Az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, amivel immáron papírja is van Orbán kormányának arról, hogy Magyarországot levezette a demokratikus országok térképéről. A hazai közösségi médiában és az ellenzéki sajtó maradványain kialakult egyfajta hurrá hangulat, hogy na most aztán jól megkapta a Viktor és na most aztán majd jól ráfázik.
Ki kell ábrándítsunk mindenkit, Orbán számára teljesen irreleváns volt a szavazás kimentele, sőt ez az eredmény felel meg leginkább a stratégiájának.
Természetesen az is rendben lett volna, ha elbukik a jelentés, hiszen ez esetben az EP lényegében legitimmé tette volna a magyar demokratikus berendezkedés intézményeinek kisajátítására és lebontására tett lépéseit. Ez azonban nem szolgálta volna Orbán hosszútávú terveit az európai politikai színtéren, ezért nem is tett meg semmit, hogy elkerülje a jelentés elfogadását.
Évek óta ebbe az irányba mutatnak a jelek, de Orbán idén Tusványoson nyilvánvalóvá tette, hogy miután itthon gyakorlatilag már több ciklusra előre bebetonozta helyzetét, nem elégszik meg a Kárpát-medence uradalommá alakításával, immáron európai vezetői ambíciókat dédelget. Ezt szolgálja az évek óta tartó migránsozás és a bevándorlás ellenes propaganda, ez az az üzenet, amit hívószóként próbál kiterjeszteni a teljes európai politikai színtérre.
A migráció problémája köré lassan ki is épült a megfelelő európai bázis, beleértve például a német szélsőjobbos AFD-t és az olasz populistákat. Orbán már befolyásoló tényezőként is megjelenik a vele szimpatizáló pártok támogatójaként, ahogy azt tette legutóbb a szlovéniai választásokon.
Nyilvánvaló azonban, hogy az Európai Néppárt egyelőre nagy falat neki, az EPP pedig szintén se lenyelni, se kiköpni nem tudta eddig Orbánt. A jelentés elfogadása után aligha lesz maradása a Fidesznek a pártcsaládban, de szinte biztos, hogy nem fognak maguktól távozni. Minél tovább marad az EPP tagja a magyar államkormánypárt, annál több zavart és széthúzást tud kelteni amivel a jövőbeni pozícióit erősíti az EPP ellenfeleként.
A Sargentini-jelentés elfogadása tonnányi muníciót szolgáltat Orbánnak az európai politikai kommunikációhoz. Tovább erősítheti mártír szerepét, mint a migrációs válság megoldásának egyetlen hiteles letéteményese, akit azonban elhallgattatni kívánnak a bevándorláspárti brüsszelita politikai erők.
Magyarország elmarasztalása Orbán kitartó és precízen eltervezett munkájának gyümölcse, mely révén kivételesen kényelmes helyzetbe került. A látszattal ellentétben nem ő, hanem immáron a jövőbeni politikai ellenfelei kerültek lépéskényszerbe. Újra róla szól minden, ő adja a témát, világos üzenettel és célokkal rendelkezik, miközben a többi európai pártnak valójában fogalma sincs, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, vagy pedig hogy milyen üzenet lehet érdekesebb a választók számára a migránsozásnál.
A Sargentini-jelentés után Orbán végre elemébe került, kvázi ellenzéki szerepben halászhat a zavarosban, akár az Európai Néppárton belül, akár egy saját gründolású új formációval. A közpénz jellegüket elvesztett százmilliárdok pedig előkerülhetnek lassan a strómanok párnaciháiból. Egy európai kampány drága mulatság lesz.
