Újabb fejezethez ért a romániai magyarok, székelyek harca a megmaradásért. Én ugyan eddig vajmi keveset szóltam az érdekükben - mea culpa -, de lássuk, mire számíthatnak tőlünk odaát ebben az apátiába fulladó fülkeforradalmi időkben.
Nincs kétségem afelől, hogy közeledve a választásokhoz egyre többen fogják majd magukénak érezni a székelyek - amúgy jogos - követelését. Biztos én vagyok ilyen rosszmájú, hogy hirtelen felmerült bennem a gondolat, már most szét kellene választani a dolgokat. Mondjuk, viseljen fekete öltönyt az a közszereplő, aki komolyan is veszi a romániai magyarság helyzetét, és teszem azt viseljen piros zakót az, aki csak a szavazatokra hajt. Istenem, mennyire egyszerű lenne! (Színvakoktól bocsánatot kérek.) Enélkül viszont lesznek még itt gubancok, a téma ugyanis rohadtul kényes. Forradalmi és ellenforradalmi hevületünkben könnyen nagyobb bajt okozhatunk, mint amennyit segíthetünk.
Legvadabb álmaimban például szerepel valami közös állásfoglalás - legyen akár a kormány kezdeményezése, akár nem -, ahol a magyar politikai elit kijelenti, hogy támogat minden békés és európai mércével elfogadható (nem-nem: azeri megoldások most nem jöhetnek szóba) megmozdulást, ami a autonómia eléréséhez vezet. Egy olyan megállapodást kellene szorgalmazni, ami mind Romániának, mind az ott élő magyaroknak előnyös lenne. Mert biztos van ilyen, csak hideg fejjel kellene leülni gondolkodni, mint Micimackó teszi a kis szélvédett gondolkodó sarkában. Azután már csak ki kellene állni egy pódiumra, és szépen kézenfogva bevallani, hogy igen, tényleg a másik is ember. Ott állna szépen Orbán, Mesterházy, Schiffer, Vona és igen, még Gyurcsány is - mondjuk Orbán vállát átkarolva, amolyan, pálutcaifiúsan. Vagy székelyesen:
Na most mi lenne ennek a következménye? (Tekintsünk el attól a teóriától, hogy rögvest egy feketelyukban omlana össze az univerzum közepe, azaz Magyarország.)
1. A megrögzött, ortodox jobberek, kommunisták, bolsilibsik, mélymagyarok azonnal kiugrálnának az ablakon, kicsit felborítva a biztos szavazók arányát a teljes társadalomra vetítve.
2. Átlag József és felesége, Átlagné Katika kezéből kiesne a villa vacsora közben, és lehet hogy felfognák, hogy a székelyek nem egy fiktív név, mint a Jean, meg a Móricka, amivel hülye vicceket lehet mondani. Hovatovább, ha látnák, hogy Orbán nem csőpatkánnyal felszerelt tekesekkel várja Ferit a színpadon, hanem azzal a jólismert, egészen őszinte mosolyával… még el is hinnék, hogy van élet a politikán túl.
3. A tolerancia és szolidaritás bajnoka, Románia talán lefújná a megelőző légicsapást, és egy Európához közeledni próbáló réteg még azon is elgondolkozhatna, hogy egy helyben maradó, saját anyanyelvén tanuló és fejlődő, az államhoz lojális közösség mennyivel nagyobb gazdasági hasznot hajtana az országnak, mint mondjuk egy jó esetben passzív, és folyamatosan elvándorló népesség. (Mert afelől azért ne legyen kétségünk, lelkiismereti okokra odaát se nagyon építsünk.)
4. Hiú reményeink afelől se legyenek, hogy az EU mennyire szereti tologatni a határokat a Balkánon. Tudják nagyon jól, ha itt valaki elkezd mocorogni, abból pik-pak háború lesz. Nincs ebben semmi új, így van ez már több mint száz éve. Javítsatok ki ha tévedek, de a Dunától keletre előfordult már valaha az, hogy két nemzet békésen le tudta rendezni a határvitáit? (Nyugatra se nagyon.) Az EU elég nagy szarban van, úgy hiányzik neki a politikai, gazdasági instabilitás mint üvegesnek a hanyattesés. De ha előre kijelentenénk, hogy peace and love, Merkel talán lefújná a megelőző légicsapást.
5. Majdnem kifelejtettem valakiket… Ja persze, a székelyek. Azt azért ne felejtsük el, hogy a legrázósabb helyzetben ők vannak. Ha komolyan bele akarnak vágni a dologba, az ő hátukon fog hamarosan csattanni a román szélsőjobb bakancsának talpa - és ezt rohadtul nem képletesen értem, bár annyian ők is vannak, mint a román széljobb. Ők fogják szívni a román közigazgatás minden elkövetkező trükkjét, aljasságát - ha lesz persze, én azt kivánom ne legyen. Ez ellen persze keményen ellen lehet állni: ne legyenek kétségeink afelől se, hogy a székely autonómia a Kárpátok hegyei közt fog eldőlni. Ők ott annyit tehetnek, hogy ellenállnak egészen addig, míg a nagyok (nagyok? röhögnöm kell…) - Budapest, Bukarest, Brüsszel megállapodik - és közben nem veti szét őket a saját politikai tagozódásuk. Ebben a helyzetben pedig jó lenne, ha Magyarország egy bátor lépéssel megadná a követendő - kulturált, békés és megegyezésre törekvő - hangnemet Bukarest és Brüsszel irányába. Másfelől pedig talán a székelyek is bátrabbak, kitartóbbak lesznek, ha érzik, hogy nem pusztán biodíszletek akármelyik (anyaországi vagy erdélyi magyar, esetleg román) párt választási programjában.
Félek azonban attól, hogy egy ilyen szintű fellépésre nem kerül sor - ennél azért jobban szeretnek taktikázni a mieink is (sőt valamennyire a székelyek is, bár a hétvége talán utat mutatott, hogy együtt jobban megy). Passzolgatni a labdát hátul, és arra várni, hátha a másik fél labda nélkül is tud rúgni magának egy öngólt. Ez a mentalitás a belpolitikában - ahol gyakorlatilag minden párt saját magát veri meg a választásokon - még lehet sikeres, de mihelyst kilépünk varázslatos határainkon túlra, csak a töketlenkedés jön le - ideális helyzet Romániának, labda ott, szerva itt. Ez a címben említett Trianon: ami bennünk van, ahol magunkat tesszük kisebbé: gondolatban és lehetőségekben is.
Mert a másik lehetséges - és jelen közállapotaink ismeretében valószínűbb - dolog a széthúzás. Orbán majd nagy mérgesen nem mond semmi konkrétat, de tudatosítja hogy minden magyar sorsát a szívén viseli, el ne felejtsünk szavazni. Vona nyílván hadba szólítja majd a nemhazaárulók egyre nehezebben behatárolható csapatát, aminek legjobban a román szélsőjobb fog örülni - provokáció! A baloldal meg Bajnai nyílván nagy lelkesen majd nem mond semmi konkrétat, közben azon agyal, hogy egy-egy bátrabb odamondással vajon több jobboldali szavazót nyerne, mint ahány baloldalit veszítene? Az LMP-ről még azt is elhiszem hogy a teljes támogatói körük egy mikrobuszra száll és a következő élőláncba beszállnak. Hozzá is fognak adni vagy három métert a menethez, de csak ha lefekszenek. És hogy Gyurcsány? Ha otthonhagyja a gyógyszert, róla gyakorlatilag bármit el tudok képzelni...
Egy szó mint száz, félek attól, hogy a romokban lévő politikai elitünk képtelen lesz hatékonyan fellépni. Másfelől viszont talán itt az alkalom arra - a Fidesz esetleges töketlenkedése, kommunikációs, diplomáciai hibái után (mert ők aztán tudnak hibázni, hajaj…) - hogy egy jobbról jövő kezdeményezés életre keljen.
Csak egyvalamit nem szabad elfelejteni, hogy a történet főszereplői a székelyek.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
