A Nemzeti Választási Iroda elutasította az Együtt-PM népszavazási kezdeményezését Paks 2 ügyében, lényegében formai (eljárási) okokra hivatkozva. Ha az indítványozók táborához tartoznánk, most felháborodottan kiáltanánk: „Na ugye! Nesze neked demokrácia!”. Ha kormánypártiak lennénk, elégedetten csettintenénk: „Na ugye! Nesze nektek, okoskodó ballibák!”. Mi azonban valami egészen mást gondolunk. Vigyázat, konteó következik.

Mi (továbbra is) azt gondoljuk, hogy ami itt folyik, az nem több ócska színjátéknál. Egyrészt egyre kevésbé hisszük azt, hogy a véletlennek köszönhető, miszerint Orbán moszkvai kalandja (Paks 2 aláírása) és a baloldali Össze(vissza)fogás bejelentése épp ugyanarra a napra esett. Mert két dudás egy csárdában bizony nagyon össze tudja zavarni a vendégeket, azaz minket, választókat: a két nagy hírértékkel bíró esemény antagonisztikus hatásának köszönhetően, néhány gagyi tüntetésen – a másik oldalon pedig unalmas Gyurcsányozáson – kívül nem is történt semmi különös. Ezt erősíti a mainstream média megosztottsága is azokon a napokon, ahol (csak egy kiragadott példa) az Index folyamatosan címlapon tartotta a Paks-témát, míg a konkurens Origo ehelyett inkább a baloldali összefogósdival foglalkozott. Kétséges, hogy munkamegosztás céljából tették volna mindezt.

A népszavazási kezdeményezés a színjáték része lehet: az a baloldal, amely nyakig benne van az ilyen volumenű üzletekben, mint Paks 2, s amely baloldal az egészhez készséggel asszisztált saját kormányzása idején, most mégis fel kell, hogy mutasson valamit, ami a biznisznek ugyan nem árt, de a szavazótábort mégis meggyőzi arról, hogy ők „a jó oldalon állnak”. Tehát mi itt teendő? Adjunk be egy kamu népszavazási kezdeményezést, amit persze majd („hála Istennek”) visszadobnak és ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.

Ezzel megállítottunk egy száguldó (s talán az üzletünket elsöprő erejű) atomvoksot, ráadásul el is szívtuk a levegőt mindenki más elől, hiszen azzal hitegettük az országot, hogy: „Emberek, mindenki nyugodjon le a p.…ba! Senki ne csináljon semmit! Mi már beadtuk a népszavazási kérelmet!”.

Ugye, az nem lehet, hogy milliós szavazótábort és számos szakértőt maga mögött tudó, több évtizedes politikai és jogi tapasztalattal bíró baloldal nem tud megfelelően végigvinni egy szimpla népszavazási kezdeményezést? Ugye, nem? A választások után pedig úgyis mindenki beletörődik mindenbe és elfelejti ezt az egész őrületet. Ugye-ugye? Na ugye.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Szombaton az MSZP - amelynek az Összefogás nevében jogában áll miniszterelnök-jelöltet állítani - "pajzsra emelte" Mesterházy Attila pártelnököt. Vele indul választási küzdelembe a magát "baloldali demokratikus ellenzéknek" nevező formáció. A belső egyetértést talán sikerült ezzel növelni, az erősen ellenük szóló választási esélyeket viszont nem igazán. Újra 2010-ben vagyunk?

Azt korábban már itt a blogon is megírtuk, hogy az elmúlt egy év lehetetlen konstrukciói - "majd megmondjuk a választás után, ki volt a jelölt", esetleg "döntsenek a szavazók a listák közt" - elvették volna annak a lehetőségét, hogy a média megtalálja a választási kampányban az "alternatív jelöltet". Ebből a szempontból a jelölt megnevezése előrelépés. Azon azonban érdemes lenne az őt támogató szövetségnek elgondolkodnia, hogy ha 2010-ben Mesterházyval (mert akkor is ő volt "a jelölt") agyagba lettek döngölve, akkor hogy juthattak oda, hogy az ő jelölése egyáltalán előrelépés a mondjuk pár hónappal ezelőtti helyzethez képest? Micsoda káprázatos stratégiai mélyrepülés kellett ehhez? Hogy felejthették el végig, hogy a fő ellenfél az, akivel majd most kell megmérkőzni, és nem a mostani "szövetséget" alkotó, egyébként 2010-ben még formálisan nagyrészt egy pártban lévő formációk? (Gy. k.: nem, nem kampányolunk itt se Gyurcsány se Bajnai mellett. Ők is ugyanennyire rossz választás lennének szerintünk.)

Véleményünk szerint a választás ezzel eldőlt. Az MSZP most még megpróbálkozhatott volna saját soraiból például Botka Lászlóval - hogy mi okból nem tette, most már mindegy - de inkább a bizonytalan eredmény helyett a tisztes vereségre látszik játszani. Jó lesz az a 0-2, ne kockáztassuk az esetleges 3-2-ért a 0-6 lehetőségét. Mesterházy karizmája, polarizáló, véleményt fókuszáló képessége nem is mérhető Orbánéhoz. Az egyetlen adu a kezében, hogy ő "a kormányváltás". A kormányváltást akarók egy része azonban őket sem szeretné, és még az "orrát befogva, kesztyűben" sem szavazna rájuk.

2010-ben vagyunk tehát ismét. A választás végeredménye - hacsak a szociknak nem sikerül valami nagyot gurítaniuk, de erre nem látszik sem a munició sem a képesség -, vagy nem száll el nagyon a forint, borítékolható. Blogtársammal, garmr-rel egyetértek, az LMP utolsó esélye ez, és hozzáfűzve posztjához: pontosan ez ad esélyt Schifferéknek. Ha egy kiélezett "fideszmszp" párharc lenne, mindenki "tétre" szavazna. Így, hogy ez, legalábbis a közvélemény szerint eldőlt, lehet "helyre" is szavazni, cizellálható a vélemény. Akinek pedig se a Fidesz, se a szocik nem jönnek be, marad két, illetve a szavazástól való távolmaradással együtt három választásuk.

Egy dologban különbözik a mostani helyzet 2010-től: nem várható éles verseny a második helyért sem. Akkor a Jobbik majdnem befogta az MSZP-t, a mostani előrejelzések szerint nem fogja. Marad tehát a két első befutó elitje számára kényelmes fideszmszp felállás. A mindkettőt rühellők meg már most tudhatják, tudhatjuk: érdemi saját politikai innováció nélkül 2018 is pontosan erről szólhat megint.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Mikor vonultak Budapest utcáin párt- és rendszerhű tízezrek az orosz szovjet vezetést, illetve a magyar-orosz szovjet barátságot és a békét éltetve?

Hát most majd fognak - azzal a különbséggel, hogy most többnyire önszántukból. Le az amerikai imperialistákkal! Az oroszok a mi barátaink! A Békemenet most felcsap Putyinmenetnek, oszt' jónapot.

A Fidesztől és táborától láthattunk már gyökeres váltásokat, ez azonban még így is meghökkentő. Évtizedekig a politikai jobboldal nem magyarázandó axiómája volt, hogy az oroszokkal nem, hogy onnan csak a rossz jön, és Gyurcsány megpuccsol mindenkit egy velük kötött olajvezeték-megállapodással. És persze tudom én, még el is fogadom ha nagyon mondják, hogy a reálpolitika időnként a politikai vélemények 180 fokos fordulatát hozza. Az viszont meglep, hogy ezt a paradigmaváltást ennyire simán lenyelte a holdudvar. Mi több, alig egy héttel a "történelmi megegyezés" után úgy tűnik, hogy ez az irány evidencia. Hogy mostantól ez az evidencia, magyarázat nélkül. Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.

Megint túladagolás van az 1984-ből. "Megteremtjük az energetikai függetlenséget"? Tényleg? Azt úgy kell, hogy gázt csak az oroszoktól, olajat csak az oroszoktól vehessünk (mert az alternatív adriai utat kínáló INA-pakett is mintha kéne az oroszoknak), és áramot is csak az ő fűtőelemeikkel és az ő technológiai asszisztenciájukkal termelhessünk? És ha 30 év múlva az akkori magyar miniszterelnök bármilyen okból valami, az oroszoknak kevésbé tetsző lépést húzna? Korlátozza valami majd az akkori Putyint, hogy megemelje a gáz árát? Hogy fennakadás keletkezzen a fűtőelem-utánpótlásban, vagy épp csak a használtak átvételében? Megteremtjük a pénzügyi függetlenséget? Minimum 3000 milliárd újabb kölcsönnel, még nem ismert kamatra? Az eddigi adósságot sem tudtuk csökkenteni, még a szintén 3000 milliárdos nyugdíjvagyonnal sem, akkor ezt meg honnan fizetjük ki, ha nem az áram árából, amely majd csak erős 10 év múlva lesz ebből egyáltalán? (Gy. k.: fentiekkel mind az atom-nematom, mind az orosz-nemorosz skálán semleges véleményt mondtam.)

És ez nekünk annyira tetszik, hogy békemenetelünk érte? Azt pedig talán mondanom se kell, hogy most ne nagyon várjatok lengyel vendégtüntetőket.

Annak viszont van valami furcsa fintora, hogy miközben az oroszok által a gázáron keresztül kilóra megvenni próbált Ukrajna népe az orosz helyett az európai uniós kapcsolat mellett tüntet - mi tüntet? harcol! -, addig nálunk a kormánypárt a kommunistákkal együtt lelkesen kiáll az oroszok mellett és az unió ellen.

Ahogy Pelikán elvtárs mondta a fa tetején: itt valami tényleg nem stimmel.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Hogyaszongya, "Magyarország német megszállásának emlékműve". No fene. Ha Orbán lennék, én is felállítanék most egy ilyen szobrot. Keveset visz, sokat hoz.

Nézzük, mit bukhatnék vele: egy kis dádá, mint a Horthy-szobornál (nemzetközi politika), egy kis hiszti, mint mindig (hazai közélet), oszt' jó napot.

Hoz-e/megtart-e szavazatot? Hogyne. Azért csináltam. Lássuk: ez az ügy tökéletesen illeszkedik az orbáni kettős beszéd eszköztárába: egyik oldalról kiszolgálja a szélsőséges nézetek tulajait, hiszen e Fidesz által is megcélozható (nem kicsi) réteg tagjainak biztosan megdobogtatja majd a szívét egy zsírúj birodalmi sas+vaskereszt látványa. A másik oldalról meg persze lehet bizonygatni, hogy mennyire szeretjük a zsidókat és ez az egész az ő érdekükben történik. Hopp, egy-két szavazat onnan is.

Két légy nem elég egy csapásra? Akkor legyen inkább négy: gyorsan megsértjük a "bűnös" országokat is ezzel a húzással - ez a szavazók nagy részének szintén tuti bejön, mert rohadt vagány húzás az oroszlán bajszát megrángatni. (német=náci, orosz=szovjet forever, höhöhö)

Ne felejtsük, hogy Orbán a mai Németország kvázi lenácizásának és Oroszország leszovjetezésének trükkjét már tavaly is alkalmazta, csak akkor épp "szabadságharcosként", ugye-ugye. Az oroszoknak viszont most nyilván nem megy neki, és persze tök véletlen az is, hogy a paksi bővítés nem épp egy "szovjet-emlékévben" került aláírásra...

Ja, és tálcán a negyedik legyünk is: az a rohadt széles közönyös tömeg, akit ez az egész kurvára nem érdekel. Csökkenjen a rezsi, oszt' jó napot. Ez az ügy az ő figyelemelterelésüket is célozza, hogy véletlenül se foglalkozzanak azzal, milyen áron fogják csökkenteni a villanyszámlájukat. Főleg ne a választások előtt.

Jöhet az adalék? Ötödik légy: a Fidesz szekértolói, kulturális tagozat. Ugye, hogy ez az intézkedés mennyire illik a Dörner-színházas, vagy a Fekete György-akadémiás sztorikhoz? Bocs, Kerényit kifelejtettem. Meg persze az összes olyan vezetőt, akit káderként neveztek ki kulturális intézmények élére. Nos, sokan vannak, akik még mindig nem kapták meg a zsoldjukat. Úgyhogy kell még szobor, kell még könyv, színház, film és zene is. Meg újság, meg tévé. És lesz. És a kultúrát irányítani kell, és a mi ötödik legyünk fogja megkapni mindezt. Na, ez a megszállás, kérem.

Azért kell emlékmű most. Most vitatkozzunk róla, így utólag, mert bár már 2010-ben is volt naptárunk és történelemkönyvünk, tehát akkor is tudtuk, hogy 2014 potenciális évfordulót jelent, de hát most sokkal több hozadéka van egy ilyen hisztériának, mint akkor lett volna. Szóval most kell, oszt' jó napot.

Nos, lematekoztam, nálam a politikai profit értéke pozitív. Nektek mi jött ki?

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Véglegessé vált az arcvonal. A magát baloldali demokratikus ellenzéknek nevező szedett-vedett posztkommunista csürhe végül az egymás hímtagjának három éven át tartó ráncigálása után mégiscsak összegyűlt a legkevésbé kókadtnak látszó köré. Felköptek és aláálltak becsülettel, a végén pedig már meg sem próbáltak arrébb mászni alóla. Nem volt hely merre menni, mert ott volt már Gyurcsány, Kuncze meg Fodor.

A másik oldalon a magát nemzeti oldalnak hívó posztkommunista rablóbanda legalább ettől a miniszterelnök-jelölési bohózattól megkíméli a választópolgárokat. Ott már régóta nincsen kérdés irányítási ügyekben.

A választás lehetőségének illúziója ugyan csempészhet némi reménytől csillogó bájt a választási procedúra egyébként tragikomikus folyamatába, de aki csak egy kicsit is nyitott a világra és némi energiát rászánva megpróbálja megérteni a magyar politikai dágvány működését, annak a napnál is világosabb, hogy az valójában csak hitbeli kérdés, hogy a fideszre vagy a szocikra szavaz. "A te kommunistáid a jobbak?" - hangzik el a kérdés. A fidesz nincs szocik nélkül és szocik sincsenek fidesz nélkül. Az elmúlt 25 év módszeres hazaárulása, a magyar politikai és közélet parcellázása a szoci és fideszes lövészárkokkal; az oszd meg és uralkodj elvének gyakorlati alkalmazása a magyar választópolgárokon. Mondhatjuk persze, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.

Ugyanakkor, az elmúlt pár év egyik biztató elmozdulása, hogy láthatóan kezd kialakulni egy olyan választói réteg, amelyik kezdi tudatosan és határozottan elutasítani ezt a fajta politikai provincionalizmust. Megjelent egy olyan igény, amely már nem a kádári elvek mentén szocializálódott sekélyes populizmusra fogékony, hanem tudomásul veszi a piac- és információgazdaság realitásait, ingerküszöbét pedig már nem viszik át az ostoba demagóg politikai lózungok. 

Ez a réteg ma a magyar politikai élet árvaháza. Választásokon a fideszmszp szóba sem jöhet, a buzi-cigány-zsidó radikális szentháromságon alapuló (bár újabban szívecskés szdsz-esedő) jobbik pedig említésre sem méltó. Az egyetlen látható politikai entitás ebben a szegmensben a Schiffer féle LMP. Jelen formájában ez az alakulat is azonban gyenge, erőtlen, politikusai jellegtelenek és karakter nélküliek, ráadásul a pártot átszövi valami elmaradott és homályos zöld romantika is. A magyar politikai közeg szánalmasságát jelenti azonban az a tény, hogy még egy ilyen alakulat is kiemelkedik a többi közül azzal az egyszerű ténnyel, hogy az LMP az egyetlen pártnak tekinthető, amelyik legalább konzekvens maradt az elmúlt négy évben az elveit tekintve, valamint napirenden tartanak olyan témákat, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának ügye, ami ugye a többi kommunista utódpártnak (minden bizonnyal az érintettség okán) nem érdeke.

A bohócozással kezdődő kampány minden bizonnyal a Zuzu Petals-al való beszélgetésre fog hasonlítani. A ValóVilág közönsége, a rezsiharcosok és a mazochisták pedig minden bizonnyal jól fognak rajta szórakozni, egyéb szempontból viszont teljesen érdektelen lesz. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy az LMP képes lesz-e végre túllépni saját töketlenségén és a többiekkel szemben megmaradt csekélyke erényüket csillogtatva képesek lesznek-e az elmúlt 25 év politikai útonállásától megcsömörlötteket megszólítani. Ez a választás az LMP utolsó esélye erre. Egyébként jön a jól megérdemelt süllyesztő.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Magasra csaptak az indulatok kedd és az Orbán-Putyin találkozó, a magyar-orosz energetikai megállapodás óta. A két vezető a paksi atomerőmű két újabb blokkja építéséről állapodott meg. Az ezzel kapcsolatos ellenérzések négy irányban jelentkeztek:

1. A felhatalmazás hiánya miatt. Egy szerda esti hír lábjegyzete szerint ugyan februárban tárgyalja a megállapodást a parlament, több mint egy napig a közvélemény kész tényként kezelte a kérdést. (Politikai szempontból most is az, a jogi különbség azonban jelentős - de ezt csak szerda este óta tudjuk);
2. Az atomenergiát ellenzők emellett a döntés lényegét és irányát is vitatják;
3. Ellenérzéseket kelt technológiai és pénzügyi elköteleződésünk az iránt az Oroszország iránt, amelyet ellenzékből még a Fidesz is fő-mumusként kezelt, és amely az utóbbi 170 évben nem igazán lépett fel irántunk barátilag, még ha erre sokszor mi sem adtunk okot, és amely ma ismét egyre inkább birodalmi módon viselkedik, szemben állva a mi szövetségünkkel.
4. Akik a Közgép elmúlt időszaki közpénzügyi tarolását figyelik, különösen Illés Zoltán 2008-as aggodalma nyomán arra is gondolhatnak, hogy itt a valódi cél a felvett hitelösszeg baráti csatornákra történő minél hatékonyabb terelése egy egyszerű atomerőmű közbeiktatásával, mindezt alig három hónappal a választás előtt.

Többen megjegyezték, hogy érdekes egybeesés: ugyanezen a napon jelentette be szoci vezérkar, hogy négy éves zseniális politikai manőversorozat után sikerült feltenni az i-re a pontot, és összeáll gyakorlatilag ugyanaz a csapat, amelyik 2010-ben is együtt volt, kiegészülve néhány arccal, akik bő éve még megesküdtek, hogy a szocikkal meg pláne Gyurcsánnyal persze nem, de most azért valahogy mégiscsak. Mesterházy szerint az összefogás eredményeképp már a kétharmad is lehetségessé válik (ezzel egyetértünk, csak nem úgy).

De ugorjunk csak vissza a paksi ügyhöz. Egy ilyen kérdésben, a kedd délutáni hírék nyomán a fenti négy pont bármelyike önmagában elég lenne egy nyugati államban egy pár tízezres demonstrációra. De nem is kell ilyen messzire menni, maradjunk csak itthon és emlékezzünk 1998-ra, amikor a választás előtt Horn Gyula kormánya próbálta meg felhatalmazás nélkül feladni a hágai perben elért magyar pozíciókat a nagy büdös semmiért a probléma "gyors megoldása" oltárán. Az ellenzéki Fidesz valóban szervezett ellenzéki pártként tömegdemonstrációt szervezett az ügyben, meg is töltöttük a Kossuth teret. Hogy ennek volt-e szerepe a Horn-kormány bukásában, a véleményt mindenkire rábízom.

Az ellenzék alapműködéséhez kellene tartoznia, hogy képes legyen fókuszálnia a kormánnyal szembeni ellenérzéseket. Ha erre sem képes, akkor mégis miért van? Hogy összefogjon? Láthatóan pedig a Mesterházy körüli összefogás nem kívánja megadni ezt a "szolgáltatást" a tiltakozóknak. Ennek oka lehet, hogy ők is egyetértenek a paksi bővítéssel (simán belefér, 2009-ben is eszerint szavaztak), de az is, hogy tudják: a saját, pl. a Műegyetem rakpartok október 23-án mozgósított híveiken kívül olyan nagyon más most nem (most sem) menne ki mellettük tüntetni. A Milla néhány október 23-i vagy március 15-i tömegének érdemi része már biztos nem. Az összefogás lehet sikeresnek tűnő a választási rendszer szempontjából (erre azért térjünk vissza áprilisban), de bizony kérdéses hatásfokú a politikailag bizonytalan, de a kormány egyes intézkedéseit elutasító választók megszólításában, akár annak demonstrálásában, hogy ők nincsenek egyedül.

A kapcsolódó konteót már csak félve, és hangsúlyozott fenntartásokkal merem leírni. Bár jómagam nem gondolom ezt, de a gondolat kétségkívül felmerül, hogy a baloldali "2010 reloaded" bejelentését nem épp azért időzítették keddre, hogy tompítsák a paksi hír élét, megszerezve a hírek fontosságát a várható hatás helyett a várható érdeklődés szerint rangsoroló média fő figyelmét?

Az atomellenesek és a döntés módját ellenzők már csak az LMP-re figyelhetnek. A párt eddig nem igazán tudta áttörni a 300 fős álomhatárt a saját szervezésű tüntetések esetén, de épp ezért az esetleges újabb alacsony létszám már nem negatív hír, hanem semmilyen. Ám csak egyszer kell sikerüljön.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Most, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr hazatért Oroszországból és megkezdődik a Paksi Atomerőmű blokkjainak bővítése, ugye nincs más hátra, mint hogy Illés Zoltán környezetügyekért felelős államtitkár úr lemond?

Ahhoz a környezetpolitikához ugyanis, amely egyszerre volt környezetromboló és egyszerre mulasztó, s amihez szégyenszemre Illés Zoltán az elmúlt majdnem 4 évben asszisztált, elérkezett mélypontjához.

Pedig bíztunk benne, bíztunk elveiben, bíztunk józanságában és őszintén elismertük korábbi elszántságát, bátorságát. Egészen addig, amíg meg nem bizonyosodtunk róla, hogy bársonyszékében helyet foglalva "szinte varázsütésre" indult szembe saját korábbi megnyilatkozásaival, elveivel, cselekedeteivel. Csak egy sort hadd idézzünk tőle:

Az atomlobbi és más gazdasági körök pedig állami pénzből 1000-1500 milliárdért akarják meghosszabbítani a paksi atomerőmű élettartamát, annál is inkább, mert az ilyen adófizetői pénzből finanszírozott állami nagy beruházásból jó sokat lehet lopni. - lásd 2008-as nyilatkozatát.

Szégyenletesnek tartjuk, hogy Illés Zoltán környezetügyekért felelős államtitkárként a környezet ügye helyett a miniszterelnökhöz való feltétlen hűséget választotta. Rendíthetetlen támogatásával azonban nemcsak a környezet ügyét árulta el, hanem immár őt is: mert nem figyelmeztette, nem kényszerítette őt annak belátására, hogy a paksi bővítés vállalhatatlan.

Nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon az elmúlt évek környezetpolitikája nemhogy nem tudta végre érdemi elképzelések és intézkedések révén javítani, óvni környezetünket és lépéseket tenni egy biztonságosabb és fenntartható jövő felé, hanem folytatta azon ámokfutását, amely a korábbi években, évtizedekben is tapasztalható volt, s amely mindannyiunk és utódaink jövőjét veszélyezteti. Ebben vállalt Illés Zoltán aktív szerepet, s ezért kell most egyszer s mindenkorra felelősséget vállalnia. Ezzel a felelősségvállalással azonban - államférfihez méltó módon - még utoljára példát mutathat a társadalomnak és példát mutathat a Miniszterelnöknek: figyelmeztethet mindannyiunkat arra, hogy az az út, amelyen most elindultunk, zsákutcába vezet.

Ez Illés Zoltán becsületbeli ügye. Ezért nem maradhat más választása, mint hogy lemond.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Megállapodott Orbán és Putyin: pályáztatás nélkül a Roszatom épít két új erőművi blokkot Pakson.

Bár jómagam nem vagyok eleve atomenergia-ellenes, ez - különösen a beruházás költségeiben mutatkozó nagyon komoly bizonytalanságok és a hosszú távú anyagi és technológiai elköteleződés miatt - így, ezen a módon megkötve nagyon komoly aggályokat vet fel. Ami ezek közül talán a leglényegesebb, az a legitimáció kérdése. Az ügyben az Országgyűlés érdemben tudtommal 2009-ben hozott határozatot:

Az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján - összhangban a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat 12. f) pontjával -, a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. (kiemelés tőlem: TG)

A határozat tárgyát (elvi hozzájárulás az új blokkok létesítésének előkészítésére) nehéz úgy interpretálni, hogy az Országgyűlés döntött volna arról, hogy (ebben a logikai sorrendben):

1. Hosszú távú energiaigényünket atomerőmű-építéssel kívánjuk megoldani;
2. A tényleges költségek figyelembevételével kell nekünk a paksi bővítés;
3. Pontosan két blokkra van szükség, 2400 MW névleges kapacitással;
4. Az építési költségek erejéig vállalja az ország további jelentős eladósítását (első ránézésre a GDP-arányos adósság 100% fölé megy ezzel);
5. A beruházási megbízást pályázat nélkül adja meg;
6. A beruházási megbízást az orosz Roszatom kapja.

Lehet, hogy ebben naiv vagyok, de a fenti döntések mindegyikét valamiféle népképviseleti alapon kellett volna meghozni. Nem így történt: Orbán gyakorlatilag egyedül döntött ezermilliárdok és az ország jövőbeni mozgástere felett. Persze lehet a kétharmados felhatalmazásra hivatkozni, de ez az érv csak akkor állná meg a helyét, ha a kétharmados parlamenti felhatalmazást kapó kormány megválasztása előtt nyilvánvalóvá tette volna: ez a szándéka, az szavazzon rá, aki ezt szeretné. Ilyen pedig ebben az ügyben sem mutatható fel.

Még azt is el tudom képzelni (sőt, ez akár egy lehetséges helyzet is), hogy hazánk következő évtizedekre vonatkozó energiaellátása csak atomenergiával oldható meg. Ebben az esetben viszont érdemi társadalmi vitára kellett volna ezt bocsátani. Én például erről a dologról meggyőzhető vagyok, nem utasítom el a dolgot alapból. A sumákolás láttán viszont nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy a fő szempont nem ez, hanem a leendő építkezési munkák baráti irányba terelése lenne. Egy ilyen kérdés akár a mostani választáson is középpontba kerülhetne (nem fog), ad abszurdum az ellenzők le is győzhetnék (nem fogják) a Fideszt. Akkor mennyibe kerülne a visszalépés? És bár a kapcsolat nem közvetlen, egy kérdést kötelező felvetni: vajon az INA szóba került a moszkvai találkozón?

Az pedig már csak hab a tortán, hogy 2007-ben a Fidesz szakértője hasonló, de ennél lényegesen kisebb volumenű megállapodások után nevezte elvtelennek az akkori kormányzat Oroszország-politikáját, illetve hogy 2008-ben Orbán emlegetett puccsot a parlament ellen ugyanilyen háttérrel. Hívei - sőt nemcsak ők - nyilván egyetértettek ezzel. És most mi a helyzet? Ez most nem "puccs"?

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Azt tapasztaltam, hogy sokakban felvetődött az a kérdés, hogy valaki, aki olyan kvalitásokkal rendelkezik (rendelkezett?) mint Orbán Viktor, vajon jónak, helyesnek véli-e a kormányzásnak azon módját, amit választott, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy ez a legbiztosabb út a hatalmon maradáshoz, erre buknak a leginkább a szavazók. Az első eset mindenképpen nagyon szomorú, és amint az a közvéleménykutatásokból kiderül, a második is az, hiszen ez a végtelenül sötét és kártékony nemzetieskedő, államparti politika a választók többségének fekszik.

Én azért már jó ideje azt gondoltam, hogy helyesnek kell, hogy tartsa, mert amit az elmúlt cirka másfél évben az ellenzék produkált, az bőven elég ahhoz, hogy a Fidesz hatalmon maradjon. Egészen biztos azonban csak most lettem benne.

A kultúrpolitika nyilván nem a legmeghatározóbb, legfontosabb szegmense egy kormánynak, nem ez mozgatja leginkább a szavazatokat, mégis egy kultúráért felelős miniszterelnöki megbízott személye ad választ erre a kérdésre. Az történik ugyanis, hogy Kerényi Imre egyfolytában lejáratja a kormányt, és nemigen csinál emellett mást. Felmerül a kérdés, hogy mit tud. Mit tud az, akinek szabad pofátlanul buziznia, ez még akkor  sem jelent gondot, amikor már a Magyar Nemzet Online-ban támadják. Ez egy olyan pillanat volt, amikor sokan hitték, hogy Kerényire megvan a "kilövési engedély". Tévedtek, a kormányt a legkevésbé sem zavarta, hogy a legszervilisebb lapja küldi el a búsba az egyik emberüket. Aztán összeállított egy mérhetetlenül kínos könyvlistát, és megsértett egy rakás szerzői jogot. A kormány nem alkalmazott retorziót. Most pedig itt van ez a Magyar Krónika nevű rákosista szemét, megírta, meghívott másokat is, hogy megírják, és elindított egy roppant fontos elhatárolódási lavinát. Számos fontos jobboldali - igen, őket talán még lehet így nevezni -, de mindenképpen kormánypárti értelmiségi utasította el, ezt az egyszerre kínos és nyomasztó ajánlatot. Vele azonban továbbra sem történt semmi. Ott van a helyén. Ez tehát nem csak azt a kérdést teszi fel, hogy mit tud, de megválaszolja azon kérdésünket, hogy Orbán Viktor miért csinálja úgy, ahogy. Azért, mert igenis helyesnek tartja, hiszen most pontosan az nem érdekli, hogy kik határolódnak el tőle,- ily módon tehát, hogy hogyan csökken a népszerűsége- ez láthatóan nem számít, csak egy: Kerényivel együtt, végigvinni, amit elterveztek, amit helyesnek tartanak.

Szerintem ez a legrosszabb az egészben. Most már biztosan tudjuk, hogy Orbán Viktor nemcsak a társadalom kádári kisigényűségére játszik, hanem hittel vállalja ezt a piszkos gazemberséget.

Ja, egyébként sok vizet nem fog zavarni az újság, bízzunk benne, hogy mondjuk sokszor annyi embert elrettent majd a FIDESZ- től, mint annak korábbi önlejáratómesterei.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:

Hű, de izgulok. Még csak öt perce ülök itt Dr. Ku Ruzs Lo főorvos úr várójában, de máris érzem a gyógyulást. Ezek a pozitív energiák nagyon beindultak. Érzem, ahogy rendet tesznek a testemben. Hallottad, hogy állítólag a kínai csodadoktorok sokkal jobbak, mint az igaziak? Na, végre van egy nemzeti magyar kormány, amelyik ezt felismerte és ennek megfelelően legalizálta a praxisukat. Az, hogy a többi országban ez elképzelhetetlen? Ugyan, azok mind hülyék! Igen-igen, ebben az ügyben is.

Azt vágod, hogy állítólag kézrátétellel, akupunktúrával, meg ilyenekkel jobb eredményeket lehet elérni, mint műtéttel? Na, azért mondom. És állítólag az orvosi műszergyártó lobbi szorította ki őket, hogy eladja a szikéit, pedig ez a kínai izé nagyon ősi dolog. Ez igazi tudomány, apám, tudod, mint a csillagjóslás. Tudod, az energia folyik, aztán azt kell megfogni és jó helyre irányítani. De csak a pozitívat ám.

Csak megsúgom, hogy ez segít megoldani az egészségügy problémáit, nem a pénzpumpa. Hát gondolj már bele, mennyivel olcsóbb sámánokkal dolgozni, mint modern orvostudományos marhaságokkal, meg szakemberekkel. S különben is megszokhattad, hogy a kínai mindig olcsóbb, nem? Na, akkor itt mért ne működne?

Ja, meg hát a gyógyszerről nem is beszélve, Hát nehogy már az agyonellenőrzött, méregdrága nyugati szart vetesse meg velem az orvos, amikor a kínai fog egy marék füvet és meggyógyít vele, érted? Ja, ha már itt vagyunk, akkor amúgy igazán legalizálhatnák végre a füvet is, mert állítólag baromi jótékony hatású. Komolyan, jókedvű leszel tőle. Hallottam.

Na, de most már befejezem, mert szólítanak. Dr. Ku Ruzs Lo-nak is drága ám az ideje, nagyon sokan várnak rá.

És egyre többen. Mert már csak benne látják a megoldást.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket: