A múlt heti néhány tízezres diákmozgalmak megrendítették a kormányzat kommunikációját. Ez ráadásul úgy történt, hogy egyszerre a széles nyilvánosság előtt is felmutatta a kormányzati rendszer működésképtelenségét. Mindez komoly veszélyekre is figyelmeztet, mivel már egy ilyen lényeges, de korántsem kritikus helyzetben is a kormányzat cselekvésképtelensége és vészes megosztottsága mutatkozik meg, amint arra az írás végén igyekszünk felhívni a figyelmet. Egyelőre maradjunk a közvetlen események vizsgálatánál.

Döntés született a felsőoktatás rendszerének átszervezése, de főként finanszírozásának alapjaiban történő átalakításával kapcsolatban, erőből, az érintettek bevonása, de legalább tájékoztatása nélkül. A tervezett intézkedések, mind a Rektori Konferencia, mind a diákok képviseletét ellátó régebbi és újabb szervezetek felháborodásához vezettek, és ezek tömegmegmozdulásokban nyilvánultak meg december második hetében. Az intézkedéseket először teljes fronton propagálta a kormány, maga a miniszterelnök, az érintett Balogh Zoltán miniszter, az akármilyen döntés vállalására teflon arccal kész Hoffmann Rózsa államtitkár asszony. Kiállt a kormányszóvivő, a Fidesz szóvivő. Kivette mindenki a részét az ügy kisimogatásából, helyrehozatalából, akár méltatlan eszközök bevetésével is, mint a diákvezetők listázása.

Ám egyszerre a miniszterelnök enyhülni látszik, lehet, hogy felülvizsgálnak ezt azt, és mindezt úgy adja elő, mintha ő az eredeti döntésből kimaradt volna. Lám jön Viktor bácsi, megkérdi a pityergő diákokat, mi történt, ki volt a rossz bácsi vagy rossz néni. És egyszerre egy szombat délutáni ál-egyeztetésen kiderül, nincs is szó itt kérem költségtérítésről, meg diákhitelekről, meg efféle rémes dolgokról, hiszen Viktor bácsi igazságot tesz. Gyakorlatilag mindenki, aki az ábécét és a szorzótáblát ismeri, költségtérítés nélkül bekerülhet a felsőoktatásba… Egy kis röghöz kötés cserébe… Mondja ezt a miniszterelnök úgy, mintha a teljes stábja nem épp azt állította volna az elmúlt napokban, hogy vége az ingyen egyetemi életnek, és majd egy később törlesztendő hitel megoldja az önköltség kérdését.

Nem kívánunk itt mélyebbre merülni ebben az örvényben, mert ma, 16-án, amikor ez az írás készül valójában csak porfergeteg látszik, körvonalazódni vélhetünk ugyan valamit, világos álláspontok a kormányzat részéről nem fogalmazódnak meg. Majd holnap, amikor tárgyalni akarnak, akár szerdáról előrehozva a valójában utólagos egyeztetéseket.

Itt az a kérdés, hogy mit tud még képviselni Balog Zoltán, és mit Hoffmann Rózsa? Annak gyökeres ellentétét, mint amit tegnap mondtak, teljes mellszélességgel kiállva a miniszterelnöki álláspont mellett? Mivel lehet ezt indokolni? Mennyire maradnak „hitelesek” az államszolgák? A miniszterelnök talán elfelejtett szólni saját stábjának is, hogy változnak az idők, változnak az irányvonalak? Voltaképpen cserbenhagyta a szaktárcát és a kérdésben legfontosabb támogatóit?

Mit szoktak mondani arról a hadvezérről, aki bármiféle taktika nélkül beáldozza serege egyik szárnyát, visszavonulva, odahagyva azt? Mi volt akkor a „totális támadásra” kiadott parancs? Szónoki kérdés is elhangozhat: Tisztelt Miniszterek, Államtitkárok! Ezek után mit várhattok a hadvezértől? Ti következtek, ha bedőlt a most odahagyott seregtest! Nem kellene elgondolkodnia a kormányt támogató frakciónak, pártvezetésnek, hogy rossz felé mennek a dolgok, és nem egyes ügyekben, hanem morális értelemben is: mert a saját rendszer belső tartása roppant meg. Tisztelt Frakció, Képviselők, mit vártok a hadvezéretektől, a pártotoktól ezután? Holnap lehet, hogy Ti maradtok a frontvonalon, egyedül hagyva a pergőtűzben!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyorsnaszád, amelynek parancsnoka az imént tűzparancsot adott, holnap talán a hadbíróságon kéri számon Önökön a tüzelést! De lehet, hogy már csomagol a mentőcsónakba, és hajnalra csak egy cetlit hagy a hajónapló mellett! Ébresztő, riadó! Baj van, ott, fenn a parancsnoki hídon!

Feltárult végre a kormányoldal részére is a kormány döntéseit átható cinizmus?

Kicsit távolabbra emelve a szemünket, az ország horizontjára, hadd kérdeztessék már meg, ha a diákok felháborodásától ilyen mértékben zavarodik össze a kormányfő és a kormány belső döntéshozó rendszere, akkor mi lenne itt egy katasztrófahelyzetben, legyen az gazdasági, természeti, vagy ki sem mondom miféle! Biztos, hogy ez a struktúra és ez a vezetés alkalmas a vészhelyzeti vagy bármilyen irányításra?

Napról napra épül le az ország, gazdasága romokban, az emberek sokasága a tönk szélén. Mindenkinek, ma már mindenkinek, nem csak az ellenzéknek érdeke a kormányváltás.

Új posztunk a témában: Tandíj-ügy: ezerrel pörög a Fidesz-szélkakas

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Orbán Viktornak erős hete volt. Csökkentette a rezsiköltségeket, elfogadtatta a költségvetést, megoldotta a jövő évi minimálbért és ráadásként a hét végéig - de legkésőbb szerdáig - megoldja a felsőoktatási reformot is. Akinek kételyei támadnak korunk első számú politikai szuperhősének képességeivel szemben, emlékezzen csak vissza az elmúlt két és fél esztendő elsöprő lendületére.

Orbánék két hét alatt helyreállították a közbiztonságot. Egyetlen nagyobb huszárvágással (aztán még pár kisebbel) megvalósították a „nyugdíjvédelmi” reformot. Pár hónap leforgásával rendbe tették a jogállamiságot és megerősítették a sajtószabadságot. Kifehérítették a gazdaságot. Magyar kézbe került a stratégiai ágazatok nagy része.

Ki az, aki kibírta eddig röhögés nélkül?

És ki az, aki elhiszi ezek után, hogy a „felsőoktatási reform” valóban reform és nem lenyúlás, bedöntés? Orbán nem hitte el, amikor 2008-ban elemi erővel sújtott le a tandíj-tervezetre. Mi meg azt nem hittük el mostanáig, hogy egyszer ennyire szembe fogja köpni saját magát. Nem hittük el, hogy képes még a saját (stabil) választói rétegének tetemes hányadát is feláldozni Matolcsy tanár úr gazdasági fantazmáiért. A demagógiáért.

Nem hittük el, hogy az államadósság ellen harcoló Fidesz adósságcsapdába akarja hajszolni a diákokat. Mert ép ésszel nem fogható fel, hogy mit érez egy 21-23 éves friss diplomás, amikor 2-5, vagy akár 10 millió mínusszal vág neki a nagybetűs életnek. Demagógia? Aligha.

A Fidesz Gyurcsányékkal szembeni sikerét nemcsak az garantálta, hogy Fletóék öngólok egész sorát lövöldözték be hálójukba, hanem az is, hogy az emberek mindennapjaira leselkedő veszélyekkel tudtak riogatni nyolc éven keresztül. Kezdve a „gáz-ár-emelés”től a tandíjon és az egészségbiztosításon keresztül a devizahitelekig minden olyan témára ráültek, amiről tudták, hogy biztosan érdekli a népet. Populizmus volt? Hát persze. Demagógia? Aligha.

Most viszont a rontás visszaszáll. Ezt pedig maguknak köszönhetik. Ma-guk-nak. Hiába kürtölik szét a jobboldali médiumokban, hogy az egész műbalhé, amit az ellenzék generál. Hiába sírnak, prüszkölnek, őrjöngnek, mert „az egész világ összefogott ellenük”: saját híveiken kívül már senkit nem érdekel. A tandíj nemcsak 2008-ban, hanem ma is életbevágó kérdés. É-let-be. Az ellene ágálás populizmusnak populizmus, de nem demagógia.

És ez az a pont, ahol Orbán Viktor „reform”-lendülete megtört. Rajta kívül talán már mindenki tudja - csak még nem merik megmondani neki. Bátorság.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Az orbáni neokommunizmus már eddig is számtalan területen kényszerítette térdre a vállalkozásokat, a távközlési rendszerek akadozásáról szóló hírdömping azonban új minőséget jelez ebben a folyamatban. A KARD blogon már korábban is foglalkoztunk a szánalmasan alacsony magyarországi beruházási rátával. Tényként elfogadható, hogy a beruházások immáron olyan alacsony szintre estek hazánkban, ami nem hogy a fejlesztésekre, de bizonyos esetekben a karbantartási munkálatok elvégzésére sem elegendő. Ennek egyenes következményei lesznek az ellátási zavarok a közmű-szolgáltatásban. 

Az elmúlt napokban több olyan rendszerleállás is volt a hazai telefon- és internet-szolgáltatóknál, ami világosan jelzi, hogy az első fecskék már megjelentek az égen. Pénteken megakadt a T-Home email-szolgáltatása majd pedig órákig akadozott az Invitel rendszere is. A különböző közösségi csatornákon egész nap felháborodott hozzászólásokban szidták a felhasználók a szolgáltatókat. Ezek azonban profitorientált vállalkozások, amelyek normál piaci környezetben a bevételeikből hajtják végre a karbantartásokat és a fejlesztéseket. Nem gondoljuk, hogy ezek a cégek szentek volnának, azt viszont igen, hogy a működésük szempontjából sok ilyen hibát és leállást nem engedhetnek meg maguknak, pláne nem szándékosan. A közműszolgáltatók ellen folytatott kormányzati hadjárat immáron sikeresnek tekinthető abból a szempontból, hogy ezek a cégek (is) úgy tűnik, most már a túlélésre játszanak, a kormányzati elvonások és adóterhelések miatt a költségeiket minimálisra fogják vissza, fejleszteni nem fejlesztenek, beruházást és karbantartást pedig csak akkor végeznek amikor az már elengedhetetlenül szükséges. Ez viszont egyértelműen növeli a hibák lehetséges számát. A jövőben egyre több leállásra kell számítanunk. 

Ez a fajta kormánypolitika persze nem csak ebben nyilvánul meg, hanem olyan közvetlen károkat is okoz Magyarországnak amit már nehezebb kimagyarázni. Ilyen bizonytalan üzleti környezetbe ugyanis nem fog beruházni semmilyen normális cég sem. Ennek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy Magyarország helyett Romániát választja a Vodafone az új szoftverfejlesztő központjának építésére. Ez vajon hány minőségi munkahelyet és mekkora adóbevétel-kiesést jelent?

A helyzet tragikomédiáját jelzi, hogy az EU által évekkel korábban idelapátolt pénzek és az általuk megvalósult telekommunikációs beruházások is a kormányzati "stratégia" áldozatává válnak. A közműadó-terhek és a vezetékdíj miatt a kisebb településeken egyszerűen nem éri meg ezeket a hálózatokat fenntartani, pedig részben EU-s forrásokból hozták őket létre, most pedig ezeket egész egyszerűen lebontják vagy hagyják ott megrohadni. Végső esetben a hálózatokat átvehetik az önkormányzatok - és valószínűleg át is fogják venni, hogy mentsék a menthetőt - hogy ezáltal mentesüljenek az adóterhelés alól. Na de kérem, ez vajon megállja majd a helyét egy EU versenybírósági vizsgálattal szemben? Milyen ország az ahol az állami entitások adó- és ezáltal versenyelőnyt élveznek a piaci cégekkel szemben? Kommunista.

Végül pedig óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon nem szándékos rombolás zajlik-e a telekommunikációban? Vajon nem kormányzati cél-e a digitális írástudatlanság fenntartása és az információáramlás lassítása az országban? A mindenki által elérhető közmédiumok már régóta csak a kormánypropaganda szócsövei. A szabad internet ebbe csak belezavar, nem?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, és oszd is meg a posztot:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Számoljunk egy kicsit. Nem lesz olyan bonyolult, mint egy matek felvételi, ez csak egy kis felvételi matek, játék a számokkal, a négy alapművelet elég hozzá. Egyszerűnek is tűnik, így aztán csak a miértet nem értem. Miért kell ez az egész keretszámos balhé a kormánynak most?

A 2012/13-as tanévben (tehát idén) elkezdhette tanulmányait 30 ezer teljes állami finanszírozású hallgató, és az erdetileg meghirdetett 15 ezerhez helyhez képest kb. kétezren a "félárú" képzésben (alapszakokról, illetve az ötéves, osztatlan képzésekről beszélünk). Most a bili azon borult ki, hogy a 2013/14-es tanévtől (jövő szeptembertől) lenne 10 és félezer teljes állami finanszírozású hely, és kb. 40 ezer "félárú" - utóbbiról szólnak az aggodalmak, hogy (1) ez az átlag felvételiző, illetve családjaik számára még mindig megfizethetetlen, és emiatt (2) mi van, ha erre ugyanúgy nem jelentkezik senki, mint idén?

Nade. Akkor miért csinálja ezt a kormány? Ha vissza-felezné a 40 ezret, és adna a maradék félannyi diáknak teljes állami finanszírozást, pénzben ugyanott lenne. Ekkor ugyanis ez a 20 ezer hely jönne hozzá az eleve is tervezett tíz és félezerhez, ami kb. 30 ezer - annyi mint idén. Ha erre van pénz a tervben, akkor miért nem marad úgy, ahogy idén van - és ami politikusok számára is ehető: amit már lenyeltek az érintettek? És hát ne felejtsük el: az idei szám is elég jelentős csökkentés a korábbi évekhez képest, tehát ha ide jutunk vissza, örülni meg győzelmet ünnepelni azért nem kellene.

Innentől csak találgatok - mert indok, az persze szokás szerint nem volt. Négy lehetőséget látok:

1. Azért, mert így kétszer annyi hallgatót lehetne "röghöz kötni"?
2. Azért, mert hátha tényleg nem jelentkeznek ennyien, és akkor jöhet a 27 milliárdos spór Széll Kálmán-módra?
3. Netán azért, hogy érezze a diák, hogy mekkora kakiban van az ország (megjegyzem, ez Bokrosnak sem jött be, pedig ő érvelt is mellette)?
4. Arra már gondolni sem merek, hogy netán azért, hogy lehessen nyomni a rizsát: "kétszer annyi hallgató tanulmányait finanszírozza a jóságos állam"?

A fentiek közül mindenki válassza ki a vérmérsékletéhez illőt, de persze simán lehet, hogy más ok is van. Amennyiben pedig a lemorzsolódást, vagy az "évekig lébecolást" (bocsánat a jól tanuló hallgatóktól, ezek az érvek hangzottak el a napokban) akarnánk elkerülni, azt meg nem így kell. Ahhoz felvételiztetni kellene, megint. Érdekes, hogy ez nem került szóba, pedig nem kézenfekvő?

Matolcsy salátatörvénybe bújtatott végszavazás előtti módosítója pedig még ebben a helyzetben is tovább faragja a felsőoktatás állami forrásait. Ez már nemcsak a hadüzenet, ez maga a háború!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?

1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.

Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.

2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.

3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.

Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Érdekes volt a hétfői, Lágymányosról induló diákdemonstráció. Az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok drasztikus megvágása, gyakorlatilag a tandíj bevezetése miatt eleve elégedetlen volt a hangulat. A követeléseket tartalmazó 5 pont elfogadása után felvetődött a "hogyan tiltakozzunk" kérdése is, ötlet hangzott el az EMMI (emberi erőforrás-minisztérium) illetve az egyetem elfoglalására, nyilvánvaló célként pedig felmerült valamelyik közeli híd is. A sorozatos szavazásokon azonban nem kapott többséget egyik ötlet sem.

Közben megérkezett a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalási akciójának a híre, de amennyire a helyszínen meg tudtam ítélni, az igazi olaj a tűzre az volt, amikor kiadták az EMMI nyilatkozatát. Ennek felolvasása paprikázta fel annyira a hangulatot, hogy végül a hídfoglalás ötlete bizonytalan többséget kapott, a tömeg elindult, lezárta a Petőfi hidat és lassan, már rendőri kísérettel Pest felé vonult. Majd - ezt már nem követtem közelről - nyilván spontán ötletek döntötték el, merre legyen az arra. Szigorúan szubjektív véleményem szerint az EMMI-nyilatkozat nélkül nem ez lett volna a végkifejlet.

Két dolog mindenképp kiemelendő. Egyrészt a hallgatóságban megvolt az öntevékenység, és amikor a hatalom túlment egy általuk elfogadhatónak tartott határon, megmutatták, hogy nem akarnak beletörődni. Ilyen spontán diáktüntetés nagyon régóta nem volt Magyarországon, reménykeltő példáját adva az önszerveződésnek! A másik, az az EMMI nyilatkozata, a - szerintem - kiváltó ok, benne ilyenekkel:

Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.

Meg kell magyaráznom, hogy a Diákhitel 2 (mint általában minden hitel), az nem "ingyen"?. Hát a jelenlevőknek nem kellett. Ahogy a Hallgatói Hálózat elnöke megjegyezte: "vagy hülyék írták a közleményt, vagy minket néztek hülyének". A kormányzati kommunikátorok kezdhetnek feltenni valami új lemezt. Az 1984 reloaded láthatóan nem jön be a hallgatóknak. Lehet viszont, hogy nincs más?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

A magyar felsőoktatás, a mostani- és leendő hallgatók, családjuk, az oktatók és minden érintett hadüzenetet kapott a kormánytól: nincs vége az eddig is súlyos elvonásoknak - jövőre soha nem látott nemmegszorítás indul, nemtandíjjal és nemröghözkötéssel párosítva. Ha hagyjuk. Tiltakozni kell minden érintettnek, belső vitákat félretéve, és együtt kiáltani: ezt így nem!

A héten a kormány véglegesítette álláspontját: a teljes állami ösztöndíjas képzési helyek számát az egyébként is csökkentett idei szint nagyjából egyharmadára tervezik csökkenteni jövőre. A részfinanszírozású helyekből hiába kínálnak sok tízezret: idén kétezernél kevesebben választották ezt a - súlyos terheket jelentő - rendszert. Az idei jelentkezések alapján jövőre így 20-22 ezer fő körüli valóban kihasznált teljes- és részfinanszírozású hallgatói hely valószínűsíthető, vagyis az alap- és osztatlan képzésben majdnem feleződne az idei létszám. A kormánypártok tökéletesen szembefordultak a 2008-as népszavazáson képviselt álláspontjukkal.

(klikk a képre és zene is lesz)

A döntés ellen megindult a tiltakozás a felsőoktatásban. A Hallgatói Hálózat hallgatói-oktatói fórumot hirdetett hétfő délutánra az ELTE lágymányosi kampuszára. Nem fogunk elférni: e sorok írásakor az esemény Facebook-oldalán 2300-an jeleztük részvételünket - nemhogy ekkora aula nincs, de az épületben összesen nincs ennyi hely a tantermekben. És ez csak felvezetése a szerveződő szerdai diáktüntetésnek, miközben a szegedi diákság sztrájkbizottságot állít fel. Az egyetemeket képviselő Magyar Rektori Konferencia is elutasítja a kormány határozatát.

A helyzet valóban nem rózsás. Jómagam egy fővárosi egyetem természettudományi karának helyzetére látok rá valamennyire. Jövőre az idei költségvetésének minimum negyedét, de lehet hogy harmadánál is többet veszíti el az intézmény, és ebben még nincs benne a mostani döntés hosszú távú hatása! Nem panaszként mondom ezt (na jó, egy kicsit...), hanem helyzetképként: ha az ország nemzetközileg legjobban jegyzett állami egyetemének az a kara, amely a kormány által megjelölt prioritási irányban oktat, ilyen helyzetben van, akkor mi lehet máshol? Tényleg az utolsó órában vagyunk, ha tiltakozni akarunk.

Három dolgot szeretnék a várható megmozdulások szervezőinek figyelmébe ajánlani.

Az első az, hogy ebben a helyzetben én nem igazán látok veszíteni valót. Persze, elegáns, és "politikailag nagyon korrekt" az az egyetemi és értelmiségi attitűd, hogy én tanulok, oktatok, kutatok, a tudománynak szentelem életem, politikával nem foglalkozom, vagy legalábbis nem diákként, tanárként teszem. Most a helyzet olyan, hogy ez az attitűd pontosan azt a tevékenységet veszélyezteti, amit szeretünk csinálni: a tudományokkal foglalkozást. Tessék megnézni a számokat, tessék hinni nekik: igen, ez rólunk szól, a mi jövőnkről. Ilyen egyszerű. Akkor is rólunk szól, ha nem politizálunk, hanem homokba dugjuk a fejünket.

A második, hogy az érintettek bizony sokfélék, sokféle prioritással, sokféle belső sérelemmel, adott esetben egymás felé is. Hallgatók, oktatók, nagy egyetemek és kis főiskolák, "prioritást" jelentő irányokban oktató orvosi és tanárképző intézmények, mérnöki, természettudományos és informatikai iskolák, illetve támogatásmegvonásra ítélt jogászok, közgazdászok; még mindig kormánypárti politikai szimpatizánsok és ellenzékiek: kicsit más helyzet, sok belső vita. Ezeket pedig most félre kell tudni tenni. Itt az egész rendszert érte támadás. Tisztában vagyok vele, hogy a fejkvóta-alapú tömegképzés nem jó rendszer. Ám amikor baltával jönnek változtatni, akkor erre nem jó válasz a patikamérleg: nem veszi rá a baltást a mérleg használatára.

Ha sikert akarunk elérni, ha ki akarjuk kényszeríteni a szektort lehetetlenné tevő döntés visszavonását, akkor tehát fel kell lépnünk, és ezt egységesen kell tennünk. Sem idő sem lehetőség nincs most a belső véleménykülönbségek cizellálására: együtt kell kiáltanunk: ezt így nem hagyjuk!

És ennek formájára vonatkozik a harmadik gondolatom. Nem érdemes a tiltakozási formákon sem sokat vitatkozni: ezek nem zárják ki egymást. Nem kérdés, hogy érdemes-e népszavazást szervezni, akár a 2008-as szórólapokkal: érdemes. Azt viszont látni kell, hogy még ha egységesen lépünk is fel, a kormány csak akkor fog engedni, vagy akár tárgyalni, ha úgy látja, sokat veszthet az ügyön. Ehhez pedig elsősorban látszani kell! A közmédiában sajtóvisszhangra nem számíthatunk, és a kereskedelmiek sem fognak diákfórumokról közvetíteni. Ehhez bizony utcára kell menni, ehhez akár a többi, sérelmet szenvedett csoportot is hívhatjuk. Ne féljünk tőlük: közalkalmazottként, tanárként, kisvállalkozóként, kirúgott gyári munkásként, tűzoltóként, még rendőrként is hasonlóan jártak; csak ők nem tudták elég hatékonyan képviselni az érdekeiket. Kitartónak is kell lenni: egy megmozdulás biztosan nem lesz elegendő. Annak az ábrán látható nagyhal-kontúrnak össze kell állni és kitartani.

Ismétlem: a felsőoktatási szektor hadüzenetet kapott. Ilyenkor a belső vitákat félre kell tenni, és olyan üzemmódra váltani, amely ezzel szembehelyezkedik. De kevesebbet követelni nem lehet, mint legalább a 2012/13-as keretszámok megtartását és az egyetemirányítás kancellári rendszerének visszavonását. Ha ez megvan, akkor pedig kitalálni együtt - egymással, és talán, ha ehhez partner, a kormánnyal - hogy mit is kell tenni a felsőoktatással ahelyett, hogy egy kormányzati ciklus alatt felezzük a költségvetési forrásait.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Nemzetmentők! Teljes harckészültség! Szorítsuk össze a fogunkat, ez most (megint) rázós lesz! Zsolt, a miniszterelnök-helyettes fővadász is fennakadt a liberál-bolsevikok hálóján. A rosseb vinné el, hogy ezek mindig találnak valamit. Ezek ilyenek. Ezek.

Zsolt lezártnak tekinti. Jól van, első lépésnek nem rossz. Külföldön tartózkodik, ezzel nyertünk egy hétvégét. A jobboldali sajtóban (majdnem) teljes hírzárlatot rendelünk el. Ha kérdezik: „lezárult a vizsgálat”. Le-zá-rult. Ennyi és nem több. Elterelő-hírek gyártása folyamatban. Felkészül Obersovszky.

Igen, beismerjük. Indokolt az alkotmánybírósági döntés a választási regisztráció ügyében. Igen, egyetértünk. Megálljt kell parancsolni az emberek listázását szorgalmazó szélsőséges politikai nézetek térnyerésének. Igen, támogatjuk Azerbajdzsán euroatlanti integrációját. Igen, elmondjuk, ha kell százszor: Gyurcsány is csalt a szakdolgozatában. Sőt, ő csalt csak igazán! Jó, Schmitt is csalt (egy kicsit), de Gyurcsány is! Ők ketten vannak a pályán, többről nem tudunk. Amúgy meg most kaptuk a hírt, hogy hazugság itt minden, mert a fiatalok haza fognak jönni külföldről. Na ugye, hát nem is akar innen elmenni senki. Miért is menne, ha olyan emberekkel élhet együtt, mint Zsolt?

Egyébként kiselefánt született az állatkertben. Hogy melyikben? Még nem tudjuk, de munkatársunk már a helyszínen tartózkodik. Hóesés várható. Jövő héten. Öltözzenek rétegesen.

Tandíj pedig nincs. Röghöz kötés nincs. Bajnai lop.

Obersovszky, hol vagy már?! Most nagyon nagy a baj, Te kellesz ide! Te olyan jól meg tudod magyarázni, amit Pali nem. Amit Zsolti sem.

Olyan szépeket szoktál mondani. És most ugyanilyen szépeket szeretnénk hallani, erre van szükségünk! Mert amit eddig látunk Zsoltitól, az nem szép.

Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

Lassan egyfajta ideológiai forrássá válik Matolcsy György heti könyv- illetve lapszemléje. Az elmúlt héten a Légifelvétel.blog foglalkozott a miniszter úr új technológiáról leszűrt véleményével, amelynek forrása az MIT kutatócsoportjának vezetője részéről írott cikk volt. A levont következtetéssel egyébként azon nyomban ellentétes kormányintézkedésre került sor, amennyiben a dr. Matolcsy szerint alapvető technológiai fejlődést megalapozó felsőoktatás lehetőségeit visszavágták, és mára az egyetem előtt álló diákok egyre inkább a külföldi tanulásban gondolkodnak.

Csütörtöki hír szerint Matolcsy olvasmányélményei alapján a világot egy rejtélyes világkormány irányítja, amely az elavult nyugati demokrácia álarca alatt diktatúrát gyakorol az egyes országok felett. Emiatt nem kellene csatlakoznia Magyarországnak Európa remélt föderális egyesült államához, hanem tovább kellene fokoznia az izolációs politikáját, mert az európai állam is csak elvenne a szabadságból.

(fotó: http://www.karahun.hu/a-nagyallattarto-kultura/az-osmagyarok-haziallatai)

Ez lenne a Kormány álláspontja? Az európai társországainknak - akiktől pénzt remélünk, de akiknek rendszeresen beintünk - ezt üzeni a Kormány? Kreativitás és szabadság elvesztése, ez lenne Európa? Nem érdemel magyarázatot ez az okfejtés?

Mintha egy népszavazáson meglehetős legitimitást szerzett a belépés... és mintha mindig is az egyesülés fokozása lett volna a cél..., mit kellene már megint felülírnia a kétharmadnak?

Természetesen manapság létezhetnek a világ dolgairól furcsa vélemények bőven, létezhetnek extravagáns vélekedések, összeesküvés elméletek, ezekről tengernyi "szakirodalom" jelenik meg, jellemzően puha kötéssel és kapásból 50%-kal leértékelve. Láthatunk ebben a témában rakatnyi filmet a különféle „tudományos” televíziós csatornákon, ahol a nézettség növelésére a népszerű „világvége a jövő héten”, a „Hitler klónozott alteregója”, a „piramisok mutatják az ufók leszállási irányait” típusú rövidfilmeket játsszák nap, mint nap. Akár mozifilmet is, mint a Da Vinci kód, és sorolhatnánk sokáig.

Ám azért a magunk részéről elgondolkodtatónak tartjuk, hogy a felelős Magyar Kormány gazdasági minisztere ezekben a témákban kormányzati álláspontot is megfogalmaz, vagy ez csupán a magán-érdeklődésének  furcsa tükörképe? Feltesszük a kérdést, miszerint ha például egy közismert keletkutató, éppen szakmai hitelének védelme érdekében, álnevek fedésében külön tudja választani a krimi és fantasy írói, valamint tudományos munkásságát, nem kellene ezt tennie a felelős Magyar Kormány Gazdasági Miniszterének, a Miniszterelnök Jobbkezének, aki többé-kevésbé, de mégiscsak egy országot is képvisel szavaival?

Meddig kell hetente találkozni olyan megnyilatkozásaival, amelyek fél- vagy áltudományos ismereteinek széles köréről tesznek tanúbizonyságot, és ezek fényében miképp higgyük el, ha dr. Matolcsy György éppen azt állítja, hogy komolyan beszél? Ha éppenséggel a szakterületének valamely kérdéséről igyekszik meggyőzni akár bennünket, választókat, akár másokat? Esetleg efféle okosságok hangzanak el például a külhoni tárgyalásain is, zárt ajtók mögött, a miniszter részéről?

Biztos, hogy helyes ez így? Jó út ez számunkra?

A Heti Válaszhoz is lenne kérdésünk: miként értékelik Matolcsy dr. írásait? Véleménynek, álláspontnak, tréfának vagy reklámnak? Az egyik mértékadónak tekintett konzervatív lap ilyen áltudományos bulvár reklámra szorulna? Vagy mindez a lap véleményével is egybeesik? Esetleg a szerkesztőségnél ezek a napi témák a reggeli értekezleten, a kávé mellett? A heti válaszok a világ kérdéseire? Hiszen reflexióról mindeddig nem érkezett hír…

Amennyiben nem pusztul el a világ folyó hó 21-én, vagy akörül,  - már hogy a miniszteri tematikához igazodjunk -, visszakereshető lesz mindez, a magyar és külhoni eszmetörténészek nagy-nagy örömére. Kell ez nekünk, kell ez a Heti Válasznak?

Végül:

Meddig tűri mindezt a magyar értelmiség? Nincs valaki, aki fölszólamlana valahol, vagy barátilag odasúgna, hogy ez nem egy miniszter szintje...?  Senki nem tart attól, hogy előbb-utóbb, amennyiben ezek a jelenségek állandósulnak, a magyar szürkeállományt a Hortobágyon legelésző hasonlóképp megnevezhető gulyával azonosítják?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

"Nemzeti konzultációt indítunk a megyei jogú városokban. Ha az, amit ezek az emberek tenni szeretnének, eltér attól, mint amit az Alkotmánybíróság helyesnek tart, akkor olyan alkotmányos szabályokat fogunk beterjeszteni, amelyek jogszerűen lehetővé teszik, hogy a többség akarata érvényesüljön" - fogalmazott Orbán Viktor nem oly rég a Parlamentben az AB hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után, és verte ki a biztosítékot a fél magyar blogoszférában.

Valóban, az a logika, ami e mondatból felsejlik, egészen durva ugyanakkor egyszerű mint a faék. Ízlelgessük csak:

1. Amit a zemberek többsége tenni szeretne, az legyen alkotmányos!
2. Hogy a zemberek többsége mit szeretne, az a "nemzeti konzultáció"-nak csúfolt direktmarketing-levélre adott, a köz számára megismerhetetlen válaszokból, gyakorlatilag bemondásra derül ki.

Logikailag ez az okoskodás pontosan azonos ezzel:

(* kiscsillag-apróbetű: persze csak ha mi vagyunk kormányon...)

Hiszen hát, 1.§, a többség csak azt akarhatja, amit a Kedves Vezető. Ha mégsem (2.§), majd kiküldünk pármillió levelet, benne erősen írányított kérdésekkel, állami pénzből még reklámozzuk is barátaink és párttársaink felületein az ajánlott válaszokat, majd a visszaküldött mintegy 10%-nyi levél feldolgozását olymódon végezzük el, hogy közöljük, mi jött ki. Ilyemódon a "Házirend" helyett az "Alkotmány", vagy az "Alaptörvény" szavak is használhatóak, az állandó módosítgatással úgyis csak ezt a két pontot érdemes komolyan venni, ezeket viszont nagyon. Na, talán még a preambulumot, egy kicsit.

Komolyra fordítva (bár eddig sem volt olyan vicces): az alkotmányokat még a királyságok időszakában azért verekedte ki magának a nemesség és/vagy a polgárság, hogy rögzítse jogait az uralkodóval szemben. A köztársaságokban az uralkodót a "mindenkori többség" helyettesíti, és az alkotmányok - több minden más mellett, legfontosabb funkciójukként - az egyén és e többség által befolyásolt állam kapcsolatát szabályozzák. Ha a többség ezt a maga javára és kénye-kedvére havi rendszerességgel farigcsálja, akkor a dolog funkcionalitását és értelmét veszti. Onnantól a demokratikus köztársaság helyett valami más berendezkedési formát fogunk emlegetni. Ha valaki kormánypártiként ezt túlzásnak tartja, a szokásos gondolatkísérletet ajánlanám: ha ezt az alkotmány-buherálást anno Hornék követik el a kétharmadukkal, az is elfogadható lett volna? Vagy ülne le bárki szívesen sakkozni úgy, hogy a partner lépésenként átírhatja a szabályokat?

Orbán fent idézett mondata így igazából azt jelenti: akit a többség támogat(ott), az bármit megtehet, nehogy már itt ilyen alkotmánybírók vagy kik kekeckedjenek. És ha már bármit megtehet, akkor akár azt is, hogy kihirdesse: őt támogatja a többség?

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről