Négy évvel a nagy magánnyugdíjpénztári (manyup-) balhé után úgy tűnik, a rendszer maradékát is be akarja szántani a kormány. Miközben akkor - zsarolás ide, süketelés oda - formálisan nem történt olyan, hogy az állam a tag hozzájárulása nélkül elvegye a törvény erejénél fogva magántulajdonnak (5. paragrafus 4. pont) számító megtakarításokat, most úgy látszik, ilyen aggály már nincs. Igaz, már érdemi alkotmánybíróság sincs, tehát az esetleges jogorvoslattal valószínűleg messzebbre kell majd menni.

2010/11-ben a kormány megígérte, hogy aki magánnyugdíjpénztári tag marad, az megtarthatja a - törvény által akkor és azóta is magántulajdonnak tekintett - megtakarítását, de állami nyugdíjra még akkor se számítson, ha a mai nyugdíjasok kifizetésére tőle is ugyanúgy levonnak mindent, mint addig. Megígérte azt is, hogy az állami rendszerbe visszalépőknek lesz majd egyéni számlájuk. És a legfőbb trükk, a passzivitásra játszás: aki semmit nem tesz, azt úgy tekintik, hogy a visszalépésről nyilatkozott, annak kell valóban és kizárólag személyesen nyilatkozni, aki maradni akar.

Olyan százezren tettünk így.

Aztán persze mégis kapunk majd - jelen állás szerint persze - állami nyugdíjat, meg a visszalépőknek sem lett egyéni számla, és úgy tűnik, nem is lesz. A visszalépők megtakarításainak egy részéből törlesztettünk államadósságot (ami így is nagyobb, mint 2010-ben), egy részét eltőzsdéztük és hát szép stadionok is épültek. A maradék százezer pénze köszöni jól van, a pénztárak egy része azóta megszűnt, a tagok nagy része szépen ment tovább a maradókhoz, mára pedig alig néhány pénztár maradt állva.

A kormány, illetve Varga Mihály szerint ez is sok, és igen, nem elég az oktatásból meg a szociális ágazattól elvett pénz, ezt a tőkét is szeretnék stadionba konvertálni (igen: tudom, hogy demagóg vagyok, de nem én kezdtem, azzal pl., hogy ilyen gazdasági helyzetben autofire módban építenek stadiont). A portfolio.hu cikke szerint azoknak a pénztáraknak, amelyeknél a tagdíjfizető létszám két egymást követő hónap alatt félévi átlagban 70% alá csökken, be kell szüntetniük a tevékenységet, és jogutód nélkül meg kell szűnniük. Erre más ésszerű magyarázat nincs, mint hogy a kormány nem szeretné, ha a rendszerből bármi is megmaradna, illetve kell neki a maradék pénz is. Az origo.hu értelmezése szerint a törvény hatályba lépésekor, 2015. január 1-én már vizsgálható a fenti feltétel, amelynek egyik működő pénztár sem felel meg, tehát mindnek vége.

A tagdíjfizetés 2010 óta nem automatikus levonással történik (hiszen csak az állami nyugdíjkassza kap a fizetésemből), hanem a tagok utalnak át a működtetés költségeire és adományokra. Amennyire tudom, jellemzően évi alapon - tőlem például éves díjat kér a pénztáram, amelyet egy összegben utalok át. Nem világos, hogy ha januárban átutalom az éves díjat, akkor én arra az évre végig "fizetőnek" számítok, vagy csak januárra. A fő gond viszont az, hogy bármennyire legyek fizető szándékú, ha a tagtársak 31%-a nem az, akkor a pénztárnak annyi.

Elvileg persze ilyenkor átmehetek egy másikhoz, vagy a 2010-es feltételek szerint elszámolhatok. A gond akkor lesz, amikor az utolsó pénztárnak is le kell húznia a rolót. A jelen szabályok ugyanis nem mondják meg, hogy az akkori és ottani tagok megtakarításával mi lesz, pontosabban csak annyi következtethető ki, hogy reálhozam és tagi kiegészítés visszajár, a többi rész pedig - bár, ismétlem, a törvény erejénél fogva magánvagyonról van szó - az államhoz kerül. Lehetséges megoldás persze akad, de a kormánynak láthatóan fontosabb a pénz, mint a jog.

Ez így elvileg alkotmányellenes (Alaptörvény XIII. cikk). A Fidesz-báb alkotmánybíróságtól persze sok jót nem várok, de talán akkor még tagjai leszünk az Uniónak (17. cikk 2. pont).

És akkor ez a kisfilm ismét aktuális?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: