Annak, hogy a veszprémi időközin vesztett a Fidesz, sok tanulsága, következménye lehet. Itt és most hármat emelnék ki:

Egyrészt mostantól az ellenzéknek komolyan kell vennie magát. Nincs ugyan túl sok ügy, amihez kétharmad kell, de különösebben alibizni nem lehet. Kiderül persze, hogy van-e olyan párt, vagy pláne képviselő (egyelőre egy is elég), amelyet vagy akit meg lehet venni. De a dolog nemcsak a parlamenti számarányokról szól. Az október óta zuhanó, majd alacsonyabb, de még mindig vezető szinten stabilizálódó fideszes előny a gyakorlatban elfogyott, sőt elég durván átfordult. Átfordult egy olyan körzetben, amely hagyományosan billegő, az aktuális országos győztesre szavazó volt, és a körzethatárok átszabásával pedig enyhén fideszessé vált. Ehhez képest 9% különbséggel nyert az ellenzéki jelölt. Ha a támogató pártok erről sem tudnak lendületet venni, ha ezek után sem lovagolják meg azokat az intézkedéseket, amelyek miatt a Fidesz ide jutott, akkor béke poraikra.

A második, hogy a Jobbiknak mért közvélemény-kutatási második hely, amennyiben valós, nem a Közép-Dunántúlon realizálódik. A választókörzet kisebb falvainak szavazóköri adatai elég érdekesek, és nagyon árulkodók, hogy hogyan is áll a radikális párt a kistelepüléseken.

A harmadik ügy még messze van, és sok víz folyik le addig a Dunán. Ha nincs kétharmad, már nem buherálható a választási törvény. Az a törvény, amely a Fidesznek negyvenvalahány százalékos eredményre kétharmadot adott egy éve, az országgyűlési választásokon. Ezzel a törvénnyel pedig aki nyer, az nagyon nyer. Erre a szerepre pedig, ha esetleg bedől a Fidesz, jelentkezhet a Jobbik, jelentkezhet a baloldal, vagy akár egy még nem látható formáció is. Most már nem lehet egyedül a Fidesznek visszacsinálni a szabályt, ha szorul a hurok. Persze ha a Jobbik vezet, összeállhat a Fidesz a szocikkal, ha meg a bal, akkor a Jobbikkal. Gyönyörű pávatáncok tanúi lehetünk még, az eddigi köpönyegforgatások szolid véleményváltozásnak tűnhetnek majd azok mellett - ha az első pontban említett lefizetést meg nem oldják addig. A kétharmad nélkül innen nincs visszaút, legalábbis egyedül nincs.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Megy a bruszt GFG minapi interjúja nyomán, hogy mennyire gondolta komolyan 1998-ban a "polgár" kifejezést a Fidesz és mennyire volt a tényleges szándékoktól független, azokat becsomagoló álca? Felháborodott rajta a Magyar Nemzet vezércikkírója, bár esetükben ott a finom kérdőjel, hogy eddig nem sejtették, és csak Lajos balhéja nyitotta fel a szemüket? Mi Gazda Albert cinkes cikkét fogadjuk el a 98-as fideszes győzelem okait illetően, és nem csodálkozunk GFG őszinteségén sem. Orbán első kormánya részben tényleg polgári volt - főleg a megelőző és az őt követő szocialista kurzusok fényében. A mostani viszont nagyon nem az. Most már be is vallják.

Egy polgári kormánytól elsősorban azt várná a polgár - és itt maradjunk a Fidesz 98-ban sejtetett vagy ki is mondott definíciójánál: a dolgozó ember, a GDP megtermelője - hogy az ő érdekében kormányoz. Hogy nem az a fő kérdés, hogy mire lehet az adót elkölteni, hanem hogy hogyan lehet úgy kormányozni, hogy az adóbevétel alapjául szolgáló piacképes termelés nagyobb legyen. Hogy ez most mennyire nem szempont, azt elég jól példázza a vasárnapi boltbezárásos törvény. Kin csattan itt az ostor? Nem, nem annyira a teszkón vagy az osánon. Egyrészt a dolgozóikon, akik közül jópáran kereshetnek más (nem köz-) munkát, ha ugyan találnak. Másrészt azokon, akik munka és gyereknevelés mellett, esetleg pont a vasárnapi mise után, néha vásárolnának is akkor, amikor ott a gyerek, aki nélkül mondjuk lehet neki ruhát venni, csak nem annyira kellemes. Az sem mindegy, hogy ebből valószínűleg többstadionnyi (pardon: több fedett sportlétesítménnyi) adóbevételi bukta is kinéz, de a GDP-t megtermelő réteg feleslegesen és adminisztratív módon rontott életminősége szempontjából másodlagos.

A kérdés pedig a címben: kire is szavazzon a polgár? Aki a GDP-t megtermeli? Mert pillanatnyilag képviselete láthatóan nincs. A Fidesz felejtős, lásd fenn. A Jobbik partikuláris kérdéseket feszeget a polgárok által nem annyira kedvelt radikális módszerek mindenhatóságában bízva, kösz nem. Gyurcsány ugyan pont tegnap bejelentkezett erre a szerepre, hát ne röhögtessen, hogy pont ő. A szocik be se jelentkeznek, ahogy nagyjából semmire sem. Az LMP, amelynek immár másfél éve volt, hogy erre pozicionálja magát, láthatóan nem érdeklődik, maradnak a partikuláris ügyek nem túl átütő erejű képviseleténél. Szóval nincs ilyen. Minden hazai parlamenti pártnak van többé-kevésbé részletes programja, hogy mit kezdjen az inaktívak ellátásával, de még ellenzékben sem foglalkoznak komolyan velünk, polgárokkal. Kormányon meg éppen nem.

Lehetne ezen változtatni?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Hát jó reggelt 900 000 magyar választópolgár! A nézőpont szerint kb. itt állt meg a Fidesz szavazóbázisának sorvadása az ősz óta. Szép szám ez kies hazánkban, ennyit állítólag még az MSZP sem bukott öszöd után. Nemhiába, Magyarország jobban teljesít - na de ebben is elvtársak… bocsánat, polgártársak, vagyis harcostársak, á mindegy!

Nem szeretnék most kárörvendően trollkodni a Fideszen, majd a kommentelők hangyaszorgalommal elvégzik ezt helyettem pro és kontra. Beszéljünk inkább arról, hogy most ott áll vagy egymillió ember az út szélén, és csikorgatja a fogát, hogy nem erről volt szó. Rezsicsökkentés ide vagy oda, trafikmutyi, földmutyi, NAV-botrány, tolmácsot kérek, vízumot kérek, stadiont nem kérek ésatöbbi, sorolhatnám. Anno írtam arról, hogy vajon mennyi fekáliának kell legurulni a nemzet torkán, hogy belefáradjunk. Úgy látszik el kellett menni odáig, hogy a mindennapos botrányok miatt a fekália adagolás elérje a gépi libatömés tempóját. Elérte.

Most persze lehet okoskodni, hogy ott vannak a rendszerkritikus tüntetések, lassan már ki kellene adni egy ki-kicsodát, annyi itt az újdonsült szónok. Nincs is ezzel semmi baj, én mindig híve voltam annak, hogy mindenki hallassa a hangját, mindenki vegye kezébe a demokráciáját, csak előtte és utána mosson kezet, új országot csak tiszta kézzel, ha lehet… Arra viszont senki ne számítson hogy a fenti majdegymillió majd meg fog jelenni a tüntetéseken. Ugyanis egyel több CCCP-s pólós ürge volt a szinpadon, mint amennyit egy jobb oldali szavazó elvisel. Kezd körvonalazódni, ez itt most a baloldal csoportterápiája - csoportok kizárásával. Nem baj ez, sőt, kellett már ez nagyon, kíváncsian várom a folytatást, de...

Már csak arra leszek kíváncsi, ki fogja észrevenni, hogy az a 900ezer továbbra is finnyáskodik? A Jobbik - a béke bakancsos hírnökeként - már rázendített: elmúlthuszonötév, fújj! A Nézőpont számai azonban azt jelzik, a csalódottak nem óhajtanak tömegesen belépni a gárdába, akkor sem ha vizslasimogatós dedikált fotó jár érte. Csalódottak, de nem hülyék. Csalódottak de (még) nem szélsőségesek. Úgy tűnik ez a Fidesz legnagyobb baklövése - minél arrogánsabban “ellen-kommunikálja” a botrányait, annál több szavazó morzsolódik le középről. És minél arrogánsabban akar új választókat szerezni (bevándorló-kamu) annál nehezebb lesz ezt a jobbközép réteget visszacsábítani - ha még akarja egyáltalán. Ebből adódik - szerintem - hogy lassan megérett a helyzet egy jobbközép párton gondolkozni.

Magyar vagyok nem fasiszta!

Ha valaki ezzel a szlogennel fog kampányolni, én rá szavazok. Álmaimban vannak még ilyen óriásplakátok, mint például: Ne tartson el az állam! - Aki többet dolgozik, keressen többet! -  Kapitalista vagyok, nem kizsákmányoló!. Emberek, csak nekem hiányzik egy normális, magyar érdekeket reálisan védő és reálisan felismerő; piacgazdaságban gondolkozó, de szolidáris; fontolva haladó de innovatív; nem atyáskodó, trendi jobbközép párt? Szerintem az a csalódott 900ezer is ráharapna a dologra, ahogy valószinűleg ráharaptak a Fideszre 90-ben, 94-ben, vagy 98-ban. Akkor hallgattak a szívükre - most is.

Már csak azért is aggódom, mert ha most vasárnap tartanák a választásokat, a Fidesz igencsak bajban lenne. Kétharmad?! ÁÁ, esetleg többség. Netalán jönne egy koalíciós kormány? Akkor most nyújtsa fel a kezét aki szerint Orbán nem hajlandó odaadni teszem azt a kulturális, vidékfejlesztési, esetleg oktatási tárcát a Jobbiknak, csak hogy kormányt alakíthasson. Zokszó nélkül. Vigyázó szemeteket Athénra vessétek.

Minden tiszteletem a most tüntetéseket szervezők előtt, hajlandó vagyok elhinni, hogy tiszta szándékból cselekednek, de jó lenne megmozgatni a jobboldalt is, ha másért nem hát azért, hogy 2018-ra legyen egy vállalható koalíciós partner a jobboldalon. Mármint nekünk, magyar szavazóknak vállalható partner, odafent, már nem annyira finnyásak az urak.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Azzal indult a mindenki által látható politikai karrierje, hogy azt mondta, ruszkik haza! Mondta ezt egy olyan országban, amely 56 után azért rendesen rászokott arra, hogy ha olcsó az olaj, akkor bánjuk is mi az oroszokat, még azzal a Nyugat-Európával is szembemegyünk, ahová kijárunk vásárolni ezt-azt, amikor lehet.

Aztán az ország, valamekkora részben az ő fellépésére is, észrevette, hogy akkor már nem kötelező az oroszokkal menni. Az olaj már amúgy sem olyan olcsó onnan. Nyugat-Európa még parkolópályán tart minket több mint egy évtizedig, de arra megyünk. Egyetértettünk ebben. Ezt az országot ő 98 és 2002 közt megpróbálta kigyógyítani a sültgalambvárásból. Nem sikerült.

Ha már nem tudja polgárrá képezni Kádár népét, hát majd jól az élére áll.

Amikor a politikai ellenpont déliáramlatozott volna az oroszokkal, még kiállt ellene, amúgy 89-es módon. Ám mihelyt kormányra került, a dolog kezdett képlékennyé válni. Először verbális ellenség lett Európa, névleg azért, mert nem hagyja, hogy mindenben azt csinálja amit akar, de valójában inkább azért, mert ha itthon teljhatalmad van, és mégsem megy a szekér annyira, mint azt a királyi tévéhíradó mondja, annak okot kell találni. Aztán egy éve jött a fordulat. Vissza az oroszokhoz.

Enélkül nincs rezsicsökkentés, mondja most.

Olcsó olajgáz, hát bánjuk is mi az oroszokat, még azzal a Nyugat-Európával is szembemegyünk, ahová kiköltözünk, ha itthon nincs megélhetés.

Szóval jó volt a rendszer 89-ben is, csak az volt a baj, hogy nem ő volt Kádár.

Ez érthető, még ha nagyon nem is tetszik. A kérdés az, hogy nekünk, a népnek, és főleg a saját híveinek ez tetszik-e? Vagy teljesen lecserélte a 2002-es bázist az akkori szoci bázisra, csak azért mert akkor az többen volt? Szóval a kérdés hozzájuk szól, hogy ez így tényleg rendben van? Hogy olcsóbb gázért a nevünkben bomlassza az ország azt a szövetségi rendszert, amelynek a tagja?

Azt meg minden friss oroszpárti fideszes értse meg, hogy ha átlépnénk az oroszok gründolta Eurázsiai Unióba, ott semmilyen értéket nem képviselnénk. Putyinnak csak úgy kellünk, amíg EU-tagként vagyunk hajlandók úgy fütyülni, ahogy ő fizet, vagy ígérget. És ez sokkal szégyenteljesebb szerep, mint amilyen Kádár legvidámabb barakkja volt. Bocs, és ezt ti csináljátok, fideszesek, "ruszkik haza" Viktorral az élen.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

A rossz közösségi rendet nem átrendezéssel kell javítani, nem a hatalom igazságos elosztásával az adott rossz emberanyagban, hanem bele kell dobni valami jót. Közénk, ócska stricik közé. Például, sportszerűséget. A játék tisztaságát. Divatot csinálni az eleganciából.

Ottlik Géza: Buda

(Csak úgy. Talán a tüntetgetések kapcsán)

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Amikor Kocsis Máté bedobta pénteken, mondhattuk, nem most volt hülye először, talán nem is utoljára. Amikor a Fidesz beleállt hétfőn, kicsit csodálkoztunk. Mára úgy tűnik, elengedik a drogteszt ügyét. Két nap alatt is sokat buktak rajta. Megérte? Talán igen, csak nem pont úgy, ahogy Török Gábor gondolta.

Szerinte ugyanis:

Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy a kommunikációban elképesztően tudatos Fidesznél véletlenül kerül elő éppen most egy ilyen horderejű javaslat. S azt sem, hogy egy képviselő sajátos szempontjai alapján pont úgy kerül megfogalmazásra, ahogy. Láthatóan nagy erőkkel keresik a Fideszben azt a témát, ami megállítaná a zuhanást, ami lezárná az utat azok előtt, akik elhagyni készülnek a tábort. Ilyenkor mi a legjobb megoldás? Olyan témát elővenni, ami két tekintetben is hatásos. Egyrészt a szavazótábor magja zsigerileg, ösztönösen rezonál rá, egyetért vele, függetlenül minden aktuálpolitikai problémától. Másrészt pedig alkalmas arra, hogy az ellenfelet diabolizálja, bármilyen kormányellenes akciót és szereplőt megbélyegezzen ("drogot támogatja").

Lehet, hogy felmérték, még az is lehet, hogy a maradék táboruk többsége tényleg "rezonál" erre. Ha így van, önmagában akkor is súlyos hiba lenne, mert tovább viszi a Fideszt a nyugdíjaspárttá válás veszélyes útján, hisz a fiatalok és a családosok - a párt valamikori bázisa - az egésztől eléggé felháborodtak. És ha most ki is áll Kocsis ötlete mögül a Fidesz, egy-egy ilyen terelésről soha nem tudhatjuk, nem lesz-e belőle törvény mégis, lásd vasárnapi zárvatartás. Ám ha a dolgot önmagáért lépik meg, csak nem kezdik el két nap múlva az elszakadási manővert, most meg mintha mégis. Változott valami közben? Történt valami érdekes a gazdaságban?

Hát igen. Történt. Aláírták a részletes paksi szerződést az oroszokkal.

Ettől volt hangos a média? Volt róla egyáltalán szó? Nem igazán.

Pedig ha valamiért kapjuk a kritikát az EU és Amerika részéről, az pont az orosz kapcsolat. Energiafüggetlenség, pénzügyi függetlenség, zsarolhatóság mind a pakliban vannak. Óriási pofon az államadósságnak évtizedekre. Részletek titkosítva, hisz "magáncégek" szerződnek, igaz, ezermilliárdos közpénzekből. És a közvetlen összefüggést nem állítom, de az ilyen eltitkolt részletekkel bíró megaprojektek bizony lehetséges forrásai sok kiskorúsítható szőlőbirtoknak és ismeretlen fedezetű luxusingatlannak is.

Elképzelhető, hogy ezt fedezte a drogteszt-botrány, s ha igen, akkor sikerrel. Viszont ezért nagyobb politikai árat kell fizetniük, mint egy nyilvános(abb) paksi disputáért.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Ha valaki mostanában nem akart keményvonalas politikai vitákba bonyolódni itt lllibériában, mégis szeretett volna közügyekkel való foglalkozást szimulálni saját társaságában, akkor szerencséje volt: újra műsorra tűzték ugyanis az egyik slágertémát, a nők megerőszakolásának ügyét – persze megint egy tömegkommunikációs blamának köszönhetően, hogy azért legyen az egészben valami szórakoztató is. Mert hát, sírva vigad a magyar – de vigad!

És akkor jött, amitől azért őszintén félhettünk: a népítélet. Mert az, hogy a politikusok meg a közszolgálati szervek kommunikátorai és agytrösztjei hülyék, az egy elviselhető dolog, de hogy ehhez még tapsikolunk is: na, az már ValóVilág-színvonal.

Mellékesen jegyzem meg, javasolni fogom, hogy mostantól a közvélemény-kutatásokban résztvevők is küldjenek emeltdíjas sms-t valamilyen központi telefonszámra, hogy legyen egy kis pluszpénz iskolákra meg orvosokra. Valamiből azért gyógyítani is kéne a társadalmat. Már ha még lehet.

No, de most koncentráljunk a tárgyra, a népítéletre.

„Minden nő kurva, legalábbis annak látszik” – nagyjából így foglalható össze egy mondatban a végeredmény. A HVG mostani felmérése ezt erősíti, de én már két héttel ezelőtt is majdnem szívrohamot kaptam, amikor a köztudottan nem vaskonzervatív Klubrádió is megkérdezte rajongóit a „ki tehet arról, hogy megerőszakolnak”-téma kapcsán és az eredmény… 44 (azaz negyvennégy) %-ban a nők (is?) tehetnek a dologról. 

Letaglózó eredmények.

Vagyis most már bátran kimondhatjuk, hogy a nők hibáztatása ilyen óriási arányban nem politikai hovatartozás kérdése. Sőt, még csak nem is attól függő, hogy nőnek vagy férfinek tetszünk-e lenni. Szabad népünk tetemes hányada kollektíven a nők viselkedésében látja a bibit. Az öltözködésben, az egyedüllétben, a kurválkodásban van tehát a hiba. Aha.

Azért valljuk be, ez így eléggé primitív hozzáállás.

Barbár népeknél az asszonyok (mert ott a nemiség egyben a funkciót is jelöli, egyszerűsítés végett) szaporodásra, rendfenntartásra és élvezkedésre alkalmazott árucikkek szerepét töltik be. És ezek a cuccok persze amortizálódnak is: néha megszöknek vagy elcsábítják, megerőszakolják, szétverik őket. (Bocs, ezeket.) Ja, meg öregszenek is. Meg akaratosak, ami rohadt idegesítő. Szóval nem könnyű velük, de azért kordában tarthatók, meg mégiscsak az állomány részét képezik - és hát a kanosság nagy úr.

Tudja ezt a magyar is.

De hát mi a helyzet az empátiával??? Azért itt mégiscsak megerőszakolásról beszélünk! Egyszerű kérdés, egyszerű válaszok - az egyszerű emberektől.

Mit tudnak Illibéria egyszerű női? Hogy versenyezniük kell a nemes férfiak kegyeiért. Vagyis a kurválkodás válik adaptív viselkedéssé. Márpedig ha ilyen sok az eszkimó (jó csaj) és kevés az igazi, zsíros fóka (menő csávó, fasza jövő), akkor ugyan miért kellene sajnálniuk azt, ha egy-két konkurens eszkimó elhullik?

Az egyszerű férfiak oldaláról pedig mindent megmagyaráz a klasszikus vicc: „ha van a társaságodban egy nő, akit mindenki megkefélt, akkor az a kurva. Ha pedig mindenki megkefélte, téged kivéve, akkor az a büdös kurva.”

Baj akkor van, ha ez az egyszerű felfogás nagyszerűvé válik. Mint például most.

Tehetünk róla, tehetnénk ellene.

Vendégszerzőnk, Echter István írását olvashatják:

A megmaradt magánnyugdíjpénztárak világítótoronyként emlékeztetik a fideszt félresikerült, a munkavállalók számára kártékony akciójukra. Mert igaz, hogy sikeres volt a majd 3.000 milliárd forintos vagyon elvonása, de azóta világosan kiderült, nem voltak igazak a megtakarítások "eltőzsdézéséről" szóló szavalatok, nem volt igaz a nyugdíjak biztonságba helyezése, az egyéni számlák megvalósítása. Lehetett azt mondani, volt olyan magánnyugdíjpénztár, amelyik az elszámoláskor nem fizetett reálhozamot, de ez nem azt jelenti, egyáltalán nem realizált a befektetéseken semmiféle hozamot, hanem, hogy ez nem haladta meg a halmozott inflációt.

A fidesz azóta is rendszeresen szembesül azzal, hogy a magánynyugdíjpénztárak a megmaradó vagyonra tisztességes hozamot realizálnak, szemben minden korábbi állítással.

Sajnos, egy szó sem hallatszik arról, miként is kezeli, minek tekinti a jelenlegi kormányzat a magánnyugdíjpénztári tagok járandóságát, miként negligál emberi sorsokat.

Több magánnyugdíjpénztári tag már nyugdíjjogosulttá vált, a szabályok értelmében csökkentett összegű nyugdíjat kapnak. Viszont nem kaphatják meg a magánnyugdíjpénztári megtakarításuk után járó havi járadékot, mert annak kiszámítási módjára még nem hozott ez a kormányzat jogszabályt. Azaz bünteti azokat az embereket, akik szembe merészeltek szállni az orbáni "gazdaságpolitikával".

Jelenleg az veheti fel nyugdíjba vonulásakor a magánnyugdíjpénztári megtakarítását, aki 180 hónapon belül létesítette tagságát, a többiek nem. Illetve elhalálozásuk esetén a családjuk azonnal felveheti a teljes összeget. A fidesz kormány a magánnyugdíj-biztosításból életbiztosítást csinált. Rossz a lelkiismeretük, ezért akarják megszűntetni, korábbi ígéreteikkel szemben is a fennmaradó magánnyugdíjpénztárakat!

Persze a költségvetésnek sincs túl sok haszna az egészből, mivel a magánnyugdíjpénztári vagyon jelentős része állampapírokban van. Azaz némileg csökkentené a költségvetés hiányát, de érdemi bevétel nem folyna be belőle, talán csak a 200 milliárdos vagyon 1/4-e.

Echter István

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Négy évvel a nagy magánnyugdíjpénztári (manyup-) balhé után úgy tűnik, a rendszer maradékát is be akarja szántani a kormány. Miközben akkor - zsarolás ide, süketelés oda - formálisan nem történt olyan, hogy az állam a tag hozzájárulása nélkül elvegye a törvény erejénél fogva magántulajdonnak (5. paragrafus 4. pont) számító megtakarításokat, most úgy látszik, ilyen aggály már nincs. Igaz, már érdemi alkotmánybíróság sincs, tehát az esetleges jogorvoslattal valószínűleg messzebbre kell majd menni.

2010/11-ben a kormány megígérte, hogy aki magánnyugdíjpénztári tag marad, az megtarthatja a - törvény által akkor és azóta is magántulajdonnak tekintett - megtakarítását, de állami nyugdíjra még akkor se számítson, ha a mai nyugdíjasok kifizetésére tőle is ugyanúgy levonnak mindent, mint addig. Megígérte azt is, hogy az állami rendszerbe visszalépőknek lesz majd egyéni számlájuk. És a legfőbb trükk, a passzivitásra játszás: aki semmit nem tesz, azt úgy tekintik, hogy a visszalépésről nyilatkozott, annak kell valóban és kizárólag személyesen nyilatkozni, aki maradni akar.

Olyan százezren tettünk így.

Aztán persze mégis kapunk majd - jelen állás szerint persze - állami nyugdíjat, meg a visszalépőknek sem lett egyéni számla, és úgy tűnik, nem is lesz. A visszalépők megtakarításainak egy részéből törlesztettünk államadósságot (ami így is nagyobb, mint 2010-ben), egy részét eltőzsdéztük és hát szép stadionok is épültek. A maradék százezer pénze köszöni jól van, a pénztárak egy része azóta megszűnt, a tagok nagy része szépen ment tovább a maradókhoz, mára pedig alig néhány pénztár maradt állva.

A kormány, illetve Varga Mihály szerint ez is sok, és igen, nem elég az oktatásból meg a szociális ágazattól elvett pénz, ezt a tőkét is szeretnék stadionba konvertálni (igen: tudom, hogy demagóg vagyok, de nem én kezdtem, azzal pl., hogy ilyen gazdasági helyzetben autofire módban építenek stadiont). A portfolio.hu cikke szerint azoknak a pénztáraknak, amelyeknél a tagdíjfizető létszám két egymást követő hónap alatt félévi átlagban 70% alá csökken, be kell szüntetniük a tevékenységet, és jogutód nélkül meg kell szűnniük. Erre más ésszerű magyarázat nincs, mint hogy a kormány nem szeretné, ha a rendszerből bármi is megmaradna, illetve kell neki a maradék pénz is. Az origo.hu értelmezése szerint a törvény hatályba lépésekor, 2015. január 1-én már vizsgálható a fenti feltétel, amelynek egyik működő pénztár sem felel meg, tehát mindnek vége.

A tagdíjfizetés 2010 óta nem automatikus levonással történik (hiszen csak az állami nyugdíjkassza kap a fizetésemből), hanem a tagok utalnak át a működtetés költségeire és adományokra. Amennyire tudom, jellemzően évi alapon - tőlem például éves díjat kér a pénztáram, amelyet egy összegben utalok át. Nem világos, hogy ha januárban átutalom az éves díjat, akkor én arra az évre végig "fizetőnek" számítok, vagy csak januárra. A fő gond viszont az, hogy bármennyire legyek fizető szándékú, ha a tagtársak 31%-a nem az, akkor a pénztárnak annyi.

Elvileg persze ilyenkor átmehetek egy másikhoz, vagy a 2010-es feltételek szerint elszámolhatok. A gond akkor lesz, amikor az utolsó pénztárnak is le kell húznia a rolót. A jelen szabályok ugyanis nem mondják meg, hogy az akkori és ottani tagok megtakarításával mi lesz, pontosabban csak annyi következtethető ki, hogy reálhozam és tagi kiegészítés visszajár, a többi rész pedig - bár, ismétlem, a törvény erejénél fogva magánvagyonról van szó - az államhoz kerül. Lehetséges megoldás persze akad, de a kormánynak láthatóan fontosabb a pénz, mint a jog.

Ez így elvileg alkotmányellenes (Alaptörvény XIII. cikk). A Fidesz-báb alkotmánybíróságtól persze sok jót nem várok, de talán akkor még tagjai leszünk az Uniónak (17. cikk 2. pont).

És akkor ez a kisfilm ismét aktuális?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Az első részeredmények, és különösen a nagyon magas választói részvétel miatti valószínűségek szerint borult a papírforma Romániában: az elnökválasztás második fordulójában Nagyszeben szász származású polgármestere, Klaus Iohannis maga mögé utasította Victor Ponta miniszterelnököt, aki a híradások szerint már gratulált is ellenfelének.

Várjuk persze ki a hivatalos végeredményt (ez még nem a végleges), ám  olyan nagyon más végeredményt a már a több városban utcára vonult tömegek nem fognak elfogadni. A kormány ugyanis - amelynek ugye Ponta a vezetője - nagyon súlyosan elszámolta magát a külföldi szavazókkal kapcsolatban. Román vendégmunkásból ugyanis sokkal több van, mint magyarból, a választási szabályok se olyan diszkriminatívak, mint a mieink, így aztán ők tízezerszámra rohamozták meg a konzulátusaikat, hogy szavazzanak. Volt olyan hely, ahol több mint kétszer annyian jelentek meg, mint ahány szavazólapot oda sikerült juttatni. Ezen szavazók érdemi része nem tudta leadni voksát román idő szerint 21 óráig, és az első forduló adatai alapján a román diaszpóra (Moldova kivételével) egyértelműen Iohannis-párti. Komoly balhét előz meg Ponta azzal, ha maga gratulál ellenfelének.

Az elmúlt két hétben a hazai sajtó leginkább a választás területi, regionális jellegére koncentrált, hisz Erdély inkább a jobboldali Iohannist, míg a román Ókirályság és két dél-erdélyi megye Pontát emelte pajzsra. Ez azonban félrevisz, és a jelenség magyarázata inkább a klasszikus jobb- és baloldali szerepekben, és az ezekhez kapcsolódó választók lakhelyében van. Iohannis mindig is a munkát tartotta a célkeresztben, és referenciaként rekétasebességgel fejlődő városát tudta felmutatni. Ponta ezzel szemben az inaktívak embere volt, az ő félelmeikre próbált játszani. A foglalkoztatottság pedig Erdélyben - illetve Bukarest környékén - sokkal magasabb, mint a román Ókirályságban.

Ami Romániában végbemegy Iohannis győzelmével, na az valóban egy fülkeforradalom. Arrafelé Bethlen Gábor óta nem győzött Erdély mentalitása a Balkán felett. Persze Iohannisnak sem lehet bármit elhinni, de az, hogy egy Románia-jellegű országban az aktív rétegek képviseletét felvállalva elnökválasztást lehet nyerni, egy nagyon biztató dolog. Talán nekünk is, mert nálunk is valami ilyesmi lehetne a kitörés iránya. Nekünk persze egyelőre nincs Iohannisunk - 1998-ban még volt, de ő aztán mára inkább Pontát csinált magából.

Ami a különösen reményteli, hogy Romániában milyen közösségi élményként élik ezt meg sokan. Menne ez nálunk is? Persze, hétfő este lesz most "közösségi élmény" Budapesten és sok városban - én azt látnám már szívesen, amikor az érdeklődő hazai közönség egy "aktív-párti" program mentén érzi át ezt a katarzist, amit ma Románia.  Kell ez az élmény a következő évekre nekik - és de jó lenne nekünk is

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: