Azért az nehezen bocsátom meg a fidesznek, hogy a választásokat nem április 4-re időzítették. Jó jó, tudom, hogy az nem vasárnapra esik, de kérdem én félszegen: ebben az országban? Ha Viktor úgy akarta volna, április 4 igenis vasárnapra esett volna, és akkor spontán felvonulással ünnepelhettük volna meg újra felszabadulásunk, és fokozódó fülkeforradalmunk újabb vívmányainak megvédését. Szépen, spontán karon fogva, spontán odatévedő jobboldali politikusokkal, spontán, előre legyártott transzparansekkel és spontán kirendelt (köz)médiával.

Nem az irigység beszél belőlem, én örülök más ember boldogságának, de most komolyan. Jó látni, hogy a magyar ember örül, mosolyog, boldog, különösen mikor arra gondol, hogy van miért - tavaly sem haltunk éhen.

Egyedül az zavar - és bocsánat, ha ez már csak engem zavar -, hogy hová tűnt a fülkeforradalom frissessége? Persze, előttem már jónéhányan odamondták a jobboldalnak, hogy a Gyurcsánnyal tetőzött baloldali erkölcsi hanyatlást már túl is szárnyalta a jobboldal. A szabad média, a magánnyugdíjpénztárak, az alkotmány, a rengeteg mutyi, a földügy, a baltás kiengedése, a választási rendszer kiherélése, és általánosságban a szolgalelkűség kötelezővé tétele mind olyan ügy, amitől hörögve kellene menekülnie a jobboldali szavazónak. Nyilván nem a baloldali pártokhoz menekülni, de legalább menekülni. Tudjátok, még a leghülyébb állatnak is van annyi esze, hogy ha ég az erdő, menekül. És ilyenkor mindegy merre, csak minél messzebb a tűztől. A fidesz szavazótábora erre valamiért nem volt képes. Talán azért nem, mert ahogy a közmondás tartja: feleséget, kocsit, munkát cserélhetsz, de csapatot nem. Ezt ugyan a futballdrukkerek szokták emlegetni, de a hatásmechanizmus ugyanaz: ne gondolkozz túl sokat, az a boldogság mételye.

A probléma csak ott van, hogy a Fidesz uralom kellő alázat helyett ostoba gőggel kezeli saját választóit is, pedig a megfelelő hipnotizálással évekig, sőt évtizedekig lehetne játszadozni az országgal. Ehelyett azonban hetente más és más választóréteg fejét nyomják bele a bilibe. Egyszer a környezetvédők, egyszer a tanárok, egyszer a mentősök kapnak egy-egy falatot abból a hasonlatból, hogy az élet egy szaros szendvics. Az állandó kommunistázás pedig hamarosan ki fog kopni. Egyfelől a fidesz már régesrég nem jobboldali párt; Gyurcsány bármennyire vicces, azért nem lehet évtizedekig ismételni. Másfelől kb. 25 éve volt a rendszerváltás. Lassan felnő egy olyan réteg is, akiknek Kádár már ugyanúgy történelem, mint teszem azt Kossuth, vagy Dugovics Titusz.

Ne feledjük, előbb utóbb minden fülkeforradalom ugyanúgy ér véget. Az ember feláll, kitörli, lehúzza, kezet mos, megkönnyebbülten távozik. 4 évvel ezelőtt a jobbik sikerét sokan a baloldalról elvándorló protestszavazatoknak tudták be. A legutóbbi megerősödésükről pedig valószínűleg épp a fideszben csalódottak (és a vizslák) tehetnek. Milyen kár, hogy a megundorodók első hulláma épp tovább ront a helyzeten...