Hírek az utóbbi évekből. Székely autonómiatörekvések. Önálló magyar egyetem igénye Kolozsvárott. Magyar gyógyszerészkar igénye Vásárhelyen. Vontatottan haladó kárpótlás. Kisebbségi helységnévtáblák. A napi ügyek egy része helyi jelentőségű, bár ebből van sok. Ugyanakkor az egész katyvasz visszavezethető egy, egyetlenegy kérdésre, és az arra adandó román válaszra:
Kedves Románia, kívánod-e hogy magyar (székely) polgáraid továbbra is magyarként (székelyként) éljenek Romániában?
Nem kell ezen himihumizni, ez ilyen egyszerű: igen vagy nem.
Emlékezzünk csak. 1918, Gyulafehérvár: akkor ugye azt mondtátok, hogy igen (kép itt fent), frissen szabadulva abból az állapotból, amelyben az előző magyar rezsim bizony szívesebben látott volna benneteket magyarnak, mint románnak). Szóval ha a válasz ma is igen, akkor ebből minden más egyenesen következik. A kérdés eleve úgy van feltéve: Romániában, tehát a szuverenitás sérelme, a határmódosítás fel sem vetődik. Ahogy a székely menet transzparensei írták is: "România este ţara noastră a secuilor", vagyis "Románia a miénk, székelyeké is". Ez az ajánlat. Ha a válasz tényleg "igen, szeretnénk, ha magyarokként maradnátok", akkor eszerint kell dönteni autonómiáról, egyetemről, gyógyszerészkarról, és így tovább.
Amennyiben a válasz viszont "nem" (figyelem: eddig deklaráltan - talán Ceauşescu-t kivéve - nem mondott ilyent Románia), az egy érdemben új helyzet. Ennek taglalásába nem is szívesen mennék bele, mert a "háborús helyzet" kifejezés erősen félreérthető lenne. Akkor ennek figyelembevételével kell politizálni az erdélyi magyar pártoknak, és Magyarországnak is.
A válasz viszont szükséges. Persze "Románia" nehezen tud erre válaszolni, de Romániának, a román polgárok összességének is jót tenne, ha megpróbálná. Kézenfekvő helyszíne a kinyilatkoztatásnak a bukaresti parlament, de az odáig vezető társadalmi vita értéke sem elhanyagolható.
Erről nem is érdemes sokkal többet mondani - másról viszont igen. A kérdést ugyanis feltehetjük Szlovákiának is a felvidéki magyarokról. Az Uniónak, a környező magyar kisebbségekről. És saját magunknak is, a saját kisebbségeinkről - akár azért is, hogy érezzük a románok döntésének nehézségét. E kérdésekhez persze bátorság kell - ahogy a válaszokhoz is - de nagyon megéri feltenni őket.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
Az utolsó 100 komment: