--- vendégszerzőnk, Sneé Péter írása ---

Csúnyán elszólta magát Tállai András, mialatt a Paks 2 ellen tiltakozó LMP-t letromfolta az Országgyűlésben. Érvelése három pilléren nyugodott: először arra hivatkozott, hogy az elfogadandó szerződésben nem szerepel külföldi tőke bevonása. Amennyiben az orosz már hazainak számít, úgy talán még a Krimi-félszigetet is megelőztük csatlakozási döntésünkkel. Beszéde második pillérének a negyven százalékos magyar részvételt szánhatta, ami egy általa nem részletezett számítás szerint közel tízezer új munkahelyet teremt – majd, holott a másik szerződő fél egyértelművé tette, hogy maga végzi el a munkát. Ha nem térünk vissza a XIX. század kubikusainak foglalkoztatásához, elképzelni sem tudom: hová, minek és mennyi időre alkalmaznának ennyi hazai munkavállalót.

Beszédének legérdekesebb része azonban egy harmadik érv említése volt. Tállai azt találta mondani, hogy ez a beruházás „a gázenergia igénybevételének lehetőségét fogja csökkenteni”. Inkább a nyelvét harapta volna le, hiszen nem érkezett el még az ideje a Nagy Bejelentésnek - melyet nyilván nem rá osztanak - a kormány zseniális tervéről: hogyan másszunk ki a fél százada ásott veremből, a földgáz iránti függőségből. Annak idején pénzt, fáradságot nem kímélve a teljes magyar gazdaságot az olcsónak hitt szovjet szénhidrogén- importra alapozták. Míg az olajról hamar kiderült, mennyire ár-érzékeny, a gázellátását bővítését tovább forszírozták, vagyis a gazdaság szereplői mellett arra bíztatták a lakosságot, minél többet ruházzon be a helyi gázellátásba. Ameddig a tömeges elnyomorodás végképp el nem lehetetlenítette, zavartalanul folytatódott is a gázhálózat kiépítése, illetve a régi, elavultnak nevezett vegyes tüzelési rendszerek lecserélése gázkazánokra. Mivel sok helyen még ma is ennek kamatait nyögik, hatalmas politikai baklövésnek számít a rendszer likvidálásáról szóló „elhamarkodott” bejelentés.

Az kétségtelen, hogy az Európai Unió által ajánlott és részben finanszírozott, Oroszországot és Ukrajnát elkerülő rendszer megfúrása másodrangú, alkalmi politikai érdekekből katasztrofális politikai hiba volt, de erről hallgatni illik, mivel efféle fiaskó nálunk elképzelhetetlen, és Magyarország jobban teljesít. A földgáz hosszú távon elkerülhetetlen lecserélése különben sem aktuális, amikor a palagáz bűvöletébe esetten újabb évtizednyi laufban reménykedünk. Tállai András azonban meggondolatlanul kifecsegi a kormány szándékát, hogy akként teremtsen új piacot a Paks 2-ben termelt, egyelőre fölöslegesnek látszó elektromos áram számára, hogy valós piaci áron kínálva a földgázt, újabb invesztációra bírja a kontinens egyik legszegényebb népességét. Dobjuk ki fölöslegessé váló gázüzemű berendezéseinket, és helyükbe korszerű, új, elektromos eszközöket vásároljunk! E tisztább, kényelmesebb és ökológiailag helyeselhetőbb rendszernek azonban nálunk három apró bibije is akad. Az egyik maga az áramforrás, ami kelet-európai viszonyaink közepette, az élenjáró orosz ipar termékeként merő életveszély. A nélkülözhetetlen lakossági beruházások hiánya a másik: az amúgy is erősen megosztott társadalom túlnyomó többsége fűtési és főzési lehetőség nélkül marad. A szegények tehát jobban teszik, ha már az első télen megfagynak és kínos nyavalygásaikkal nem nyugtalanítják még évekig tehetősebb honfitársaikat. A harmadik apróság már az elképzelés teljes bukását vetíti előre: a meglévő elektromos hálózat egyszerűen nem lesz képes kielégíteni az egyes helyeken koncentráltan fellépő igényeket, márpedig a tervek szerint addigra részben vagy teljes egészében állami kézbe vett szolgáltató rendszernek aligha lesz pénze a nagy kapacitású elosztók, vezetékek, transzformátorok telepítésére.  Kölcsönt pedig egy ilyen, fülig eladósodott államnak senki sem ad.

Sneé Péter

Lyuk a végtelenben c. blogja a Facebook-on

A KARD a Facebook-on: