Jó szar év volt ez az idei. A kormányban nőtt a komcsifaktor, az ellenzék szánalmasabb mint valaha, továbbra sincs jó választás, jaj, jaj, jaj. Háborgunk, dühösen értetlenkedünk, ha az állam hatalmát építő törvényre hasonló célú népszavazási kezdeményezéssel, a választási csalásra csalással reagálnak. Borzasztóan cikinek gondoljuk, hogy az ellenzéki összefogásról papoló volt miniszterelnök hívei megalázzák a legnagyobb ellenzéki párt elnökét, miközben az épp beszélne, és eszeveszettül kulturálatlannak tartjuk, hogy a Házelnök milyen szavakat használ az előbb említett volt miniszterelnökre. Rémesnek és rossz üzenetnek tekintjük, hogy ugyan magánterületen, de mindenki számára látható helyen Horthy-szobrot avatnak, miközben keresve sem találjuk a jó ízlést azokban az ellentüntetőkben, akik önként, egy jó poén, egy flashmob erejéig sárga csillagot vesznek magukra. Kiakasztóan múltrendszerinek érezzük, hogy mekkora hatalma van az MMA nevű dolognak, de a fölött sem tudunk nyugalommal átsiklani, hogy mindenki egy rohadt náci, aki nem kedveli a Nemzeti Színház volt igazgatóját. Lazán alkotunk megalapozatlan, fanatizáló véleményt, de bátran szidjuk az anyját annak, aki ugyanezt teszi a nekünk nem tetszővel.

Na, szerintem ne legyen így! Végül is, nem oly mindegy? Hát pont ezek ne történnének meg itt? Azért ne felejtsük már el, hogy hol vagyunk! Itt. Nem mellesleg itthon. Ha egy mód van rá, ne gyűlöljük együtt azt, aki háborút emleget és lélekölő viadalt, inkább csak ne hassa át az életünket, de kedveljük együtt azt, aki szeretni tanít!

Jó szar év volt ez az idei. Freddie Mercury most sem támadt fel, megint voltak sikertelen udvarlási próbálkozások, sőt a karácsonyi töltött káposzta sem lett tökéletes, és persze a nyolcegy is. A többi meg nem számít.

BUÉK!

Júniusban írtunk a takarékszövetkezeti szektor fideszizálásáról nemzeti érdekek alá vonásáról. A folyamat azóta a várt menetrend szerint haladt. A kormány lényegében az aláírod vagy véged módszert alkalmazva kikényszerítette a szektor központosítását, majd a már korábban állami érdekszférákba volt cégekkel együtt elkezdte egy rendkívül széleskörű intézményrendszer kiépítését. A takarékokban tulajdonrészt szerzett a Posta, mely cég a korábbi banki megállapodásokat felmondva az FHB-val alakított ki együttműködést, melynek élén a kormányhoz közel álló, korábbi OTP alelnök és Csányi-rivális Spéder Zoltán áll. A Posta és az FHB együttműködése már korábban megkezdődött, amikor is közösen szereztek tulajdont a többek közt a dijnet.hu közüzemi számlafizetési szolgáltatót is üzemeltető Díjbeszedő Holdingban.

Ezek alapján egy olyan állami tulajdonú cégcsoport felállításának a terve bontakozott ki, amelyik a lakossági számlavezetéstől kezdve, a hitelezésen át a villanyszámla befizetéséig mindent egy kézben tart. Tekintve a takarékok és a posta kiterjedt infrastruktúráját, az állam ezzel a cégcsoporttal lényegében a teljes lakosságot elérheti és kiszolgálhatja, gyakorlatilag a mindennapi élethez szükséges minden pénzügyi tranzakció tekintetében. A lakosság nagy részének egyszerű számlavezetésen és a rezsi számlák egyszerű teljesítésén kívül nincs szüksége bonyolult pénzügyi megoldásokra. Egy ilyen szervezettel az állam könnyedén letarolhatja a számlavezetési piacot. 

Azt már tudjuk, hogy az államilag kontrollált piac mihez vezet. Láttuk a példát a trafikoknál, ahol az állam a forgalmi adatok birtokában minden teketória nélkül betiltotta a sikeresen működő trafikokat. Ennek tükrében tekinthetünk arra, hogy vajon mennyire lenne szerencsés, ha a lakossági pénzügyi adatok is állampárti kontroll alatt lennének. 

Ehhez képest jött meglehetős hirtelenséggel a hír, hogy a kormány máris túladna a Takarékbankban szerzett részesedésén. A kormány közleménye szerint nemzetközi pályázatot írnak ki. A kiírás ezen pontja annak fényében különösen mulatságos, miszerint a jelenleg is deklarált kormánycél a pénzügyi szektor magyar tulajdonosi körének növelése. Most akkor a kormány eddig hazudott, vagy most akar valakit átverni? A kérdés nyilván költői. A cél a nemzetközi pályázattal minden bizonnyal az EU szervezetek aggodalmaskodásának enyhítése, de ne legyenek kétségeink, hogy a fidesz már most tudja, kinek fogja átjátszani a szektort. 

Az sem lehet véletlen, hogy az ügyletet még a választások előtt le akarják zavarni. Ekkora piaccal nem kockáztatnak. A nemzeti tőkéseket mindenesetre jól felkészítették a vásárlásra. Csak decemberben 28 milliárdnyi megbízással.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

"Mint tudjátok, a rendőrség házkutatást tartott az ex-NAV-os Horváth Andrásnál, melynek során a nyomozók magukkal vittek minden olyan dokumentumot, amely az ügyben Horváth kezében bizonyítékként szolgálhatna. (Igaz, tették ezt „elismervény ellenében” – azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy ezzel a lefoglalással szinte tetszőleges időre megakadályozhatják a feljelentőt abban, hogy igazát bizonyíthassa. És akkor még csak e lefoglalás a „legenyhébb” esetleges következményét említettük…)

Az ez év őszén elfogadott, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény előterjesztése bevezetőjében az alábbiak szerint fogalmaz:

„Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor — a 3 . § (4) bekezdésében foglalt intézkedések kivételével¹ — jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne.”

A Fidesz-rezsim ismét átlépett egy határt: ez az eljárás a putyini Oroszországra jellemző, nem pedig az Európai Unió egyik tagállamára. Mi, akik napról napra foglalkozunk a magyar közélettel és a politikával, a hatalom viselkedésével és céljaival, nem mehetünk el szótlanul a történtek mellett!

A kérdés nem arról szól, hogy igaz-e részben, vagy teljes egészében az, amit Horváth András állít – a kérdés az, hogy miképpen viselkedik az állam az állampolgárral, a közérdekkel és a nyilvánossággal szemben. Egy jóhiszemű és demokratikus állam és államhatalom ilyen esetben nem léphet fel megfélemlítőleg és korlátozólag az államhatalmi szerveket kritikával illető állampolgáraival szemben – mert ezzel gyakorlatilag megsemmisíti azt a bizalmi alapot, amely nélkül demokrácia nem létezhet: az állampolgárok bizalmát abban, hogy az állam az állampolgárok közösségének érdekeit képviseli, nem pedig saját magát védi – ha kell, a közérdek, az állampolgárok és a törvények ellenében is.

A történtek után, nem „pártpolitikai kérdés” az, hogy fel kell lépnünk ezzel a hatalommal és ezzel az állami attitűddel szemben: ez a demokrácia vagy nemdemokrácia kérdése!

Kérünk Benneteket, hogy az alábbi rövid idézetet juttassátok el e-mailben Orbán Viktor miniszterelnöknek (cím: orbanviktor@orbanviktor.hu):

A rablók, a nagyok,

Ellopnák a drága, fényes napot!

De van eszük, s a kezük

Mind egymáson kapaszkodva függ.

Szalmaszálért megfizetsz,

Ám egy kazlat elvihetsz:

Ez az eset tanulsága…

De megállj, főszakács, jössz te még az én utcámba!

(Fésűs Éva: A palacsintás király – Csöröge udvari bolond „kaloda-dala”)"

"Ha bármely, az államhoz köthető gazdasági ügyben jogsértésről van tudomása, tegyen feljelentést, hiszen ez kötelessége is" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 7-én a Parlamentben Karácsony Gergelynek. Nem először és nem utoljára: ez rendszeresen visszatérő érv, ha az országgyűlésben oligarchavádak kerülnek elő. Tiszta és egyenes beszéd.

2013. novemberében Horváth András volt adóhivatali alkalmazott a nyilvánosság elé állt, kijelentve, hogy az APEH/NAV működésében már az előző kormányzati ciklus óta olyan visszasságok tapasztalhatók, amelynek eredményeként a hivatal nem akar vagy nem tud fellépni éves szinten 1000 milliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyekben. Bár konkrét ügyeket nem említett, a csalási eljárás mikéntjét felvázolta. A későbbi hetekben (és talán korábban is, csak akkor még senki nem figyelt fel erre) a NAV több olyan adócsalási ügyben is sikeres felderítésről számolt be, amelyeket ilyen módszerrel követtek el.

Horváth úr azonban itt nem állt meg, és talán a fent idézett miniszterelnöki szavak bátorítására feljelentést is tett. Időközben a NAV is feljelentette Horváth urat, jogosulatlan adatkezelés és személyes adattal visszaélés miatt. Csütörtök reggel aztán megállt a nagy fekete autó Horváth úrnál, és házkutatás keretében a rendőrség begyűjtötte a bizonyítékait a saját, a NAV működését célzó feljelentésének ügyében, hiszen azok a bizonyítékok a NAV ellene beadott feljelentésének ügyében. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: én azért biciklivel megyek, mondja az államszervezet a kisembernek. Eddig a pontig mi is mindig konzekvensen hozzátettük a sztorihoz, hogy: ha igaz. A mai házkutatás és a bizonyítékok lefoglalása szerintünk hiba volt: anélkül, hogy látnánk a bizonyítékokat, kezdjük elhinni, hogy Horváth úrnak igaza van. Márpedig ez mostantól - ó, milyen ismerős ez már egy jó évtizede - megint hitkérdés.

Ha tudsz egy törvénysértésről, akkor az állam számára fontosabb téged fülöncsípni, hogy jogosan tudsz-e róla, semmint felderíteni az ügyet.

Tegyük még hozzá, hogy a Fidesz eddig milyen lelkesedéssel akadályozta meg Horváth urat abban, hogy a Parlament (al)bizottságai előtt bemutathassa a bizonyítékait, és nehéz szabadulni a látszattól, hogy ebben nyakig benne vannak, és valahogy szeretnék eltussolni. Ezt egyébként valószínűleg az elhallgatással könnyebben elérték volna - a karácsonyi pörgésben eléggé "leült" az ügy, most azért sikerült egy adag olajat a tűzre önteni. A Fidesz remekbe szabott kommentárja szerint "a rendőrség végzi a munkáját a NAV-ügyben, az adóhatóság volt dolgozójának, Horváth Andrásnak pedig minden bizonyítékot át kellene adnia a nyomozóhatóságnak". Arra azért kíváncsi lennék, a fideszes hívek mekkora része gondolja azt, hogy ez a házkutatás nem "megrendelésre" történt. Horváth úr pedig, ha nem is teljesen önszántából, de "átadta bizonyítékait" a nyomozóhatóságnak, ha nem is pont abban az ügyben, amiben akarta. Majd azt mondhatja nekik, amit az egyszeri autós a rendőrnek, amikor a jogosítványát kéri: már nálatok van, waze...

A sztori további üzenete kettős:

1. A miniszterelnöki biztatást mégsem érdemes szó szerint venni. Ha pedig ez így van, akkor érdemes végignyálazni, milyen ügyekben adott ilyen választ a kormány, és úgy tekinteni, mintha nem válaszolt volna.
2. Márcsak azért sem érdemes szó szerint venni, mert látszik, hogy az állam és üzemeltetői milyen komolyan veszik a bejelentéseket és a bejelentők védelmét: ők maguk - illetve intézményeik - próbálkoznak a bejelentő lejáratásával, ellen-feljelentéssel élnek, majd a személyes szférájukba is hatolva nehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a saját ügyük vitelét. Az üzenet a kisember felé egészen világos: fogd be a szád! Ez valóban hadüzenet sok mindennek, amit fontosnak tartunk.

Innentől pedig mindenki döntse el saját magában, hogy befogja-e? Hogy cenzúrázza-e saját magát? Mindenkinek az egyéni döntése: de ebből fog összeállni, hogy mit tudnak és mit mernek megtenni az állam és annak működtetői.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Tegnap a Fidesz honlapjának mélyére rejtett régebbi posztokról írtunk. Lelkes kommentereink viszont rögvest feltárták, hogy a szocialisták honlapján még cifrább a helyzet: az ő virtuális világuk 2011 elején kezdődik. Hogy mi volt előtte, ki és mit mondott? Hát tőlük ugyan meg nem tudjuk.

Ha beütünk a gugliba egy célzott keresést bármilyen kifejezésre a honlapjukon: 2010, de inkább 2011 előtti találatot nem kapunk: a múlt eltörlése nem a közelmúltban történt. A web.archive.org még segít, és érdekes találatokra is bukkanhatunk. A honlap saját keresője sem örvendezteti meg az olvasót 2011 előtti találatokkal.

Nekik egyetlen gyenge mentségük lehet: hogy erőst úgy tűnik, tök mindegy mit mondanak, túl sokan nem kíváncsiak rájuk. Igen ám, de magukat mégis a "demokratikus ellenzék vezető erejének" vagy minek tartják, amely kormányváltást szeretne, lehetőleg az ő vezetésükkel. Márpedig ha egy ilyen pártnak vannak kormányzati referenciái (és ők többet voltak kormányon 1990 óta mint bárki más), akkor azt nem illik, nagyon nem illik eltitkolni.

Aki most az ellenzék fő (?) ereje (?), és van kormányzati múltja, attól ugyanúgy elvárható, hogy mostani ellenzéki megnyilvánulásai összevethetők legyenek a korábbi, kormányon tett kijelentéseivel, mint ahogy a kormányoldalon is számon kérjük ezt. Ráadásul ugyanazért várható el: szeretnénk első kézből tudni, hogy amit most a kampány hevében mondanak, annak nem tették-e valamikor pont a szöges ellentétét. Ehhez képest az már csak kis színes, hogy a honlapjukról még az sem derül ki öt perces célzott keresgéléssel, hogy volt nekik valaha egy Gyurcsány nevű pártelnökük, aki a színeikben miniszterelnök is volt.

Szintén egy kommentelőnktől idézek: felhasználóként annak örülnénk, ha minden párt honlapján komplikációmentesen meg tudnánk keresni a sok éves közleményeit is az adott pártnak. Ennyi.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Megújult a Fidesz-honlap arculata; aki hosszabb ideje látogatja, hogy a cikkek arculati stílusa ilyenre változott a régiről. Nem újdonság az ilyesmi, nagy hírportálok és pártok időről időre meglépik ezt. Sokkal érdekesebb viszont, hogy a Fidesz esetében a honlap tartalma is csökken: a régebbi, 2007 nyaránál korábbi bejegyzések nagy része kb. egy bő hónapja már nem érhető el.

A legegyszerűbben úgy ütközhetünk ebbe a jelenségbe, ha a Google keresőjében a honlapon belül rákeresünk egyes, nyilvánvalóan 2007 előtti találatokat is eredményező kulcsszavakra: "Gazprom legvidámabb barakkja", Astoria & brutalitás, "öszödi beszéd" & hazugság, "kettős állampolgárság" & népszavazás. A találati listából a 2007 nyaránál korábbi cikkek esetén, ha azok címformátuma "www.fidesz.hu/index.php?cikk=XXXXX" a linkek már nem mutatnak sehová, a 404-es (nincs ilyen oldal) hibaüzenetet eredményezik. Azokat a korábbi bejegyzéseket még megtaláljuk, ahol a cím nem "www.fidesz.hu"-val, hanem a "www" helyett valamely településnévvel kezdődik. Ahol a "cikk=XXXXX&Media=XXXX" formátumú a link vége, ott szerkesztett oldalt már nem, de egy forrásszöveget még találhatunk. Megerősíti ezt a honlap saját keresője: ha ott gépeljük be a keresett kifejezéseket, a megkapott találatok mindig 2007-esek vagy újabbak.

A Google keresőjében még megjelenő találatok esetén az eredeti cikk (egy ideig) még megtalálható a Google Cache segítségével. A böngésző címsorába ezt írjuk:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:

majd a kettőspont után a keresett weboldal címét kell beírni, a "http://" prefix nélkül. Így a http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=74873 helyett a http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:www.fidesz.hu/index.php?Cikk=74873 címet írva (a jelen poszt írásakor még legalábbis) megkapható a 2007 áprilisában a Fidesz honlapjára felkerült cikk, és a Google azt is elárulja, hogy 2013. november elején az még elérhető volt.

Természetesen nem zárható ki, hogy átmeneti zavar történt, vagy az arculatváltás kapcsán közbeszólt a technika ördöge, és pár napon-héten belül a teljes korábbi tartalom elérhető lesz ismét. Ám az is lehetséges, hogy a dolog szándékos, és a párt megelégelte, hogy mostani döntései kapcsán sokan az azzal sokszor szöges ellentétben álló korábbi állásfoglalást posztolták ki mondjuk a közösségi oldalakra, az ő saját honlapjukról. Ha ez a motiváció áll a háttérben, akkor megítélünk nekik egy Sir Robin-díjat. És mindettől függetlenül sajnáljuk, hogy pl. a fent említett fontos kérdésekről már (vagy csak egy ideig?) nem olvashatjuk első kézből az álláspontjukat. Nem gondoljuk, hogy a NER jelképévé Winston Smith-t kellene avatnunk, de attól még más gondolhatja így. És hát reméljük, hogy nem ez a minta.

UPDATE (2013.12.18 15:10; thx. Gery Greyhound): ha a nem lelt cikkek címében a "www.fidesz.hu"-t "archiv.fidesz.hu"-ra cseréljük, azok is elérhetőkké válnak, így a két bekezdéssel feljebb megadott is megvan itt. Ha még kap ez a lehetőség egy linket a honlapon és kereshetővé is válik...

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Azért, mert a fekete humornak is megvan a helye társadalmi életben, még nem jelenti, hogy a poénnak valósággá is kell válnia. A szociális temetés ugyanakkor a jelenlegi jogi keretek között egy halálos - és nagyon rossz - vicc, pláne Karácsony tájékán (merthogy nemrég fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a maga törvényhez kapcsolódó frenetikus szabályozását).

Első olvasatra még örömmel nyugtáztuk, hogy a 2013. évi CXXXVIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről (módosítva a 1999. évi XLIII. törvényt) 2014. január 1-vel lehetővé teszi a szociális temetés igénybevételét. Csakhogy a gyászoló szegényeknek az ingyenességért - megalázó és érdemtelen módon - aktívan "közre kell működniük" a temetésben. És ma már azt is tudjuk, hogyan: bár az állam (a gyakorlatban az önkormányzat) elvileg gondoskodik a temetési helyről, a holttest szállításáról, esetleges hamvasztásáról, az új törvény módosító passzusai (10. § (5), amely módosítja a régi 24/A. §-át) mégis egyértelműen leírják, hogy ha a temettetésre kötelezett személy elhunyt hozzátartozóját nem tudja saját maga megmosdatni, felöltöztetni, vagy nem ássa ki és (hantolja vissza) a sírhelyet, vagy nem helyezi a sírba az elhunytat, vagy nem maga szállítja a koporsót/urnát a temetőn belül (a ravatalozótól a sírig - ez több száz méter is lehet), akkor bizony megszegi a személyes közreműködés szabályait! Tehát nem jogosult a szociális temetés igénybevételére és a temetés során felmerült összes költséget ki kell fizetnie (az önkormányzatnak)! Hogy mennyit? Egy temetkezési vállalat becslése szerint a költség így - a Fővárosi Önkormányzat díjszabásai szerint - kb. 220 ezer forintra rúg. Vagyis megállapítható, hogy a szociális temetéshez nemcsak óriási lelki erőre (és megalázkodásra) van szükség, - nem beszélve az emberi méltóság ügye feletti elsiklásról, ami miatt az alapvető jogok biztosa, Székely László már vizsgálódik -, hanem nagy lelkesedésre és odafigyelésre is: nehogy a temetés valamelyik  lépéséről lemaradjunk.

Budapest vezetésétől azonban a karácsonyi hajrában még ennél is többre futotta: a Fővárosi Közgyűlés mindössze 5 csendes ellenszavazat kíséretében fogadta el azt a rendeletet, amely előírja, hogy szociális temetésre kizárólag Csepelen, egy elkülönített parcellán kerülhet majd sor - magyarul: sikerült megalapítani a szegények temetőjét. És ez már tényleg több, mint egy rossz vicc. Ez a megalázás második lépcsőfoka, az ostobaság bizonyítása: amikor a lelkes mamelukok ráerősítenek egy föntről leküldött baromságra.

Persze, ha szóvá tesszük, hogy a politika folyton ráerősít a szegények és nem szegények (pláne gazdagok) közötti szakadék tágítására - például elkülönítés útján, lásd: hajléktalan-ügyek -, akkor rögtön ránk sütik a szociális demagógia bélyegét. De hogy már holtunkban sem lehetünk egyenlők?! Hát ez meg miféle logika?! Ez az arisztokratikus, a kasztszerű, vagy feudális rendszerek logikája, ahol társadalmi rang határozza meg, ki hogyan élhet - és hogyan halhat. Ez azonban semmiképpen nem lehet a 21. századi Magyarország logikája. Pláne a konzervativizmusé és a kereszténységé. Ez csak egy lidérces álom lehet, aminek véget kell vetni. De ez csak akkor sikerülhet, ha megértjük végre: a szegénység nem egy fertőző betegség, amit karanténnal kell kezelni. Pláne, hogy ez egy olyan negatív gesztus, ami előbb-utóbb megbosszulja magát a társadalomban. Ezért azok a honatyák, akik támogatták mindezt, nemcsak lelki szegénységükről, tapintatlanságukról, de rövidlátásukról is tanúbizonyságot tettek. Ezért hiába is kérnénk, hogy szégyelljék magukat. Szégyelljük is magunkat mi, helyettük.

Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz.
- Elnézést, özvegy Kovácsné?
 - Nem.
 - De.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

"S emellett oly szoros, keveredett tömegbe vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly, zsibong előre-hátra, osztrák és magyar lovasság együtt. Ó, egy orosz hadvezér tudná, mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől." (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

Közép-Európát 1938 és 1945 után ismét megeszik. Legalábbis próbálkoznak vele: most épp az oroszok. Kezdjük a minapi hírrel és az INA-sztorival. A MOL, a magyar gazdaság egyik zászlósáhajója a sikeres Slovnaft-bevásárlás után a történeti Magyarország újabb utódállamában, Horvátországban nyer olajcég-vásárlási tenderen. A horvát INA kisebbségi részesedése és a terjeszkedési opció már a tengeri kikötők felé köti a MOL hálózatát és a cég valódi regionális multi képét kezdi ölteni, amely az orosz beszerzéshez képest alternatív folyosót épít ki. Igen ám, de a horvátok közben úgy gondolják, hogy a kisebbségi szakmai befektető MOL még csak elmegy, de többségük azért ne legyen, és elég hosszú huzavona kezdődik. Ennek egy pontján Sanader horvát miniszterelnök - a horvát bíróság későbbi ítélete szerint korrupciós befolyás hatására - megállapodik az INA irányítói jogainak átadásáról. A horvátok azóta is, és nyári EU-csatlakozásuk óta folyamatosan erőltetik Hernádi Zsolt MOL-vezető bíróság elé állítását és feltehetően elítélését. Az egyébként az ügyek többségében kő-, sőt vídiakeménységű magyar kormány az elfogatóparancs hírére nem igazán offenzív választ ad: felveti az INA eladását. Most pedig a Gazprom vezére tárgyal Orbánnal, és hírek szerint a MOL INA pakettjét szeretné megvenni (a magyar állam komoly részvényes a MOLban). Ha ez a horvátokat meglepetésként éri, akkor ma jöttek le a falvédőről. A horvát-magyar haragszomrád fő nyertese így könnyen az orosz fél lehet.

1938 után ismét egy, a közép-európai államok közti vitát kihasználva szerezhet nem csekély befolyást a térségben egy külső nagyhatalom, ráadásul esetünkben egy vele rivális államszövetség, az Európai Unió allamaiban. Mert sem a magyar, sem a horvát félnek nincs annyi esze, hogy erre rájöjjön és azonnal kooperatív módba váltson.

Tegyük mellé ezt a tavalyi hírt: oroszok pénzelnék a paksi bővítést? Valamiért azt gondolom, hogy erről - már csak a beruházás valószínűsítetten 10 milliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos, vagyis 2-3 évi elcsalt áfányi) költsége miatt parlamenti jóváhagyás kellene, de ennek nem sok híre van. Ami itt körvonalazódik, hogy

1. az oroszok igen jó stratégiai érzékkel az energiabevételeikből meghatározó energetikai részesedést kívánnak venni a térségben, így orosz kézbe kerülne a MOL tengeri kijárata, továbbá paksi beruházásunkat próbálják technológiailag (is) magukhoz kötni. Ezzel a magyar energiapiacon az orosz dominancia megmarad, sőt tovább nő,
2. amihez a magyar kormány lelkesen asszisztál. Az Európai Unió felé kőkemény "szabadságharcot" folytató kormány a keleti nyitás jegyében lelkesen teszi szét a lábát az orosz igények hallatán. Pedig ellenzékben, 2007-ben még milyen kemények voltak ezirányban. Ízlelgessük csak Orbán akkori szavait:

Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot. (...) Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!

De ugye most sem?

A mostani poszt "első része" márciusból.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Lassan ébredeznek a nyelviskolák és kezdik végre felfogni, hogy rémálmuk valóra válni látszik: az ő lábuk alól is kihúzzák a szőnyeget. Talán azért nem hitték eddig, hogy sorra kerülnek, mert - a trafik- és kaszinó-mutyik esetét párhuzamba állítva - ők legalább társadalmilag hasznos tevékenységet végeztek. Eddig.

Az új felnőttképzést szabályozó törvény és a kapcsolódó rendeletek hatályba lépése óta csupán néhány kritikus hangvételű közleményre és panaszkodással gazdagított interjúra futotta a nyelvtanárokat és nyelviskolákat képviselő szervezetek vezetői részéről - amit a NER robogó vonatának zaja persze könnyűszerrel elnyomott. E bátortalanság és a megkésett panaszok viszont végzetes hibának bizonyultak, mivel a gépezet láthatóan maga alá gyűri az ágazatot. Hogy tudatosan teszi-e mindezt, azt mindenki maga döntse el, én a magam részéről a következő lehetőségeket tudom felvázolni:

1. Nem tudatosan teszi. A Kormány és befolyása alatt dolgozó Országgyűlés olyan túlbuzgó módon akar fellépni a szélhámosok, „maffiaiskolák” ellen, hogy nagy igyekezetében ellehetetleníti az egész ágazatot (magas akkreditációs és egyéb költségek bevezetése miatt jelentősen megugró nyelvi képzési díjak; szaknyelv tanításának lehetősége kizárólag az adott szakma művelői részéről; felesleges napi szintű adatszolgáltatás; nyelvtanárokat terhelő egymilliós kaució; az egyedi igényeknek megfelelő, egyénre szabott, rugalmas megoldások kizárása a külön engedélyeztetési eljárásoknak köszönhetően stb.). (megjegyz.: a legújabb rendeletben foglaltak az előbb felsoroltakat nem cáfolják!)

2. Tudatosan teszi. A piac újraelosztásának céljából. A jelenlegi nyelviskolákat felszámolni, haveroknak átjátszani.

3. Tudatosan teszi. Népbutítási szándékból. A munka alapú társadalom megteremtéséhez munkásokra és nem diplomás, nyelveket beszélő emberekre van szükség, akik ráadásul bármikor leléphetnek külföldre, ha nem tetszik a rendszer.

4. Tudatosan teszi. Az elitizmus előretöréséért. A felsőoktatás térdre kényszerítésének szerves része a nyelvoktatás ellehetetlenítése. A diplomaszerzéshez így szigorú követelményrendszer és benne nehezebben megszerezhető nyelvvizsga dukál. Aki tehetős, venni fogja az akadályokat és lesz is diplomája (apuci-anyuci már fiatalon nyelv-suliba vagy magántanárhoz járatja, az egyetem alatt pedig ez folytatódik), „akinek viszont nincs semmije, az annyit is ér”.

A következmények - közvetlenül - ugyanazok, mint a trafik- és kaszinó-mutyi esetében, vagyis: egyenes út az illegalitás felé (számlát hírből sem ismerő "partizán nyelvtanárok"); tömeges leépítések; piac-újraosztással az ágazat néhány megbízható haver kezébe kerülése ("Nemzeti Nyelviskola"?).

És a "bónuszok" közvetetten jelentkeznek: oktatási színvonalromlás; a nyelvtudással rendelkezők továbbra is alacsony létszáma (sőt, az arányok további romlása); felsőoktatás eltolódása az elitizmus irányába; Magyarország nyelvi elszigetelődése; a munkaerőpiac rugalmatlansága.

Kedves Polgártársak, amúgy meg a nyelvetekkel két dolgot tehettek: vagy benyaljátok ezt (is), vagy ha nem tetszik, kereshettek magatoknak más országot és ott kiélhetitek kéjes nyelvi vágyaitokat.

Good luck.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!

Végül Schiffer Andrásnak és Ángyán Józsefnek sikerült az, amit - igaz, más kontextusban - sokan kívántak már: ellenzéki összefogást teremtettek, ráadásul ebben ők, és nem a létszámban sokkal erősebb szocialisták viszik a vezető szerepet. Egyetlen ügyben ugyan; de micsoda ügy az. A Horváth András által kipattintott "évi ezermilliárdos" ÁFA-balhéhoz gazdasági hatásában az olajügyek óta semmi nem mérhető a rendszerváltás utáni Magyarországon - már ha igaz. E kételkedést még akkor is meg kell tenni, ha egyre több darab kerül a helyére a nagy kirakós játékban.

Megvannak az aláírások, be van nyújtva a vizsgálóbizottságot felállító országgyűlési határozati javaslat. Mostanra teljes az ellenzéki egység: a formális aláírók az LMP, a PM, a DK és az MSZP frakciói illetve néhány független képviselő, de aki az ügyet elejétől fogva figyelemmel kíséri, tudhatja, hogy a Jobbik is kiállt a vizsgálat mellett, sőt előbb tette ezt, mint a felsoroltak többsége. A javaslat szerint a Fidesz 4, a többi frakció (MSZP, KDNP, Jobbik, LMP) 2-2 főt delegálna a 12 tagú testületbe, amelynek mandátuma 180 nap, tehát határozatot már feltehetően nem terjesztene az - új - parlament elé, hisz tagjainak mandátuma megszűnik az áprilisi választás után.

Mostantól a Fidesz térfelén a labda. Ha megszavazzák, akkor a 12 fős, kormányzat és ellenzék közti létszámparitással felálló bizottságban feltehetően egy társelnöki posztra számíthatnak, míg a másik társelnököt feltehetően az LMP jelölné (ezen persze lenne 1-2 hetes bokszmeccs, ez az én tippem). A dilemma mindenesetre nyilvánvaló a kormányoldalon: nincs optimális döntés:

1. Ha elfogadják a javaslatot, akkor attól ugyan nem kell tartani, hogy elkaszálja őket a bizottsági döntés (egyrészt a KDNP-vel együtt a bizottság felét adnák, másrészt, ahogy említettem, addigra új parlament lesz), attól viszont igen, hogy egy kellemetlen téma állandó hírré válik a kampányidőszakban. Márpedig ennek az ügynek ennyi kell: hacsak ki nem derül feketén-fehéren, hogy kacsa az egész, elég heti 1-2, a média ingerküszöbét átvivő fejlemény, és dagad az magától. Elég nagy a súlya. Ettől persze önmagában nem biztos, hogy a Fidesznek meg kell ijednie, de a három és fél évig minimum "fel nem derített" iszonyatos adócsalás nem pont a sulykolt "jobban teljesít" érzetét kapcsolja a kormányzásukhoz - sokkal inkább egy másik, Öszödhöz kapcsolódó, többes szám első személybe tett igekötős igét (nem kicsit: nagyon).

2. Ha leszavazzák, lesöprik, azzal azt a nyilvánvaló látszatot keltik, hogy sárosak. Ettől még belefér ez a stílusukba: azt mondják, hogy nem megy, mert nyomozás van az ügyben, aztán 1-2 hónap múlva úgy dönt az ügyészség, hogy mégse nyomoz: a szokásos kétfelé választás. Itt van jelentősége az egységes ellenzéki fellépésnek: ha mind ezt mondja, akkor ez az opció kockázatosabb a Fidesznek. (Igen, tudom: simán lehet, hogy ha tényleg ez a sztori, továbbra is összejátszanak a szocialistákkal. Erre csak azt tudom mondani: meglátjuk).

Idáig ezt az ügyet briliánsan sakkozta végig az LMP. Több hetes munkával, ügyes taktikával rákényszerítette az MSZP-t, hogy szálljon be az ügybe. Tette ezt anélkül, hogy vezető szerepet adott volna nekik, és anélkül, hogy a DK vagy a PM lapot kapna a bizottságban, amit ők maguk is így javasolnak. És ezzel sikerült most olyan feladvány elé állítani a Fideszt, amelyben annak célja a mostani állás szerint csak a kár minimalizálása lehet. Mindezt megosztva a földmutyit felderítő Ángyánnal... és közben felvéve a trafikmutyit kirobbantó szekszárdi Hadházy Ákost... Ez így a ciklus legfigyelemreméltóbb ellenzéki teljesítménye. Riszpekt nekik.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!