A közoktatási törvény módosításai ismertek voltak eddig is - a gyakorlatban azonban sok százezer iskolás és szüleik most, az új iskolaév kezdetével ismerkednek meg a friss rendelkezésekkel. Nem fogok a törvény által előírt változások mindegyikével foglalkozni, kizárólag a 16 óráig kötelező bentlét, gyakorlatilag a kötelező napközi intézményével és annak fogadtatásával. Meg az ellenzék töketlenségével, már elnézést.
Az, hogy a tanulóknak reggel 8-tól délután 4-ig, tehát teljes napi 8 órában az iskolában kell tartózkodniuk, bizony sok évfolyam számára újdonság. Én ugyan jó 35 éve koptattam az általános iskola padjait, akkor az első évfolyamokban ez emlékeim szerint kötelező és természetes volt, de máig emlékszem, amikor ötödik végén szüleim úgy döntöttek, hogy az utolsó óra után nem kell bent maradnom, hazajöhetek, foglalkozhatok a leckével, vagy bármi mással, ami az eszembe jut, az micsoda felszabadult érzést adott. Aki bent maradt, foglalkozhatott a leckével Károly bá napközis foglalkozása alatt, vagy lementünk a játszótérre - érdemi tanulás csak otthon jöhetett szóba. Tartok tőle, hogy ez most is így lesz. Amennyiben az iskolák rendszerszerűen azt várják el, hogy a házi feladatok a 16 órás hazamenetel után, otthon készüljenek el, az bizony még - meglepő módon - az emberi jogok nyilatkozatát is sérti, és tényleg miért várnánk el egy gyerektől napi 8 óránál több irányított tevékenységet, ha felnőttkorban is ezt tekintjük irányadónak?
Mondom, a problémával több százezer, esetleg millió iskolás és szülő most szembesül a gyakorlatban. Egy részük számára ez nem egyszerűen durva beleszólás a mindennapok megszokott családi rendjébe, hanem nyilván vannak, akik ezt gyermekükre nézve károsnak tartják. Egy szülő számára pedig kevés olyan dolog van, ami az ilyesminél felháborítóbb. Ismerőseim körében látom a visszafojtott indulatot, de nem látom azt a csatornát, ahol ez megfogalmazódhatna. Ahol elmondhatnánk, jó (illetve nem jó, de most hagyjuk), mutyiztatok a földdel, a trafikokkal, a takarékokkal, közgépeztek, de EZT NEM!
Amin főként csodálkozom, az az ellenzék teljes érdektelensége a kérdésben. Az MSZP és az E2014 láthatóan még egy ideig egymás ledarálásán dolgoznak, ilyesmire valahogy nem marad figyelem és energia - súlyos intő jel mindazoknak, akik azon töprengenek, hogy esetleg rájuk szavazzanak. Az LMP annyira beleszeretett a frissen megtalált - és nem is helyteleníthető - határontúli érdeklődésébe, hogy csak Verespatak és más semmi.
Ki fogja azt mondani nekünk, szülőknek, hogy aki a kötelező napközit nem szeretné, az ezen és ezen a napon, itt és itt nyilváníthatja véleményét tüntetésen? Hogy itt írja alá a népszavazási ívet? Nem azért mondom ezt, mert a szociknak vagy Bajnaiéknak hívei lennénk (nem vagyunk azok), de hát egy demokráciában az ellenzéki pártok valók erre. Márpedig ha ellenzékben sem csinálják a dolgukat, miért várnánk mást kormányon?
Ébredjetek már fel!
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
