Azért, mert a fekete humornak is megvan a helye társadalmi életben, még nem jelenti, hogy a poénnak valósággá is kell válnia. A szociális temetés ugyanakkor a jelenlegi jogi keretek között egy halálos - és nagyon rossz - vicc, pláne Karácsony tájékán (merthogy nemrég fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a maga törvényhez kapcsolódó frenetikus szabályozását).
Első olvasatra még örömmel nyugtáztuk, hogy a 2013. évi CXXXVIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről (módosítva a 1999. évi XLIII. törvényt) 2014. január 1-vel lehetővé teszi a szociális temetés igénybevételét. Csakhogy a gyászoló szegényeknek az ingyenességért - megalázó és érdemtelen módon - aktívan "közre kell működniük" a temetésben. És ma már azt is tudjuk, hogyan: bár az állam (a gyakorlatban az önkormányzat) elvileg gondoskodik a temetési helyről, a holttest szállításáról, esetleges hamvasztásáról, az új törvény módosító passzusai (10. § (5), amely módosítja a régi 24/A. §-át) mégis egyértelműen leírják, hogy ha a temettetésre kötelezett személy elhunyt hozzátartozóját nem tudja saját maga megmosdatni, felöltöztetni, vagy nem ássa ki és (hantolja vissza) a sírhelyet, vagy nem helyezi a sírba az elhunytat, vagy nem maga szállítja a koporsót/urnát a temetőn belül (a ravatalozótól a sírig - ez több száz méter is lehet), akkor bizony megszegi a személyes közreműködés szabályait! Tehát nem jogosult a szociális temetés igénybevételére és a temetés során felmerült összes költséget ki kell fizetnie (az önkormányzatnak)! Hogy mennyit? Egy temetkezési vállalat becslése szerint a költség így - a Fővárosi Önkormányzat díjszabásai szerint - kb. 220 ezer forintra rúg. Vagyis megállapítható, hogy a szociális temetéshez nemcsak óriási lelki erőre (és megalázkodásra) van szükség, - nem beszélve az emberi méltóság ügye feletti elsiklásról, ami miatt az alapvető jogok biztosa, Székely László már vizsgálódik -, hanem nagy lelkesedésre és odafigyelésre is: nehogy a temetés valamelyik lépéséről lemaradjunk.
Budapest vezetésétől azonban a karácsonyi hajrában még ennél is többre futotta: a Fővárosi Közgyűlés mindössze 5 csendes ellenszavazat kíséretében fogadta el azt a rendeletet, amely előírja, hogy szociális temetésre kizárólag Csepelen, egy elkülönített parcellán kerülhet majd sor - magyarul: sikerült megalapítani a szegények temetőjét. És ez már tényleg több, mint egy rossz vicc. Ez a megalázás második lépcsőfoka, az ostobaság bizonyítása: amikor a lelkes mamelukok ráerősítenek egy föntről leküldött baromságra.
Persze, ha szóvá tesszük, hogy a politika folyton ráerősít a szegények és nem szegények (pláne gazdagok) közötti szakadék tágítására - például elkülönítés útján, lásd: hajléktalan-ügyek -, akkor rögtön ránk sütik a szociális demagógia bélyegét. De hogy már holtunkban sem lehetünk egyenlők?! Hát ez meg miféle logika?! Ez az arisztokratikus, a kasztszerű, vagy feudális rendszerek logikája, ahol társadalmi rang határozza meg, ki hogyan élhet - és hogyan halhat. Ez azonban semmiképpen nem lehet a 21. századi Magyarország logikája. Pláne a konzervativizmusé és a kereszténységé. Ez csak egy lidérces álom lehet, aminek véget kell vetni. De ez csak akkor sikerülhet, ha megértjük végre: a szegénység nem egy fertőző betegség, amit karanténnal kell kezelni. Pláne, hogy ez egy olyan negatív gesztus, ami előbb-utóbb megbosszulja magát a társadalomban. Ezért azok a honatyák, akik támogatták mindezt, nemcsak lelki szegénységükről, tapintatlanságukról, de rövidlátásukról is tanúbizonyságot tettek. Ezért hiába is kérnénk, hogy szégyelljék magukat. Szégyelljük is magunkat mi, helyettük.
Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz.
- Elnézést, özvegy Kovácsné?
- Nem.
- De.
Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket:
