A demokrácia az egy fogalom. Igen, pont olyan sunyi fajta, amit a barkóbába minden hülye utál. (Személy? Nem. Tárgy? Nem. Ó... deszemétvagy...) Márpedig a fogalommal egy baj van, nem lehet megfogni, megenni, falra kenni, mert kvázi nincs. Ellenben jókat lehet róla fantáziálni, becézgetni, tovább gondolni, magyarázni, hivatkozni rá ésatöbbi. Kicsit olyan ez mint a Starwars. Elméletileg nincs, otthon mégis a birodalom mind a nyócvanezerféle űrhajóját, lépegetőjét, zetorját, rotációs kapáját kirakhatod a polcra. A Starwars azért mégiscsak egyszerűbb. Van a Disney, és megmondja, hogy mi igaz abból, ami nem is létezik. Ez a jedi jófej, ez másik gonosz. Ez a hajó gyors, ez másik lassú ésatöbbi.
A demokrácia ennél kicsivel bonyolultabb, de nem azért, mert létező fogalom. Francokat. A demokrácia nem eldöntendő kérdés, hogy igen, vagy nem. A demokrácia szimplán nem más, mint az emberiség tuskósági skálájának egy kicsike intervalluma. Ettől jobbra diktatúra, ettől balra Jézus és a hippikolóniák, de a határ elég ingoványos ugye, és ez sok mindenkit elbátortalanít. Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyek.
A rendszerváltás körül a demokrácia különös fajtáját ismertük, a tv-demokráciát. Volt a Dallas, a Knight Rider meg a többi ámerikai filmek. Mit tanultunk mi ezekből? Hogy a kapitalizmus kőkemény világát a tőke mozgatja, hgy kőkemény munkával egy szabad országban - ki tisztességesen, ki gonoszul - kurva sokra viheted? Nem, csak azt vettük észre, hogy ezek állandóan whiskyt isznak. Felmerült bárkiben, hogy a Kitt és Michael Knight munkaadója egy magánalapítvány? Értitek, egy politikától, államtól független (civil?) szervezet, amely khmm... hát végülis társadalmi szerepet tölt be. Francokat. A kocsi vagány volt, Hasselhof meg józan.
A dezodor-demokrácia már kézzelfoghatóbb volt, sőt szagolhatóbb. Mi rácsodálkoztunk Bécs és München boltjain, az osztrákok meg csak lesték a trabantokat, hogy ez most ilyen motoros kerekesszék, vagy mi? Na persze, volt aki azért ment külföldre, hogy megtanulja, hogyan épül fel a demokrácia, hogyan szervezik meg önmagukat a helyi érdekképviseletek, pártok, lobbik, diákok, sorolhatnám. Én sem ezért voltam Olaszországban, hanem dömpingáron vettünk cipőt, meg bőrdzsekit a sikátorban. (De akkor aztán az egész családnak!) Pár év kellett, hogy elüljön a vihar, és kiderüljön, az istenadta nép számára a demokrácia = gazdagság. Soha senkit nem hallottam vitázni az EU, vagy az USA politikai berendezkedéséről, ellenben névnapozásokon komoly eszmefuttatásokra adott alkalmat a három színű fogkrém tubusba paszírozása, hogy a szíinek nem keverednek!! Hogy a francba rakják így bele? Na látjátok feleim, erre képes a demokrácia!
Nem akarom senkin elverni a port, közemberként én se agyaltam (akkoriban) azon, hogy jó-e a közvetlenül választott elnöki rendszer, vagy sem. Nem is kell. Legalábbis eddig azt hittem. Mert jöttek a pártok, és megmondták. Beköszöntött hát a többpárti-demokrácia hangzatos kora. Egyvalamire azonban senki nem figyelt: hogy a demokrácia nem eldöntendő kérdés. Ezt tanulni kell(ett volna), de megragadtunk a háromszínű fogkrém problematikáján. Na persze a jó öreg kádárkorban ez pontosan elég volt. A Gabi fogkrém ugyan egyszínű volt, azon is lehetett agyalni, annyi különbséggel, hogy aki hamarabb rájött, hogy hátulról töltik fel, az a továbbiakban feladat nélkül kussolt.
Érdekes, hogy az amerikai stand-up humoristákat hallgatva néha komolyan lehet hallani, ki a republikánus, ki a demokrata. Abortusz, terrorizmus, szabadságjogok, fegyverlobbi, gyógyszerlobbi, munkanélküliség, bevándorlás szigorítása/legalizálása még a humorban is markáns különbségeket gerjesztenek. Nekem az utolsó véleményformáló humorista például Hofi Géza (nemcsak a cocializmusban, de utána is) és Nagy Bandó (kocka u. 13) volt. A pártok persze eltérő intenzitással vezették a demokrácia meghonosítását, de valljuk be őszintén, kinek nem az volt a fontosabb, hogy választókat szerezzen? Választáshoz meg nem tudás kell, hanem papír meg toll. Meg ígéretek persze, ami minél egyszerűbb annál jobb. (Különös ambivalencia: Kádár alatt sokkal többet magyarázták a népnek a nemlétező demokráciát meg a gazdasági folyamatokat. Ma, amikor lenne mit, mindenki lózungokat dobál. [A nyugdíjasok ezer órája - ó igen, szeretném látni a tanulmányokat gazdaságra gyakorolt várható hatásokról. Mert biztos vannak, nem?])
A baloldal komoly leamortizálódása nemcsak Gyurcsány gyógyszerekre költött kiadásaiban mutatkozik. Sokkal nagyobb kárt okozott a rendszerváltás után húsz évvel is alig bimbódzó demokráciatudatban. Mert mit csinál legszívesebben a magyar, mikor látja, hogy valami elsőre nem sikerül, és valószínűleg kétszer ennyi munkával fog csak sikerülni másodjára? Legyint, és kijelenti: ennyi. Vissza a Gabi fogkrémhez, az legalább finom volt, ha az ember megszokta az ízét. Márpedig meg kellett szoknunk.
Most komolyan, Te, kedves olvasó (többesszámba nem merem rakni) mit tettél volna Orbán helyében, miután a nyakukba hullott a kormányzás? Dolgozzunk 4 évig azon, hogy felépítsük a nép demokrácia igényét, hogy civil, helyi közösségekre alapuló szervezetek jöjjenek létre, hogy megtanítsuk az embereket arra, hogy legyen véleményük? És hogy ezt a véleményt hogyan kell mások számára is megformálni, és együtt kiállni érte? Hogyisne! Hozzuk vissza inkább a kádári ál-demokráciát. Rá lehetne hímezni a magyar zászlóra: Azt mi jobban tudjuk. A gyurcsányi kiábrándulás után pedig pont ez kellett az embereknek, nehogy már valaki azt higgye, hogy ez pusztán egy ember, egy párt vezetőségének brutális hibája volt. Nem, ez a komplett rendszerváltás utáni demokrácia nyakába lett varrva.
Az Orbán-klikk legnagyobb bűne, hogy visszafordítja a magyarok demokrácia-tudatát. Mindent központosít, mindent leépít és elsüllyeszt ami nem az övé. Média, alkotmány, civil szféra, kultúra, foci, közgép, földtörvény, minden kipipálva. A legújabb közvéleménykutatások alapján az emberek többsége kormányváltást akar. Csak nem tudja hogy ezt hogyan kell csinálni, mert nem tanulta meg. Akire meg lehetne építeni, már külföldön van - Orbán Viktor legnagyobb örömére. Senki ne gondolja, hogy azt a 3-400000 embert haza akarja hozni ellenzéki szavazónak. Hülye lenne, inkább választójogot ad a határontúli magyaroknak, akik meg még nem tuják, de sosem fogja Orbán hazahozni őket. Szavazni onnan is lehet, ennyi.
Demokrácia pedig apolitikus környezetben sokáig nem tartható fenn, csak csökevényes formában, dehát sokaknak az is elég. Ha belegondolunk, a demokrácia sosem volt olyan hűde elengedhetetlen része a világnak. Magyarországon összesen nincs 50 év demokratikus múltunk (ha 1867-1919-et nem számoljuk), mégis min lepődünk meg? Jókai még úgy ír a politikai és gazdasági előmenetelt segítő rokoni szálakról, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. A világ tényleg így működik? Akkor viszont én kérek elnézést.
Ha van valaki, aki elolvasta a bejegyzést most nagyjából kétféleképp reagálhat. Az ellenző szerint tudatlan kommunista/hippi/hazaáruló/bolond/félművelt vagyok, felhörög és fegyvert ragadva folytatja a fülkeforradalmat, azaz posztol valami kioktatót, majd nem csinál semmit. A helyeslő, aki legalább foltokban egyetért, most hümmög, esetleg öklét rázza, felhörög, hogy vissza az országot, majd… fegyvert ragad: azaz lájkol, majd nem csinál semmit.
Az ellenző fajtának jobban örülök, mert a második - bármilyen szimpatikus is - teljesen veszélytelen az orbánklikkre. Míg az ellenző talán túltrollkodja magát, lejáratva a rendszerét.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!