán.
Annyit viszont tegyünk meg mindannyian: jegyezzük meg, hogy ez baj, nagy baj. Legalább legyen ott a tudatunkban. Nem fogok olyant mondani, hogy ne fűtsünk gázzal vagy ne üljünk autóba. De legalább tudjuk a slusszkulcs elfordításakor, hogy ezt a folyamatot hajtjuk. És a fák ültetése, erdők telepítése is csak segíthet a dolgon, és a melegedés idején árnyékot is ad.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!