A szabad véleménynyilvánítás ügye újabb kihívás előtt áll. Eddig a sajtószabadság miatt viaskodott az ellenzék a kormányoldallal, most viszont szélsőségesek felbukkanása miatt hirtelen egy platformra kerültek. A morális elveken és indulatokon egyaránt alapuló szellemi ütközet végeredménye azonban így is kétséges.

Pedig a jelenség nem kiszámíthatatlan, mivel a radikalizmus szellemi vezetőinek minden demokratikus országban ugyanaz a stratégiája: provokálják a mérsékelt többséget; megpróbálnak minden morális határt átlépni, amitől azt remélik, káoszt tudnak teremteni. Ezek a „ki tudja, miféle - honnan jött - hová tartó” motorosok is erre játszanak. Az „Adj gázt”-szlogen ötletét Németországból lopták: két éve az Udo Voigt-vezette (náci) Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) plakátolt ki ilyen förmedvényeket. Ők is és most ezek a magyar „valakik” is politikai tőkét kívánnak kovácsolni polgárpukkasztásukkal.

Azt már látjuk, hogy figyelemfelkeltő akciójuk sikeres volt. A betiltással ők legalább olyan jól járnak, mint ha engednék nekik a felvonulást. A véleménynyilvánítás szabadságának szellemében megtehetnék, hogy a budapesti zsinagóga előtt berregtessék a szarjaikat. S meg is tennék, mert akármekkora tahók, azt pontosan tudják, hogy „lenne rá igény”. Az elmúlt 24 órát átböngészve bizton állíthatom, hogy a magyar internetes portálok fórum-hozzászólóinak igen tetemes hányada lelkesen támogatta e „valakik” tervét. Nemcsak a szokásos vita és anyázás vette kezdetét: gyorsan rákapcsoltak a holokauszt-tagadó trollok, akik hozzászólásaikban sorra tették közzé az „alternatív” történelmi portálok és videók linkjeit, amelyekben természetesen „bebizonyították”, hogy nem is volt holokauszt. Az Élet Menete immár kizárólag gúnynevén neveztetett: az „Élősködők Menete”. Megjelentek az ál-naiv hozzászólások is: „az Adj gázt!-szlogenből nem lehet Auschwitzra, vagy a Zyklon-B gázra következtetni!”, illetve a „várjuk meg, hogy mi lesz, nem tudhatjuk, hogy mit akarnak ezek a motorosok!”. Aztán persze jöttek a zsidó világi összeesküvés-elméletek, amik eleve különös népszerűségnek örvendnek. Meg egy kis „izraelezés-palesztinozás”. Kiderült az is, hogy nemcsak Izrael „az igazi náci állam”, hanem az Élet Menete „az igazi provokátor”, a „cionisták kutyája”.

A motoros taktika már most bevált: egy rendezvény körüli vitát minél gyorsabban át kellett terelni a gyűlölködés medrébe. Ezzel lépéselőnybe kerültek a szélsőségesek. A miniszterelnök ennek veszélyes következményeit (külföldi bírálatok, hazai közéleti hisztéria, Gyurcsány táncot lejt a Dohány utcában, rendőri biztosítás kockázatai stb. stb.) hamar felismerte, ezért mai felszólalásában megpróbálta „megfogni a gyeplőt”: tudta, tudja, hogy a magyar társadalom jelentős része fogékony a fenti megnyilvánulásokra, ezért neki kell a maga határozottságával fellépnie. (Rá azért még mindig sokan hallgatnak.)

Azt is átlátta, hogy bár az ügynek lehet számára politikai haszna is - s talán reménykedtek is a szélsőségesek, hogy emiatt hagyni fogja a balhét -, a néhány hétig figyelemelterelésre alkalmas eseménynek közép- és hosszútávon csúnya következményei lennének (lásd: riogatásra épülő választási kampány az elmúlt másfél évtizedben és napjainkban). Ezenkívül feltételezhetjük azt is, hogy Orbán Viktor gusztustalan, ízléstelen politikai gesztusnak tartja az akciót.

A harc azonban nem ígérkezik könnyűnek – mint mondtam, annak ellenére, hogy az ellenfél stratégiája világos, mint a nap. A Kormány ugyanis olyan módszerek bevetésével kíván leszámolni a szélsőségesekkel, amelyek eredményesek ugyan, viszont korántsem demokratikusak: a jogállami kereteken túllépő rendészeti eszközök bevetése aggályos - igaz, van mögötte racionalitás. A miniszterelnök már az előző választások előtt pedzegette a „két pofon kiosztásának” alternatíváját és az elmúlt három esztendőben szisztematikusan hozzászoktatta a népet a „kevesebb szabadság, cserébe több biztonság” elvéhez.

A jelenlegi állás szerint tehát a szélsőségesek jól járnak („mártírok, akiket a csúnya Viktor betiltott, de ők harcolni fognak”), a Fidesz-KDNP jól jár („ők a megmentők, akik biztosítják a rendet”) - az ellenzéknek pedig kifogták a szelet a vitorlájából. Gyurcsány hiába rohan oda üvöltözve, Bajnai és Mesterházy hiába nyilatkozik kézenfogva, Schiffer hiába jogászkodik. Eddig nincs is semmi baj: a gond a felszín alatt van. A magyar társadalom gondolkodása, „szélsőségességi igénye” ugyanis ettől még nem fog jelentősen megváltozni. A Fidesz-hívők ugyan kénytelenek lesznek számot vetni néhány gondolatukkal, amelyekről eddig úgy vélték, hogy szalonképesek (és nocsak, mégsem!): azonban félő, hogy ettől még nem alakulnak ki bennük igazi konzervatív polgári attitűdök. Kezdésnek azonban ez sem rossz.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Indult az egész a német ARD és ZDF közszolgálati adók gyermekműsorában vetített "Piros lap Magyarországnak" rövidfilmmel, ahol a német gyerekeknek azt magyarázták, mi a baj a mi hazai folyamatainkkal. Ez utóbbiakat nyilván pártállástól, világnézettől, az alternatív valóságok eltérő fogyasztóinként másként ítéljük meg, mondjuk azt meg lehet érteni, hogy ők nem szeretnék, ha a saját következő generációjuk a filmbéli csapdákba menne. Ha nagyon durva akarnék lenni (nem hozzájuk; magunkhoz!), hozzátehetném, hogy kár, hogy 1933 előtt nem voltak ilyen tévéfilmjeik, de hát a televízió épp csak valami érdekes kísérlet volt akkor.

Aztán jött Orbán Viktor. Nem köntörfalazott, rögtön a lényegre tért múlt pénteki rádióinterjújában (amit aztán a kiegyensúlyozottság jegyében gyakorlatilag ellenzéki reflexió nélkül adott le 4-5 hírben az aznap esti M1 Híradó):

Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy "hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá.

Ezzel persze kitűnő illusztrációt adott arra, hogy a németeknek igazuk van a média kézivezérléséről... Az erre adott német választ most hagyjuk, ez maximum tegnapig lehetett esetleg érdekes. Ámde valaki a fideszmédia táján annak ellenére nem hallotta a miniszterelnök szavait, hogy tényleg napokig másról sem szóltak a közszolgálati műsorok. Mire véljük ugyanis a Hír TV "Kölyök Célpont" című szombati gyöngyszemét?

A mostani gondolatmenetem szempontjából lényegtelen, hogy a nagyobb államok jobban beleszólnak az Unió ügyeibe (tényleg jobban), vagy hogy Angela Merkel megmondhatja-e a független ciprusiaknak, mire költsék a pénzüket (tényleg megmondja), és mindez azért van-e, mert a németeknek sok pénzük van (tényleg van, tán az is megérne egy fordulót hogy miért van - és persze a híttévés logikai lánc itt bukik).

De ez most tényleg nem fontos, mert a lényeg, hogy akkor most vessük-e alá a gyerekeket mindenféle politikai agymosásnak, vagy sem? Azt sajnos nem tudom érvként elfogadni, hogy a mi agymosásunk nem agymosás, mert ez igaz, és igazsággal nem lehet agyat mosni - ugyanis mi van akkor, ha a németeknek van igaza? Azt persze megértem, miért nem "repül mindenki egyetlen perc alatt": a Hír TV nem közszolgálati adó, ők úgy mosnak gyerekagyat, ahogy nekik tetszik.

A "házi médiának" persze még inkább igazodnia kéne a főnök gondolataihoz. A gondom pont ez: valószínűnűleg épp ahhoz alkalmazkodtak. Jól hangzik a rádióinterjúban a gyermekek védelme, de odafent láthatóan tetszik ez a műfaj. Különben repülnének egy perc alatt.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Magyarországnak kemény rendőrsége van. Bármilyen körülmények között képes leszámolni vérgőzös, terrorista-gyanús, különösen erőszakosnak tűnő, jól kiképzett, 14-17 éves korú középiskolásokkal. És most bebizonyította, hogy akár a 18-21 éves semmirekellő egyetemistáktól sem retten meg.

Olyan szívmelengető, hogy egy békésebb világ jön. Ahol a rendőrség már a bűn elkövetése előtt leleplezi a tettest. Gondolom, olyan telepatikus képességekkel rendelkező lények segítségével, mint a Különvélemény c. filmben. (Nemrég egy ilyen különleges embert meg is ismerhetett az ország: Szaniszló Ferencnek hívják – a szerk.) Persze, ezúttal könnyű dolguk volt, hiszen visszaesőkről van szó: egy 22 nappal ezelőtti eset gyanúsítottai készülnek holnap a Fidesz-székház elfoglalására - sőt várhatóan fel is robbantják majd azt. A túszok között lesz Selmeczi Gabriella is. Luke Skywalker esetleges részvételéről egyelőre nincs hír. A TEK nagy erőkkel keresi.

Fantasztikus, hogy a rendőrség előre tudja, mit fognak holnap elkövetni a támadók. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire élesen látják a jövőt, akkor miért kellett várni 22 napot egy már elkövetett bűntény elkövetőinek elfogásához? Csak nem fenyegetőzni tetszenek? Példát statuálni, hátha holnap kevesebben mernek majd elmenni ilyen áron?

Azt is mondja már meg nekem valaki, hogy akkor most ki számít ártatlannak? A tüntető Orbán Viktor, akit a 80’-as években elvitt a rendőrség? Orbán Viktor és képviselőtársai, akik 2007. február 2-án jogszerűtlenül kordont bontottak a Kossuth téren? Vágó Gábor, akit 2011. december 23-án Orbán Viktor elvitetett a Kossuth térről? A tavaly decemberben előállított érettségi előtt álló, felsőoktatás-politikai intézkedések ellen tüntető diákok? A Fidesz-székház tüntetői, akiket 2013. március 7-én Orbán Viktor „önkéntes biztonsági őrei” csapdáztak be az épület udvarába? A két héttel ezelőtti 16 középiskolás diák, akik a Parlament előtt tüntettek az alaptörvény módosítása ellen? Tessék választani.

Akik ilyen „békésebb” világot szeretnének, kénytelenek lesznek elfogadni a kettős mérce rutinszerű alkalmazását. És kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy nem lehet ellenvéleményük. A fenti példák is mutatják: mindegy, milyen formában, mindegy, hogy jogszerűen vagy jogszerűtlenül hangoztatnák: azt a karhatalmisták nem fogják tolerálni.

Az áhított „béke” ilyen áron nem éri meg. Ilyen áron ugyanis lehet mást is kapni, amit úgy hívnak: „szabadság”. Szólásszabadság, véleményszabadság, gyülekezési szabadság, sajtószabadság. Kicsit nehezebb megszokni, néha kicsit polgárpukkasztó, kicsit több konfliktussal jár: de jobb is. A szabadság a minőségi élet és a minőségi társadalmi lét szerves része. És természetesen benne van a béke is. Ne tessék már ennyire félni tőle.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

"Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!" - mondta Orbán Viktor 2007 jánuárjában. A Fidesz honlapján olvasható korabeli hír szerint attól is tart a pártvezető, hogy orosz érdekszférába kerülünk. Meg gyarmat sem akarunk lenni, de ezt már a civil fideszes menetelőktől tudhatjuk. Az orosz érdekszféra, és az orosz gyarmati mivolt néhány nyoma azonban most, amikor kormányon vannak, és értékválasztásuk elfordította hazánktól európai szövetségeseinket, mintha már nem lenne akkora gond. Igaz, a tandíjjal és kórházbezárásokkal is csak addig volt probléma, amíg Gyurcsány csinálta, most már ez a nemzet felemelkedésének egyetlen útja (halkan tegyük hozzá: lehet, hogy tényleg, de hát nem illene konzervatív zászlók alatt ciklusonként hol erre, hol arra menni).

Az MNB-elnökváltás, az alaptörvény módosítása meg a hóvihar méltatlanul homályosított el egy fontos hírt március elejéről. Rogán moszkvai útjáról van szó, amiből állítólag azért nem volt hír elsőre, mert szabadságon volt az MTI tudósítója. Az oroszok mindenesetre nem voltak szabadságon, ők gond nélkül megírták, hogy mi volt. A Jegyinnaja Rosszija, vagyis az Egységes Oroszország párt honlapján elég világosan fogalmaznak. Az ötödik bekezdésben a lényeg, magyarul: "Emellett a napokban a magyar kormány megfontolja a nemzeti valutatartalék egy részének orosz rubelben tartását a dollár jelenlegi bizonytalan helyzetében. Magyarország az EU tagja, de nem tartozik az euróövezethez".

Na, itt dőljünk hátra egy pillanatra, és ízlelgessük, hogy miről is van szó. "Az MSZMP küldöttségét fogadta az SZKP titkára, akivel áttekintették pártjaink és országaink helyzetét, és kitértek az imperialista USA bizonytalan gazdasági helyzetére", amelynek eredményeként Magyarország dollártartalékainak egy részét átengedte a Szovjetuniónak. Volt ilyen? Újságolvasói szinten úgy tűnt, hogy a 70-es, 80-as években bizony előfordult az ilyesmi. Funkcionálisan most is a két ország hegemón pártjai közti tárgyalás volt ez, a téma tekintetében azonban Rogán később árnyal:

A Népszava állítására, mely szerint a jegybank arra készül, hogy rubelben tartsa a devizahitel egy részét, azt mondta: ostobaság, a megállapodás lényegét "rosszul fordították le az oroszok a közleményükben". Szerinte arról tárgyaltak, hogy a magyar-orosz külkereskedelemnek 5 milliárdos dolláros passzívuma van, mivel energiahordozókat vásárolunk tőlük, és hiába növekszik a magyar export, ezt nehéz ledolgozni. Ezt pillanatnyilag Magyarország dollárban finanszírozza, ami Rogán szerint számunkra "nem ideális", ezért tárgyaltak arról, hogy egy swap megállapodást kellene aláírni Moszkva és Budapest között. Erről viszont a két pénzügyminiszter és a két jegybankelnök állapodhat meg. (kiemelés tőlem: TG)

Ebből nekem, a nem-közgazdásznak az jön le, hogy rubelben fizetnénk az orosz energiahordozókért a dollár helyett (ami nyilván jól is hangozhat), de persze azt a rubelt is meg kell venni, és minthogy forintért nem hiszem, hogy ideadnák, mégiscsak eurót vagy dollárt kell adni érte. A jegybankelnökök bevonása az ügyletbe pedig nem igazán mondhat mást, minthogy a devizatartalék jelentheti a forrás egy részét. Ebben ugye az is hír, hogy közvetve a tartalékból akarunk gázt venni, és az is, hogy a még le nem szállított gáz árának egy részét is előre átváltanánk rubelre. Hogy a tartalék mekkora részét? Erről majd a pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök állapodnak meg. Gyakorlatilag a rubel-dollár keresztárfolyamra fogadunk az oroszok ellenében, akik azért ezen ha nem is sokat, de tudnak alakítani. Lehet tippelni, milyen jelzőket használt volna a Fidesz ellenzékben, ha ilyesmit Gyurcsány meg mert volna lépni. Igaza is lett volna - az akkori Fidesznek.

Persze Rogán mondhatja, hogy az oroszok rosszul értették/fordították le a megállapodást, de egyrészt ez kevéssé valószínű (mert abból azért nagyobb botrányt kéne csapniuk), másrészt meg az erőviszonyok olyanok, hogy valószínűleg az van, amit ők mondtak. Így leszünk mégis gyarmat - orosz gyarmat. Még a III. Ukrán Front sem kell hozzá. Oroszul sem kell tanulni most, még megértenénk, hogy mit írnak ők erről az egészről.

Hogy a történet aktualitást kapjon, és szép keretet is adjon nekünk a Fidesz, itt a szerdai hír:

A magyar-orosz kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adta át Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára szerdán Budapesten Viktor Alekszejevics Zubkovnak, a Gazprom igazgatótanácsa elnökének.

Bökjön meg valaki: ugye csak pávatánc? De sajnos nem hiszem: az oroszok ennek felismerésében sokkal jobbak. Ezt most kivételesen komolyan gondoljuk. Kitüntetjük a barakkigazgatót, Putyin meg röhög rajtunk. Mint a mókus fenn a fán, csak vidáman. Paksra meg nagyon figyeljünk!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

A patikamérlegelés alapján úgy néz ki, győzhet az ellenzék. Legalábbis ez derül ki Karácsony Gergely elemzéséből, már ha persze elfogadjuk logikáját. Semmi esetre sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy nem tisztelem a „tudományos” mérlegelés erőfeszítéseit. A választási logika elemzése mindig érdekfeszítő tud lenni, még akkor is, ha végül nem jön be. Konkrét esetünkben még azt sem lehet mondani, hogy a felvázolt logika alapja ne lenne igaz. Nagyon úgy néz ki, hogy a Fidesz legyőzéséhez elkerülhetetlen az „egységes ellenzéki fellépés”, és ami fontos, hogy az „egy blokkhoz tartozó szavazók meglepő fegyelmezettséggel szavaznak át a másik párt jelöltjeire”. Nosza rajta, induljon a szavazatmaximalizálás.

Kampány van. Mindenki elemzi az időközi eredményeket, még abban is megállapodnak, hogy egy időközinek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, na de mégis… és már szállnak is az érvek. Az ellenzéki főbika szerepe még nincs eldöntve, a mocorgás neszei egyre erőteljesebbek. Körvonalazódik, hogy az Együttműködők az ősznek már úgy mennének neki, hogy egyértelmű viszonyok legyenek. No de lehet-e úgy működő és életképes együttműködést létrehozni, hogy közben, ha a leendő szobatársamat látom, minduntalan befogom az orrom és fintorgok? Büdös, de hát ez van. Korszakváltás. Erős dezodorral menni fog.

Ha igaza van az elemzésnek, akkor legkésőbb jövő ilyenkor már letisztult pártversenyt látunk. A Kormány a jobb sarokban, az Ellenzék balban, a többiek a mellékutcában hőbörögnek, de ők nem számítanak. A Blokkok mobilizálási maximumuk csúcsán dübörögnek.  Jönnek sorra az aduászok, „a „klasszik” baloldali pozícióhoz képest középen” álló jelöltek. A pártot választani nem tudó tömeg cserzett tenyere ekkor önmaga homlokán csattan. Még szerencse, hogy erős az a dezodor. 

Így lesz? Elég, hogy Bajnai idején 26 forint volt a tojás? Egy kis arculatrenoválás, Szanyi kapitány középsőujjára apró bábot húzunk? Ebből korszakváltás lesz? Ebből lesz a korszakváltás? Egy blokkhoz tartozunk! - szenvtelenül… Ilyen egyszerű? Csak a jelzőink lennének mások? Ennyi kell a győzelemhez?

A Győzedelmes Ellenzék leül kormányt alakítani, korszakváltó kormányt. A jövőbe látó szem pislant egy nagyot...

Vagy a bizonytalanok maradnak, ahol vannak.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Annak idején, 1986 kora nyarán a kaposvári lövészhadosztály parancsnokhelyettese meglátogatta alakulatunkat, a lenti gépesített lövészezredet és a velünk együtt települt önálló felderítőzászlóaljat. A látogatás egy pontján, úgy délután negyed hét tájban a magas vendég állítólag közölte parancsnokunkkal, Fodor Lajos alezredessel (később jóval magasabb rendfokozatban a vezérkar főnöke lett): "Alezredes elvtárs, riadó". Ezt később visszavonták - amikor háromnegyed óra múltán sem látszott érdemi változás a laktanya képén. Aki volt katona, az tudja, hogy kevés alkalmatlanabb pillanat van riadóztatásra, mint ez. Tisztességes próbariadók hajnalban vannak. Én nem is igazán tudtam erről a riadóról, bár mintha bejött volna a belszolgálat a hírrel a körletbe, de senki nem vette komolyan; Bedők őrvezetőnek ugyanis elég speciális humora volt, és abba az ilyesmi simán belefért. - Egy FB-komment nyomán azért ide kell írjam: nem tuti, hogy tényleg riadó volt (Fodor nem is hagyta volna elsunnyogni), mindenki várta persze a látogatás miatt. De az az érzés, amikor a sorkatonák fél órán át egymástól kérdezgetik: "Te, most riadó van? Vagy nincs?", az megmaradt. És most pont ez az érzés köszön vissza a hírekből.

Azt mondja most Pintér Sándor belügyminiszter, hogy

A rendőrség csütörtök délután 14 óra 30 perckor lezárta az M1-es és az M7-es utat, "14 óra 54 perckor katasztrófahelyzet kihirdetésre került" - mondta a miniszter.

Ez igazán szép. A hírekben nem emlékszem ugyan ilyesmire, de hát ő a főnök, biztos jobban tudja.

A dolog azonban kicsit a valamikori lenti riadóra emlékeztetett. Mintha a katasztrófahelyzet híre nem jutott volna el a Katasztrófavédelem központjába. Ott ugyanis ugyanekkor

Nemzeti ünnepünk, március tizenötödike alkalmából ünnepséget rendeztek a Belügyminisztériumban. A rendezvényen tizenegy, a katasztrófavédelem állományába tartozó kolléga vehetett át elismerést, előléptetést.

(Fahéjas proli BoliDa-nak köszönet a tippért). Most persze legyünk jóhiszeműek: ez a hír ugyan csütörtökön 17:45-kor került ki a Katasztrófavédelem honlapjára, de könnyen lehet, hogy az ünnepséget még a pintéri "riadó" előtt tartották. Persze így is érdekes, hogy "Virág elvtárséknak még erre is van idejük", hogy ilyesmit tegyenek ki a netre - ekkor már több száz katasztrófavédelmis, rendőr, mentő, önkéntes dacolt a 100 kilométeres jeges széllel és a leszálló sötétséggel a mentési munkákban. Nézzük meg, hogy milyen hírek kerültek ki 14-én, csütörtökön a honlapjukra:

Persze csak pont azt nem találom, ami a nap híre kellene legyen, 14 óra 54 perc után valamivel.

15-én aztán már más a lista:

A Belügyminisztérium hírei közt sem szerepel 14-én riadó, illetve "katasztrófahelyzet elrendelése", 15-én (amikor a média is közölte), persze már igen. Az első érdemi hír (Az erős szél okoz problémát több megyében) csütörtök este 19:20 órai keltezésű. A belügyminiszter szerint csütörtök 15:32-kor felhívták a lakosság figyelmét, hogy senki ne induljon útnak, a honlapokon ezt azonban csak egy nappal később, 15-én 14:51-kor tették közzé címben (a BM OKF reggel 6:56-os posztja azért már említi ezt, sőt úgy, hogy "továbbra se" induljon el senki) miközben persze csütörtök este a rendőrség már lezárta az M1 budapesti kijáratát.

Most vagy az van, hogy a miniszter által említett időpontokban kiadott rendelkezések belső utasítások voltak, amelyeket fél-egy napig titokban tartottak, vagy nem akkor adták ki ezeket, és a történelem átírását nem vezették át a honlapokon. Egyik szebb alternatíva, mint a másik.

UPDATE 2013.03.18. 00:14: az első változatot (titokban tartott riadó) valószínűsíti, hogy a riadót publikáló 15-i BM-hírben ezt írják: "A Belügyminisztérium ezzel kapcsolatban közölte, hogy a riadót még csütörtök délután rendelték el". A mondat a Google cache szerint 15-én és nem később került a szövegbe.

Ezt se hagyjátok ki: felhívásra érkező önkéntesek sztorija.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Amit az elmúlt napokban átélt az ország, hogy március közepén ért bennünket a téli szezon legdurvább hófúvásos krízise, két dologra világított rá: hogy vészhelyzetben az ország lakossága összetart, a beavatkozó hivatásos és önkéntes mentőerők motiváltsága kiemelkedő, és hogy vezetési szinten alapvető hibákat tudunk elkövetni. Persze, kritizálom majd a mostani kormányt is, de van egy olyan érzésem, hogy más színezetű vezetés esetén sem lett volna nagyságrenddel jobb teljesítmény ez utóbbi terén.

Az első, és meglehetősen fontos kérdés az, hogy milyen volumenű megelőző intézkedéseket szabad/lehet/merünk megtenni akkor, amikor a fenyegető időjárási helyzet még nem következett be, csak egyre valószínűbb? Kiadható-e általános felhívás vagy felkérés arra, hogy senki ne induljon útnak akkor, amikor a förgeteg még nem csapott le? Ide is elérünk mindjárt, van azonban egy csomó határfeltétel és aprómunka, amely majd meghatározza a mentés lehetőségeit. Először is: mekkora a katasztrófavédelem mozgósítható beavatkozó létszáma és felszereltsége? Mennyire igaz, hogy a tényleges akciólétszámban elbocsátások történtek, miközben az adminisztratív szintet felduzzasztották? Mennyire "naptár szerint" működünk? - kérdezem, mivel Bakondi tábornok "télügyi biztosi" megbízatása február 28-ig tart. Tényleg leszereltek hóvédő provizóriumokat a főutak mellől az utóbbi napokban, már a tavaszra készülve? Valóban azért nem volt elegendő hókotró, mert megkezdődött a tavaszi műszaki átalakításuk úttisztívóvá? Tényleg már csak egy századnyi tankunk van hadrendben a tatai laktanyában? - megjegyzem, ha ez utóbbi tényleg igaz, akkor azért a legkevésbé a mostani kormány felelős. (Az utóbbi napok blogposztjainak komment-terméséből válogattam, és mivel ellenőrizni nem tudtam, kérdés formájában fogalmazom meg mindet.)

Van-e akcióterv, történt-e helyszíni gyakorlat arra, hogy ilyenkor mi a teendő? Van-e protokoll arra, hogy 50 kilométeren beállt autópályával mit lehet kezdeni - akkor, ha az egyik pálya szabad, és ha mind a kettő beállt? Eddig láthatóan nem volt, hogy a jövő héttől lesz, abban majdnem biztos vagyok.

Akkor most kanyarodjunk vissza szerda estéhez, csütörtök reggelhez. A meteorológiai jelentés szerdán már 80% feletti biztonsággal előrejelzi a 12-24 órán belül bekövetkező ítéletidőt, ami még nincs itt. Pedzegetik is a híradásokban. Nyilván minden útnak indulóban felmerül a kérdés, mit tegyen ezzel? Március van, havat, szelet mondanak, induljak vagy nem? Ugyanez a kérdés felmerült-e valahol a katasztrófavédelemben is? Megnyomjam a gombot, vagy nem? Aki megnyomhatja: gondolt-e rá? (biztosan igen) Kiálthatok-e farkast, amikor még nincs itt, és van 10% esély, hogy esetleg mégsem olyan szigorú? A blogokban a "kormánypárti" kommentek meglepő egységben mondják, hogy "minek indultak útnak", ám az útrakelők dilemmája a védelmi szervezetben is fel kellett merüljön.

Ráadásul ilyen esetekre van több éve, már a mostani kormány idején kidolgozott eljárás: két éve élesben tesztelték a közmédia és a kereskedelmi tévék által kötelezően továbbítandó azonnali és két órán belül sugárzandó vészhelyzeti figyelmeztetés rendjét, emlékszünk: "Középföldén szélvihar várható". Hát most pont itt nálunk volt várható a szélvihar és a hófúvás, de ezt a rendszert senki nem aktiválta, pedig pont erre a helyzetre találták ki. Abban pedig biztos vagyok, hogy ha megteszik, akkor sokkal kevesebben vágnak neki az útnak! Nem tették meg, érdekes módon nem tették meg akkor sem, amikor a rendőrség csütörtök este már kezdte lezárni a dunántúli településekről kivezető utakat, amikor már nagyjából mindenki számára világos volt, hogy nem érdemes nekivágni.

Csütörtök reggel a förgeteg először a Dunántúl délnyugati részére és a Bakonyra csapott le, a 8-as főút már délelőtt járhatatlanná vált, néhol látni sem lehetett a száguldő hótól. A dunántúli autópályák közül először szakaszosan az M7-es, majd valamikor délután az M1-es is beállt, 50 kilométeres mega-dugóval. Valamikor csütörtök délelőtt meg kellett volna nyomni a gombot, hogy nemcsak a hobbitok és tündék, de az autósok se vágjanak neki a dunántúli utaknak. Én ezt tartom az első komoly operatív hibának. Nem történt hivatalos, nyomatékos, szabványosított riasztás - innen már nem a megelőzés, hanem az előállt krízis felszámolása volt a feladat.

A második komoly operatív hiba az volt, hogy a krízis ténye mennyire nem jutott el sem a köztudatba, sem a közmédiába, sem - egyes intézkedések elmaradásából következtethetően - a vezetési törzshöz, már ha akkor működött ilyen. Az ország péntek reggel szembesült a helyzettel, nem azzal, hogy most aztán "senki sehová" a Dunántúlon, hanem hogy ezrek estek egy éjszakára és még ki tudja meddig a hó fogságába. A katasztrófavédelem irányítása számára is ekkor válhatott nyilvánvalóvá, hogy a helyi erőkkel nem oldható meg a helyzet. A honvédség Facebook-csoportját követve péntek délelőtt jöttek a hírek az alakulatok bevetéséről. Miközben a mentők, a rendőrök, katasztrófavédelmisek nyilván dolgoztak már a behavazott utak mentén, az úton ragadtak ebből sokszor semmit nem láttak, a központi irányítás mintha csak péntek délelőtt éledt volna fel, amikor pl. az utak menti települések vezetése, lakossága, a helyi média már fél napja "szolgálatba helyezte magát".

Ami kifejezetten a mostani kormányt célzó kritikám: láthatóan nem működött a helyettesítési rend. A miniszterelnök Brüsszelben, fontos tárgyaláson, "igazoltan távol", de ki helyettesíti? Semjén miniszterelnök-helyettes Kézdivásárhelyen lovagol. Bravó. Őt ki helyettesíti? Pintér Sándor belügyminiszter péntek délelőtt 11 órakor hirdetett vészhelyzetet, akkortól vált a kormány észrevehetővé az ügyben. Lehet vitatni a tevékenységét, én nem teszem (talán csak ezt: ha már nem volt központi döntés a riasztásról, hát elég visszás a hasonló egyéni döntésekért az utakon rekedteket hibáztatni): ami a legfontosabb, hogy láthatóvá tette; van központi irányítási szándék. Ami egyértelműen hiba, hogy ez legalább 12 órát késett, és nem tudom, hogy ez kin múlt.

Fotó: Dr. Czeglédy Csaba

A pénteki, késői központi beavatkozás miatt sajnos maradtak olyan hó-foglyok, akik csak péntekről szombatra virradó éjjel szabadulhattak, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy az igen hideg szombati hajnal nem tudott halálos áldozatot szedni. Óriási köszönet illeti ezért az akkor már akár 30. órája a terepen dolgozóknak, a honvédség egységeinek és a fura március 15-i érzéseket keltő, de láthatóan nagyon hiányzó osztrák műszaki segítségnek is. Hogy szombat este a már nem havas M1-es miért állt be újra, azt nem tudom, a híradás szerint a terepen lévő rendőrök sem kaptak tájékoztatást. Nagyobb hiba, hogy nem világos már 2 napja, hogy épp mi történik az M1-es egyes szakaszain, sőt péntek este az is előfordult, hogy olyan híradások mentek ki (pl. a rendőrség honlapján - innen gyorsan törölték -, majd ezt átvéve internetes portálokon is), hogy szabad a pálya, miközben ez még nem volt igaz.

Egy dolgot még hozzá kell tennem. Miközben a Dunántúlon a behavazott utak jelentették a krízist, Északkelet-Magyarországon több százezren maradtak áram nélkül, sokan közülük még most is így élnek, esetleg még napokig. Az áramszünet oka itt, hogy a légvezetékek nagyon megsínylették mind az ónos esőt, mind az erős szelet, de főleg a kettő kombinációját. A nagyfeszültségű gerinchálózat nyilván légvezetékeken marad, de a hálózat kisebb terhelésű részei valószínűleg elvezethetők lennének az időjárásnak nem kiszolgáltatott földkábelen is. Ez nyilván komolyabb beruházást igényelne - ehhez képest most épp rezsicsökkentésre ítéljük e szolgáltatókat, és hogy örüljön mindenki, földalattkábelvezetési adót is kivetünk rájuk. Így aztán e cégek szinte biztosan nem fognak nekiállni e fejlesztésnek, a kockázatokat most jópáran a bőrükön érezhetik.

Utolsó kérdésem: ki ellen kell a TEK-nek páncélozott szállító harcjármű?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Hogyan lehetséges az, hogy hetek óta tudjuk: csúnya hó-helyzet vár Magyarországra; mégsem készülünk fel rá? Hogyan lehetséges, hogy 100 ezer ember marad áram nélkül és ezrek rekednek az utakon, vonatokon? Hát persze, hogy csak egyféle módon: már megint a patás Orbán/Gyurcsány és összeesküvőtársaik akaratából! A Táncsics-díjas Szaniszló Ferenctől tanulunk.

Gondoljunk csak bele: a héten megtörtént az a gyalázatos alkotmánymódosítás, amiért őrjöng a politikai közélet és fél Európa. Áder kádernek bizonyul és - gyakorlatilag olvasatlanul – aláírja. És persze mikor közli mindezt? Véletlenül épp akkor, amikor trónra lép Ferenc pápa!

Orbán pár napja úgy dönt, Brüsszelben tölti az ünnepet. Vajon miért? Hát persze, hogy azért, mert királyi meteorológusai jelentették neki a várható hó-helyzetet: pontosan tudták, hogy idén március 15-re képtelenség olyan tüntetést szervezni, amellyel szemben igazi (békemenetes) erőt kellene demonstrálni. Így rá sincs szükség. Meg persze katasztrófavédelemre sem. Essen csak.

Ellenben, most, a hó leple alatt van itt az ideje az Unió előtti magyarázkodásnak, a alkotmányos pofonok elviselésének: mivel mindenki a hóval van elfoglalva, az orbáni hírekkel senki nem foglalkozik. Itthon.

őket érdekli az alkotmánymódosítás

És közben ki lehet tüntetni minden bohócot, aki a Fidesz szekerét így vagy úgy tolta az elmúlt évtizedben: udvari politológust, Viktor-konferátort, Fidesz kampányt támogató CBA-tulajt, a Happy End Kft. botrányemberét, Fidesz-népszavazás szervezőt, szélsőségesen szex- és abortuszellenes szakpszichológust/patát, nyilas-párti álrégészt, szélhámos csodadoktort… és természetesen magát a magyarság önnön felkent prófétáját, az összeesküvés-elméletek boszorkánymesterét, Szaniszló Ferencet. Igen, őket mind-mind kitüntette "a mit sem sejtő" Balog Zoltán miniszter úr. Büszkék is vagyunk rájuk. Halkan, persze.

És közben azzal sem kell foglalkozni, hogy zsinórban negyedik perét is megnyerte a Klubrádió Szalai Annamária csapatával szemben, így az NMHH bő három esztendő után kénytelen volt kapitulálni és kiadni a 95.3-as frekvenciát. Csak suttogjuk.

Mert nekünk rezsicsökkentő kormányunk van. Jogilag ugyan nonszensz módon: de rezsicsökkent. És havat takarít. Utóbbit késéssel, megfontoltan. Mint a táblát lassan törlő felelő diák: húzza az időt, hátha kicsengetnek. Hátha elfeledi a dühödt nép, hogy mi történt a héten.

Azt is, hogy március 15-én osztrák hókotrók lépték át a magyar határt.

Elmebeteg összeesküvés. Táncsics-díjat érdemelne.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Azt, hogy milyen idő lesz március idusán, 4-5 napja pontosan lehetett tudni. A hőmérsékletét is, a jellegét is elmondta az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Időkép, amatőr meteorológusok sora, fent volt a GFZ-modellen.

Olyan persze előfordul, hogy amíg nincs itt a hóförgeteg, nem hisszük el. Olyan is van, hogy március lévén pár napja leszedjük a hóvédő korlátokat autópályaszakaszok mellől. Olyan is, hogy nem csoportosítunk előtte dízelmozdonyokat meg üzemanyagot a villamosított csomópontokon, hogy amikor a szél és az ónos eső nekiesik a felsővezetéknek, legyen mivel vontatni.

Amikor az ilyen förgeteg bejön, azzal nincs mit tenni: akkor pár órán belül járhatatlan lesz alsóbbrendő út és autópálya, ha kotorjuk (kotortuk?) akkor pár órával később. Amikor ez bekövetkezik, akkor két lehetőség van:

1. Működik az államgépezet, a katasztrófavédelem, a hadsereg, a tömegtájékoztatás, és megoldják izomból. Aki az úton vagy vonatokon rekedt, először odajutunk (nem könnyű feladat!) aki orvosi ellátásra szorul, életveszélyben van, azt kihozzuk, ételt, meleg italt viszünk, megszervezzük a torlódások felszámolását. Legalább elmondjuk az embereknek ott vagy a rádióban, hogy úton a segítség, milyen jellegű és mikor ér oda, és hát persze tényleg legyen is úton.
2. A másik, hogy ez nem működik, akadozik, túl nagy a feladat, túl kevés a bevethető ember, technika, nincsenek meg a forgatókönyvek, a tervek. Van ilyen, előfordul. Olyan viszont nincs, hogy ez a helyzet 12 órája fennáll, és nem tart rendkívüli ülést a kormány a helyzet megoldódásáig. Persze, Orbán Brüsszelben van, de hát van helyettese, aki léphet. Semjén? Navracsics? Össze kell hívni, minden tárca tegye bele a saját lehetőségeit. Érezzék a bajba jutottak, hogy törődnek velük, és érezze mindenki, hogy ha bajba jut, törődnek vele.

Az egy nagyon jó és reménykeltő dolog, hogy az ország ilyenkor zsigerből összefog, önszántából megszervezi a menedékhez juttatást, kalapot le előttük, ahogy az erejüket megfeszítve, fáradtan, kimerülten is dolgozó, mentő hivatásosok és önkéntesek előtt is! Igaz, hogy erre, és az irányításukra választottunk vezetőket - akik ugye senkit nem akarnak az út szélén hagyni, és ezt most szó szerint kéne betartani.

Közösségi információbázis itt, kin hol kell segíteni, ki hol ajánl segítséget.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Az elmúlt napokban volt szerencsém többször is gyülekezési jogomat gyakorolva kifejezni véleményemet az alaptörvény negyedik módosítása ellen, illetve kérve a köztársasági elnök urat, hogy ne írja alá azt. Feltételezem, lesz még alkalmam erre a közeljövőben. Az elnöki aláírás után valószínű, hogy a téma március 15-én is előkerül, sőt akár alapgondolat is lesz. Hadd legyen tehát egy megjegyzésem az ilyen témájú demonstrációk szervezőihez.

Az alkotmánymódosítás nem a cigányokról szól, nem is a melegekről, a bántalmazott nőkről vagy a hajléktalanokról. Természetesen róluk is szól, hatásaiban talán jobban, mint másokról. De a módosítás mindannyiunkról szól, nemre, fajra, vallási meggyőződésre, szexuális irányultságra tekintet nélkül. Minthogy róluk egy kicsit jobban, természetesen megértem, ha elhangzanak ilyen beszédek is. Amikor azonban ezek dominálnak egy műsorban, amikor egy alkotmánymódosítás elleni demonstráció - nyilvánvaló gesztusból, de különösebb ok és magyarázat nélkül - a cigány himnusszal kezdődik, akkor felvetődik a kérdés, hogy jól látják-e a műsor összeállítói a célt?

A cél ugyanis véleményem szerint az, hogy minél több ember menjen el tüntetni a gyalázatos módosítás ellen. Hogy minél több ember értse meg: igen, ez róla szól, róla is szól. Ez az elsődleges cél. A hátrányos helyzetű, diszkriminációval sújtott, a módosítást valószínűleg majd többszörösen megsínylő polgártársaink melletti kiállás pedig ehhez képest - itt és most - másodlagos. És ha a másodlagos cél az elsődlegest akármilyen kicsit is akadályozza, az baj.

Sokan és sokszor mondták már, hogy Orbán leváltásához a baloldal nem elég. Ezzel a mostani helyzetben, bő egy évvel a választás előtt maximálisan egyetértek. A változáshoz konzervatív - a Fidesztől eltérő módon: valóban konzervatív - polgártársainkra is szükség van. Ehhez azonban őket is meg kell szólítani: Molnár Péter beszéde hétfőn találat volt, a Fidesz 89-es programjának felolvasása szintén. Ilyenből kellene több. Sólyom úr, nem akarna fellépni?

Hogy még általánosabban fogalmazzak: a győzelemhez az kell, hogy győztes hangon szóljunk magunkhoz, magunkról. A köreinkben egyébként természetes szolidaritás majd a győzelem után jöjjön, amikor a gyakorlatban is ér valamit.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!