Külföldre menekül a magyar. Az új „nemtandíj”-rendszer miatt egyre kevesebb a felsőoktatásba készülő magyar. A kedvezőtlen hazai gazdasági és politikai környezet és kudarcos népesedéspolitika miatt fogy a magyar. És most már fagy is a magyar. Mert bizony december-január tájékán kikapcsolják a fűtést a legtöbb hazai állami egyetemen. Figyelem, ez nem gyakorlat.
Az előbb felsorolt gondok közös nevezője, hogy a jövő „középosztályának” lehetőségeit sújtó intézkedések csúnya következményeiről beszélünk. Azon rétegek összességéről van szó, amelyeket a Kormány – saját bevallása szerint – politikája alappillérének/motorjának szán; amelyekben a Nemzet felemelkedését látja. Mert ehhez az üdvösséghez ugyebár "sok jó mérnök, kutató-fejlesztő, kitűnő egyetemek, az újat befogadó közösségek és családok kellenek" - tanítja nekünk Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válaszban. Mese habbal.
Abba most nem mennék bele, hogy a fűtés ideiglenes kikapcsolása mennyire értelmes, energetikailag és pénzügyileg hatékony - mondhatni takarékoskodó – intézkedés, hiszen itt a kétségbeesés kifejezése a lényeg. A rektorok radikális döntése azonban a kormányt körülbelül annyira hatja meg, mint úgy általában a Magyar Rektori Konferencia véleménye (például az új felsőoktatási törvény kapcsán). Az egyetemi vezetők érdekérvényesítő képességének gyengeségét az is mutatja, hogy a látszat ellenére itt nem egy összehangolt, tüntetéslavinát elindító polgári engedetlenségről van szó, hanem csupán egy mély agóniát, kétségbeesést és szolgai könyörgést követő, csendes kényszercselekvésről – ami viszont innentől fogva sem a médiát, sem a hallgatókat, sem a közvéleményt, sem a kormányt nem hatja meg igazán. A rektorok magukra maradtak: „hőstettük” mostantól maximum egy mínuszos hírre lesz elegendő - és persze a saját lelkiismeretük megnyugtatására („én mindent megtettem”).
Pedig nagyon fontos lélektani pillanatról van szó: a huszonegyedik század szabad, polgári Magyarországán; az Európai Felsőoktatási Térségben; a „nemmegszorítások” kormányának időszakában az állam képtelen fenntartani saját Alma matereit. És mindeközben cinikusan vigyorog. És az oktatási államtitkár csak azért sem mond le. És a köz- és felsőoktatási dolgozók és hallgatói érdekképviseletek nem tüntetnek. És az intézmények segítség nélkül maradnak. És a médiamunkások tovább ballagnak, új témák után kutatva. És a nép körében beáll a közöny. A rektorok megtartják állásukat, készülnek tavaszköszöntő beszédükre.
A levegő pedig egyre hűl. Kint és bent. Lassan néma hószállingózás kezdődik.
Tetszett a cikk? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:
