Ma hajnali tippem elég gyorsan bejött: Orbán gyakorlatilag visszavonta az internetadó tervezetét. Logikus, az adott pillanatban pontosan optimalizált döntésről van szó, amiről most szólnék, az a körítés illetve az esetleges következmények, lehetőségek.

Sokan vélik úgy, hogy Orbán csak időhúzásra játszik, jövőre egy profi módon megszervezett nemzeti konzultációs bohóckodással és ügyes jogászkodással visszahozza a javaslatot kicsit más formában. Elképzelhető, a választási előregisztráció 2012. szeptemberi elvetése, majd decemberi visszahozása után nem lenne ismeretlen forgatókönyv ez sem. Mégis azt gondolom, hogy a mostani beszéd nem erről szólt. Orbán is pontosan tudja, hogy a keddi tömeg erre a hívószóra (és valószínűleg csak erre) bármikor kimegy újra tüntetni. Lehet az is, hogy azt gondolja, először elintézi a várható uniós balhét, az amerikai botrányt, és amikor csak itthonra tud koncentrálni, akkor veszi elő az ügyet újra. Véleményem szerint azonban nem fogja. Ha azokat az ügyeket rendezni tudja, akkor az internatadó már nem fog beleférni a mozgásterébe. Bosszút állni a bosszúállásért meg nem igazán bölcs dolog. A természetében persze benne van, de ahogy a mostani visszalépéssel is a józan észt tette a habitusa fölé, ezt később is meg fogja tenni.

Aktuálpolitikailag sokkal érdekesebb a körítés, amit a miniszterelnök a visszavonás mellé mondott. "Nézzük már meg, hogyan lehet az extraprofitot elvenni a szolgáltatóktól" - a saját bázisnak szóló gyógyír. Kicsit fájdalmas, hogy a saját bázis ilyen kádárista tempóval szólítandó meg (mert ugye az "extraprofit" már a társasági adózás után jelenik meg, és hát mi is számít "extrának"?). Ez csak annyi, hogy ne érezzék annyira vereségnek azt, ami az egy héttel elkésett visszavonás miatt azért mégiscsak az. És ha jövőre mégsem lesz erről "nemzeti konzultáció", hát ki fog arra emlékezni?

Még érdekesebb az a recept, amelyet miniszterelnökünk arra ad, hogy mikor is kell elállni egy adó tervétől: ha a "vita félrecsúszik", ha "nem számít amit mondanak" és "nem az adót vitatják, hanem az egésznek az ésszerűségét". Magyarra lefordítva persze ez azt jelenti, hogy ötvenezer utcai tüntetővel és a saját bázis megosztottságával okos ember nem megy szembe - ugyanakkor mostantól meg lehet próbálni más intézkedéseknél "félrecsúsztatni a vitát", elengedni a fülünk mellett az indokaikat, és a dolog ésszerűségét vitatni - csak legyünk hozzá elég sokan.

Érdekes lehet ma kormánypárti kommentelőnek lenni. Egy hétig tolták az utóvédharcot, forgatták a csekély kis 700 forintos muníciót, amit a Fidesztől kaptak, és aztán jön a Főnök, aki állítólag addig elzárkózott a visszavonulástól, áttekinti a helyzetet és meghozza azt a döntést, amit már egy hete kellett volna. Sok morgolódó fideszes prominens is elégtételt érezhet, de a leginkább talán Németh rezsitábornok bőrében nem szeretnénk lenni.

És amiért az elmúlt hét nyilvánvalóan vereség a Fidesznek: egy fiatal generációnak adta meg a politikai tűzkeresztség, és most a taktikai győzelem érzését. A szabadságharc is így tarthatott ki másfél évig, és csak az oroszok tudták leverni.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot: