Hírek az utóbbi évekből. Székely autonómiatörekvések. Önálló magyar egyetem igénye Kolozsvárott. Magyar gyógyszerészkar igénye Vásárhelyen. Vontatottan haladó kárpótlás. Kisebbségi helységnévtáblák. A napi ügyek egy része helyi jelentőségű, bár ebből van sok. Ugyanakkor az egész katyvasz visszavezethető egy, egyetlenegy kérdésre, és az arra adandó román válaszra:

Kedves Románia, kívánod-e hogy magyar (székely) polgáraid továbbra is magyarként (székelyként) éljenek Romániában?

Nem kell ezen himihumizni, ez ilyen egyszerű: igen vagy nem.

Emlékezzünk csak. 1918, Gyulafehérvár: akkor ugye azt mondtátok, hogy igen (kép itt fent), frissen szabadulva abból az állapotból, amelyben az előző magyar rezsim bizony szívesebben látott volna benneteket magyarnak, mint románnak). Szóval ha a válasz ma is igen, akkor ebből minden más egyenesen következik. A kérdés eleve úgy van feltéve: Romániában, tehát a szuverenitás sérelme, a határmódosítás fel sem vetődik. Ahogy a székely menet transzparensei írták is: "România este ţara noastră a secuilor", vagyis "Románia a miénk, székelyeké is". Ez az ajánlat. Ha a válasz tényleg "igen, szeretnénk, ha magyarokként maradnátok", akkor eszerint kell dönteni autonómiáról, egyetemről, gyógyszerészkarról, és így tovább.

Amennyiben a válasz viszont "nem" (figyelem: eddig deklaráltan - talán Ceauşescu-t kivéve - nem mondott ilyent Románia), az egy érdemben új helyzet. Ennek taglalásába nem is szívesen mennék bele, mert a "háborús helyzet" kifejezés erősen félreérthető lenne. Akkor ennek figyelembevételével kell politizálni az erdélyi magyar pártoknak, és Magyarországnak is.

A válasz viszont szükséges. Persze "Románia" nehezen tud erre válaszolni, de Romániának, a román polgárok összességének is jót tenne, ha megpróbálná. Kézenfekvő helyszíne a kinyilatkoztatásnak a bukaresti parlament, de az odáig vezető társadalmi vita értéke sem elhanyagolható.

Erről nem is érdemes sokkal többet mondani - másról viszont igen. A kérdést ugyanis feltehetjük Szlovákiának is a felvidéki magyarokról. Az Uniónak, a környező magyar kisebbségekről. És saját magunknak is, a saját kisebbségeinkről - akár azért is, hogy érezzük a románok döntésének nehézségét. E kérdésekhez persze bátorság kell - ahogy a válaszokhoz is - de nagyon megéri feltenni őket.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Újabb fejezethez ért a romániai magyarok, székelyek harca a megmaradásért. Én ugyan eddig vajmi keveset szóltam az érdekükben - mea culpa -, de lássuk, mire számíthatnak tőlünk odaát ebben az apátiába fulladó fülkeforradalmi időkben.

Nincs kétségem afelől, hogy közeledve a választásokhoz egyre többen fogják majd magukénak érezni a székelyek - amúgy jogos - követelését. Biztos én vagyok ilyen rosszmájú, hogy hirtelen felmerült bennem a gondolat, már most szét kellene választani a dolgokat. Mondjuk, viseljen fekete öltönyt az a közszereplő, aki komolyan is veszi a romániai magyarság helyzetét, és teszem azt viseljen piros zakót az, aki csak a szavazatokra hajt. Istenem, mennyire egyszerű lenne! (Színvakoktól bocsánatot kérek.) Enélkül viszont lesznek még itt gubancok, a téma ugyanis rohadtul kényes. Forradalmi és ellenforradalmi hevületünkben könnyen nagyobb bajt okozhatunk, mint amennyit segíthetünk.

Legvadabb álmaimban például szerepel valami közös állásfoglalás - legyen akár a kormány kezdeményezése, akár nem -, ahol a magyar politikai elit kijelenti, hogy támogat minden békés és európai mércével elfogadható (nem-nem: azeri megoldások most nem jöhetnek szóba) megmozdulást, ami a autonómia eléréséhez vezet. Egy olyan megállapodást kellene szorgalmazni, ami mind Romániának, mind az ott élő magyaroknak előnyös lenne. Mert biztos van ilyen, csak hideg fejjel kellene leülni gondolkodni, mint Micimackó teszi a kis szélvédett gondolkodó sarkában. Azután már csak ki kellene állni egy pódiumra, és szépen kézenfogva bevallani, hogy igen, tényleg a másik is ember. Ott állna szépen Orbán, Mesterházy, Schiffer, Vona és igen, még Gyurcsány is - mondjuk Orbán vállát átkarolva, amolyan, pálutcaifiúsan. Vagy székelyesen:

Na most mi lenne ennek a következménye? (Tekintsünk el attól a teóriától, hogy rögvest egy feketelyukban omlana össze az univerzum közepe, azaz Magyarország.)

1. A megrögzött, ortodox jobberek, kommunisták, bolsilibsik, mélymagyarok azonnal kiugrálnának az ablakon, kicsit felborítva a biztos szavazók arányát a teljes társadalomra vetítve.

2. Átlag József és felesége, Átlagné Katika kezéből kiesne a villa vacsora közben, és lehet hogy felfognák, hogy a székelyek nem egy fiktív név, mint a Jean, meg a Móricka, amivel hülye vicceket lehet mondani. Hovatovább, ha látnák, hogy Orbán nem csőpatkánnyal felszerelt tekesekkel várja Ferit a színpadon, hanem azzal a jólismert, egészen őszinte mosolyával… még el is hinnék, hogy van élet a politikán túl.

3. A tolerancia és szolidaritás bajnoka, Románia talán lefújná a megelőző légicsapást, és egy Európához közeledni próbáló réteg még azon is elgondolkozhatna, hogy egy helyben maradó, saját anyanyelvén tanuló és fejlődő, az államhoz lojális közösség mennyivel nagyobb gazdasági hasznot hajtana az országnak, mint mondjuk egy jó esetben passzív, és folyamatosan elvándorló népesség. (Mert afelől azért ne legyen kétségünk, lelkiismereti okokra odaát se nagyon építsünk.)

4. Hiú reményeink afelől se legyenek, hogy az EU mennyire szereti tologatni a határokat a Balkánon. Tudják nagyon jól, ha itt valaki elkezd mocorogni, abból pik-pak háború lesz. Nincs ebben semmi új, így van ez már több mint száz éve. Javítsatok ki ha tévedek, de a Dunától keletre előfordult már valaha az, hogy két nemzet békésen le tudta rendezni a határvitáit? (Nyugatra se nagyon.) Az EU elég nagy szarban van, úgy hiányzik neki a politikai, gazdasági instabilitás mint üvegesnek a hanyattesés. De ha előre kijelentenénk, hogy peace and love, Merkel talán lefújná a megelőző légicsapást.

5. Majdnem kifelejtettem valakiket… Ja persze, a székelyek. Azt azért ne felejtsük el, hogy a legrázósabb helyzetben ők vannak. Ha komolyan bele akarnak vágni a dologba, az ő hátukon fog hamarosan csattanni a román szélsőjobb bakancsának talpa - és ezt rohadtul nem képletesen értem, bár annyian ők is vannak, mint a román széljobb. Ők fogják szívni a román közigazgatás minden elkövetkező trükkjét, aljasságát - ha lesz persze, én azt kivánom ne legyen. Ez ellen persze keményen ellen lehet állni: ne legyenek kétségeink afelől se, hogy a székely autonómia a Kárpátok hegyei közt fog eldőlni. Ők ott annyit tehetnek, hogy ellenállnak egészen addig, míg a nagyok (nagyok? röhögnöm kell…) - Budapest, Bukarest, Brüsszel megállapodik - és közben nem veti szét őket a saját politikai tagozódásuk. Ebben a helyzetben pedig jó lenne, ha Magyarország egy bátor lépéssel megadná a követendő - kulturált, békés és megegyezésre törekvő - hangnemet Bukarest és Brüsszel irányába. Másfelől pedig talán a székelyek is bátrabbak, kitartóbbak lesznek, ha érzik, hogy nem pusztán biodíszletek akármelyik (anyaországi vagy erdélyi magyar, esetleg román) párt választási programjában.

Félek azonban attól, hogy egy ilyen szintű fellépésre nem kerül sor - ennél azért jobban szeretnek taktikázni a mieink is (sőt valamennyire a székelyek is, bár a hétvége talán utat mutatott, hogy együtt jobban megy). Passzolgatni a labdát hátul, és arra várni, hátha a másik fél labda nélkül is tud rúgni magának egy öngólt. Ez a mentalitás a belpolitikában - ahol gyakorlatilag minden párt saját magát veri meg a választásokon - még lehet sikeres, de mihelyst kilépünk varázslatos határainkon túlra, csak a töketlenkedés jön le - ideális helyzet Romániának, labda ott, szerva itt. Ez a címben említett Trianon: ami bennünk van, ahol magunkat tesszük kisebbé: gondolatban és lehetőségekben is.

Mert a másik lehetséges - és jelen közállapotaink ismeretében valószínűbb - dolog a széthúzás. Orbán majd nagy mérgesen nem mond semmi konkrétat, de tudatosítja hogy minden magyar sorsát a szívén viseli, el ne felejtsünk szavazni. Vona nyílván hadba szólítja majd a nemhazaárulók egyre nehezebben behatárolható csapatát, aminek legjobban a román szélsőjobb fog örülni - provokáció! A baloldal meg Bajnai nyílván nagy lelkesen majd nem mond semmi konkrétat, közben azon agyal, hogy egy-egy bátrabb odamondással vajon több jobboldali szavazót nyerne, mint ahány baloldalit veszítene? Az LMP-ről még azt is elhiszem hogy a teljes támogatói körük egy mikrobuszra száll és a következő élőláncba beszállnak. Hozzá is fognak adni vagy három métert a menethez, de csak ha lefekszenek. És hogy Gyurcsány? Ha otthonhagyja a gyógyszert, róla gyakorlatilag bármit el tudok képzelni...

Egy szó mint száz, félek attól, hogy a romokban lévő politikai elitünk képtelen lesz hatékonyan fellépni. Másfelől viszont talán itt az alkalom arra - a Fidesz esetleges töketlenkedése, kommunikációs, diplomáciai hibái után (mert ők aztán tudnak hibázni, hajaj…) - hogy egy jobbról jövő kezdeményezés életre keljen.

Csak egyvalamit nem szabad elfelejteni, hogy a történet főszereplői a székelyek.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.

Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.

Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.

Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.

Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.

A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.

Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.

Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

„A gazdagoktól több felelősségvállalást kérünk, a kisebb keresetűeknek és a szegényeknek, pedig több segítségét akarunk adni, mert ez a lényege a szolidaritásnak, az igazságosságnak.”

Ezt mondta ma Mesterházy Attila pártja kongresszusán. Biztos ez a lényege? A kényszer és az állami újraelosztás? Tényleg ez volna a lényege a szolidaritásnak? Ez a szolidaritásnak nem a lényege, hanem az ellensége. A szolidaritás lényege a belülről fakadás, a segítségnyújtás iránti vágy, amire többek között lehetőséget biztosíthat a vallás, de semmiképpen sem az állam segítő medvemancsa, ami kezd akkora lenni, hogy az ember még a sarokig sem lát el tőle, nemhogy egy munkahelyig. A centralizálástól tehát láthatóan az MSZP-t sem kell félteni, csakhogy ők még roppant ízléstelenül a szolidaritást is kisajátítják, mint olyan értéket, amit csak baloldali ember vallhat magáénak. Ez semmivel sem jobb, mint az, aki szerint csak fideszes lehet magyar.

Szívesen mondanám, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, csakhogy sajnos mindkettő jóval túl van a határon. A jó ízlés határán.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Becsukom a szemem és álmodozom. Nem így lesz, de álmaimban olyan szép.

Szóval 2014. március 24-én, miután a bajai önkormányzati választás hatodik megismétlése is szavazatvásárlási botránytól hangos, és a szépen tavaszodó időben tűzifa helyett már a zsanai gáztároló párnagázát osztották ki a Fidesz nevével visszaélő nemtudnikik palackokban, a bíróság meglepő döntést hoz. Bár a helyi választási bizottság szerint nemcsak minden rendben zajlott, de egyenesen európai normát állítottak fel a District 32 polgárai, a Kúria bedőlve a bukott baloldal ármánykodásának, végül megelégeli az ügyet, és eltiltja a Fidesz vezette pártszövetséget a választáson való indulástól. Mellékbüntetésként az összes jelöltjüket kukoricán térdepelteti húsz percig.

Ezzel már-már megcsillanna az MSZP vezette baloldal előtt az egyetlen lehetséges esély, de ezúttal is hiába reménykednek. A jelöltállító íveket ugyan a határidő előtt tíz perccel le tudja adni az MSZP-DK-(...)-Együtt-PM konglomerátum, a Párbeszéd Magyarországért előírt igazolásai helyett azonban csak a pártvezetők gyerekeinek rajzai és dínóskártyái kerülnek elő, így aztán ők sem indulhatnak.

Én már hátradőlnék, és kérnék egy kávét, amikor felébredek. A bíróságot nem fogja zavarni a sorozatos választási csalás, a PM meg összekapja magát legalább dokumentum-szinten, és minden megy tovább, ahogy eddig. Így megy ez, ennyi.

Te is álmodnál inkább? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Kicsit unortodox, de láttunk már mostanában ilyent. Szóval igen, a foci.

Magyarországon be kéne tiltani a focit. Teljesen. A labda lábbal érintése üldözött, törvénytelen cselekedet kellene legyen. Ha ezt bevezetnénk, elég drasztikus szűrésnek számítana. Persze azok, akik ezt nagyon szeretik csinálni, megtalálnák a módját, hogy stikában, zárt ajtók mögött mégis játsszanak. Hiszen ők annyira szeretik csinálni, hogy akár kockáztatnak is érte. Mert szeretik.

És akkor, talán, hosszú-hosszú évek alatt, amikor a tilalmon már esetleg enyhíteni is lehetne, ezt a tevékenységet tényleg azok fogják csinálni, akik szeretik. És akkor újabb hosszú évek és a tilalom feloldása után lesz nemzeti csapatunk is, olyanokból, akik szeretnek focizni, és a mezükre varrt zászlóért tényleg kiteszik a lelküket a pályán. Akkor, de csak akkor majd nem 6-0-ra, 7-1-re vagy 8-1-re kapunk ki egy élvonalbeli csapattól, hanem mondjuk 2-1-re, olyan játékkal, hogy elmondhatjuk: igen, mégis nekik szurkolunk. Esetleg, néha nyerünk is, de hát most kár álmodni.

Ha valakinek van arra ötlete, hogy érthető el a játék és a haza szeretete válogatott szinten ennél kevésbé drasztikusan, jelentkezzen kapitánynak.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Ahogy a parlamenti bizottságok sorra fogadják el Németh Szilárd javaslatát "Egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról", újra az érdeklődés homlokterébe kerül a földgáztárolók párnagázának eladhatósága. A javaslat szerint a gázellátási törvény így módosul:

„141/G. § (1) Az a földgáztárolói engedélyes, amelynek az egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges módosításáról szóló 2013. évi ... törvény hatálybalépésekor a tulajdonában van legalább 120 millió m3 mobilgázzá átminősített párnagáz, köteles a miniszteri rendeletben meghatározott napon ajánlatot tenni a 120 millió m3 mobilgázzá átminősített párnagáz könyv szerinti értéken történő értékesítésére az egyetemes szolgáltatók földgáz forrásainak biztosítása érdekében a 141. § (I) bekezdése szerinti, egyetemes szolgáltatási engedéllyel nem rendelkező közüzemi nagykereskedő részére, 5 munkanapig tartó ajánlati kötöttség mellett.
.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti ajánlat nem kerül elfogadásra, a mobilgázzá átminősített párnagázt a földgáztárolói engedélyes az üzletszabályzatában meghatározott módon értékesítheti."

Elsőre lendüljünk át olyan apróságokon, hogy a javaslatban kipontozott törvényhely szerepel, vagy hogy ismét egyéni képviselői indítvány formájában kerül a Parlament elé egy normális esetben kőkemény szakmai előkészítést igénylő javaslat. Azt nézzük, mit kockáztat Magyarország a dologgal, ehhez pedig meg kell futni azt a kötelező kört, hogy mi az a gáztároló, és hogyan működik.

Gáztárolóra azért van szükség, hogy ellátásunk akkor is hosszabb ideig stabil maradjon, ha mondjuk az orosz és ukrán felek (keleti nyitás...) szokás szerint valamelyik hideg januárban esnek egymás torkának, és lezárulnak a térségünkbe gázt hozó vezetékek (ez meg a "keleti zárás"...). Eddig az ilyen tározók magáncégek birtokában voltak, az állam épp most vásárolja meg ezeket - nem olcsón, ez bizony százmilliárdos tétel. Hogy megéri vagy nem, erről lehet vitázni, most induljunk ki abból, hogy igen, ez a stratégiai elem legyen állami kézben.

A gáztárolót ne úgy képzeljük el, mint egy olajtartályt. Ez a föld alatt van, geológiai rétegekben, a falait (már ha a "fal" fogalom egyáltalán értelmezhető itt) maguk a kőzetek adják. Kialakítható sórétegben, vizes kimosással, kialakítható vízadó rétegekben is. A hazai tárolók ezekkel szemben a harmadik típusba tartoznak: ezek eredetileg gázmezők voltak, gyakorlatilag kimerültek, és kedvező geológiai körülmények közt alkalmasak visszasajtolt gáz tárolására. Nincs tehát egyáltalán hagyományos értelemben vett "faluk", az eredetileg is gázt tartalmazó kőzet repedéseibe, pórusaiba lehet visszanyomni a gázt, és ha kell, újra kiszedni.

A probléma ott kezdődik, hogy ezt nem lehet akárhogy. Sok-sok tervezés, és körülményes "próbálgatás" eredménye egy olyan betárazási és újrakitermelési rezsim, amelynek eredménye, hogy a tároló megbízhatóan működik. A kulcs a nyomásviszonyokban rejlik. Ha az összes gázt kiszedjük, nagyon könnyen lehet, hogy a kőzetek finom pórusait, repedéseit víz borítja el, esetleg a fölötte levő kőzetek nyomásától a pórustér lecsökken, vagy "csak" átjárhatatlan lesz a gáz számára. Ebben az esetben a végeredmény az, hogy volt tároló, nincs tároló ("jobb" esetben csak a kapacitása csökken). Az ilyen szituáció elkerülésére valamennyi (arányaiban nem is kevés) gázt bent kell hagyni a tárolóban - ezt hívják párnagáznak (ha valaki nemzetközi oldalakon akar utánanézni, 'cushion gas' vagy 'base gas' néven kereshet). Hogy mennyi kell legyen a párnagáz optimális mennyisége/aránya, ismétlem, hosszas modellezést, kutatást és - ne szépítsük, hisz nem vagyunk a bölcsek köve birtokában - próbálgatást igényel. Pénzügyi szemlélettel akár jó ötletnek is tűnhet a párnagázból rezsit csökkenteni, de túl komolynak tűnik az emiatt a nemzeti vagyont terhelő kockázat. A politikának nincs helye a szénhidrogén-gazdálkodás szakkérdéseiben - még ha erre hazánkban van is előzmény. És hát tegyem hozzá: a párnagáz kereskedelmi célú kezelését nem a mostani kormány kezdte.

Nem azt mondom tehát, hogy ha elkezdjük kiszedni és eladni a tárolókkal megvásárolt párnagázt, akkor a tároló biztosan megy a kukába - de azt se, hogy biztosan nem megy. Mehet, van rá esély. És ennél az állam által frissen megvett tároló többet ér! Ha 120 millió köbméter olcsó gázt akar adni az állam a rezsicsökkentésre, akkor kisebb kockázat megvenni ezt a szabadpiacon (kb. 10 milliárd forintért, ha jól számolok, 400 dolláros 1000 köbméterenkénti árral), semmint negyvenszer akkora értékű tározókapacitást kockáztatni. Persze lehet esetleg  más, olcsóbb gázt használni párnagáznak, de ez megint olyan dolog, amit célszerű előre megtervezni, nem a politika után rohanni az ötlettel. Összefoglalva: előzetes vizsgálat nélkül ez nem vállalható kockázat! Az elsődleges célt (nemzeti tárolókapacitás) veszélyezteti egy pillanatnyi ötlet kedvéért.

És hát azt se felejtsük el, hogy nem lehet akármekkora tárolókapacitást kialakítani hazánkban. Erre alkalmas kimerült gázmező nincs akármennyi. Esetleg van még pár olyan, amit fel sem fedeztek, de azért erre nem fogadnék nagy összegben. A meglevők vannak. Ha ezeket eltoljuk, akkor el vannak tolva, a jelenlegi technológiai szinten örökre.

Hogy is mondta a vicc a nyolcvanas években a politikai érdekeknek alárendelt szakmai kérdésekről? "Mi a szocializmus? Hát az eszme győzelme a józan ész felett!"

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Meglepő hírt tudhattunk meg szombaton: a Kecskeméti Törvényszék felülbírálta a helyi és a területi választási bizottságok döntését - amelyek szerint nem történt törvénysértés a bajai időközi önkormányzati választáson - és egyetlen szavazókörben, az inkriminált 32.-ben meg kell ismételni a szavazást. Az ítélet jogerős: tényleg meg kell ismételni a szavazást.

Ez az a szavazókör, ahol a Fidesz annyira nyert, hogy a másik négy szavazókörben szerzett minimális baloldali előnyt bőven megfordította. A bíróság megalapozottnak látta a szabálytalan szavazó-utaztatás tényét annyira, hogy törölje az eredményt. Az MSZP és az Együtt2014 közleménye szerint a Fidesznek mostantól papírja van róla, hogy csalt. A megismételt szavazás, a körzet sajátosságait figyelembe véve pedig igazi szép magyar abszurdnak ígérkezik.

Ebben a helyzetben, a többi szavazókör eredményeit figyelembe véve enyhe balos előnyről indul a második félidő - azonban a szavazás kimenetelétől szinte függetlenül, az ismétlés ténye mindenképp rossz a kormánypártnak. Ha vesztenek, ez egyértelmű. De még ha nyernek is az ismétlésen, a stigma - bírósági ítélettel, uraim! - már rajtuk. Hogy hasonló helyzetben ők milyen eposzi jelzőkkel ruháznák fel az ellenfeleiket, arról lehet némi fogalmunk.

Az sejthető, hogy mindkét tábornak van taktikája az ehhez hasonló, nagyobb részt roma polgártársak által lakott körzetek megnyerésére, és e taktikák vélhetően elég hasonlóak. A dolog egy általános választáson, vagy akár egy, a Jobbik által stabilan megnyert helyi időközin nem érte el az igazságszolgáltatás ingerküszöbét, most azonban igen - garantált tehát, hogy a sajtó, a rendőrség és maguk a pártok árgus szemekkel figyelik a feleket és egymást, miközben esetleg - akár a vélt vagy valós tét miatt - talán próbálkoznak is. Ez az a szép kis magyar abszurd, amire utaltam.

És hát van még egy érdekes üzenete az eddigi történetnek. Ez pedig a legenyhébb megfogalmazásban is az, hogy a választási bizottságok és a törvényszék teljesen másképp ítélték meg ugyanazt a sztorit. Az ennél hangsúlyosabb véleményalkotást mindenkire magára bízom. Azt azonban érdemes lesz figyelni, hogy történik-e a közeljövőben váratlan személyi változás a Kecskeméti Törvényszéken.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye”

Nem, a fenti idézet nem Arany Jánostól, sem József Attilától vettem, az egyik korábbi cikk alatti kommentekből mazsoláztam, és az hiszem, emellett nem tudok elmenni szó nélkül - pláne most, mikor megtudtam, hogy 2014 a rezsiháború éve lesz. Na mondjuk nekem már a 2013 is az volt, meg a 2012 is, úgyhogy nem érzem magam meglepve Viktor bejelentése miatt. Egyszer már azt is szeretném megérni, hogy egy év ne a csekkek tologatásából álljon, de azt hiszem nem vagyok egyedül.

...és erre Viktor is rájött. Mondjuk nem volt nehéz, a választások után cirka 3 évvel letekintettek a felhők közül, és látták, hogy a magyar gazdaságot csak nem sikerült bedurrantaniuk, csak amolyan unortodox módon, ami az egyszeri választópolgár számára úgy hangzik, mint egy gyógyszer neve, de csak a x miatt a végén. Nem volt mit tenni, gyorsan más fa… vagyis profitjával kell verni a csalánt, hátha kisüt a nap, így választások előtt kicsivel.

Már csak azt tudnám, hogyan fér ez bele a merjünk nagyot álmodni mondakörbe? Mert én mertem azt álmodni, hogy legalább 5 évente kicsit nőni fog a fizetésem (nem nőtt, sőt csökkent - kajajegy, üdülési csekk, sziasztok). De arra rémálmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd a visszaállamosítás menti meg a családi kasszát, az egyre gonoszabbnak tűnő kapitalistáktól. Sokat gondolkoztam azon, hogyan mehet át - láthatóan sikerrel - egy ilyen abszurd kezdeményezés a magyar társadalmon. Írtam már a magyarok demokráciatudatának hiányáról, most ide illene a piacgazdaság-tudat hiánya, de ennél egyszerűbb a helyzet.

Dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Mert ugye ha a szomszédban most fordult fel a riska, nekünk meg már évek óta üres az istálló, akkor statisztikailag utolértük a szomszéd életszínvonalát. Hurrá. A rezsicsökkentés számomra pont valami ilyesmi. Na nehogy már egy eonos főmufti vegye ki a gyerekem szájából a parizert, vegye csak ki a részét a fülkeforradalomból ő is! De mint öngyilkos merénylő? - kérdem én. Csak engem zavar, hogy egy ilyen törvényből süt a kormány tanácstalansága? Elvesztettem a fonalat. Hogyan jutottunk a merjünk nagyot álmodni-tól, az unortodoxián keresztül a lassítsunk az ország elszegényedésén rezsicsökkentésselig? Nem mondom, a gondolat nem ördögtől való, miszerint vészhelyzetben maximalizáljuk, vagy csökkentsük egy bizonyos általánosan használt termékkör árait, például a rezsit. Ez a tűzoltás, és egy működő piacgazdaságban nem is lehet más, mint egy vészforgatókönyv ideiglenes lépése. És ezt illene így is kommentálni: Emberek, a gazdaságélénkítő csomagunk még nem érezteti a hatását, addig is jövőre csökkentjük a rezsit, hogy az emberekre nehezedő nyomáson ideiglenesen enyhíteni tudjunk. De szép is lenne, ha egyszer egy politikus kiállna, és őszintén megmondaná, ez van. Mondjuk ezt már a bankadó kapcsán megcsinálhatták volna, nem beszélve a magánnyugdíjpénztárak milliárdjairól.

Ezzel szemben a fülkeforradalmárok újra lecsapnak a békaember formájában megjelenő, egyben vérszívó közszolgáltatók ellen. És újra előveszem kedvenc vesszőparipámat: mi lesz ennek a hosszútávú, morális következménye?

Az hogy már nem merünk nagyot álmodni. Hogy az ország győzelemnek ítéli meg már azt is, hogy kicsivel több marad a kevésből. Hogy pár ezer forintért hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a piacgazdaság csak kizsákmányolás lehet, hogy minket mindig meg kell védeni valaki ellen. Hogy ennél több nekünk már nem lesz, de nem baj, mert másnak se. Arról persze szó sem esik, hogy elmaradnak az érintett szférában a fejlesztések, esetleg minőségbeli romlás jöhet - akár csak pár év múlva, vagy hogy a cégek menekítik a pénzüket az országból ésatöbbi.

“Aki szerint a rezsicsökkentés rossz dolog, az meg egész egyszerűen hülye.” De, rossz dolog, mint ahogy rossz dolog a húsleves előtt túrórudit adni a gyereknek, pedig nagyon tud neki örülni, kipróbáltuk.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Nem tudom, meg legyek-e lepve vagy nem? Azon, hogy Kövér László házelnök úr keményeket mond, nem. De hogy a demokratikus rendszert ennyire az alapjaiban kérdőjelezze meg? Nézzük csak:

Kövér László megemlítette még, hogy a parlamentnek nagyobb mozgásteret kellene adnia a mindenkori kormánynak. "Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak" - mutatott rá az Országgyűlés elnöke. Hozzátette: ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.

A történelemben nem újdonság ez, bár a demokratikus államok értelemszerűen nem szoktak ilyent csinálni. A dekrétumokkal kormányzás ugyanúgy nem a demokráciát jelentette, mint hazánkban a Minisztertanács széleskörű rendeletalkotási joga (törvényeket azért ők sem, más kérdés, hogy nem két- hanem háromharmaduk volt, csak nem szabad választáson). A nagy klasszikus azonban Hitler, és az 1933. március 23-i felhatalmazási törvény, az Ermächtigungsgesetz.

Mivel angolul talán több olvasó tud, ideírom azt a változatot is, benne a szöveg eredeti és angol verziójával. Azt mondja: (1) a birodalmi kormány törvényeket hozhat (2) ezek akár az alkotmánytól is eltérhetnek, amíg a parlament alsó- és felsőháza intézményét nem érintik, az elnök jogai változatlanok maradnak (3) a kormány által meghozott törvényeket a kancellár [Hitler] adja ki a Birodalmi Közlönyben és a kiadást követő nap lépnek hatályba, kivéve, ha más határidő szerepel bennük (4) a nemzetközi szerződéseket a parlamentnek nem kell jóváhagynia, csak jogba foglalni azok végrehajtását. Nem véletlenül írta a náci párt lapja (itt fent a címlapon), hogy a Reichstag átadta Hitlernek az uralmat. Pontosan ez történt. Jogi értelemben ez tette a hitleri rendszert azzá, ami, ez nyitotta meg az utat a teljes hatalomátvétel felé.

Amit a házelnök úr mond, az nincs ilyen szépen kifejtve, lehet, hogy nem is pont erre gondol de a lényeg mégis valami ilyesmi. Hogy nem lenne rossz íze ennek? Ízlés dolga, én nem kedvelném, már most mondom. Hirtelenjében nem is nagyon tudok felidézni más történelmi példát, amikor egy demokratikusan megválasztott parlament maga mondott volna le jogalkotói hatalmáról, a törvényhozó-végrehajtó-bírói hatalmi ágak következetes szétválasztásáról. Amiről a Fidesz jogász végzettségű politikusai is nyilván hallottak, csak kósza pillanataikban itt is előjön az unortodoxia. Az elképzelés "enyhébb" (a már említett kádári rendszerre hajazó, vagyis azért nem kispályás) változata egyébként másfél éve már - szintén Kövér úrnál - felmerült, de szerencsére eddig nem került elő újra.

És nem ám akárki adná át a Parlament hatalmának nagy részét a kormánynak: a Parlament elnöke. Zsír.

Én már csak azt nem értem, hogy miért kell ez annyira? Azt nyomnak át a szavazógé parlamenten, amit akarnak. Vagy már arra készülnek, hogy jövőre ugrik a kétharmad? Az ilyen ötletekkel lehet ezt siettetni, és a végén már negatív rezsit kell ígérni, hogy ellensúlyozzák.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!