"S emellett oly szoros, keveredett tömegbe vannak összezsúfolva, hogy az egész, mint egy hangyaboly, zsibong előre-hátra, osztrák és magyar lovasság együtt. Ó, egy orosz hadvezér tudná, mit tegyen ilyenkor. Nekik irányozná mind a hatvankilenc ágyúját, s elseperné mind a kettőt maga elől." (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
Közép-Európát 1938 és 1945 után ismét megeszik. Legalábbis próbálkoznak vele: most épp az oroszok. Kezdjük a minapi hírrel és az INA-sztorival. A MOL, a magyar gazdaság egyik zászlósáhajója a sikeres Slovnaft-bevásárlás után a történeti Magyarország újabb utódállamában, Horvátországban nyer olajcég-vásárlási tenderen. A horvát INA kisebbségi részesedése és a terjeszkedési opció már a tengeri kikötők felé köti a MOL hálózatát és a cég valódi regionális multi képét kezdi ölteni, amely az orosz beszerzéshez képest alternatív folyosót épít ki. Igen ám, de a horvátok közben úgy gondolják, hogy a kisebbségi szakmai befektető MOL még csak elmegy, de többségük azért ne legyen, és elég hosszú huzavona kezdődik. Ennek egy pontján Sanader horvát miniszterelnök - a horvát bíróság későbbi ítélete szerint korrupciós befolyás hatására - megállapodik az INA irányítói jogainak átadásáról. A horvátok azóta is, és nyári EU-csatlakozásuk óta folyamatosan erőltetik Hernádi Zsolt MOL-vezető bíróság elé állítását és feltehetően elítélését. Az egyébként az ügyek többségében kő-, sőt vídiakeménységű magyar kormány az elfogatóparancs hírére nem igazán offenzív választ ad: felveti az INA eladását. Most pedig a Gazprom vezére tárgyal Orbánnal, és hírek szerint a MOL INA pakettjét szeretné megvenni (a magyar állam komoly részvényes a MOLban). Ha ez a horvátokat meglepetésként éri, akkor ma jöttek le a falvédőről. A horvát-magyar haragszomrád fő nyertese így könnyen az orosz fél lehet.
1938 után ismét egy, a közép-európai államok közti vitát kihasználva szerezhet nem csekély befolyást a térségben egy külső nagyhatalom, ráadásul esetünkben egy vele rivális államszövetség, az Európai Unió allamaiban. Mert sem a magyar, sem a horvát félnek nincs annyi esze, hogy erre rájöjjön és azonnal kooperatív módba váltson.
Tegyük mellé ezt a tavalyi hírt: oroszok pénzelnék a paksi bővítést? Valamiért azt gondolom, hogy erről - már csak a beruházás valószínűsítetten 10 milliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos, vagyis 2-3 évi elcsalt áfányi) költsége miatt parlamenti jóváhagyás kellene, de ennek nem sok híre van. Ami itt körvonalazódik, hogy
- az oroszok igen jó stratégiai érzékkel az energiabevételeikből meghatározó energetikai részesedést kívánnak venni a térségben, így orosz kézbe kerülne a MOL tengeri kijárata, továbbá paksi beruházásunkat próbálják technológiailag (is) magukhoz kötni. Ezzel a magyar energiapiacon az orosz dominancia megmarad, sőt tovább nő,
- amihez a magyar kormány lelkesen asszisztál. Az Európai Unió felé kőkemény "szabadságharcot" folytató kormány a keleti nyitás jegyében lelkesen teszi szét a lábát az orosz igények hallatán. Pedig ellenzékben, 2007-ben még milyen kemények voltak ezirányban. Ízlelgessük csak Orbán akkori szavait:
Most ez nem katonai megszállást, hanem gazdasági érdekszférába sorolást jelenthet. A kormány ezt a veszélyt vagy nem érzékeli, vagy nem aggasztja, sőt mintha elő is segítené ezt a veszedelmes folyamatot. (...) Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!
De ugye most sem?
A mostani poszt "első része" márciusból.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
