"Ha bármely, az államhoz köthető gazdasági ügyben jogsértésről van tudomása, tegyen feljelentést, hiszen ez kötelessége is" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 7-én a Parlamentben Karácsony Gergelynek. Nem először és nem utoljára: ez rendszeresen visszatérő érv, ha az országgyűlésben oligarchavádak kerülnek elő. Tiszta és egyenes beszéd.

2013. novemberében Horváth András volt adóhivatali alkalmazott a nyilvánosság elé állt, kijelentve, hogy az APEH/NAV működésében már az előző kormányzati ciklus óta olyan visszasságok tapasztalhatók, amelynek eredményeként a hivatal nem akar vagy nem tud fellépni éves szinten 1000 milliárdos nagyságrendű áfacsalási ügyekben. Bár konkrét ügyeket nem említett, a csalási eljárás mikéntjét felvázolta. A későbbi hetekben (és talán korábban is, csak akkor még senki nem figyelt fel erre) a NAV több olyan adócsalási ügyben is sikeres felderítésről számolt be, amelyeket ilyen módszerrel követtek el.

Horváth úr azonban itt nem állt meg, és talán a fent idézett miniszterelnöki szavak bátorítására feljelentést is tett. Időközben a NAV is feljelentette Horváth urat, jogosulatlan adatkezelés és személyes adattal visszaélés miatt. Csütörtök reggel aztán megállt a nagy fekete autó Horváth úrnál, és házkutatás keretében a rendőrség begyűjtötte a bizonyítékait a saját, a NAV működését célzó feljelentésének ügyében, hiszen azok a bizonyítékok a NAV ellene beadott feljelentésének ügyében. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek: én azért biciklivel megyek, mondja az államszervezet a kisembernek. Eddig a pontig mi is mindig konzekvensen hozzátettük a sztorihoz, hogy: ha igaz. A mai házkutatás és a bizonyítékok lefoglalása szerintünk hiba volt: anélkül, hogy látnánk a bizonyítékokat, kezdjük elhinni, hogy Horváth úrnak igaza van. Márpedig ez mostantól - ó, milyen ismerős ez már egy jó évtizede - megint hitkérdés.

Ha tudsz egy törvénysértésről, akkor az állam számára fontosabb téged fülöncsípni, hogy jogosan tudsz-e róla, semmint felderíteni az ügyet.

Tegyük még hozzá, hogy a Fidesz eddig milyen lelkesedéssel akadályozta meg Horváth urat abban, hogy a Parlament (al)bizottságai előtt bemutathassa a bizonyítékait, és nehéz szabadulni a látszattól, hogy ebben nyakig benne vannak, és valahogy szeretnék eltussolni. Ezt egyébként valószínűleg az elhallgatással könnyebben elérték volna - a karácsonyi pörgésben eléggé "leült" az ügy, most azért sikerült egy adag olajat a tűzre önteni. A Fidesz remekbe szabott kommentárja szerint "a rendőrség végzi a munkáját a NAV-ügyben, az adóhatóság volt dolgozójának, Horváth Andrásnak pedig minden bizonyítékot át kellene adnia a nyomozóhatóságnak". Arra azért kíváncsi lennék, a fideszes hívek mekkora része gondolja azt, hogy ez a házkutatás nem "megrendelésre" történt. Horváth úr pedig, ha nem is teljesen önszántából, de "átadta bizonyítékait" a nyomozóhatóságnak, ha nem is pont abban az ügyben, amiben akarta. Majd azt mondhatja nekik, amit az egyszeri autós a rendőrnek, amikor a jogosítványát kéri: már nálatok van, waze...

A sztori további üzenete kettős:

1. A miniszterelnöki biztatást mégsem érdemes szó szerint venni. Ha pedig ez így van, akkor érdemes végignyálazni, milyen ügyekben adott ilyen választ a kormány, és úgy tekinteni, mintha nem válaszolt volna.
2. Márcsak azért sem érdemes szó szerint venni, mert látszik, hogy az állam és üzemeltetői milyen komolyan veszik a bejelentéseket és a bejelentők védelmét: ők maguk - illetve intézményeik - próbálkoznak a bejelentő lejáratásával, ellen-feljelentéssel élnek, majd a személyes szférájukba is hatolva nehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a saját ügyük vitelét. Az üzenet a kisember felé egészen világos: fogd be a szád! Ez valóban hadüzenet sok mindennek, amit fontosnak tartunk.

Innentől pedig mindenki döntse el saját magában, hogy befogja-e? Hogy cenzúrázza-e saját magát? Mindenkinek az egyéni döntése: de ebből fog összeállni, hogy mit tudnak és mit mernek megtenni az állam és annak működtetői.

Egyetértesz? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához és oszd is meg a cikket: