Nagy vihart kavart Romániában Tőkés László kijelentése a tusnádfürdői nyári szabadegyetemen: Magyarország vállaljon "védhatalmi" státust Erdély felett, hasonlóan ahhoz, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Számos román politikus és elemző bírálta Tőkés javaslatát, majd kedden Victor Ponta kormányfő ennél is tovább ment:

Sajnálom, hogy Romániának nincs olyan elnöke, aki ellátná alkotmányos feladatait, és állást foglalna, amikor Románia területi épségét és függetlenségét éri támadás (...) Tőkés és a többiek kijelentései szerintem nemcsak sértők, hanem a büntető törvénykönyvet is sértik. Talán akad majd valaki – nem mi, mert az igazságszolgáltatás független –, aki utánanéz, hogy miként történhetnek ilyen dolgok egy magára adó európai országban.

Az analógiák, bár több ponton sántítanak, a hasonlóság azért egyértelmű: az első világháború utáni békerendszer mind magyar-román, mind osztrák-olasz viszonylatban is az etnikai határokon jóval túlterjedő módon juttatott területeket a győzteseknek, nagy létszámú osztrák-német kisebbséget hagyva Észak-Olaszországban és magyart Erdélyben. Az is hasonló a két esetben, hogy a teljes átcsatolt területen az olaszok illetve a románok többséget alkottak, de az elcsatolt területek egy-egy része szín-német illetve szín-magyar volt és nagyrészt maradt is: az osztrák-németek Dél-Tirolban (vigyázat: ez a "történelmi" Dél-Tirolnak csak az északi része), a magyarok pedig a Székelyföldön és a határ menti sáv északi részén élnek többségben. Itt sajnos véget is ér a hasonlóság, de a dél-tiroli megoldásokat és tanulságokat megszívlelhetnénk magyar és főleg román viszonylatban is.

Ausztria nem egyoldalúan vállalt védhatalmi státust (az angol szakirodalomban "kin state" = "rokon állam" néven is említik ezt), hanem az 1946-os Gruber - De Gasperi (osztrák-olasz) megállapodás részeként. A megállapodás pontjainak konkrét jogi keretbe öntése több mint fél évszázadot vett igénybe, terrorista tevékenységgel, ENSZ-hez és döntőbírósághoz fordulással, tárgyalásokkal, és több, egymásra épülő kiegészítéssel. Az önmagában is érdekes sztoriról például itt lehet angol nyelven olvasni. Azt azonban az egymást követő osztrák-olasz megállapodások egymás után megismétlik, hogy az olasz-osztrák határt véglegesnek tekintik, az autonómia megadása pedig olasz belügy, bár gyakorlatilag megvonhatatlanná teszik azt.

Én a mostani disputában két dolgot nem értek. Ha a dél-tiroli példára hivatkozunk, akkor Magyarország esetleges "védhatalmi" státusza csak a magyar többségű tömbre, a mai gyakorlatban a Székelyföldre lenne vonatkoztatható. Sokkal érdekesebb viszont, hogy - tekintve hogy a Tőkés által hivatkozott dél-tiroli megállapodásrendszer elismeri az államhatárokat - miért gondolja Ponta, hogy bárki Románia függetlenségét és területi épségét veszélyeztetné ezzel? Miért emleget büntetőjogi felelősséget? Pláne, hogy ne lenne Európában elfogadott megoldás ez? Kétségtelen, hogy az olaszok sem önszántukból állapodtak meg Ausztriával, hanem a II. világháború végén a szövetséges hatalmak nyomására - mára azonban a dél-tiroli autonómia Olaszország-szerte elfogadottá, mondhatni természetessé vált.

Egy dologban korlátozná a dolog "Románia függetlenségét": nem asszimilálhatná kedvére a magyar kisebbséget. Ez tényleg fáj nekik? Akkor még tényleg ezt akarják?

A lényeg pont az, hogy Dél-Tirolban a volt vesztes Ausztria elfogadta véglegesnek az államhatárt, Olaszország viszont lemondott az átcsatolt osztrák-német népesség asszimilációjáról. Ezt a kompromisszumot ajánlja Tőkés, a napi gyakorlatban pedig ennek különös jelentőséget ad Románia belső közigazgatási átszervezésének folyamata, amelyben bizony fennáll a veszély, hogy a Székelyföld nemcsak hogy nem lesz önálló régió, de akár szét is szabhatják. Egy ilyen kompromisszum viszont hosszabb távon bizony szükséges - ha nem is feltétlenül elégséges - a magyar-román együttéléshez.

És figyelembe véve a román és magyar (meg vegyük még ide a bolgárt és szerbet is) demográfiai hanyatlást meg a törökök népességi dinamikáját, egy ilyen megegyezésnek - gyakorlatilag a székely autonómiáról való megállapodásnak - történelmi skálán bizony nagyon is ideje lenne. Tőkés javaslatát - kicsit pontosítva, a dél-tiroli modell alkalmazására vonatkoztatva - inkább egy kompromisszumos megállapodásra kinyújtott kéznek kéne felfogni Bukarestben.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!