Ha valaki mostanában nem akart keményvonalas politikai vitákba bonyolódni itt lllibériában, mégis szeretett volna közügyekkel való foglalkozást szimulálni saját társaságában, akkor szerencséje volt: újra műsorra tűzték ugyanis az egyik slágertémát, a nők megerőszakolásának ügyét – persze megint egy tömegkommunikációs blamának köszönhetően, hogy azért legyen az egészben valami szórakoztató is. Mert hát, sírva vigad a magyar – de vigad!
És akkor jött, amitől azért őszintén félhettünk: a népítélet. Mert az, hogy a politikusok meg a közszolgálati szervek kommunikátorai és agytrösztjei hülyék, az egy elviselhető dolog, de hogy ehhez még tapsikolunk is: na, az már ValóVilág-színvonal.
Mellékesen jegyzem meg, javasolni fogom, hogy mostantól a közvélemény-kutatásokban résztvevők is küldjenek emeltdíjas sms-t valamilyen központi telefonszámra, hogy legyen egy kis pluszpénz iskolákra meg orvosokra. Valamiből azért gyógyítani is kéne a társadalmat. Már ha még lehet.
No, de most koncentráljunk a tárgyra, a népítéletre.
„Minden nő kurva, legalábbis annak látszik” – nagyjából így foglalható össze egy mondatban a végeredmény. A HVG mostani felmérése ezt erősíti, de én már két héttel ezelőtt is majdnem szívrohamot kaptam, amikor a köztudottan nem vaskonzervatív Klubrádió is megkérdezte rajongóit a „ki tehet arról, hogy megerőszakolnak”-téma kapcsán és az eredmény… 44 (azaz negyvennégy) %-ban a nők (is?) tehetnek a dologról.
Letaglózó eredmények.
Vagyis most már bátran kimondhatjuk, hogy a nők hibáztatása ilyen óriási arányban nem politikai hovatartozás kérdése. Sőt, még csak nem is attól függő, hogy nőnek vagy férfinek tetszünk-e lenni. Szabad népünk tetemes hányada kollektíven a nők viselkedésében látja a bibit. Az öltözködésben, az egyedüllétben, a kurválkodásban van tehát a hiba. Aha.
Azért valljuk be, ez így eléggé primitív hozzáállás.
Barbár népeknél az asszonyok (mert ott a nemiség egyben a funkciót is jelöli, egyszerűsítés végett) szaporodásra, rendfenntartásra és élvezkedésre alkalmazott árucikkek szerepét töltik be. És ezek a cuccok persze amortizálódnak is: néha megszöknek vagy elcsábítják, megerőszakolják, szétverik őket. (Bocs, ezeket.) Ja, meg öregszenek is. Meg akaratosak, ami rohadt idegesítő. Szóval nem könnyű velük, de azért kordában tarthatók, meg mégiscsak az állomány részét képezik - és hát a kanosság nagy úr.
Tudja ezt a magyar is.
De hát mi a helyzet az empátiával??? Azért itt mégiscsak megerőszakolásról beszélünk! Egyszerű kérdés, egyszerű válaszok - az egyszerű emberektől.
Mit tudnak Illibéria egyszerű női? Hogy versenyezniük kell a nemes férfiak kegyeiért. Vagyis a kurválkodás válik adaptív viselkedéssé. Márpedig ha ilyen sok az eszkimó (jó csaj) és kevés az igazi, zsíros fóka (menő csávó, fasza jövő), akkor ugyan miért kellene sajnálniuk azt, ha egy-két konkurens eszkimó elhullik?
Az egyszerű férfiak oldaláról pedig mindent megmagyaráz a klasszikus vicc: „ha van a társaságodban egy nő, akit mindenki megkefélt, akkor az a kurva. Ha pedig mindenki megkefélte, téged kivéve, akkor az a büdös kurva.”
Baj akkor van, ha ez az egyszerű felfogás nagyszerűvé válik. Mint például most.
Tehetünk róla, tehetnénk ellene.
