Aki a Milla tüntetését azzal a céllal kereste fel, hogy útmutatásra leljen az elmúlt hetek "ki kivel nem fog össze és ha mégis akkor miért nem" játszmája után, az nem csalódott. Bajnai csapata ismét profi teljesítményt nyújtott, ami komoly versenyelőnyhöz is juttathatja az ellenzéki oldalon: továbbra is ő a kezdeményező fél, összefogási programja pedig integratív, befogadó több szinten is. Ahogy pár hete a Milla-Bajnai összefogás híre az LMP-t, a mai fellépés a pár győzelme ellenére az összefogás-fronton eddig passzív MSZP-t hozza kényszerhelyzetbe.
A fellépés mikéntjéről, a meglehetősen koherens programpontokról itt nem beszélek, ezt Poldi bá nagyon jól leírta. A lényeg az, hogy Bajnai nemcsak széleskörű, toleráns és (saját maga irányában is) önkritikára hajlandó összefogást vizionált, hanem egyben bejelentette ennek általa javasolt keretét. A Szolidaritás, a Milla és Bajnai saját Haza és Haladás egyesülete által kialakított "Együtt 2014" szövetség jelenti ennek centrumát, Kónya Péterrel, Juhász Péterrel és Bajnaival - a primátust nyilván ez utóbbi viszi. Egyik szervezet sem párt, ugyanakkor nemcsak nyíltak a pártok csatalkozására, de ez az ajánlatuk, a javaslatuk. Ez egy kétpólusú ajánlat, széles körű Orbán-ellenes összefogásról szól, de nemcsak a kormányt, hanem a rezsimet (alkotmányos rendszert), sőt a politikai gondolkodásmódot is meg kívánja újítani, az elmúlt 22 évhez képest új alapokra helyzni. Bajnai nyilván érezte, hogy az ő esetében ez azért némi bizalom-megelőlegzést igényel támogatóitól, mert erről és önkritikus hajlandóságáról több, a helyszínen őszintének tűnő mondatot, gondolatot is mondott.
Ha pedig ez két pólus, akkor egyrészt az LMP szerepe válik súlytalanná a modellben, hiszen bár a Bajnai-beszéd a programjuk számos elemét említette, nekik a jelenlegi politikai irányultságukkal vagy a marginális csoportként beilleszkedés lehetősége vagy a kívülmaradóként érdektelenségbe süllyedés marad. Sokkal érdekesebb az MSZP helyzete. Jelenleg országosan kiépült párthálózata a Fidesznek, az MSZP-nek és (az ország nagyobbik felén, de messze nem mindenütt) a Jobbiknak van. Ennek alapján ők egyedül is aspirálhatnának a Fidesz kihívójának szerepére - most azonban nem ők a kezdeményezők. Előállhattak volna saját jelölttel, aki szerintem nagyjából csak Botka László szegedi polgármester lehetne, de eddig nem tették meg. Most már ők is az események után kell menjenek: nekik kell válaszolniuk Bajnainak és az Együtt 2014-nek: igen vagy nem? És ha igen, akkor ez azt is jelenti, hogy hiába a hálózatépítésben domináns helyzetük, a passzátszelet nem ők fújják - és ezért cserébe csak annyit kapnak, hogy Bajnai kiemelte: az ő 8 évük és a Fidesz 2 éve közé - a jogállami keretekhez való viszonyulás miatt - nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez azért elég keserű pirula, és nem is biztos, hogy hajlandók lesznek lenyelni - valószínűleg ez a következő hónapok egyik legfontosabb politikai kérdése itthon. Arra azért fogadnék, hogy a szocialista vezetők most kicsit fújnak Bajnaira: 2009-2010-ben egy évig tartotta sakkban őket és folytatott a nevükben épp a saját valószínű reflexeik elleni politikát, és most még ez is... Viszont valószínűleg Bajnai és csapata is elég jól ismeri őket ahhoz, hogy meddig lehet elmenni velük/ellenük egy ilyen játszmában.
A másik fő kérdés az, hogy ez az, önmagukban közvéleménykutatási szinten nemhogy nem mérhető, de meg sem jelenő csoportok alkotta szövetség, az Együtt 2014, a "magyar Olajfa" képes-e gyökeret ereszteni, ismertté válni, a kormányváltó összefogás jelképévé válni? Pár tízezer ember előtt ma úgy tűnt, hogy igen, de itt jóval szélesebb kör számít. Ha nemcsak ők hiszik ezt el magukról, de az Orbánt leváltani igyekvő indulatot tényleg ők képesek fókuszálni, akkor itt a kormányváltás lehetséges forgatókönyve (csak lehetséges, mert nyilván a másik oldalnak is lesz ehhez még szava).
(Kis önreklám: még azt sem mondhatja senki, hogy Bajnai nem hagyott időt másoknak: mi már januárban, aztán a márciusi Milla-tüntetés után is vázoltuk ezt a valószínű forgatókönyvet, és bár szeptemberben volt egy kis megingás, az szinte az akkor megjósolt módon alakul... Márciusban ezt írtuk:
Mert most még kiment jópár tízezer ember csak a kormányellenes demonstráció kedvéért, de hátha legközelebb még többen kimennének azért, hogy meghallgassák, milyen jövőképet kínál az ellenzék jelöltje. Hátha erre többen lennénk kíváncsiak. Hátha többen azok közül is, akiket a Milla tegnap még nem tudott megszólítani. Talán érdemes lenne megpróbálni.
...és így is lett, tényleg érdemes volt megpróbálni.)
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
