A magyar államadósság egy része forintban, egy másik, komoly része devizában, jellemzően euróban denominált. Itthon az államkötvényeket az Államadósság-Kezelő Központ forgalmazza. És miközben az ÁKK időnként devizakötvényeket is kibocsát, ezeket a betévedő magyar állampolgár - tudtommal - nem jegyezheti.
A vájtfülűek persze megoldhatják ezt is: brókercégen keresztül, külföldi, pl. a frankfurti tőzsdén vehetünk devizás magyar állampapírokat, de ismétlem, tudtommal a hazai lakossági kínálat ezekre nem terjed ki. Nem igazán értem, hogy miért.
(Forrás: eBay)
Amennyire tudom, a dolognak hagyománya van. A fenti lista alján is feltüntetett 1924-es népszövetségi kötvények (lásd a képen; emlékszünk még a Jeremiah Smith-sztorira?) kibocsátása is külföldön történt. Ezzel kapcsolatban laikusként hadd kérdezzek két dolgot a hozzáértőktől:
- Valóban nem lehet devizabelföldiként idegen pénznemben kibocsátott állampapírt jegyezni?
- Ha nem, akkor vajon miért nem?
Miért kérdezem akkor, amikor talán nem mindenki szerint érdemes most magyar állampapírba fektetni (bár pl. Oszkó Péter ezt másként látja)? Azért, mert - mint a listában is láthatjuk - e papírok hozama jelentősen meghaladja a devizabetétekre fizetett bank kamatokat. Miért ragaszkodik ahhoz a magyar állam (ha tényleg ez a helyzet), hogy az állampolgár csak a hazai vagy külföldi bankokon keresztül fektethesse be a devizáját, majd azok vehessék meg a devizás államkötvényt? Miért nem juttat a saját, befektetni kívánó polgárainak a nagyobb hozamból, miért kell a bank mint közvetítő?
Ha Frau Keller Stuttgartból jegyezhet euróért magyar államkötvényt, a szegedi Kovács úr miért nem teheti meg ugyanezt? Van-e oka az uniós polgárok ilyen értelmű - és a hazai polgárokra nézve hátrányosnak tűnő - megkülönböztetésének?
(A poszt az író kíváncsiságát is tükrözi egy olyan kérdésben, amelyben információi erősen hiányosak. Az esetlegesen beérkező kommentek felhasználásával, azokra hivatkozással szándékomban áll a posztot módosítani.)