Két, egymásnak legalábbis a címükben ellentmondó, nagy vitát kiváltó írás jelent meg múlt héten nálunk, két blogtársunk tollából. Szavazzunk-e jövőre a Fideszre, vagy nem? A hosszú távú kérdés nem ez, hanem hogy ezt a választási törvénnyel bebetonozott (ál)kétpártrendszert meg lehet-e haladni, és hogyan?

Még inkább elszomorító, hogy ezt a palettát ők maguk hozták létre, gondosan leosztva egymás között különböző populista lózungokat és hatalomgyakorlási elveket, vigyázva arra, hogy kellőképpen azonosíthatatlan katyvaszt hozzanak létre, mely éppen aktuális egyéni ambícióik szerint szabadon alakítható. Az ő általuk mesterségesen megalkotott és fenntartott, magát és egymást jobb- és baloldalinak (nemzetinek, vagy demokratának, egyremegy) nevezett tartalom nélküli formációk pedig az oszd meg és uralkodj elvet magát a magyar választókon gyakorolják.

- írja garmr blogtárs, és bár diagnózisa precíz, a helyzet ennél rosszabb. Szárszó óta tudjuk, hogy nemcsak a Fidesz, de az MSZP is a másik legyőzésének érdekében a belső viták elnyomását, felszámolását kezdi. "Feltalálták a Fideszt" - írja Tóta W. Árpád - én pedig nem akarok katonás, a győzelemnek mindent alárendelő társulatra szavazni. "Le kell győzni a nemzetáruló szocikat, ezért senki nem lóghat ki a sorból" - mondja az egyik, "Le kell győzni a demokráciát lebontó Fideszt, mert velük a diktatúra jön" - mondja a másik oldal.

Ámde azt, hogy pontosan mit is akarnak ha nyernek, na azt nem tudjuk.

Azért valami feltételezésünk lehet. A Fidesz valószínűleg pont azt akarja, mint most; földmutyit, trafikmutyit, Közgépet még, még még. Köszönjük, de nem. Hogy az MSZP mit, arra legfeljebb tippelhetünk, de a "húzzanak ezek végre a francba" alapon választott zsákbamacska eddig sose jött be, legutóbb pl. 2010-ben sem. Ha megválasztanánk őket, pont ott lennénk, mint egy körrel korábban, aztán 2018-ban majd megint a narancs, és így tovább? Nem jó kilátás.

A választási törvény pedig - nem véletlenül - kíméletlenül kétpólusúvá kívánja tenni a politikát. Naná, a Fidesznek mi sem kényelmesebb, minthogy mindig a szocik legyenek az ellenfelei, ezen a pályán ugyanis eséllyel nyerhet, akár sokszor is, és addig mindig széttárhatják a kezüket bármelyik mutyijuk után: "na jó, jó, de hát még mindig jobb így, mint ha ők jönnének, nem?"

Leváltható ez a rendszer egyáltalán? Nem könnyen, de azért nem is lehetetlen a dolog. A kettő egyszerre nyilván nem küldhető el a francba, na de az egyik? Ez talán összejöhet. (Minták itt láthatók, mondjuk az is látszik, hogy ez nem egy gyors játék.) Ekkor azok az érvek, amelyek kiválóan beválnak a szokásos ellenféllel szemben, hirtelen hatástalanná válnak. Az a blog olvasói számára nem lehet újdonság, hogy a Fideszre nem fogok szavazni. Viszont a fentiek miatt (is) az MSZP-re, és az őket tartalmazó szövetségre sem. Ha a második nem az MSZP lenne, akkor a Fidesznek legalábbis érvrendszert kellene cserélni.

Nem kicsit bonyolítja a képet, hogy a pillanatnyilag várható harmadik, a Jobbik sem alternatíva - ennek a mi szempontunkból fontos oka, hogy teljesen más hangszerelésben ugyanúgy képesek lennének pingpongozni bármelyik naggyal, de a Fidesszel biztosan.

Négy alternatíva marad. Nekem - de elfogadom, ha másnak nem - alternatíva lehet az LMP, még akkor is, ha ez esetleg elveszett - de legalább őszinte - szavazat lenne. Lehet reménykedni, hogy jön Ángyán vagy bárki más a fehér lovon - de ha nem teszünk érte (márpedig egy blogposzt ehhez kevés), nem fog jönni. Szavazhatok a kétfarkúakra, ha végre bejegyzik őket (nem véletlen ám, hogy az establishment tart tőlük: nagyon hatékonyan mutatják be a nagy pártok fentebb vázolt, egymást feltételező összefonódását). És hát ott van Bereznay András barátom sokszor hangoztatott javaslata, a szavazás elutasítása, az, hogy szavazatommal nem legitimálom a rendszert, fideszestül, szocistul, jobbikostul, mindenestül. Rizikós, mert ehhez minimum 80% nem szavazó kellene (akkor másnap az utcán minden 5 szembejövőből 4-ről, vagyis praktikusan mindenkiről tudhatod, hogy neki is ez a véleménye), és a két nagy, egymásnak feszülő falanx ennyit biztos nem fog hagyni.

Vérszegény és elég esélytelen alternatíva egyelőre mind (a kétfarkúak nem biztos, de ez még odébb van). De abban biztos vagyok, hogy ez a produktivitásra nem kényszerítő, de elképesztő mutyikra képes kétpártrendszer csak akkor váltható le, ha egyszer valamelyikük a harmadik helyre szorul - vagy ha a választó túlnyomó többsége látványosan és egyértelműen megvonja tőlük - de mindtől! - a bizalmat.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!