Fabius barátom a Varánuszon már temeti őket, turul_2k2 a Mandineren viszont irányváltást vizionál. Valóban, van még lépéslehetőség a játékban, még ha elég nehéz is elhinni a csapatról, hogy képes meglépni. A Mandiner szerzője által felvetett jobbközép irányváltás ugyanis reális lehetőség - csak akarni és megvalósítani kell. Mindkettő erősen kétséges, de nem lehetetlen. Ahogy a VB- és EB-selejtezősorozatok kétharmadánál állni szoktunk: a matematikai esély még megvan.

Azzal, hogy kikosarazta az Együtt 2014-et, az LMP fenntartotta magának az önálló politikai manőverezés lehetőségét, azonban látszólag elveszetette a kormányváltó szerepkört. Valóban, amíg Róna Péter, aki a következő időszakban a párt egyik kulcsfigurája lesz, azt tartja fontosnak kiemelni: "Az LMP és az Együtt 2014 Mozgalom gazdaság- és társadalompolitikájában óriási a távolság", miközben mintha elsikkadna az, hogy mekkora is a távolság mindkettő felől nézve a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájáig, addig nehéz elhinni, hogy ez utóbbinak a megakadályozása valóban cél lenne. Pedig 2014 erről fog szólni.

A jelenlegi választási rendszerben az egyéni jelöltekre leadott szavazatokáért folyó versenyből ezzel most bizony kiszálltak. Aki Viktort akarja, az a Fidesz jelöltjét választja, aki nem, az a legesélyesebb ellenzéki jelöltet, és az ma reménytelen, hogy ez az LMP legyen. A listáért lehet még küzdeni esetleg. Ráadásul az eddigi bázisnak valószínűleg a nagyobb része most elpártol. Újat kell tehát keresni.

Az esélyt az kínálja, hogy ha esetleg sok olyan, karakterében, értékválasztásában jobboldali választó van, aki kiábrándult Viktorból és a Nemzeti Közgép Rendszeréből, de Bajnai nem elég hiteles számukra szocialista és DK-s kapcsolatai miatt. Ha őket meg tudnák szólítani, ha nekik valódi alternatívát tudnának nyújtani, annak lenne értelme. Akár még azzal a forgatókönyvvel is, hogy az egypárti "alkotmány" lebontásáig - de csak addig! - együttműködve Bajnaival. A zászlóra pedig a jogállam helyreállítása, a józan paraszti ész használata, a földügyek és az aktív munkavállalók érdekképviselete, és esetleg az ügynökkérdés kell kerüljön. Az "öko-"val kezdődő dolgok pedig csak ezek mögött!

A rossz hír az, hogy ehhez az LMP-nek sokat, nagyon sokat kell dolgoznia, gyorsabban, és talán többet mint eddig összesen. Lássuk, milyen ügyeket kell megoldani hozzá és mikor (hozzáteszem, ezek közül egyiken sem szabad elbukniuk!):

1. Túl kell élni a következő 1-2 hetet látványos pártszakadás, parlamenti frakcióvesztés nélkül. A lemondott frakcióvezető helyére újat kell választani, és kívülről úgy tűnik, és most nagyon más nem lehet, csak Schiffer András. December elejéig ennek meg kell történnie.
2. Még az ünnepek előtt el kell fogadni és világossá kell tenni az új, jobbközép irányvonalat. Meg kell nyerni konzervatív prominenseket a párt támogatására, fellépésükkel hitelesíteni az irányváltást. Brand ide vagy oda, megfontolandó a névcsere is: az említett megcélozható rétegekben az LMP név már balos gondolatokhoz kötődik.
3. Pártot, szervezetet kell építeni. Az, hogy egy magát valódi pólusnak tartó párt megalakulása után négy, parlamentbe kerülése után bő két évvel 600 tagot számlál, az vicc. Tízszer ennyi kell ahhoz, hogy szervezetileg beléphessenek a versenybe, hogy tényleg láthatóvá váljanak helyi szinten is. Ha fél év múlva nincsenek kétezren, és a regisztrációs időszak kezdetére ötezren, akkor még abban az esetben sem lesz, aki végigvigye a kampányukat, ha minden más összejön.
4. Legkésőbb ugyanekkorra miniszterelnök-jelöltet kell állítani.

Ezek mind külön-külön szükséges feltételek: borotvaélen kell végigmenni. Talán mondanom sem kell, hogy ehhez elfelejtendő az a merengő baloldali attitűd, ami a pártot jellemzi. Én itt érzem a legerősebb akadályt. Itt két-négy éves szociális szokásokat, mintákat kell levetni, ami talán a legnehezebb dolgok egyike. Ha megy,hajrá, ha nem, akkor a mostani döntés a Darwin-díjhoz jó csak.

Ám ha bejön... ha sikeres lenne az irányváltás, az komoly valami lenne. Olyan oldalról kapna támadást a Fidesz és vele a Lukasenkó által is megtapsolt NER, ami ellen nincs védelem. Álom, persze, de az összes többi út tegnap óta nem vezet sehová.

UPDATE 2012.11.18 23:30: Schiffer nem szeretne jobbközép LMP-t, amit ő "ökopolitikai globalizációkritikus" pártnak tart. Innen szép nyerni.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Emberek! Magyarok! Drága testvéreim a zűrben, megmenekültünk! Nem hittem volna, tényleg nem, de sikerült. Talán egy morzsányira voltunk a megsemmisüléstől, de volt ott valaki - akinek van már rutinja abban, hogyan seperjen be minden morzsát -, aki megmentette a magyar humort! Matolcsy lement Hódmezővásárhelyre, az asztalra csapott, és olyan műsort csinált, amilyet Hofi sosem) De a Gyuri, az igen, az tudta mit kell mondani az embereknek! Én már azt várom, mikor szólnak már neki a parlamentben: te Gyuri, ez itt nem a nagycirkusz. Ennek is csúcsos a teteje az igaz, de a cirkuszban nem mindig tapsolnak a fókák, tudod? Például ha a fejétől bűzlik a hal, kiköpik. Na persze fókák csak buta állatok, ők nem értenek az olyan fennkölt dolgokhoz, mint a gazdaságpolitika - jól írtam?

Matolcsy viszont ért hozzá, erről Hódmezővásárhelyen is megnyugtatott mindenkit. Én ugyan kicsit féltem attól, hogy 2024-re Németország mögött csak a második legerősebb gazdaság lesz a miénk, de kezdem levetkőzni a kishitűségemet. Miért? Ha Matolcsy - nagyközönség előtt - bátran ki meri kapcsolni a józan eszét, akkor én miért ne? Azon se lepődnék meg, ha az egészből semmire sem emlékezne. Én is jártam már így, nem mondom. Kicsit elengedi magát az ember (pohárral a kezében), aztán csak az lesz gyanús hogy két napig nem szól hozzám a feleségem. Matolcsy kezében ugyan gyanús poharakat nem láttunk, biztos a pogácsában volt valami... Azért Lázár kicsit elszólta magát: Gyurikám, mondjál valamit ami címoldalra kerül!

Hovatovább, én annak is örültem volna, ha valami fontosat mond. Mert Lázárnak igaza volt, csak máshogy. Kellett megint valami, amire ráugrik a média, amin - akin - lehet röhögni, miközben újabb megszorítócsomag érkezik a kettes vágányra. Ilyenkor jó ha röhög valamin az ország. Külföldi megfigyelők meg majd jelentik, a magyarok még akkor is térdüket csapkodják a röhögéstől, mikor már a kenyér is luxus. És tényleg. Sírva vigad a magyar, vagy nem? Meghajlok a Fidesz kormány nagysága előtt. Egy stand-up humoristára bízni a gazdasági minisztériumot válság idején, zseniális ötlet. Várunk egy kicsit, hogy a Gyuri töltődjön ihlettel, és a következő adócsomagot, már a Showder Club színpadán jelenti be Hadházi meg Kiss Ádám között. De nem mondom, a blogos társadalom rá is harapott a dologra, gyakorlatilag a héten már mindenki a pogácsán, a piros folton, meg a tigriseken fog röhögni. Gyalogáldozat ez a Fidesztől, semmi több. Mégha Matolcsy részéről nem is tudatos. Én sajnálom egy kicsit.

Szó ne érje a ház elejét, mondott a Matolcsy igazat is. De tényleg. Hogy a magyar gyerekek egy része olyan piros folttal a fenekén születik, mint a japánok, az tény. (Komoly teher ez a japánoknak, még egyszer rájuk húzza valaki a vizeslepedő:, ti, féleurópai származékok!)

De a dolog visszaüthet. Írtam korábban, hogy pénz hiányában a Fidesz cukorka osztogatás helyett agresszív propagandára fog támaszkodni a választásokig. (Ó, hogy hiányzik most a kormányból - horribile dictu - Torgyán!) Egy régi dakota közmondás azonban kimondja, ha egy döglött lovon ülve  folyamatosan hülyeséget beszélsz, előbb utóbb hülyének néznek. Még azok is, akik direkte csukott szemmel hallgatnak, mert a dögszag mégiscsak dögszag. Különösen ha az a döglött ló valójában egy döglött-játékos tigris. (A Walt Disney amúgy simán pénzt csinálhatna ebből a tigris dologból, lásd Micimacó idióta haverja.) Pengeélen táncol a kormány, néha már Orbán sem tudja, meddig érdemes elmenni a pofátlanság fényes skáláján. A nemzetgazdasággal kapcsolatban például sosem szabad ételes hasonlathoz nyúlni, ez magyar szabály. Hogy miért? Mert a krumplileves, az maradjon krumplileves! Kell még mondanom valamit? Úgy látszik az újkádári gazdaságpolitikát végre beérte az újkádári nyelvezet. (Nemzeti Gazdasági Terv? Ötéves tervet akartál mondani?)

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Lehet itt még újat mondani hazánk alternatív politikai valóságairól? Arról, hogy mindenre van két magyarázat, és követőik számára a másik magyarázatot akár csak megfontolók is agyhalott zombik?

Nem, most nem arról akarok beszélni, hogy pontosan ez vág minket bóvliba, ezt már rég megírtuk. Sokkal érdekesebb, amikor - ha csak egy-egy kegyelmi pillanatra is - villanás támad a sötétségben, egy rövid időre látszik, hogy valamelyik a kettő közül hihetetlenül fals. Tegnap volt egy ilyen.

A fél magyar blogoszféra rugózik azon, ahogy Matolcsy Hódmezővásárhelyen fullba nyomta a kretént (a Vastagbőrnek üzenem, hogy a betett Trópusi Vihar-részleten fél napja röhögök...), a videón viszont van egy, szerintem eddig nem értékelt momentum, a klipen 5:31-től mondja a vásárhelyi fórum egyik résztvevője:

...megjelent, hogy külföldön a Bajnai azt mondta, hogy közép-ázsiai törzsek vagyunk, mi, a fideszesek, vagy akik a Fideszre szavaztunk, ez azért kinyitotta a zsebemben a bicskát.

Jó, persze, szerkesztett videó, de mintha sem Lázár, sem Matolcsy, sem a levezető elnök, sem senki nem mondta volna meg az úrnak, hogy azt bizony, ha nem is pontosan így, de Orbán mondta, ha nem is a fideszesekről (bár a szövegkörnyezetet én már akkor is így értettem), de az egész magyarságról. Lehet, hogy az úr nem is találkozott senkivel, sem beszélgetőpartnerrel, sem hírrel, aki elmondta volna neki, hogy barátom, pont fordítva?

Viszont ha az egyik politikai valóságban (és Matolcsy meg Lázár vásárhelyi fórumos hallgatóságát bízvást tekinthetjük ilyennek) Bajnai volt az, aki "ázsiaizott" és nem pont Orbán, akkor azért legalábbis  nehéz lesz megindokolni azt, hogy ez nem a valóság totális ellentéte! Milyen belterjes egymáshergeléséből jön ki ez a végeredmény? Persze érdemes azt is megnézni, hogy a média mely részében nem bukkant fel a fenékpöttyös beszéd - igen, a közszolgálatiban meg a kereskedelmiekben - tehát bízvást lehet tovább építeni a kétféle valóságnak azt a felét, hiszen innentől ez a poszt is a "másik", nem?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Bombameglepetés volna Ante Gotovina és Mladen Markač egykori horvát tábornokok hágai felmentése? A szerbeknek biztosan bomba, a világnak és a horvátoknak talán meglepetés, na de kinek nem? Talán az EU vezetésének, amely kínok kínjával küzd, hogy egyben tartsa a nemzeti-gazdasági közösséget - és érdekében áll olyan tagországot behívni, amely új utakat nyithat meg számára: ráadásul vele demonstrálhatná, hogy a szétesésnél az összetartozás még mindig vonzóbb lehetőség. Az a tagország biztosan nem Szerbia lesz.

Gotovina nem bűnhődhetett meg. A horvátok keményen „tartották”, s taktikájuk sikeresnek bizonyult. Jól ráéreztek az Unió rugalmatlanságára, a közösség belső válsága okozta új lehetőségre: tudták, egyszer eljön az idő, amikor az EU-nak nagyobb szüksége lesz Horvátországra, mint fordítva. S lőn. A csatlakozási kérelem beadása (2003) óta sok víz lefolyt a Dráván és a Száván. Túlélve a Lisszaboni szerződést elutasító ír népszavazást, a Szlovénia blokádja miatti szankciók kilátásba helyezését (a Pirani-öböl hovatartozása miatt), Horvátország gyakorlatilag simán be tud gyalogolni az EU kapuján (2013. július 1.).

S bármilyen meglepő – jogász szemmel nézve pedig biztosan nonszensz -, Ante Gotovina volt az utolsó láncszem: mert bár a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió nem egy és ugyanaz (sőt), utóbbit jelentősen befolyásolta/befolyásolja az előbbi döntése (nagyon reméljük, hogy ez fordítva nem igaz!). A Horvátországot gyakorlatilag felszabadító, 1995-ös Oluja (Vihar) Hadművelet vitatottsága, az etnikai tisztogatás gyanúja (és vádja) ellenére a felmentő ítélettel tulajdonképpen nemcsak Hága tört lándzsát a szerbekkel szemben álló fél mellett, hanem az EU is. Ennek természetesen meg lesz a következménye, hiszen Szerbia – és a vele szorosabb stratégiai együttműködést remélő politikai tömb – immár komolyan eltávolodhat Európától – pláne annak tükrében, ha Gotovináék esetét a koszovói függetlenség ügye mellé tesszük.

A történet a magyarok számára is tanulságos lehet. Szerbia lenullázva érezheti most magát - így könnyedén gerjeszthetővé válnak az EU-ellenes kirohanások, a „protest néphangulat”. Előtérbe helyeződhet a nacionalizmus - s politikai tőke kovácsoltatik belőle. Feltámadhat a „keleti szél” – s „a nyugat hanyatlása” meghirdettetik. Brüsszel és tettestársaik immár nem parancsolhatnak Szerbiának - megkezdődhet a „szabadságharc”. De ismerős.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

döm, döm - döm döm döm -dö dömm dö döm. Döm dö döm dö döm döm dö döm dö döm, DÖM DÖ DÖM. Döm!*

*A poszt írója családos ember.

Dödöm dömm? Dömdödömm döm Facebook dödömm:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Mi történt, Kapitány? Pánik a kormányrúdnál? Unortodoxia-járvány ütötte fel a fejét a fedélzeten? Netán valami öngyilkos hajlamú matrózlázadás készül? Vagy csak elgurult a legénység gyógyszere - egyenesen bele a politika háborgó tengerébe? Az elmúlt egy-két hétben nem kellett sem a közvélemény-kutatási adatokat, sem a politológusok előrejelzéseit látnunk ahhoz, hogy észrevegyük: kiakadt a politikai barom-méter. Ennyi sötétséget – ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben - tuti nem kaptunk még idén. Öt dózis egy helyen.

Így kezdődött...

„…olyan fontos célokat szeretnénk teljesíteni, mint hogy az úgynevezett harmadik világ országaiból jöhet tőke befektetni, az államadósság-csökkentést pedig ilyen módon is finanszírozzuk.”

Rogán Antal ábrándját láthattuk és hallhattuk a 250 ezer euró államkötvényért érkező kínaiak rémmeséjéből. Az Állami Számvevőszék hamar rá is érzett a fiatal politikus tehetségére. Felismerte, hogy a Hagelmayer István-díjat szinte neki találták ki: hiszen ő az, „aki kiemelkedő tevékenységével nagyban hozzájárul a közpénzek „hatékonyabb” felhasználásához”. Uramisten. (Domokos László elnök egyébként ezúttal könnyű helyzetben volt és biztos döntést tudott hozni, hiszen egykori, hűséges Fideszes padtársként igen jól ismeri Tóni munkásságát.)

Aztán láttuk, hogy a pénzügyeinkkel mégiscsak gondok lesznek...

„Reálbércsökkenés lesz jövőre, de ha az eddigi évek reálbércsökkenéseit összeadjuk, az összességében reálbéremelést jelent”.

Ő ugyanaz az ember, aki a leghátrányosabb helyzetű térségekben élők számára a regionális minimálbért a fiatal munkavállalókra is kiterjesztené és pályakezdőknek a minimálbérnél is alacsonyabb (!) jövedelemplafont vezetne be. Igen, ő Czomba Sándor, a foglalkoztatásért felelős államtitkár - aki állítólag nem is mondott ilyet. Vagy mégis? (Javaslom, olvassa el mindenki a helyreigazított verziót is és döntse le maga.)

...és nemcsak a matekkal lesznek bajaink...

Miután Hoffmann Rózsa titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására, rögtön mondott olyat is, amiről pontosan tudta, hogy (inkább) azon fognak majd csámcsogni:

„Angol helyett a német lesz az első nyelv.”

Aranyos kis gumicsont volt, ha azt vesszük, hogy bevetésétől kezdve már senkit nem érdekelt a pedagógus életpálya-modell bukása – ahogyan Hoffmann Rózsa bársonyszékben maradása sem. Pedig az „auf Wiedersehen, Frau Hoffmann!” nagyon megérett már - és a Fidesz-KDNP (2014 felé tekintve) jobban járt volna a fejcserével. (Így - talán - nem égett volna rájuk a ház oktatáspolitikában. Most már késő.)

Persze, ha nem értünk a pénzhez, akkor majd értünk a joghoz...

Egy Vas Imre által benyújtott (és azóta elfogadott) indítvány szerint nem lehet politikai reklámot közzétenni körzeti és helyi médiaszolgáltatónál, kereskedelmi médiaszolgáltatónál, ilyen fenntartású internetes honlapokon, képújságokban, teletexteken - de még mozikban sem. Tisztánlátás végett: mondja és akarja ezt ugyanaz az ember, aki szerint viszont:

„…a Kormány tájékoztatása nem minősül politikai reklámnak…” (lásd: IMF elleni kampány)

Ez is ügyes húzás. A cél összességében nyilván az, hogy minél kevesebb szó essék majd a politikáról - s így a kormányzás hibáiról. Mindeközben - az álcivil-hadtest és az állam vígan (értsd: legálisan és közpénzből) kampányolhat majd a Fidesz mellett - így mind Csizmadia László (az állami támogatásokról döntő Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke - a Civil Összefogás Fóruma (CÖF), a hírhedt kormánypárti „civil” szervezet vezetője), mind Simicska Lajos uralkodó köztéri hirdetési felületei készen állnak a „jó ügy érdekében” eljárni. (Jó kezekben az ország?)

De nem elég, hogy átírjuk a jogrendszert úgy, hogy rossz kormányzásunk ellenére is mi nyerjünk: még meg is fenyegetjük az akadékoskodó polgárokat...na, ez már tényleg primitív!

Hogy mennyire komolyan gondolják ezt a cenzúrázós őrültséget, arra a legfrissebb példa Papcsák Ferenc kirohanása két sajtóorgánum ellen, pontosabban azok kommentelői ellen:

„Nemcsak a Népszava, hanem a Hír24 (FN24) egyes kommentelőinek személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság.”

Egészen elképesztő, hogy bárki komolyan gondolja ebben az országban (főleg egy közszereplő!): a büntetőjog eszközével a szólás szabadsága korlátozható.

Ha valaki blődségi sorrendet kérne számon rajtam, ne tegye. Képtelen volnék igazságot tenni köztük. Egyet tudok biztosan. Amit a kormánypártiak - egykoron büszkén, manapság inkább dühödten - hangoztatnak magukról, miszerint: „mi vagyunk itt, kérem, a konzervatívok” – nos, melldöngető kijelentésük minden nap megcáfoltatik a Nemzeti Együttműködés (egyre sötétebb középkori) Rendszerében.

Mert amit itt látunk, az biztosan nem konzervativizmus. Maximum konzerv. Annak is az alja.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Az elmúlt napokban, hetekben több olyan kormányzati döntés is született, amely egyre világosabban mutatja, milyen sorsot szán a kormánypárt a hazai fizetőeszköznek. 

27-én jelentette be Orbán Viktor, hogy az állam megsegíti a reménytelenül eladósodott (zömében fideszes vezetésű) önkormányzatokat, lényegében átvállalva hiteleiket (aztán majd vélhetően ezt is áthárítva a bankokra). Néhány nappal később a monetáris tanács külső (Fidesz kézivezérelt) tagjai újabb kamatvágást nyomtak át a jegybankon, 6,25%-ra csökkentve az alapkamatot. Matolcsy a Heti Válaszban a devizahiteles cégek megmentéséről elmélkedik. Mindeközben az állam a bankokkal a forrásokért folytatott versenyben elképesztő összegeket fizet ki az állampapírok kamataira.

A fenti események, illetve a korábbi "gazdaságpolitikai" döntések alapján felvázolható egy olyan forgatókönyv, mely valószínűsíti az elkövetkezendő fél év pénzpolitikai irányvonalát és támpontot ad abban a kérdésben, mire is számíthatunk a forinttal kapcsolatban. Sok jóra nem. 

Úgy tűnik, hogy a Fidesz minden eszközt felhasznál arra, hogy a különféle deviza adósságokat minél gyorsabban konvertálja forintra, illetve az újonnan keletkező forint adósságokat állami kézben akkumulálja. Ezután a felhalmozott forint adósság terheit a folyamatos kamatcsökkentéssel kívánják enyhíteni. Ezzel nem is lenne önmagában túl nagy probléma, hogyha emellett nem lenne meg a szándék az adósság minél gyorsabb ütemű eltüntetésére is. Ennek legegyszerűbb eszköze ugyanis az adósság elinflálása. Az elv nagyon egyszerű: adott mondjuk 100 egységnyi hitel, 2% kamatra, 3% infláció mellett. Egy év múlva a hitel a kamattal együtt 102 lenne, de az inflációval korrigálva ez valójában csak 99 lesz. Az infláció nagyon jó annak aki hitelt vett fel, és ugyan olyan rossz annak aki a kölcsönt nyújtotta. Ugyanis ebben az esetben az ő vesztesége a hitelt felvevő nyeresége. 

Magyarországon az infláció a jelenlegi adatok alapján 6,6%. Az alapkamat már ez alá, 6,25%-ra csökkent, a Fidesz által irányított külső MNB tanácstagok épp a napokban vízionáltak 4,5-5%-os kamatot. Ez a jelenlegi körülmények között is azt jelentené, hogy 2% körüli forint értékcsökkenéssel számolnak. Magyarán minden forint megtakarítás ennyit veszítene az értékéből, míg például Hódmezővásárhely forintra konvertált tőzsdei kalandjának ára ennyivel csökkenne.

Érdemes észben tartani a tényt, miszerint jövő márciusban az MNB élére új jegybank elnök kerül. Nincs kétségünk afelől, hogy az új elnök immáron a "motorja és nem gátja" kíván lenni a Fidesz törekvéseinek, vagyis az álmodozás a jegybanki devizatartalékok egy részének felszabadításáról valósággá válhat. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a jegybank a devizatartalék terhére, forintot bocsát ki. Ebből csökkenthetik az adósságot államkötvény vásárlás révén, vagy pedig pénzt injektálhatnak a Közgépbe vállalkozói szférába, hogy felpörögjön a gazdaság. Ez nem szokatlan megoldás, az USA lényegében évek óta ezt teszi, igaz évek óta lényegében hatástalanul.

Egy olyan kis és sérülékeny gazdaság mint a magyar, amely ráadásul az elmúlt két év folyamatos jogbizonytalansága révén minden vállalkozni és beruházni szándékozó entitást kivetett magából minden bizonnyal  másként reagálna egy ordas pénzfröccsre, mint a amerikai. Mert míg ott a plusz forrás elég volt a gazdaság szinten tartására, Magyarországon a jegybanki tartalék felszabadítás lesz az az utolsó lépés ami felteszi a narancsvirág koszorút a forint sírjára. A pénztömeget itt nem fogja felszívni a tenni vágyó beruházói réteg, mert olyan már nincs, így az lényegében csak az infláció felpörgetését és a forint drasztikus gyengülését vonja majd maga után. 10-15% körüli infláció és 4%-os kamatok mellett, a felhalmozott adósság már jelentősen csökken majd a forint megtakarításink terhére. Kár, hogy 350 lesz egy euró, illetve 500 egy liter benzin. De ennek is örülni kell, mert így nőnek majd az ÁFA bevételek is például. Addigra már lehet, hogy az is 30% lesz.

Emlékszünk még Lázár János törvényjavaslatára, miszerint a Magyarországot ért pénzbüntetések kifizetésére különadó vethető ki? Nos megkapjuk, az infláción keresztül. Kár, hogy a büntetést a Fidesz rótta ki az országra.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Szörnyű éhség tombol bennünk. Hogy mennyire vékony is az a civilizációs máz, ami nagy nehezen ránkrakódott a pár évszázad alatt, azt csak - mondjuk - egy háború tehetné próbára. Azt hiszem, igen gyorsan leperegne, pláne, hogy most sem túl sima vagy erős. Éhezünk; mohó vírusként emésztünk el mindent. Szaporodunk, felfaljuk az erdőket, a tengereket, a fákat és a madárdalt. Teliszarjuk a világot méreggel, meddőhányókká változtatjuk a hegyeket. Smith Ügynöknek igaza van, az ember egy veszélyes vírustörzs. Féloldalasan fejlődünk, gyenge testben még gyengébb a lélek.  A fizikai síkon terjeszkedünk, hömpölygünk, de se az eszünk, se a lelkünk nem fejlődik, nem épül egy cseppet sem. Asztrális és mentális vámpírok vagyunk, egyre mohóbban és gyorsabban falunk fel mindent, információt, élményt, színeket, szépséget.

Mégis éhesek maradunk. Nem lehet minden nappaliba száz új plazmatévét betenni a gazdagoknak sem, de valamivel mégis csillapítani kell ezt az eszelős, megállíthatatlan érzést, hogy ne marjon belülről minket. A máz még korlátoz minket, hogy ne szabaduljon el az őrület, hogy ne faljuk fel egymást is olyan gyorsan, mint a világot, de nem tudni meddig még a béke. Törzsbelit még nem bántunk, a bombákat máshova szórjuk még, arrébb, hogy ne az udvarunkon legyen a hullaszag, de a Másikra már egyre éhesebben lesünk. Még megférünk, de éhesen gyűlölünk mindent és mindenkit aki nem Mi vagyunk.

Éhség a szórakozásra, az élvezetekre, a kalandra, a "jó életre". A szeretetre a tiszteletre, a megbecsülésre. Rosszul vagyunk, undorítóra hízunk a cukrozott zsírtól, pattanásként ütközik a bőrünkön kifelé az odabent méreggé vált zabálás eredménye. Csömörig zabálja magát aki tudja, aki nem, az meg éhezve, gyűlölettel és haraggal zabálja magát teli. “S aki evett már, az újra sorba áll megint, hisz éhes”. A gazdag féli és gyűlöli a szegényt és viszont. Rémálmok kísértenek minket, hagymázas lidércnyomás. Fullasztó sötétségben vergődünk.

Egyre nagyobb, drágább autó kell, egyre gyorsabb száguldás, nagyobb mellek, hangosabb ricsaj. A vírus természetéből származik, hogy addig zabál és szaporodik, ameddig fel nem emészt mindent maga körül és ezután döglik el (meg) a habzó massza a lecsupaszított sziklákon. Ez a siker maga, a falás, a zabálás, a fogyasztás. Aki sokat zabál, még többet akar enni, a kisgömböcnek muszáj nőnie, gurulnia és elnyelnie mindent, már meg nem állhat. Önbeteljesítő jóslat, rákos daganat, ami megtagadott minden parancsot és féktelen növekedésbe kezdett.

Ennek a jele nálam a konzumidiotizmus is, és ennek az egyik jelképe számomra az Apple. Ezért az almaszexuális fogalom is, mert már nem a vásárlásról, vagy a szükségletek kielégítéséről szól, hanem Létforma. Életmód, életelv, jövőkép egyben. Nagyobb képernyő, nagyobb felbontás, gyorsabb processzor. A4, A5, A6, A végtelenbe és tovább. Szolgáltatássá tették, anyagból fogalommá; élvezetté lényegül át. Mint a Bölcsek köve, már mindenre jó lesz, gyógyítja a rákot és az orrodat is tisztíccsa. A terméket már nem simán árulják, hanem vallást, rituálét, misét szerveznek belőle. Boltból átlényegült Üvegtemplomban dicsőítik az Élményt. A dolgozókat eladókból szerpapokká, cégvezetőkből prófétákká képzik át. Hagymaként egyre több és több réteg, jelentés rakódik a jelentéktelen kis műanyag-üveg szerkezetre, egyre ragyogóbb fények és dicső, harsány trombiták kísérik. Hívők imádják, simogatják, segítő fétis lesz, varázsszer, dédelgetnivaló háziállat és oltári szentség egyben. Kérdezed; és válaszol! Csak neked, csak rólad, csak érted.

Senki nem nevetheti ki őket, az almaszexuálisokat. Nem alázhatja meg senki büntetlenül az új, ragyogóan polírozott és formatervezett Életmódot. Ami eddig szégyellni való hóbort volt, immár államvallássá emelkedik, a fogyasztás, az elnyelés vallásává. Aki gyűlöli, vagy viszolyog tőlük, az is támogat, hiszen magja az irigység, a birtoklás vágya, hiánya, mert nem nőtt olyan nagyra és erősre, hogy maga is megvegye vagy elvegye, birtokolja, élvezhesse és része legyen az Életmódnak. Imádat és gyűlölet jár együtt kéz a kézben. Milliárdok nézik a celebrált reklámmiséket csorgó nyállal, beesett izzó szemmel vágyva a Jólétre és a Boldogságra. Most még visszatartja őket az zabla, meg az ostor, de ki tudja, mikor és merre indulnak meg a tömegek hogy rávethessék magukat, elvegyék, magukba tömjék, behabzsolják a mindenséget.

Én is ezért írtam ezt a cikket, mert a gyűlölettel és haraggal élek együtt. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy almaszexuális legyek. Meztelen vagyok, vagy rongyos pólóban turkálom egyedül a szemetet az élet árnyas oldalán, a Telepen, valami finomat, édeset keresve minden kupac mélyén.

Csak hogy ne fájjon odabent annyira.
Csak hogy ne halljuk meg végre azt, aki keservesen sír és boldogtalan.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Azért valljuk be, jobban járunk mi azzal a 250K hitellel, mintha teszem azt valaki fehérlovat mellékelne az állampolgársági kérvényéhez, szépen rányalva a lap szélére mint egy illetékbélyeg. Merthát milyen lenne az a ló: daliás, mint annakidején a miénk? Aligha. Sokkal valószínűbb, hogy 10 éves kínai gyerekek készítette sorjás, fröccsöntött műanyag játéklovat kapnánk meg, kevéske rákkeltő anyaggal, nyerítésükben a kínai kézművesipar többezer éves dallama.

Akkor meg minek ez a felhajtás. A haza nem eladó. Legfeljebb hitelezhető, nem is ezzel van bajom. Nem hiszem  hogy a kormány által meglibbentett felhívásra megjelennének a tatár hordák keleti megyéinkben, szerintem a Muhi csata reloaded is el fog maradni. Ami engem zavar, hogy mindig van lejjebb. Én ostoba mindig azt hiszem, hogy na mostmár biztos lesz egy normális ember a kormány közelében aki azt fogja mondani, eddig és ne tovább. Nincs. Csak kérdezem, a kínaiaktól is tiszteletet és bizalmat kérünk? Vagy elég csak a pénzük? Merthogy keleti testvéreink (nem azok, a még keletiebbek) bizonyosan nem fognak cümmögni a médiatörvény miatt, legyinteni fognak az alkotmánybíróság meghurcolására, még talán gratulálnak is az állami szintű dezinformálásra. Így kell ezt csinálni. Csak azt tudnám, meddig fog még tartani a fülkeforradalomhoz köthető szabadságharcunk? Mert egyre jobban az az érzésem, ez már a lenini permanens forradalom, csak itt nem mensevikek meg bolsevikek vannak... várjál... de azok vannak. Már csak azt tudnám, mi rejtegetnivalónk van nekünk, hogy az IMF-től úgy félünk mint a tűztől? Á, biztos én vagyok rosszindulatú...

Azért lenne pár előnye is a kínaiak beözönlésének. Hovatovább, magyar állampolgár lehetne a Dalai Láma (na jó kis csúsztatással), aki azután simán belefolyhatna a politikai életbe. Lehet Más a Kínaipiac néven biztos megpróbálná összefogni az antiglobalista híveket, de mint ősmagyar (Buddha=Buda, szkíták=Skatriják) még a jobbikba is beférne, nem? Azért megnézném Vona Gábort mantrázni: Om Mani Padme Hungária! Bár a legjobban az MSZP járna. Ha azt vesszük alapul, hogy a kínaiak milyen sokáig és fitten élnek, a nyugdíjasokra támaszkodó szocialistáknak hirtelen kibővülne a támogatottságuk. A vörös kötődés pedig adott itt is, ott is. Egyedül a Fidesznek kellene letenni valamit az asztalra hogy megfogja az új szavazóbázist. Nekik meg pont elég lenne állami pénzen kipostázni Orbán intelmeit, a kis narancssárga könyvet. Mao vörös könyvén edződött elvtársak csak ennyit mondanának az új színre: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de olcón a miénk!

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

A hétfői parlamenti viták, illetve a német-angol nyelvoktatási ellentét háttérbe szorította nap talán legfontosabb hírét. "Hoffmann titokban elismerte: nincs meg a pénz az oktatás államosítására" - írja a HVG, és ha ez igaz (márpedig miért ne hinnénk az államtitkár asszonynak?), társadalmunk egy újabb szegmensét, a közoktatást teszi kockára előkészítetlen változtatásaival a kormány és a Fidesz. Az említett cikkből idézünk:

A kormányülésre készített belső anyag megállapításaiból kitűnik, magának az Emminek (a felügyelő minisztérium) és az oktatási államtitkárságnak is több komoly aggálya van azzal kapcsolatban, hogy zökkenőmentes lesz-e az alig bő hat hét múlva bekövetkező átállás.

Hát, jobb helyeken ilyenkor csapnak rá a vészfékre, de nagyon gyorsan. A "nem lesz zökkenőmentes" ugyanis elég széles skálán értelmezhető, és a több hónapos vadkáosz is a valószínűsíthető tartományban van. És itt most nem akármiről beszélünk, hanem a közoktatásról! Sok tízezer tanár, sok százezer diák mindennapjairól, nemzetünk jövendő tudásáról. A Fidesz honlapján ezernél is több hír emlékezik meg - a párt ellenzéki időszakából persze - az iskolabezárások negatívumairól, de ez a mostani veszély egyszerűen más nagyságrendű.

Januártól az érvényes tervek, és a jövő héten, tehát a bevezetés előtt mintegy 6 héttel (!) megszavazandó törvény részletszabályozásai szerint az állam veszi át az önkormányzatoktól az általános és középiskolák működtetését. Az állam a feladatra a Klebelsberg Intézményi Központot hozza létre (már megint egy régi politikus nevét lobogtatjuk, és hát Klebelsberg tényleg sokat, talán máig a legtöbbet tett a magyar oktatásügyért). A KIK lenne a munkáltatója az ország pedagógusainak, egy nagyjából akkora szervezetként, mint a Néphadsereg volt a csúcson. Ehhez képest

A köznevelési intézmények fenntartói feladataival foglalkozó közszolgálati tisztviselőket és közalkalmazottakat a KIK szeretné saját állományába venni, miközben az érintettek nagy része már a járási vagy kormányhivatalok állományába került, ahogy azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szerette volna. Fideszes forrásunk szerint „a járásokhoz már átkerült embereket nem fogja einstandolni a KIK”. Márpedig arra maga a háttéranyag figyelmeztet, hogy a KIM akaratának érvényesülése esetén „a KIK nem fogja tudni ellátni azokat a feladatokat, amelyek a köznevelési intézményfenntartás körében összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben jelentkeznek”

Magyarra fordítva: senki nem tudja, hogy ki fogja a napi munkát elvégezni, nem tisztázottak a döntési jogkörök, és általában, mindenki várja, hogy mondják már meg neki, hogy akkor most mi lesz, de mintha nem lenne kész a terv. Koncepció van: "Magyar Bálint oktatásrombolása után rendbe kell tenni az ágazatot", meg az állam garantálja az egységes színvonalat az oktatásban, de hogy ez konkrétan hogyan történjen, az brutálisan nincs összedrótozva pár héttel az átállás előtt. Az oktatásért felelős államtitkár asszony a belső anyag szerint látja ezt, ugyanakkor hétfőn azt mondta a Parlamentben egy interpellációra válaszként, hogy "nem államosítás az, ha az állam átveszi az iskolákat, hanem állami felelősségvállalás". Mintha a matolcsyzmus terjedne újabb szektorra: vágjunk bele, valahogy csak lesz. "Briliáns" világnézet, és mögötte a teljes kidolgozatlanság, a gyakorlatba ültetés leghalványabb ötlete nélkül. (Programozói nyelven: meghívják a szubrutinokat/függvényeket, de azok nincsenek megírva.) Nem csoda, ha a fideszes polgármesterek (és a nagyobb településeken szinte mind az) is berzenkednek a dolog ellen. Nincs azonban kétségem: be fogják ők adni a derekukat. Kellemetlen lesz ezt kimagyarázni otthon, de hát a Párt kéri tőlük, a fontosabb eszmék miatt (mi? dehát ők a Párt... vagy nem?).

Pedig ennyire előkészítetlen tervvel ilyen horderejű ügybe belevágni nem tűnik felelős eljárásnak. És ehhez még Klebelsberg nevét elővenni, te jó ég... Mit szólna ehhez ő, aki létrehozta a népiskolai hálózatot - hogy most ezt kockára teszik? Márpedig a HVG birtokába került dokumentum sugallja ezt, nem én.

Persze lehet, hogy végül Klebelsbergnek lesz igaza. Ő ugyanis

a tanárképzésre különben is nagy gonddal ügyelt, és azt hangsúlyozta, hogy a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követeli meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket." (Forrás: Wikipedia)

A gyerekek szeretete talán adhat még elég erőt az életpályamodelltől megfosztott, bizonytalanságban tartott pedagógusoknak, hogy további többletmunkával maguk alakítsák ki működtethetőre a rendszert. Ha így lesz, az kizárólag az ő érdemük lesz. Hacsak még azt is el nem szúrják fentről, mint az öreg székely a fogpiszkálót.

Még működik a mostani rendszer. Most még le lehet állítani a félig sem kész modell erőltetését.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: