"Nemzeti konzultációt indítunk a megyei jogú városokban. Ha az, amit ezek az emberek tenni szeretnének, eltér attól, mint amit az Alkotmánybíróság helyesnek tart, akkor olyan alkotmányos szabályokat fogunk beterjeszteni, amelyek jogszerűen lehetővé teszik, hogy a többség akarata érvényesüljön" - fogalmazott Orbán Viktor nem oly rég a Parlamentben az AB hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után, és verte ki a biztosítékot a fél magyar blogoszférában.
Valóban, az a logika, ami e mondatból felsejlik, egészen durva ugyanakkor egyszerű mint a faék. Ízlelgessük csak:
- Amit a zemberek többsége tenni szeretne, az legyen alkotmányos!
- Hogy a zemberek többsége mit szeretne, az a "nemzeti konzultáció"-nak csúfolt direktmarketing-levélre adott, a köz számára megismerhetetlen válaszokból, gyakorlatilag bemondásra derül ki.
Logikailag ez az okoskodás pontosan azonos ezzel:
(* kiscsillag-apróbetű: persze csak ha mi vagyunk kormányon...)
Hiszen hát, 1.§, a többség csak azt akarhatja, amit a Kedves Vezető. Ha mégsem (2.§), majd kiküldünk pármillió levelet, benne erősen írányított kérdésekkel, állami pénzből még reklámozzuk is barátaink és párttársaink felületein az ajánlott válaszokat, majd a visszaküldött mintegy 10%-nyi levél feldolgozását olymódon végezzük el, hogy közöljük, mi jött ki. Ilyemódon a "Házirend" helyett az "Alkotmány", vagy az "Alaptörvény" szavak is használhatóak, az állandó módosítgatással úgyis csak ezt a két pontot érdemes komolyan venni, ezeket viszont nagyon. Na, talán még a preambulumot, egy kicsit.
Komolyra fordítva (bár eddig sem volt olyan vicces): az alkotmányokat még a királyságok időszakában azért verekedte ki magának a nemesség és/vagy a polgárság, hogy rögzítse jogait az uralkodóval szemben. A köztársaságokban az uralkodót a "mindenkori többség" helyettesíti, és az alkotmányok - több minden más mellett, legfontosabb funkciójukként - az egyén és e többség által befolyásolt állam kapcsolatát szabályozzák. Ha a többség ezt a maga javára és kénye-kedvére havi rendszerességgel farigcsálja, akkor a dolog funkcionalitását és értelmét veszti. Onnantól a demokratikus köztársaság helyett valami más berendezkedési formát fogunk emlegetni. Ha valaki kormánypártiként ezt túlzásnak tartja, a szokásos gondolatkísérletet ajánlanám: ha ezt az alkotmány-buherálást anno Hornék követik el a kétharmadukkal, az is elfogadható lett volna? Vagy ülne le bárki szívesen sakkozni úgy, hogy a partner lépésenként átírhatja a szabályokat?
Orbán fent idézett mondata így igazából azt jelenti: akit a többség támogat(ott), az bármit megtehet, nehogy már itt ilyen alkotmánybírók vagy kik kekeckedjenek. És ha már bármit megtehet, akkor akár azt is, hogy kihirdesse: őt támogatja a többség?
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
