A kérdés - különösen a magánnyugdíjrendszer beszántása után - már többször fellángolt a közbeszédben, mi írtunk erről már két és fél éve is. Most a Népesedési Kerekasztal javaslata nyomán parázslott fel ismét a téma: azt javasolják, hogy a nyugdíjszámításnál vegyék figyelembe a felnevelt gyerekek számát is. Mielőtt ebbe a vitába belemennénk, hadd mondjam el, hogy ilyen javaslatot a Fidesz még a "térdrecsuhásozó-szélsőliberális" korszakában, 1992-ben, az Antall-kormány idejében is tett, vagyis ha a javaslat tőlük (is) jön, ez ügyben kifejezetten és szokatlanul következetesek.

A javaslat óta jónéhány cikk és blogposzt foglalkozott a kérdéssel. Az ellenérveknek a rendszer esetleges kárvallottjai szempontjából talán legteljesebb összefoglalóját Koncz Andrea (maga is többgyermekes anya) adja a Díványban Vélemény: rémálom a nyugdíjrendszerben címmel. A Világgazdaság Online hasábjain Sztojcsev Iván Gyerekgyártó gépek és egyenletek címmel alapvetően a javaslat és a népesedési hatások közti kapcsolatot vitatva javasolja az ötlet elvetését. Hasonló, de részletesebben kifejtett érvek alapján, a célzott népesedési előnyökre vonatkozó nulla hatást kifejtve és arra hivatkozva Tallián Miklós publikált Gyerekek és nyugdíjasok címmel egy gondolatmenetet a kitűnő Kapitalizmus blogon. Az általunk igen kedvelt és tisztelt zero is hosszú blogposzttal jelentkezett a Vastagbőrben. Az év vicce: a Fidesz megoldaná, hogy 2044-ben jó nyugdíjam legyen címmel leginkább a Fidesz nyugdíjügyi pálfordulásait és néhány, már Koncz Andrea által is bemutatott "felhasználó-oldali" sérelmet sorolva mond lesújtó véleményt a javaslatról - mindenki mástól elnézést kérünk, abszolút szubjektív módon ezt a négy posztot találtam a leginkább "lineárisan függetlennek" a bírálók közül. Még kedvenc LMP-m egyik vezető politikusa is erősen kritikus az ügyben. Véleményem szerint a vitatók érvei nem látják a fától az erdőt. A javasolt új rendszerben kétségtelenül valahogy, jól-rosszul, de kezelendő kérdések nem jelenthetnek ellenérvet egy, a felosztó-kirovó (de valójában: bármilyen) nyugdíjrendszer fenntartásának lényegére célzó változtatásban.

A felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben - és 2011 januárja, a durván, zsarolással és lustaságra utazással meg beígért szotyipénzzel végrehajtott tömeges visszalépés óta a magyar rendszer szinte kizárólag ilyen - nyugdíj kizárólag az éppen aktív korosztálytól történő jövedelemátcsoportosítással adható. Ez feltételezi persze azt, hogy létezik aktív korosztály, és a létszáma, a nyugdíjkorhatár illetve a nyugdíjasok várható élettartama összességében lehetővé teszi a még elviselhető elvonást. Ebből a hármasból most a létszámról beszélünk. Ha nincs elegen a következő generáció, ha nincs elég képzett, hogy jövedelmező munkát végezzen - vagy ha van, de bármilyen okból évente egy nagyvárosnyian távoznak külföldre - akkor ez a rendszer idővel a falnak megy. Ha pedig - mint ma is - gyakorlatilag hitelből tartjuk fenn a relatíve (az aktívak jövedelmeihez képest!) magas nyugdíjakat, akkor olyan piramisjátékot üzemeltetünk, aminek a vége pár évtizedes távlatban van. Ha nincs gyerek, nincs nyugdíj sem.

Nem hiszi el? Vitatja? Jó, akkor képzeljük el, hogy mindenki, de tényleg mindenki mostantól él azzal a joggal, hogy önként megválassza: ne legyen gyereke. Kell-e magyarázzam, hogy akkor 30-40 év múlva megszűnik a nyugdíj intézménye (kb. az országgal együtt, de ez egy másik téma)?

Magánnyugdíj! - kiáltanak fel ilyenkor általában az ellenzők. A tőkefedezet fogja biztosítani a nyugdíjat ebben az esetben? Rossz hírem van: nem fogja. A pénz által megtestesített mai munkamennyiség nem vihető át korlátlanul - sőt a fenti szélsőséges esetben sehogy - a jövőbe. Lehet, hogy lesz pénz a bankban, de nem lesz, aki ezért árut adjon a boltban. Nem lesz, aki vezesse a buszt. Nem lesz, aki megtermelje az árukat, amelyek gyártóinak részvényeibe tehetjük a pénzt, ha azt akarjuk, ne csak pár darab papírunk, vagy néhány számítógépes bitünk legyen. Igen, persze, vehetünk külföldi részvényeket is, olyan országokból, amelyek a fent említett harakirit nem követik el, de ugye a joguk nekik is meglenne erre?

(Még valami erről: nem, ebben az országban belátható időn belül nem lesz magánnyugdíjrendszer. Addig, amíg Orbán és Lázár urak, illetve Selmeczi úrhölgy élnek, illetve a Fidesz pártként működik, biztos nem. Ugye nem gondolja senki, hogy egy bármilyen színezetű kormány még egyszer hajlandó lesz évente a GDP kb. 1%-át hitelbe felvenni egy olyan alap feltőkésítésére, amit majd aztán egy populista ellenfél felemlegetve és ezzel hatalmat nyerve nyom nélkül felélhet hatalma fenntartására? - érdekes, hogy a szocik részéről annyi innováció nem volt 4 év alatt, hogy erre az egyszerű érvre egyáltalán rájöjjenek. És hát addig sem lesz, amíg a társadalom kollektív tudata ezt az egészet nem tudja pontosan, és nem csak odáig jut el, hogy "ledolgoztam egy életet, JÁR a nyugdíj és pont".)

Vissza a fenti szélsőséges példához. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy a világ, NATO ide, EU oda, nem szokta kivárni, amíg egy ország népessége végletesen elöregszik, miközben javai azért vannak. Ennél jóval előbb le szokták verni az ilyen öngyilkos nemzeteket. Lehetetlenség? Persze, hiszen azért mindig van, aki szeretne gyereket, vállalja, felneveli, tehát valamekkora azért lesz az a következő generáció. De nem kéne a fentieket tudatosítani?

Tudatosítani, semmi mást, mint azt, amit a bismarck-i nyugdíjrendszer bevezetése előtt mindenki természetesnek tartott: vagy van gyereked, aki eltart ha megöregszel (ahogy Te is eltartod idős szüleidet, ha rászorulnak), vagy félreteszel öreg napjaidra. Ez ma is így van, társadalmilag a nyugdíjrendszer által összegezve, átlagolva. És igen, elfogadom, hogy valaki úgy dönt, életpályájába a gyerek nem fér bele - de akkor ő, mondjuk finoman úgy, lényegesen kevesebbet tesz a nyugdíjáért, mint aki máshogy dönt, természetes tehát, ha ő valamilyen egyéni megtakarítási formához fordul és ott fialtatja a gyermeknevelésre nem költött jövedelemrészét. És akinek nem lehet vagy meghalt a gyermeke? Az új rendszerben kezelendő szolidáris problémák, amelyek azonban nem írhatják felül a rendszert.

Négy dolog a végére:

1. Nem, egy pillanatig sem gondolom, hogy ettől a változtatástól holnap akárcsak fikarcnyit javuljanak a demográfiai mutatóink. A fent idézett Tallián Miklóssal értek egyet: semmilyen közvetlen hatás nem lesz. Azt, hogy milyen kevés társadalmi ismeretünk van a nyugdíjról és felelősségtudatunk a saját jövőnkről, azt jól mutatta a magánnyugdíjból 2011-ben visszalépők 97%-os aránya. Szinte senkit nem érdekel jobban, hogy mi lesz 20-30-40 év múlva mint hogy mi lesz holnap. Változtatni azonban kell, és ha ebben a tudatban akár 1-2 évtized alatt el lehet érni valami halvány változást, akkor talán a mai tizenéveseknek (!) esetleg lehet újra nyugdíja, ha már nekünk érdemben nem lehet.

2. Nem, ez a dolog nem a gazdasági növekedésről szól. Ez nagy mértékben független attól, így kérem, kíméljen mindenki az olyan megjegyzésekkel, hogy "csak munkanélkülieket szülnénk úgyis" meg hogy a nyugdíjrendszer jobb lenne, ha többünknek lenne munkája. Az első ugyanis gazdaságpolitikai, országvezetési kérdés, a második pedig mindig pillanatnyilag igaz, és nem sok köze van ahhoz, hogy mi is lesz húsz év múlva.

3. Lehet igaz sokak érzése, hogy "tisztességgel felnevelni 3 gyereket nagyon nehéz, ahhoz olyan anyagi biztonság kell, ami sajnos keveseknek adatik meg" (épp a fent idézett zero barátomtól). Kétségtelen, nem egyszerű - de ugye nagyszüleimnek sem volt könnyebb a háború alatt és közvetlen utána szülni és később felnevelni három gyereket. Rattkó alatt is nehéz volt, de cserébe muszáj is. Volt talán 2 évtized, amikor a mainál talán egyszerűbb volt, csak épp gazdaságilag mentünk csődbe, és átlagban akkor sem tette szüleink korosztálya. A szülőképes kor meg nem tart örökké, és mire esetleg egyenesbe jönnél anyagilag, már kicsúsztál, és nem mehetsz vissza 10-20 évvel, hogy szülj még egyet.

4. Ha a Népesedési Kerekasztalt vagy mit meg tényleg érdekli a demográfia, akkor - e hosszú távon értelmes, támogatható és a rendszer lényegét bemutató javaslat mellett - kitalálhatna a kormánnyal együtt arra is valamit, hogy az aktívaknak, részben épp a nyugdíjrendszer miatt szorító nagy elvonás, részben a forráshiány miatti kevés munkalehetőség okozta elvándorlásán csökkentsenek. Annál nagyobbat ugyanis semmi nem üt a mai és holnapi nyugdíjrendszerünkön, minthogy bármilyen okból évi százezer emberünk kivándorol - természetesen a gyerekeivel együtt, vagy azokat már kint szüli meg.

Egy klikk és nem maradsz le posztjainkról:

Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása

Napok óta zajlik a találgatás, milyen következményekkel járhat az útépítő cégek megzsarolása. A különféle vélekedések közös jellemzője egy megalapozatlan feltételezés: hátha összezördül a Fidesz-közeli nagy cégkonglomerátum tulajdonosa a kormányfővel!

Hiú reménység.

A politikusnak azonnali pénzforrásra van szüksége, hogy előteremthesse a szabálytalan pályáztatás miatt kirótt tetemes bírságot, de nincs hová nyúlnia. A kötelező tartalék javát már elköltötte, az államadósság pedig veszélyesen emelkedik. Felettébb kockázatos és drága volna most újabb külföldi hitelekkel kísérleteznie. Várható hatásai miatt politikai szempontból sem érné meg az efféle próbálkozás, amivel különösebb erőfeszítés nélkül is kiaknázható esélyt kínálna ellenzékének.

A gazdasági potentát - akármennyire szívja fogát az előre kalkulálhatatlan sarc miatt – nem felejtett el számolni. Tudja, hogy jövendő profitja és üzleti létének biztosítéka az állami pénzcsapok nyitva tartásától függ. Konkurensei, akik ugrásra készen várják, hogy a helyébe tolakodjanak, egyébként hasonlóképpen megszenvedik az intézkedést, amitől tovább gyöngülnek majd. Felettébb kétes kimenetelű szembefordulásuk helyett kifizetődőbb, ha „lenyeli a békát”, és az elszenvedett kárt is saját javára fordítja. Egy kis, ügyesen tálalt huzakodás még PR-fogásnak sem rossz, javíthat vele például megtépázott renoméján. Kényszerű adakozása pedig akár befektetés gyanánt is felfogadható, előbb-utóbb úgyis kompenzálják miatta.

Sok kivetnivalót egyébként sem találhat a szerencse átmeneti elpártolásában, mivel a szokásos eljárás az, hogy a választások előtt számottevő hitellel támogatja pártját - ami kudarc esetén jelentős üzleti veszteséget okoz -, a hatalomra jutott politikai érdekcsoport viszont közpénzből finanszírozza és nyilvánvalóan túlszámlázott megrendelésekkel honorálja előzékenységét. Noha cserébe elvárják tőle a jogi előírások miatt nehezen előteremthető párt-kiadások fedezését, illetve a szegény alulfizetett politikusok megsegítését, ám ekkora kiadás csupán aprópénz várható nyereségéhez képest. Pillanatnyi helyzete mindössze annyiban különbözik az ismerttől, amennyiben előrehozza a néhány év múltán esedékes hitelt. Vagyis közös érdekük a nyílt szembefordulás kerülése.

Sneé Péter

A KARD a Facebook-on:

Illiberális, putyinizmus, satöbbi - zeng a sajtó az utóbbi napokban, megvilágítva tényleg minden szemszögből, úgyhogy mi ezt a szintet kihagyjuk. New York Times, szerkesztőségi cikk, ez már akár érdemi is lehet. Wall Street Journal, ezt is olvassák páran, de az itthon kit érdekel? A Válasz szerint Orbánt egyenesen megdícsérték, LOL. Lehet azóta aggódni kormányoldalról, hogy micsoda nemzetellenes aknamunka, vagy ellenzékiről, hogy miért rajtunk csattan. Ám a Magyarország elleni uniós szankciók nincsenek a spájzban. Nem, nem jön Juncker fehér lovon, hogy elűzze a csúnya illiberális Orbánt. Annak ugyanis biztosan lenne egy előjele.

Ha majd az Európai Néppárt kizárja a Fideszt, akkor elkezdhetünk ezen aggódni, addig biztosan nem. A Néppárt a legnagyobb európai pártcsalád, és bár a parlamentben nincs abszolút többségben, nélküle ilyen szankcióknak biztosan nem lenne többsége - az euroszkeptikusok meg a széljobb biztos nem állnának be a New York Times meg a WSJ érvrendszere mögé. A Néppárt sem teheti meg addig, amíg ezt egy olyan ország ellen kellene meglépnie, amelynek vezető, sőt hatalmi monopóliumban levő pártja az ő tagja. Ez egyszerűen nem megy.

És hát a szolid relatív többség is nagyjából csak a Fidesz által delegált euro-képviselőkkel van meg. tehát a kizárás sincs a spájzban. Persze lehet sokáig próbálkozni, még sok ilyen Bálványos, és összejöhet az is, de a tippünk szerint ez nem holnap lesz. Az orosz-ukrán-NATO konfliktus persze lehetne olyan darázsfészek, ami ezt meggyorsíthatná, de amíg Merkel inkább próbál kiegyezni Putyinnal mint Orbán, addig nem lesz az. És ebből a szempontból kifejezett szerencse, hogy az uniós döntéshozók és az általuk iránymutatónak ítélt médiafórumok nem értenek magyarul és nem cuppantak még rá a vonatkozó hazai posztok kommentjeinek fordítására.

Szóval no para. A Fidesz esetleges néppárti kizárásáig semmiképp.

A KARD a Facebook-on:

Amióta áll a kétharmad, a többségi párt már nem tartja magát ahhoz, hogy az alkotmánybírák jelölése szavazati arányok szerint történjen. Megteheti: semmi jogi kényszer nincs erre. Aztán egy idő után természetesen a Fidesz itt is többségbe kerül azzal, amit mi "józan észnek" tartunk, a fideszdroidok már a korábban delegált jobboldali bírákkal is szembekerülnek, és egy idő után törvényszerűen többségbe is jutnak.

Az elmúlt hetek már megmutatták ezt a jelenséget. Az, hogy a takarékszövetkezeteket államosítani, majd egy kiválasztott félnek újraprivatizálni alkotmányos dolog, és nem sérti a tulajdonhoz fűződő alapjogot, igen szélesre tárja a magántulajdon értelmezhetőségét. Az, hogy a trafikpályázat veszteseinek szabad vállalkozáshoz fűződő jogai nem sérültek, ha nem is az előző mértékben, de szintén. Mindkét döntés az Alkotmánybíróság (AB) elmúlt időszakának gyöngyszeme, mindkét eset kulcsszava a "közérdek" (hm, emlékszünk korábbról ilyen érvelésre?). Tegnap azonban felkerült az i-re a pont. Igen, a budapesti önkormányzati választási törvényről van szó.

Korábban a Fővárosi Közgyűlés tagjait listán, arányos szavazás szerint választottuk: ha A párt 60%-ot, B pedig 40%-ot kapott, akkor az előbbi 60, utóbbi pedig 40 százaléknyi képviselőt küldhetett - a valóságban ennél kicsit többet, mert az 5% alatt teljesítő listák nem kaptak mandátumot. Ezt most, pár hónappal a választás előtt a fideszes országgyűlési kétharmad átírta: ülhessenek be a kerületi polgármesterek a közgyűlésbe. Miért? Csak. Mert így nyerhet a Fidesz akkor is, ha esetleg véletlenül nem nyerne. Persze így sérül a szavazatok egyenlő értékének elve s a vesztes szavazatok elszámolása is. Gyorsan hegesztettek is rajta fideszék: kitalálták, hogy a döntéshez nem elég a képviselők többsége, a képviselt lakosság többsége is kell hozzá. És hát legyen azért kompenzációs lista is, mert azért ez a rendszer mondjuk a Jobbikkal meg az LMP-vel minősítetten babrál ki. Persze, ment a dolog az AB elé.

De kérem, ez így teljesen rendben van, alkotmányos, nincsen itt semmi látnivaló. Ezt mondta hétfőn az AB, betűvel leírva. Illetve még azt, hogy a kompenzációs szavazatok végképp nem egyenlőek, így az azért ne legyen - hadd kerüljön kizárólag csak a fideszmszp a közgyűlésbe. A közgyűlésnek pedig nyilván majd minden véleményalkotáskor lakosságarányt is számolnia kell, a bizottsági helyek kiosztásától a főpolgármester-helyettesek és a főjegyző megválasztásáig, gondolom ezek után, sőt Újbuda polgármestere természetesen hétszer annyiszor szólhat hozzá, mint Belváros-Lipótvárosé, nem? Mert ha nem, akkor meglehetősen kamu a taláros testület érvelése. Az AB elnöke szerint is jobb lett volna, ha más döntés születik, nem épp könnyű kritikával illetve kollégáit. A hírek szerint a határozat meglehetősen éles szavazás után született meg, a különvéleményekből pedig úgy tűnik, a fideszes pártdelegáltak tényleg átvették a többséget. Teljesen mindegy, kit küld már oda ősszel a Fidesz: a gyümölcs beérett, az AB is beállt a bólogató fékek és ellensúlyok közé.

A kérdésem a szokásos a még megmaradt elvszerű jobboldali, konzervatív alapállású Fidesz-szavazókhoz: rendben van ez így? Lehet a demokrácia alapműködése, a választás szabályozásában ilyen sufnituningot csinálni? Belefér ez pár hónappal a választás előtt - megjegyzem: utóbbira van szoci oldalról is példa: 1994-ben ugyanígy a választás előtt pár hónappal írták át lényegi ponton (többfordulósból egyfordulóssá téve) az önkormányzati választás szabályait. Akkor az is rendben volt?

Muszáj megkérdezni, mert ismétlem: itt már a rendszer alapműködésénél tartunk. Ha a választási rendszert a saját pártérdekeink szerint bármikor át lehet írni nekünk kedvezőbbre (hm, győzteskompenzáció, kamupártok, egyfordulós választás: megvan?), és eszerint lehet újra és újra nyerni (áprilisban egy szolid, de meglevő többséggel kétharmadot, most Budapesten esetleg kisebbséggel többséget), aztán a Parlamentben autofire módban küldeni az újabb bólogató bírákat az AB-ba, akkor ennek a rendszernek tényleg csak egy módon lehet majd vége. Arra meg inkább nem lennék kíváncsi, ha szabad.

A KARD a Facebook-on:

--- vendégszerzőnk, Sneé Péter írása ---

Csúnyán elszólta magát Tállai András, mialatt a Paks 2 ellen tiltakozó LMP-t letromfolta az Országgyűlésben. Érvelése három pilléren nyugodott: először arra hivatkozott, hogy az elfogadandó szerződésben nem szerepel külföldi tőke bevonása. Amennyiben az orosz már hazainak számít, úgy talán még a Krimi-félszigetet is megelőztük csatlakozási döntésünkkel. Beszéde második pillérének a negyven százalékos magyar részvételt szánhatta, ami egy általa nem részletezett számítás szerint közel tízezer új munkahelyet teremt – majd, holott a másik szerződő fél egyértelművé tette, hogy maga végzi el a munkát. Ha nem térünk vissza a XIX. század kubikusainak foglalkoztatásához, elképzelni sem tudom: hová, minek és mennyi időre alkalmaznának ennyi hazai munkavállalót.

Beszédének legérdekesebb része azonban egy harmadik érv említése volt. Tállai azt találta mondani, hogy ez a beruházás „a gázenergia igénybevételének lehetőségét fogja csökkenteni”. Inkább a nyelvét harapta volna le, hiszen nem érkezett el még az ideje a Nagy Bejelentésnek - melyet nyilván nem rá osztanak - a kormány zseniális tervéről: hogyan másszunk ki a fél százada ásott veremből, a földgáz iránti függőségből. Annak idején pénzt, fáradságot nem kímélve a teljes magyar gazdaságot az olcsónak hitt szovjet szénhidrogén- importra alapozták. Míg az olajról hamar kiderült, mennyire ár-érzékeny, a gázellátását bővítését tovább forszírozták, vagyis a gazdaság szereplői mellett arra bíztatták a lakosságot, minél többet ruházzon be a helyi gázellátásba. Ameddig a tömeges elnyomorodás végképp el nem lehetetlenítette, zavartalanul folytatódott is a gázhálózat kiépítése, illetve a régi, elavultnak nevezett vegyes tüzelési rendszerek lecserélése gázkazánokra. Mivel sok helyen még ma is ennek kamatait nyögik, hatalmas politikai baklövésnek számít a rendszer likvidálásáról szóló „elhamarkodott” bejelentés.

Az kétségtelen, hogy az Európai Unió által ajánlott és részben finanszírozott, Oroszországot és Ukrajnát elkerülő rendszer megfúrása másodrangú, alkalmi politikai érdekekből katasztrofális politikai hiba volt, de erről hallgatni illik, mivel efféle fiaskó nálunk elképzelhetetlen, és Magyarország jobban teljesít. A földgáz hosszú távon elkerülhetetlen lecserélése különben sem aktuális, amikor a palagáz bűvöletébe esetten újabb évtizednyi laufban reménykedünk. Tállai András azonban meggondolatlanul kifecsegi a kormány szándékát, hogy akként teremtsen új piacot a Paks 2-ben termelt, egyelőre fölöslegesnek látszó elektromos áram számára, hogy valós piaci áron kínálva a földgázt, újabb invesztációra bírja a kontinens egyik legszegényebb népességét. Dobjuk ki fölöslegessé váló gázüzemű berendezéseinket, és helyükbe korszerű, új, elektromos eszközöket vásároljunk! E tisztább, kényelmesebb és ökológiailag helyeselhetőbb rendszernek azonban nálunk három apró bibije is akad. Az egyik maga az áramforrás, ami kelet-európai viszonyaink közepette, az élenjáró orosz ipar termékeként merő életveszély. A nélkülözhetetlen lakossági beruházások hiánya a másik: az amúgy is erősen megosztott társadalom túlnyomó többsége fűtési és főzési lehetőség nélkül marad. A szegények tehát jobban teszik, ha már az első télen megfagynak és kínos nyavalygásaikkal nem nyugtalanítják még évekig tehetősebb honfitársaikat. A harmadik apróság már az elképzelés teljes bukását vetíti előre: a meglévő elektromos hálózat egyszerűen nem lesz képes kielégíteni az egyes helyeken koncentráltan fellépő igényeket, márpedig a tervek szerint addigra részben vagy teljes egészében állami kézbe vett szolgáltató rendszernek aligha lesz pénze a nagy kapacitású elosztók, vezetékek, transzformátorok telepítésére.  Kölcsönt pedig egy ilyen, fülig eladósodott államnak senki sem ad.

Sneé Péter

Lyuk a végtelenben c. blogja a Facebook-on

A KARD a Facebook-on:

Minapi posztunkat, amelyben azt fejtegettük, hogy vajon hogy éli meg a jobboldal, hogy Medgyessy Péter III/II-es múlja lemondásra felszólító ok volt, de Tasnádi László most kinevezett belügyi államtitkáré nem, így zárta outisz blogtárs:

maximum a földigilisztáknál elfogadható érv az, hogy ja kérem, a szomszédomnak sincs gerince, mégis tudja enni a szart, hát akkor nekem sem hiányzik

Meg kell mondjam, nem maradt válasz nélkül a posztban feltett kérdés. Bayer Zsolt meglehetősen világosan fogalmazott a Magyar Hírlap hasábjain:

Tudni kell valamit mondani a legvégén, valami érvényeset és nem kikacaghatót. Azt, hogy minden determináció ellenére volt, ami nem fért, nem férhetett bele. Például a III/semennyi sem fért bele. Ugyanis nekünk a nevünk is annyi csak, hogy hűség. Hát akkor?

És erre jön az indexvideó. Fideszes képviselőket kérdeznek erről. Az egyik utal rá, hogy a frakcióban van, akiknek ez nem tetszik, de kameravégre egy ilyen sem akad. Érdemes megnézni: a földigiliszta-technika egyszerűen csodálatos. Nem, nem zavarja őket, vagy ha mégis, úgy tesznek, mintha nem. Megmagyarázza. Nem tud róla. De hát ez van. Ő szakember. Jó. Lenne. Tudni. Ki. Jelentett. Kinek. Egy se mondja, hogy ha 2002-ben, akkor most is: ez gáz.

Bayer úr: ezzel nincs baj?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Anno 2002-ben nem kicsit hördült fel a jobboldali közönség azon, hogy kiderült. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök III/II ügynök volt. Balról persze magyarázták, hogy ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi. Persze sokan fújjoltak, meg cümmögtek, hogy basszátok meg, 10 millió emberből nem tudtatok volna olyat odaültetni, aki nem volt háromperakárhanyas!!! 

Erre mit olvasok ma az indexen? Hogy a rendészeti államtitkár III/II volt. Balról nyilván hallgatnak a harangok - arra viszont kíváncsi vagyok hogy jobbközépről hogyan nyelik ezt (is) le polgártársaim. Tessék, kommentekben kérem magam meggyőzni, hogy  ez nem az, nem olyan, nem úgy, nem azért ésatöbbi.

A legjobban sikerült kommentekből (feldobva az origós ügyet, a paksi orosz paktumot, a baltást, a manyup pénzeket, a trafik és földmutyik kimagyarázó kommentekkel) szeretnék egy idézetgyűjteményt összeállítani, hátha kimutatható, milyen ütemben tűntek el az önérzetes, saját véleményét megalkotó, felvilágosult, jobbközép gondolkodású polgárok ebből az országból. (aki külföldről kommentel, kérem jelezze)

Azzal pedig most ne gyertek, hogy a baloldal sem szebb. oké, tényleg nem szebb, csakhogy maximum a földigilisztáknál elfogadható érv az, hogy ja kérem, a szomszédomnak sincs gerince, mégis tudja enni a szart, hát akkor nekem sem hiányzik. 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

A reklámadóval rendesen nekimennek az RTL Klubnak, sőt a mai módosítóval, amely a konkurrens - és már Fidesz-érdekkörbe került - TV2-t mentesíti a sarctól, ez még egyértelműbb. Az RTL Klubról kiderül, hogy ha őt magát megszorongatják, tud kőkemény is lenni, még ha korábban évekig inkább szépen bele is simult a NER-be.

Persze hátradőlhetünk és élvezhetjük, hogy hogyan szívatnak egy-egy fideszes arcot, meg hogy keményebbek mint ellenzék, és tudhatjuk, hogy ez most tényleg több millió emberhez jut el, nem úgy, mint pl. ez a poszt. A dolog mindazonáltal valószínűleg nem túl veszélyes a Fideszre nézve, egyrészt mert bár erodálja a kormánypárt "nimbuszát", nem teremt alternatívát, másrészt meg mert ennek is van határa. A Telekom-sztoriból láthatjuk, hogy a tőkés tulajdonosokat - és Bertelsmannék sem hiszem, hogy kivétel lennének - inkább a pénz és a profit érdekli, semmint a harcos kiállás. Van az a pénz, amennyiért eladó a csatorna.

(forrás: RTL Klub via Magyar Kétfarkú Kutya Párt Facebook-oldal)

A harcos kiállás esetünkben legvalószínűbb módon azt a célt szolgálja, hogy az áron srófoljon. A TV2-höz hasonlóan feltehető, hogy itt is lenne NER-kompatibilis érdeklődő. (Azon már jóelőre derülök, hogy ha egy ilyen üzlet létrejön, onnantól vajon a "maunikasó" majd a fidesznyik kommentelők kedvence lesz-e?) A vevők pozícióját a különadó, az eladóét a hír- és elemző műsorokban elsütött kormánykritika erősíti. Ez azonban nem valószínű, hogy sokáig tart, mert nem igazán win-win szituáció a feleknek, sőt. És a tárgyalóasztal mindkét oldalán profik ülnek. Akik az amatőr puffogókat közben profin takarékra teszik.

 Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

A Deutsche Telekom - Magyar Telekom - Origo Zrt - Sáling Gergő kirúgása ügyben az utóbbi napokban számos elemzést, véleményt olvashattunk, indulatost és elemzőt is. Részünkről kevéssé foglalkoznánk azokkal, amelyek kizárólag a németek felelősségének kívánják beállítani a dolgot. Ehelyett inkább három érdemi, abszolúte a kapitalista világszemlélet megértésén alapuló posztot szeretnénk most továbbgondolni.

A Progresszív blog posztja: A terepszínű multik, az 1000 A Mi Hazánk blognál megjelent Értelmes lehet-e az Occupy Telekom mozgalom? és a szintén kitűnő Kapitalizmus blog ma reggeli Miért tettestárs a Deutsche Telekom? c. elemzése mind azt a gondolati szálat fejti végig, hogy egy profitorientált magáncégtől oktondi dolog lenne elvárni bármilyen társadalmi felelősségvállalást - legfeljebb örülhetünk annak, ha ilyent csinál. Egyetértünk e posztokkal. Valóban, a magáncégeknek az a dolguk, hogy abból hozzák ki a maximális profitot, ami van. Amit mi teremtünk, azzal, hogy olyanokat választunk, akik teremtik, nem állítunk ellenük olyanokat, akikről elhinnénk, hogy másként csinálnák. Ha Magyarország kormánya a hazai reklámpiac legfontosabb megrendelője, és saját politikai szimpátiái alapján, vagy politikai terveinek részeként irányítja e megrendeléseket a piaci alapú és/vagy haveri cégeknek (megjegyzem, ezt minden kormány csinálja, Orbán előtt is ment ez, legfeljebb a mérték nem mindegy), akkor igyekeznek úgy tenni, hogy ők is haverok legyenek. Vannak nekik érdekeltségeik mindenhol a harmadik világtól Berlinig, tudják pontosan, hogy hogy megy ez, és hol mennyire kell becsomagolni. Nincs ebben vita.

A Deutsche Telekom egyetlen ponton fogható az ügyben, ha ugyan egyáltalán. A tulajdonosi struktúráján keresztül. A DT 31,9%-a közvetlenül vagy közvetve német állami tulajdon. A német állam pedig nem egyszerűen egy klasszikus profit- és csak profitorientált részvényes. Az államok nem azért tartanak stratégiainak nevezett tulajdonrészt stratégiainak tartott vállalatokban, mert pénzt akarnak kapni az osztalékból (azért is, nyilván), hanem hogy az állam szándékait érvényesítsék a cég döntéseiben. Ismerős? Van ilyen itthon is, Orbán előző kormánya alatt is szépen be- (vissza-) vásároltunk stratégiai cégekből, ilyen szándékkal.

Nézzük csak: A DT 31,9%-ban a német államé. A Magyar Telekom 59,2%-ban A DT-é. Az Origo Zrt. száz százalékban a Magyar Telekomé. Tisztán tulajdonosi alapon és többszörösen közvetetten, de az Origo 18,9%-os tulajdonosa így a német állam, amelynek a nevében Angela Merkel CDU-vezette kormánya hoz döntéseket a cég ügyeiben is. Nyilván nem a kormány ülésein, megvan erre az ottani vagyonkezelő, akit a kormány kinevez és aki eljár. De ha gáz van, akkor nyilván megkérdezik őt is, hogy mi van?

Ha gáz van. Most, amikor Európa ezzel foglalkozó nemzetei (a német abszolúte ilyen) épp a Bizottság új elnöke megválasztásához szükséges többség összehozását és ennek részlet-rezdüléseit kísérik olyan figyelemmel, mint idehaza a nép egy Barátok Közt-epizódot, akkor ez nem ügy. Igen ám, de - épp ilyen, politikailag kiélezett helyzetben - több ottani szereplő vélheti úgy, hogy kicsit faragna Angela asszony és a CDU/CSU respektjén, ha szembesíti ezzel a 18,9%-kal meg azzal is, hogy ahonnan a most már elég világosan körvonalazott poltikai nyomás jött, hát ők ugyanannak az Európai Néppárt nevű pártcsaládnak a tagjai, mint a német kormány vezetője. Ebben a pillanatban kerülne a német kormány lépéskényszerbe. Nem, nem fogják visszacsinálni az Origo-döntést, erre ne is gondoljon senki. "Maximum" érlelik magukban a gondolatot, hogy mit is keres a Fidesz a Néppártban.

Ismétlem: egyetértek a fent idézett három blogposzttal: a Deutsche Telekom magától le fogja pergetni magáról a tőlünk érkező kritikát, hiszen a saját szemszögükből és a saját profitorientált részvényeseik érdekében optimálisan jártak el. Ahogy a Kapitalizmus posztja írta is, még őszintén meg is válaszolhatják, hogy mi választottuk ezt a rezsimet, ők csak alkalmazkodnak. A német állami tulajdon az egyetlen Achilles-sarok ebben a sztoriban: a jó kérdés tehát az, ami posztunk címe: Miért tettestárs a német állam? Nem tudom Angela Merkelről, de a CDU-ban senkiről sem elképzeni, hogy rábólintana a sajtószabadság megsértéséhez való asszisztálásra. Hadd legyek ennyire naív.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:

Én kérek elnézést, nekem kellemetlen. Hogy mi? Nem, nem nemibetegségekről, meg viszkető, kellemetlen érzésekről fogok írni - bár kezdek érezni hasonlóságot a dolgok között. Végülis az ősi bölcsesség szerint minden mindennel összefügg.

Tegnap fogadta el a parlamentünk Fodor első törvénymódosítási javaslatát, miszerint a többes ajánlás az önkormányzati választásokon is lépjen életbe. Ez az alapszitu, most még nem kommentálnám, helyette játsszunk egy kicsit. Keressük meg a történet pozitív szereplőjét, rajta pajtások!

Fodor Gábor? Meglépte azt, amire a pártjának épp annyira van szüksége mint egy fuldoklónak a levegőre - s egy fuldoklót nem érdekli, hogy az a levegő épp friss tavaszi szellő, vagy a pöcegödör felől hozza a szél. A dolog egyértelmű üzenete, hogy az MLP nem is számít arra, hogy egyedül képes lenne összeszedni a kellő számú ajánlást - kivéve ha egy polgár több pártot is ajánlhat. (És még abba sem megyek bele, hogy be vannak-e izzítva a fénymásolóik. Ha jóhiszemű leszek, és azt mondom hogy ilyen nincs, a helyzet akkor sem elfogadhatóbb.) Ezzel a lépésével a választók szemében Fodor kőkeményen bepozicionálta a pártját, és nem a erő jó oldalán. De ha csak eddig tartana a sztori, szóra sem lenne érdemes, nyeltünk már le ennél nagyobb darabokat is.

A Fidesz? A jólelkű nagytestvér képében tetszelgő Fidesz meghallotta a legkisebb fivér halk szavát, és jóságosan felé nyújtotta segítő kezét. (Hadd érvényesüljön az ellenzék is. Konszolidációt akartunk? Itt volt, megkaptuk.) Az persze arcpirító, hogy ősszel, ha újabb 100 milliók mennek a kamupártok számláira a Fidesz majd feltartott kezekkel fogja hárítani a felelősséget - nem mi akartuk. De ti szavaztátok meg. És minden egyes pracli, amelyik a igen gombot nyomta, igenis felelős a mi adófizetői millióink elherdálásáért.

(forrás: origo)

A média? Egy normális országban az egész dologból nem is lehetne ügy. Egy normális országban a választási törvények jól átgondoltak, a választási csalásokat pedig alaposan kivizsgálják, a csalókat meg jól leszidják - a cellatársak… Na de nem Magyarországon, amely köztudomásúlag a világ közepe, a szingularitás állapota, ahol nem érvényesek a fizika törvényei (sem). Senki nem vette észre azt, hogy - mégha jogosan is - minden cikk Fodort szidja? Ó, áldott hírérték, szenteltessék meg  neved! Hol van már a tavaszi felbuzdulás, mikor mindenki a kamupártokat  - mégha jogosan is - szidta. Mára elfogadható standarddá vált, hogy a többes ajánlásokkal csalni lehet, sőt csalni szabad, épp hogy csak dicséretet nem kap érte az ember.

Csak remélni tudom, hogy az egész csak egy rémálom, és mire felébredek, megjelennek a pozitív hősök. Teszem azt Fodor holnap már rohan fel a parlament lépcsőjén egy dossziéval, hogy jajj, de hülye vagyok, hát a legfontosabbat elfelejtettem, hogy a többes ajánlás csak úgy működhet, ha egyidőben korrektül szabályozzuk a csalásokra vonatkozó jogi és törvényi passzusokat is, nehogy megint baj legyen. Legyen a egész ellenőrízhető, visszaigazolható, a csalókat meg akár államellenes tevékenységgel is vádolhatnánk… - ez persze simán elkaszálta volna a törvényt, és hát nem ez volt Fodor célja.

Vagy mondjuk a Fideszből bárki felállt volna cümmögve, hogy Gabikám, hát ez így nem elég! Hát ez így nem jó! Hát a legfontosabbat elfelejtetted, hogy a többes ajánlás csak úgy működhet, ha egyidőben korrektül szabályozzuk a csalásokra vonatkozó jogi és törvényi passzusokat is, nehogy megint baj legyen. Legyen a egész ellenőrizhető, visszaigazolható, a csalókat meg akár államellenes tevékenységgel is vádolhatnánk… - ez persze hónapokig tartó munkával járhatott volna, a végeredmény pedig egy a kis és kezdő pártoknak kedvező színesebb választási rendszer lett volna, és hát ez nem a Fidesz célja. (horribile dictu, a többes ajánlás nem ördögtől való - egy normális országban, ahol nem lehet csalni vele. például Günter leadja ajánlását hagyományosan a valamelyik oldali néppártjára, de úgy gondolja, hogy a zöldek, vagy valamilyen jogvédő rétegpárt is megérdemli hogy hallassa hangját a parlamentbe, hát ajánlja őket is.)

A média azt adja a népnek, amit az épp enni akar. Tavasszal menő volt harcolni a csalások ellen,majd ősszel lehet repetázni belőle. A legrosszabb, hogy simán lenyelte a választási csalás létjogosultságát, ahogy mi magunk is. Pusztán a mennyiségével van már csak bajunk.

Aki megtalálja a pozitív szereplőt, szóljon nekem is.