Igazi sikertörténetnek nevezte Hoffmann államtitkár pár napos üzem után a közoktatás államosítását. Igaz ugyan, hogy vécépapírért az önkormányzatokhoz küldi az igazgatókat, de ezek apró, idegesítő apróságok. Kár, hogy egy dolog működőképességét - ami azért a sikertörténetnek mégis egyfajta előfeltétele - az ilyen apróságok tömege határozza meg. Ráesik erre még egy - társadalmi vitát nem látott - új nyugdíjszabályozás, amely szerint ha nyugdíj mellett tanítasz, vagy nyugdíj vagy fizetés, ami miatt sok tanár szállhat ki a munkából, felvenni viszont nem lehet senkit helyettük a létszámstop miatt.
Egységes színvonal jellemezze a közoktatást, senki ne jusson kisebb szelethez a szellemi javakhoz csak azért, mert rossz helyre született - hangzott és hangzik a szlogen, és amikor a kormányközeli kommentátorok ezt értelmezik, mindenki szeme előtt a szerencsétlen falusi iskola képe dereng fel, ahol a nebulók bizony a töredékéhez jutnak mindannak, amelyhez szerencsésebb városi társaik. És ki ne értene egyet azzal, hogy ezen változtassunk? Igaz, hogy a kapkodó előkészületek, a rendszerbe programozott százmilliárdos forráskivonás eleve megkérdőjelezték e vízió realitását. A kormányzatnak mindazonáltal hihetünk - csak épp az egységes közoktatást a jelek szerint úgy kell elérni, hogy felfelé ne lógjon ki senki.
Ezt látszanak igazolni az elmúlt napok egyelőre szórványos eseményei is. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai kezdték a nyilvános elégedetlenséget a rendszerrel kapcsolatban, ezt ma újabb fővárosi iskola zavar-összefoglalója követi, időként hajmeresztő és érthetetlen hírekkel. Említhetem Pokorni Zoltán szembesülését az ELTE gyakorlóiskolájának bezárása miatt dühös szülőkkel és diákokkal - de ez kicsit félrevinne, mert az említett iskola gimnáziumi részének valószínű bezárása pont nem az államosítás, hanem a tárca másik sikertörténete, a drasztikus egyetemi elvonások következménye. Hoffmann mondhatja, hogy "a gyakorlóiskola nem hozzám tartozik" - mert persze hozzá tartozik, csak nem a közoktatáson, hanem a felsőoktatáson keresztül.
Hogy több ilyen ne nagyon legyen, a központi állami fenntartó - nem szívesen írom le e káosszal kapcsolatban Klebelsberg nevét - megtiltotta beosztottjainak, így jellemzően az iskolaigazgatóknak, hogy bármilyen ügyben nyilatkozzanak. Ha kérdéseket kapnak, arra majd a tankerület válaszol: legyenek szívesek az igazgatók a kérdéseket, és az általuk javasolt válaszokat eljuttatni a fenntartónak. Kérdés persze, hogy mikor tudnak válaszolni: az államtitkár szerint a tankerületek stábjának feltöltése az eredeti tervek szerint is január végére várható. És hát azt se felejtsük el, hogy az utasítás értelmében az említett falusi iskola igazgatójához esetleg a helyi újságtól befutó érdeklődésre is csak a járási központból, vagy ne adj'Isten még messzebbről érkezhet válasz.
Nem szívesen írom ezt: eddig sajnos a novemberben általunk is valószínűsített forgatókönyv szerint haladunk. Amikor a szálak nincsenek elvarrva, a kérdések előre megválaszolva, a rögtönzésre esetleg alkalmas szervezet fel sem állt, csak a vezetői vannak kinevezve, és ezt az egészet forráskivonás kíséri, az nem jó irány a közoktatásnak. A hírzárlat sajnos ezt látszik igazolni.
Node sebaj, a nyugdíjasok választás előtti tudati frissítésére lesz pénz.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:
