Pár hónapja már posztoltunk arról, hogy a Fidesz és az MSZP rendszere valójában egymást feltételező ellentétekből áll: mindkét tábor identitásának komoly bázisát adja a másik elutasítása. Most azonban ennél valami komolyabb sejlik fel. Horváth András volt adóellenőr nemcsak évi (!) ezermilliárdos adócsalást emleget, hanem azt is, hogy ebben így vagy úgy, de "mindkét" politikai oldal benne van. Már ha ezek után még lehet két oldalról beszélni, és nem az van, amit Ángyán képviselő úr mond, hogy ugyanannak a kétféle színű megnyilvánulásával van dolgunk.
Ez utóbbi lehetőség - hogy a két párt az egymás kölcsönös utálatának álcája alatt gyakorlatilag együttműködik egy ilyen komoly törvénysértésben - ha bizonyítást nem is, de felébredő gyanút kapott ma, amikor nem sikerült elegendő képviselői aláírást összegyűjteni egy, az ügyet górcső alá vevő vizsgálóbizottság felállításához. Az ügyet parlamenti vizsgálatig vinni igyekvő Schiffer András szerint
elbukott közös kezdeményezésük a nagyadózókat átvilágító vizsgálóbizottság felállítására, melyhez az alapot a NAV adóellenőre, Horváth András alapos adatgyűjtést követő, magánszemélyként tett feljelentése szolgáltatta. Elmondása szerint az MSZP és a Fidesz politikusainak elutasítása miatt nem sikerült összegyűjteni a szükséges aláírást.
Ez így nagyon kellemetlen mindkét párt számára. Hiszen tulajdonképp ki is lenne ellene egy ilyen ügy kivizsgálásának - ha nem lenne a dolognak semmi alapja? Elvileg persze az MSZP mondhatná azt, hogy nehogy már az LMP akarjon egy ilyen ügyet lecsapni, és saját kezdeményezéssel áll elő - ehelyett egy elég szánalmas magyarázattal próbálnak kibújni a támogatás alól. A Fidesznél néma csend. Így a két megmaradt lehetőség az, hogy (1) az ügy mindkettő szerint légből kapott és inkább nem nyitnak frontot, vagy (2) hogy mind a kettő benne van, és szép csendben együtt próbálják elsunnyogni.
Ez utóbbi - már amennyiben tényleg megállnak a volt ellenőr vádjai - meredeken szemben áll az össztársadalmi érdekkel, amely nem, nagyon nem azonos a Fidesz és az MSZP együttes érdekénél, bármennyire próbálja is ezt sugallni a kétpólusú politika minden fóruma. Ez a kérdés potenciálisan a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb politikai botránya, részben az anyagiak nagyságrendje, részben az esetleges kölcsönös érintettség miatt. Ne hagyjuk hát elaludni, és ha rá is ugrunk újabb és újabb elterelő gumicsontokra, tartsuk nyitva a kérdést: igaz-e ez az egész? A kétpólusú politikai (és csatolt) elit ebben nem lesz a segítségünkre. Csak magunkra és a rendszerkritikus csoportokra számíthatunk.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
Az utolsó 100 komment: