Biztosan úgy volt, ahogy közleményében mondja. A dilemmán rágódhatott eleget, az alkotmánytudós előd érvei, az elmúlt napok német látogatásának tárgyalásai ott lehettek a mérleg serpenyőjében. A másikban a törvény betű szerinti lehetséges értelmezése, amely szerint "egyértelművé teszi, hogy alkotmányos kötelessége aláírni a módosítást, függetlenül attól, hogy ez tetszik-e neki vagy sem".

Tegnapelőtt este magam is azt kértem az elnök úrtól, amit Molnár Péter és sokan mások a Várban: ne írja alá. 11 hónappal ezelőtti beiktatási beszéde, a választási regisztráció megtorpedózása után volt is erre esély. Három éve most először, Újév perceiben nem folytattuk rögtön a családdal a társasjátékot, azért, hogy meghallgassam a beszédét. Keltett meglepetéseket, amilyen "átlag fideszes" volt sokáig, Sólyom elnökké választásáig, annyira tudott szuverén lenni tavaly óta. Eddig. Ma este, az új pápa kihirdetésével egyidőben pedig bejelentette, hogy mégis aláírja és kihirdeti. Világos volt, hogy mindennek nem fekhet keresztbe, egyszer eljön a pillanat, amikor a kiszámíthatót, a várhatót lépi.

Áder dilemmája valójában az, hogy az alaptörvény S cikk (3) pont: „A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését" és a 9. cikk (1) pont: "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett" közt ellentmondás van. (Lehet, hogy nem ez a dilemmája, és a vastag betűs részt most nem érzi sérülni, de hadd legyek naív.) Saját bőrén érzi az ellentmondást, és válasza a betű szerinti kötelesség betartása, a beállás a sorba.

Nem hibáztatom ezért, Elnök úr, nem tudott kibújni a bőréből, és talán ezért választották a posztra. Értem a magyarázatát is, és érteni vélem a "tetszik-e neki vagy sem" mögötti fél-gondolatokat is. Jogilag azonban a végeredmény számít, és most egy rossz dolognak adott zöld utat, véleményem szerint rosszul oldotta fel a dilemmát. Jövő Újévkor eztán, ha meg is hallgatom, nem a múltkori  nyitott kíváncsisággal fogom megtenni, és a társasjáték sem biztos, hogy nem folytatódik rögtön a Himnusz után. Köszönöm az elmúlt majd' egy évet, amíg őszintén az elnökömnek érezhettem - 11 hónap, messze több, mint amit erre a ciklusra Schmitt Pál Sólyom utáni beiktatását követően remélhettem.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Hétfőn nagy jelentőségű döntést hozott a Parlament: a kétharmados többség elfogadta az alaptörvény negyedik módosítását, amelynek értelmében innentől kétharmaddal bárki azt ír az alaptörvénybe, amit csak akar, az alkotmánybíróság (AB) csak azokat a törvényrészleteket vizsgálhatja, amelyeket az (igen szűk körre szorított) indítványozók elé utalnak. Amit a minap alkotmányellenesnek mondott az AB, azt beleírjuk az alkotmányba. A dolog jelentősége nem vitatható. Amikor hétfőn délelőtt, a parlamenti ülés kezdetén a miniszterelnök szólásra emelkedett, mindenki joggal várhatta, hogy erről fog beszélni. Sokunkat érdekelt volna, hogy mit is gondol erről. Vártuk volna, hogy érveljen mellette; végülis komoly dolog, ő is előterjesztő, biztosan büszke a művére, elmondja nekünk, polgároknak, hogy miért is jó ez az egész.

Erre elkezdett a rezsicsökkentésről beszélni, meg hogy milyen szemetek ezek az energiaszolgáltatók, még merészelik azt, hogy a jócskán megemelt adóikat az árképletben kiadásként számolják el. Hallatlan. De ami még hallatlanabb: a magyar bíróság még igazat is ad nekik. Hát kivel vannak ezek? A népszipolyozó külföldivel, vagy a rezsit fizető magyar emberekkel?

Csak később esett le, hogy ha a miniszterelnök nem is az alkotmánymódosításról beszélt a szavaival, mégis az volt a téma. Nem mást tett, mint illusztrálta, hogy mi lesz a munkamenet az alkotmánymódosítás után. A "Két perc gyűlölet", és aztán a törvény/alkotmány módosítása.

Cover art for the 1984 Viking hardcover first edition of The Fourth Protocol by Frederick Forsyth. Illustration by Peter Thorpe.

Neki innentől az a dolga, hogy megnevezze a parlamentben, hogy ki is a nemzet aktuális ellensége. Most épp az energiaszolgáltatók. Holnap bárki. Ő megmondja, másnapra egyéni módosítóban kész a törvényjavaslat, hétvégére sürgősséggel megvan. Még meg is nemzetikonzultáltatjuk persze, házról házra, gyűljön rögtön a lista is. Független bíróság? Ugyan már, minek az, ha a magyar emberek ellen dönt? Majd meccs közben átírjuk a szabályt. Ja, hogy a perben az elkövetéskori jogrend számít? Itt nem, kétharmaddal. Ellenség mindig kell, különben valaki még meg találná kérdezni, hogy miért nem úgy van, ahogy tegnap épp ő mondta, hogy majd lesz. Hogy miért van recesszió, amikor az Emelkedés Évét írjuk? Hát csakis azért, mert ármánykodnak. Az energiaszolgáltatók. A bankok. Az Európai Unió. Ezek. Bárki, csak mi nem.

Csak halkan megjegyzem, ez eddig is így volt. Eddig is csak rá kellett mutatni a nyugdíjas rendőrre (hogy lehet nyugdíjas negyvenévesen?), a tanárra (miért nem csinál semmit egész nyáron?), a diákra (mit lébecol az egyetemen, hogy aztán elhúzzon mosogatni Londonba), a magánnyugdíjpénztári tag (miért nem adta vissza a megtakarítását, amikor megzsaroltuk?) a sor sajnos folytatható. Csak arra kell figyelni, hogy az aktuális ügyben biztosan masszív többségünk legyen. Hogy közben a többségre már legalább egyszer rámutattak? Sose fognak össze úgyse, hiszen aki épp tüntet, azt a Gyurcsány vagy a Bajnai heccelte fel, és hát akire éppen nem mutatnak rá, miért tüntessen a Gyurcsányért vagy a Bajnaiért? Nincs, aki összefogja őket. Eddig is így volt, most az eszközök lettek olajozottabbak.

Most már alaptörvénybe is lehet írni bármit. Ki lehessen tiltani a hajléktalanokat az utcáról? Miért ne? Itthon dolgozzon, akit állami pénzen képeztek, ha van munka, ha nincs? Naná hogy. Alaptörvénybe vele. Sokat pattog a bíróság meg az Unió, még a rezsit is beleírják.

Igen, tudom, hogy a negyedik módosítás legnagyobb része nem jogsértés, csak a jogsértés lehetőségének nyit ajtót. Azt viszont megtanultuk az elmúlt három évben, hogy ha elmehetnek a falig, el is mennek a falig. Megmondta a miniszterelnök - igaz, nem a parlamentben, hanem előtte, a frakciónak - ez a módosítás azért kell, mert nekik jó.

Persze naív fejjel azt gondolom, aki rájuk szavazott, azért küldte őket, hogy úgy politizáljanak, hogy mindenkinek jó legyen - na jó, nekik, az ő szavazóiknak egy kicsit jobb. Hogy jó konzervatív módjára azt tegyék a hatalmuk birtokában, amit a kampányban ígértek, nem azt, amit a reggeli zuhany alatt megálmodnak. Hogy jó konzervatív módjára - ha már annak mondják magukat - ne játsszanak alkotmánnyal, alaptörvénnyel negyedéves rendszerességgel, csak azért, mert "nekik jó".

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

A parlamenti menetrend szerint a hét elején döntenek az Alaptörvény ominózus negyedik módosításáról. Érdemes egy pillantást vetni a módosító indítvány szövegére. Pusztán a módosító indítvány terjedelme - 44 oldal, ebből a törzsszöveg 15 oldal, miközben az "Alaptörvény Asztalánál" kért példány 52 oldal terjedelmű, apropó, lehet újat kérni? - visszamenőleges hatállyal nevetségessé teszi a "gránit szilárdságú" meg "ércnél maradandóbb" és hasonló kitételeket. Maradjunk inkább a gyűrűskönyvnél, amelynek évente lehet cserélgetni a lapjait. Ha már erről írok, akkor ide is kell írjam, hogy rendszerszinten a 2. cikk az érdekes: ennek elfogadásával a bármikori kétharmados többség azt ír az alaptörvénybe, amit akar, a magyar jogrendben nem lesz felette semmilyen érdemi kontroll. Több illetlenség is van még benne (nem erről akarok írni), a 3. cikk azon kitétele:

A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak

pedig annak a fényében kifejezetten mulatságos, hogy a most "kiteljesedő" alkotmányozásban való részvételre személyesen a NER vezére kérte fel a most bűnöző szervezetnek minősített akkori állampárt volt politikai bizottsági tagját. (Ha a PB-tagok nem voltak "vezetők", akkor Rákosin meg Kádáron kívül nagyjából senki.)

A módosítás kavar némi nemzetközi vitát is. "Az európai vezető szervek és civil szervezetek tavaly sikeresen gyakoroltak nyomást Orbán Viktor miniszterelnökre annak érdekében, hogy módosítsák az új alkotmánynak azokat a részeit, amelyek veszélyeztették a jogszolgáltatás függetlenségét, illetve a vallás- és sajtószabadságot. A héten az Orbán vezette Fidesz befolyása alatt álló parlament arra készül, hogy visszacsempéssze az európai nyomásra elfogadott változtatások előtti elemeket, amelyek sértik az európai értékeket." - írta szerdán a Financial Times-t idézve a Napi Gazdaság, majd ugyanebből a forrásból idézi Orbán Viktor véleményét is erről:

A magyar miniszterelnök azzal érvel, hogy nem a kormány keze van a dologban, hiszen a reformok többségét egyéni képviselői indítványként terjesztik az Országgyűlés elé, ami lehetővé teszi a jogszabályok gyors elfogadását.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ha a Financial Times nem legyintene egy ilyen kisszerű kitérő manőverre, mondván - egyébként joggal -, hogy "Ez azonban halvány lepel annak elfedésére, hogy a kormány egyre inkább tekintélyelvű és elutasító a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerével szemben", hanem megnézi az előterjesztők listáját, lehet, hogy még lesújtóbb következtetésre jut. A módosító indítvány 44 oldalas terjedelméből ugyanis 15 oldal a törzsszöveg, 12 oldal az indoklás, a többi pedig - a benyújtók névsora!

Érdemes tételesen összevetni, kik jegyzik a negyedik módosítást, és kikből áll a Fidesz, illetve a KDNP parlamenti frakciója. A tiszta ügy, hogy az előterjesztés a 27-44. oldalára gondosan odagépelték az egész névsort, és nem látok üres, alá nem írt helyet. Ezt bizony a teljes Fidesz-KDNP-frakció jegyzi, Orbán Viktorral együtt! Hogy erre miért volt szükség, fegyelmezésből, büszkeségből, összetartásból, hogy ne mondhassa senki, hogy "ő nem"? Ezt kívülről nem tudom megmondani, mindenesetre ezek után nehéz azzal érvelni, hogy a kormány keze nincs a dologban. Az egész csapat mondja azt, hogy mostantól a kétharmad azt ír az alaptörvénybe, amit pillanatnyi kedve vagy érdeke kíván, érdemi kontroll nélkül.

Vajon miért ezt a mentegetőzést találta ki Orbán a Financial Times felé? Miért nem magyarázta meg, hogy a negyedik módosítás a demokrácia diadala, és nem érti, hogy Európa nyugati fele miért nem vezette még be? Nem tudná elmagyarázni?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

A Bajnai Gordon féle Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány működését többek közt azért is kísértük figyelemmel, mert a jelenlegi parlamenti ciklusnak már a legelején nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesszel szemben a jelenlegi parlamenti pártok között gyakorlatilag nincsen értékelhető alternatíva. 

A Jobbik egyszerűen képtelen túllépni a zsidó-cigány-buzi radikális szentháromságon és még ha korábban voltak olyan jelek is, hogy megpróbálják legalább a kormányképesség látszatát magukra erőltetni, ez az irányvonal meglehetősen hamar hamvába holt. A megélhetési politizáláshoz a mai magyar valóságban sajnos a jelenlegi teljesítményük is elég, a pártnak juttatott állami támogatás és a képviselői fizetések pedig úgy tűnik maximálisan kielégítik a pártvezetés igényeit. 

Az LMP olyannyira meglepődött azon, hogy bejutottak a parlamentbe, hogy ezt a sokkot azóta sem tudták kiheverni. A párt zöldbe bújtatott, szélsőbalos eszmékkel kokettáló platformjának erősödése a párt meghatározhatatlan elvekkel rendelkező másik felével szemben csak növelte a skizofréniát ami a már ismert szakadáshoz is vezetett. Persze ezt a műsort is a mi adóforintjainkból adták elő.

Ha valakinek voltak még olyan illúziói az MSZP-vel kapcsolatban, a napokban nyilvánosságra hozott régi reflexekkel operáló gyalázatos kampányfilm, nyilvánvalóvá tette, hogy az alakulat még krumplipucolásra sem alkalmas, nem hogy kormányzásra. Nem is beszélve a határontúli magyarságot rövidtávú politikai céljaihoz eszközül használó román miniszterelnök, Victor Pontával való szégyenletes összemelegedési kísérletről. Tekintve az MSZP, a 2004-es határontúliakól szóló népszavazás során mutatott megnyilvánulásait, a Pontához való közeledés ugyan nem meglepő, csak éppen egy ilyen alakulat még a parlament közelébe sem való, nem hogy kormányba. Érdemes átfutni a HVG-n megjelent interjút is Szanyi Tiborral, egészen pontos képet ad az MSZP mai torz mentális állapotáról. A DK szóra sem érdemes. 

A Haza és Haladás ebben a posványban mutatott olyan képet, amit értékelhető ellenzéki teljesítményként lehetett értelmezni. Az alapítvány komoly szakmai munkát végzett és a megszokottakhoz képest civilizált módon adta elő magát. Bár sokáig tagadták, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy előbb utóbb elérkezik az alakulat párttá válásának időpontja. 

A HH ezt is próbálta elkerülni, a Szolidaritással és a Millával együtt először egyesület létrehozásában gondolkoztak, ami rugalmasabb keretet biztosított volna a választásokon való részvételre és az utána következő politikai manőverekhez. A Fidesz, a jogállam eszméjének feddhetetlen bajnokaként, erre reagálva azonnal módosította a választási törvényt, kizárva az egyesületeket a referendumról. 

Ez kényszerhelyzetbe hozta mind a HH-t, mind a formálódó Együtt 2014 egyesületet. Nyilvánvaló, hogy egy párt és a hozzákötődő brand, amit egy választási kampány során felépítenek már sokkal kevésbé rugalmas és formálható, mint egy egyesület. Az E14 formailag ernyőszervezetként szolgálhatott volna a Fidesszel szembeni ellenzéknek anélkül, hogy az egyes szervezetek véglegesen feladták volna identitásukat. Az egy másik kérdés, hogy ennek van e értelme, mindenesetre az elgondolás nyilvánvalóan ez volt. Ennek tükrében érdeklődve vártuk, hogy milyen névvel definiálja magát az E14 pártként.

A Haza és Haladás egy remek márkanév, Bajnaiék kiválót húztak ezzel a névválasztással, részemről teljesen logikus lett volna, ha a további idétlenkedés helyett egyszerűen ezt a nevet építik fel pártként is. Ezzel ugyan a két fő tag, a Milla és a Szolidaritás arcot veszít, de legalább az egység képét mutatják, ami azt gondolom mindennél fontosabb lett volna, valamint egyértelmű jelzés, hogy a saját érdeküket alá tudják rendelni egy magasabb célnak.

Ehhez képest sikerült a lehető legrosszabb megoldást választani. Együtt 2014 Választói Szövetség Párt. 2014-ig elmegyünk aztán mi lesz? Kaptunk most még egy LMP2 választási pártot, ami el tud menni odáig hogy bezárták az urnákat aztán meg se kép se hang? A névválasztás egyértelmű üzenete az, hogy az E14 egy kampánypárt, jövő nélkül. Nomen ezt omen? 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

"Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!". Ezzel a Fidesz-székházra függesztett szöveggel fogadta a Bayer Zsolt publicisztikája miatt a Lendvay utcába érkező tüntetőket a kormánypárt 2013. január 12-én.

"Emberölés miatt tíz évet töltött börtönben a Fidesz-székházat védő egyik biztonsági őr - közölte a Hír24. A hvg.hu rendőrségi forrásai megerősítették, hogy a férfit korábban emberölésért ítélték el. " - írja a HVG ma, 2013. március 7-én, a Fidesz-székházat elfoglaló tüntetés kapcsán.

Végül is, ma már nincs kint az akkori szöveg. A következetesség viszont hiánycikk maradt.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Új meteorológiai törvényt készül tárgyalni a parlament, és nem is lenne a dolog gyanús, ha egyrészt nem futott volna már a dolog egy kört ősszel, és ha mostanában nem mindenről az új adók bevezetése jutna a kormány eszébe. Valóban, most is ez a helyzet, de nemcsak ez. Nemcsak szinte az egész meteorológiát tenné állami monopóliummá a tervezet - és rendelne el ehhez méltó monopolárakat egy nem feltétlenül valódi felhasználói körré - de teljesen ellehetetlenítené a magánszolgáltatókat, és megszűnésre ítélné a közösségi meteorológiát is.

Azt, hogy a tervezet minden médiaszolgáltatóra - függetlenül attól, hogy ad-e időjárás-jelentést vagy nem - a reklámbevételei fél százalékára rúgó "időjárás-adót" róna ki, megírták már részletesen mások. Azt is leírták, hogy az érintett körnek ez kb. két és fél százalékos társaságiadó-emeléssel ér fel. Mi most a dolognak a szabadságjogokkal kapcsolatos vetületéről írnék. A hangsúlyozottan csak tervezet formájában meglévő dokumentum bevezetője szerint nem a kormány álláspontja, célja a társadalmi egyeztetés megindítása. Akkor ez most annak egy eleme lesz.

A hazai meteorológiai piac nem túl sok szereplős. Van az Országos Meteorológiai Szolgálat, nemzetközi szabványokhoz illeszkedő mérési és előrejelző kapacitásával, hitelesítő laborjaival és állami adatszolgáltatási kötelezettségeivel, és ezekhez képest nevetséges mértékű alulfinanszírozással (tavaly költségvetésüknek valahol 30%-a körül volt az állami forrás). Vannak az OMSz-hez képest kicsi de egyre agilisabb, részben közösségi alapú adatgyűjtésből, részben akár saját radarhálózattal rendelkező, részben nemzetközileg nyilvános modellekből (igen, bennük az OMSz által állami pénzen szállított adatokkal) dolgozó cégek, közülük talán az Időkép a legismertebb és messze legnépszerűbb. Ennek nyilván ahhoz is köze van, hogy ők súlyt fektetnek a vonzó adatszolgáltatásra, honlapjukon egyszerűbben és szebben csomagolva vannak az adatok, mint az állami intézetnél a saját pontos és minőségellenőrzött eredmények és elemzések. Megjegyzem, ez más országok szolgálatainál nincs épp így, és ott még fogyókúrás meg ingatlanhirdetések sincsenek.

A tervezet szerint csak olyan szervezet végezhet piaci célú meteorológiai szolgáltatást (előrejelzést, de a pillanatnyi helyzetre illetve múltbéli eseményekre vonakoztató adatközlést is), amelynek van hitelesített állomáshálózata, és van olyan embere, akinek diplomája is van a szakértelméről, vagy bemutatja az OMSz-től rendelt adatokról a számlát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az OMSz-en kívül mindenki fogja be a száját. Meteorológusuk ugyan van a többieknek is, de kalibrált állomáshálózatuk nincs. Azt a tudományos vitát le lehetne folytatni, hogy kevesebb számú de kalibrált mérési adatot milyen megbízhatósággal képes reprodukálni egy nagyságrenddel több nem kalibrált, de ilyen vitáról szó sincs. Verdikt van: ne versenyezzenek itt, ne szóljanak bele.

Odáig értem a dolgot, hogy az OMSz-t a médiaszolgáltatókkal akarják finanszírozni, mert ezt a pénzt is elnyeli a demográfiai kisgömböc. Hogy a többiek miért nem maradhatnak a piacon emellett, az nem világos. Azt azonban a legkevésbé sem fogom fel, hogy ennek kapcsán miért kell egy több százezres, a meteorológia iránt elkötelezett közösséget ellehetetleníteni. A "hivatalos" magyar meteorológiának inkább örülnie kéne egy ilyen közösség létének, bevonni őket a tevékenységébe, belátni, hogy a szakember-utánpótlás kiválasztása ebből a körből a leghatékonyabb. Az Egyesült Államokban nem véletlenül támogatják ezt a tevékenységet. Márpedig nálunk ehelyett ellehetetlenítik, mert az Időkép által nyilvánosságra hozott bővített hatástanulmány egyértelművé teszi, hogy mindenkinek, aki közösségi oldalon vagy a világhálón meteorológiai adatot közöl, műszerét hitelesíttetnie kell. Hogy kivel? Természetesen az OMSz-szel. Nem gondolom, hogy tolongás lenne, márpedig akkor bárki, aki a Metneten vagy az Időképen meteorológiai adatot közöl, esetlegesen veszélyes jelenségről (pl. zivatar, jégeső) fényképet publikál, potenciális törvénysértő lehet. És mindezt csak azért, mert az állam nem akarja/tudja finanszírozni a meteorológiai szolgálatát.

Engem ez zavar. Tényleg megéri a szólásszabadság korlátozása? Tényleg megéri egy elkötelezett közösség mindennapi életébe, szórakozásába beleszólni, a versenyt korlátozni, csak hogy egy állami szervezet finanszírozása többszörösen biztosított legyen? Tényleg megéri az ezzel foglalkozni kívánó cégeket külföldre kényszeríteni, adózzanak inkább csak ott? Mert pl. a weather.com-ot aligha fogja érdekelni a hazai törvényi tiltás.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Tegnap már írtunk arról, hogy az a napi politikai abszurd, amelybe kezdünk belefásulni (pedig nem kéne!) hogy nézhetett ki sok évvel ezelőtti nézőpontunkból. Ma egy levelet közlünk, amelyet egy hosszabb ideje, kb. 10 éve Németországba szakadt, de a hazai dolgokat követő kollégám írt. Hozzájárult, hogy közöljük, úgy gondoljuk hogy tanulságos. Hadd szóljon, előre elnézést kérek a lustaságomért, hogy nem ékezetezem végig az anélkül jött szöveget:

Nem fogsz meglepodni, hogy racuppantam a magyar exodus temara a blogotokon.

Vegigolvastam, mind a 658 kommentet. Nem volt rovid, nem is volt idegsejt-kimelo. Tobbszor ugy ereztem, valaszolni kene, de civilizalt ember ugye elobb read, aztan write (a write-only-user elvileg raszolgal, hogy kozrohej targya legyen). Vegul arra jutottam, hogy nem vagyok en eleg edzett, kiallni a kopkodok koze, de azert egypar eszrevetelem volna.

Szoval igen, a gazdpol. szar helyzeten kivul nekem a kovetkezok tunnek fel Mo.-gal kapcsolatban, ami miatt mar gazdpol valsag meg a sok szakember nelkul is, egyre csokken a kedvem a hazamenetre. Nem merem mondani, hogy ezek okai volnanak az otthoni bajnak, de valami kozuk lehet hozza. (Jaigen - ugye a parom elvben barhol lakhat, a munkaja megvan, eltartani akar egyedul is el tudna minket - szoval per pill. me'g meg is tehetnem, hogy hazamegyek. Megaztan, ugye en nem elvbol "menekultem", hanem a szakmai specializaciom otthonrol egyre inkabb kigolyozott. Persze ennek is van flexibilitasa.)

1) Beidegzodesek. Amig valaki mondjuk allandoan felhuzza magat a homofobokon, de a masodik leggyakoribb szitokszava a hulyebuzi, addig nehez kidumalni, hogy "de o nem ugy gondolja". Nyomorult rasszistak egyidoben a gyerekgyaros segelyezett sztorikkal detto.

2) Az emberek kozti minimalis tisztelet hianya. Ket idegen az egymastol eltero velemenyt tenyleg csak "te meg huzza' a gecibe vaze" stilusban tudjak reagalni? Aki mast gondol, az hulye, teved, es a felmenoi mind az osi mesterseget uztek me'g ferfiagon is.

3) Megengedhetetlen tartalmak. Amilyen szinten megy a ciganyozas, zsidozas, nyuggerezes (mindre erti, aki mondja, vagy csak az altala alaposan kistafirozottnak gondoltakra?), ertelmisegizes (ez azert meglepett), meg a tobbi; en naivan azt hinnem, hogy az ilyeneknek naponta tobbszor kell nicket valtaniuk, a kommentek fel oran belul le vannak tiltva, egyebkent meg hamarosan egyiknek sem lesz penze internetre a buntetesek utan. Itt ellenben a legtobben me'g erdemi partnerkent vitaznak is veluk.
Nem azt hianyolom, hogy Te tiltsd ki oket, hisz elolvasni se volt keves ero. De nem az volna a skala nullpontja, hogy az ilyen kommentezo otthon a nappaliban egeszen halkan gondol hasonlot, es meg azert is raszol valaki? Vagy legalabbis ignoraljak.

4) Formalhato fogalmak. Azt, hogy "magyarok", mindenki (esetenkent meg posztonkent is) mas-mas ertelemben hasznalja: orszag, allampolgar, ott lako allampolgar, minusz a romak, minusz a hazaarulok, vagy esetleg mind a "15 millio magyar". Akkor kiknek is kene osszefogni, orszagot epiteni?

/Naiv on:/ Szerintem a dolog bottom-up mukodik: ha a lepcsohazban lakoknak mar hajlandoak vagyunk segiteni, akkor meg lehet probalni az ugyanazon kozertbe jarokkal / egy buszon utazokkal, ha az is megy, akkor johetnek az otletek a varos / kerulet jobba tetelere... (Tudom, ebbol nem lehet allamaparatust epiteni, de a legtobb ember egyelore nem is resze az allamaparatusnak. Nekik talan ez is jo lenne, kiprobalasra.) /Naiv off/

5) Informacioaram hianya. Hogy lehet annyi utanajarhato dologrol mindig (legalabb) 2 igazsag kozszajon? Hogy tud hivatalos hely kulonbozo napokon felhivott kulonbozo Micikeje egymasnak ellentmondo "hivatalos" felvilagositast adni, persze anelkul, hogy garanciat vallalna a helyessegere? Hogy lehet, hogy felnott es idos emberek sokasaga (tehat akik elvileg tapasztalatbol mar ismerik a redszer mukodeset) nem tudja, mely bajaban melyik intezmeny illetekes, stb.

Najo. Nem sirok (tovabb), csak szomorkodom.

Ennyi, nem teszek hozzá semmit, ez így jó, ahogy van. Így látszunk ezer kilométerrel nyugatabbról.

 Egyetértesz a fentiekkel? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Nehéz, tudom hogy nagyon nehéz letenni az aktuális politika aktuális sárdobálásait, de néha azért érdemes megpróbálni kicsit távolabbról nézni. Ha térben nem megy, akkor időben. Ilyen időutazásra invitálom a kedves olvasót, elsősorban azokat, akik a kormánypárt hívei, és azok is voltak 5, 15 és talán 20 éve is. Ígérem, nem lesz hosszú. Nézzük csak a kedd eme remekbe szabott mondatát:

A rezsicsökkentés ellenőrzéséért felelős fideszes munkacsoport vezetője törvénymódosítást nyújt be a szolgáltatók "rezsicsökkentés-ellenes magatartása" miatt, emellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz és Magyar Energiahivatalhoz fordul az ELMŰ fogyasztóknak írt levele és a Főtávnak a díjcsökkentéssel kapcsolatban tett bejelentése miatt.

Lazuljunk el, kapcsoljunk ki minden zavaró effektust, esetleg ha már otthon vagyunk, igyunk egy könnyű Martinit vagy egy merlot rozét a Figuláéból, és ne elemezzük a mondatot, hanem csak menjünk vissza az időben.

Ha valaki erre a mondatra azt mondja, hogy ez egy valódi, a Fidesz holnapján (pártfórumán...) is közölt éles hír, körberöhögtük volna

- 5 éve? (2008-ban?)

- 15 éve? (1998-ban?)

- 20 éve? (1993-ban?)

Mármost ha ezek közül akárcsak egy vagy inkább két kérdésre - de netalántán mind a háromra - igen a válasz, akkor meg kell kérdezzük magunktól: nem csellóztunk el valamit útközben, de nagyon?

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Matolcsy januári bejelentése a külföldön dolgozó magyarok számáról a közgondolkodás tengelyébe emelte honfitársaink kivándorlásának ügyét. Számos írás, elemzés, vélemény és blogbejegyzés foglalkozott a kérdéssel, magunk is közzétettünk ilyent. Ma a Pézsma blog közölt remek összefoglalót a kivándorláshoz fűződő egyéni dilemmákról. Hadd kapcsolódjunk itt ehhez. Vajon az egyén és a közösség számára van-e a kivándorlásnak kritikus tömege? Van-e olyan pont, amikor már azért dönt valaki a távozás mellett, mert sokan mentek el, és milyen hatása van ennek a maradó társadalomra?

Először is látnunk kell, hogy reálisan nem képes bárki elmenni. Akit beteg, netán magatehetetlen szülei kötnek ide, nem fog felkerekedni, de általában az sem, akinek nincs használható nyelvtudása vagy szakmája (ez pl. a 110-120 évvel ezelőtti "amerikázás" idején nem volt korlát). A nyugdíjasok tömegei sem valószínű, hogy mennének, mert az a nyugdíj, ami idehaza még úgy-ahogy elég a megélhetésre, nyugatabbra az éhenhalásra is kevés. Eladható szakma, valamennyire meglevő nyelvtudás, vállalkozó szellem és kedv, vagy teljes itthoni kilátástalanság.

Ami miatt maradsz, az sok esetben a rokoni, baráti, kapcsolati háló. A kérdés az, hogy hol lehet az a pont, amikor ez a háló annyira szétszakad, hogy nem köt eléggé, és inkább magad is elindulsz? A Lobsterizmus blog már tavaly nyáron az "emigrálj barátokkal" gondolatot vetette fel, de van-e olyan pont, amikor - különösen bizonyos korosztályban vagy szakmákban - a barátaid érdemi része kint van, és emiatt mész te is, utánuk, vagy - hiányukban - bárhová? Megmondom, erre nem tudok választ. Egy vitát mindenesetre megér.

A dolog, a "kritikus tömeg" másik oldala a maradó társadalom ügye. Ebből most kivesz egy részt az exodus. Nem is kicsit: számszerűleg is sok ez, a dolgot valószínűleg a családdal kimenetel tovább növeli. Csak megjegyzem: nem tudom de sejtem, hogy a 2010-12 es tragikus mélyrepülés a születések számában talán pont emiatt van: lehet, hogy ugyanannyi gyereket szül ez a generáció, de az ötödét már külföldön? Kikerül az eleve csak különadók sorozatával valahogy egyensúlyban tartott rendszerből valamennyi ember, ráadásul valószínűleg a jobban keresők: mekkora az a tömeg, ami után annyira fenntarthatalan marad a maradó társadalom viszonyrendszere, hogy az gyorsuló ütemben további kivándorlást indukál, még szélesebb rétegben?

A dolog politikai vetületéről se feledkezzünk meg. Dehogy mondok én olyant, hogy mindenki aki elmegy, a NER ellen szavazna, azt viszont valószínűsítem, hogy mégis erősen irányított mintáról beszélünk. Érdemi részük szavazata valószínűleg elvész: a Fideszt és az MSZP-vezette baloldalt egyaránt elutasító tömeg egy részének hiányában az erre induló pártok eleve hátrányban indulnak. Ráadásul a kivándoroltak a kezdeményezőkészebb részét is alkotják a kormány- (vagy inkább: rendszer-) kritikus tömegnek: nagyon kellene az aktivitásuk az életképesebb és általuk is elfogadható új politikai formáció(k) megteremtéséhez. Akik pedig a külföldön szerencsét próbálók közül továbbra is a Fidesz vagy a szocialisták hívei, intellektusukkal a saját táborukból fognak hiányozni. Így a kivándorlás bebetonozhatja a gyakorlati kétpártrendszert, tovább erodálva annak színvonalát. Ahol a felek a maradóknak kedves szociális ígeretek egymásralicitálásával próbálhatnak továbbra is kampányolni, hosszú ideig gúzsban tartva a maguknak kibulizott országot.

Nem tudom, elértük-e már a kritikus tömeget? Egyelőre kötelességemnek tartom a reménykedést.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: