Kedves szocialisták, ezt még mindig komolyan gondoljátok? Mármint hogy megnevezett, egyértelmű jelölt nélkül akár labdába lehet rúgni egy érdemi választáson? Persze nyilván az sem mindegy, hogy ki a jelölt, de amit most csináltok, az a létező legrosszabb: hogy senki.
Persze, van ennek hagyománya a szoci oldalon. 1994-ben sem volt megnevezve Horn Gyula - csak éppen teljesen világos volt, hogy ő lesz az, még ha félig a nyaka törik egy balesetben, akkor is. Tizenkét éve, a 2002-es választás előtti októberben sem volt még megnevezve senki - az akkori Mesterherős embert épp Kovács Lászlónak hívták, és a pártközvélemény pontosan tisztában volt azzal, hogy nem lehet vele nyerni (tudom, mert akkor még szoci voltam - de már elmúlt). Decemberben aztán ki is röppent a cilinderből Medgyessy, hogy végül hártyavékony győzelemmel, de behúzza a tavaszi választást.
Ezt persze most is el lehetne játszani - sőt igazából a győzelem halvány reményéhez el is kellene játszani - de ennek az égvilágon semmi jele nem látszik. De legyünk őszinték, az sem, hogy a szocialista párt a győzelemre játszana. Rettentő taktikus kivárást látunk, hogy majd az idő erodálja a konkurrens Bajnaiékat - és mit tesz a véletlen, tényleg - de az a felismerés, hogy az ellenfél nem az Együtt és nem is Gyurcsány, nem igazán jön át azon a kommunikációs falon, amelyet ma a hazai mainstream média jelent. De lehet, hogy nincs is ilyen.
Az elmúlt hétvégén pártkongresszus, október 23-án összeboruló nagygyűlés (ahol tippem szerint jóval kevesebben lesznek mint anno a Milla Szabadsajtó úti szeanszain), két olyan esély, ahol színre lehetett volna, vagy színre lehetne lépni. Annak ugyanis lenne üzenetértéke: az, hogy mondjuk Botka, Szanyi vagy akárki, ad abszurdum akár Gyurcsány a felkent jelölt, az visszhangzana minden médiában. Utána az illetőt lényegesebben gyakrabban kérdezgetnék mindenféléről a hírműsorok. Az a himihumi, hogy majd "Attila és Gordon közül az lesz, aki a több szavazatot kapja", nevetséges és elképesztően kontraproduktív. Jól hangozhat persze az egyeztető tárgyalásokon és a pártirodákon meg alapszervezeti gyűléseken, de velük nem lehet választást nyerni. Csak emlékezzünk Szili Katalin államfői jelölésére: az MSZP-ben baromi népszerű dolog volt, csak mindenkinek, aki tudta mennyi 2+2, világos volt, hogy nem fog összejönni. A Fidesz a lakosság többségével ilyen-olyan módon konfliktusba került, de az elégedetlenség fókuszálásához kell az "ellenzéki vezér". Azt sikerrel elérték, hogy ez más ne legyen, ők maguk viszont nem állnak sorompóba.
Persze ha már idáig eljutunk, az sem teljesen mindegy, hogy ki is lesz az - de ismétlem, a "jajistenemajdeldöntjük"-höz képest bárki jobb - például mert lehet vele beszélni. Viszont az sem baj, ha a jelölt győztes típus, vagy legalább küzdeni akar. Aki baloldalon a megszakadásig küzd, az Szanyi és Gyurcsány. Hangsúlyozom, nem vagyunk hívei egyiküknek sem, de küzdőképességük figyelemre méltó. Botka László szegedi polgármester, mint szélesebb körben elfogadható jelölt, szerintem még jobb lenne. És hát beszéljünk arról is, hogy kit nem tartunk jónak. Mesterházy képességei láthatóan véget érnek a párt nehéz időben megtett összetartásánál és stabil egyszemélyi hatalmának kiépítésénél. Kifelé azonban fájdalmasan hiányzik a mondandója, a víziója, ami politikusnál végzetes hiba. Ki tudott építeni egy Fideszre hajazó, központosított pártot, de a Fidesz víziói - és Orbán helyenként látható humora - nélkül. És hát van egy pártprogram, amelyről még a baloldal iránt több mint megértő Amerikai Népszava publicistája, Bartus László sem tudott, csak lesújtót írni - és igaza is van. Az "emeljünk adót, aztán majd lesz valahogy" nem egy igazi intellektuális magaslat. És mondjuk ki azt is, Bajnai sem esélyes jelölt, nemcsak az Együtt 2014 elolvadt támogatása, hanem a jól célzott karaktergyilkosság miatt is.
A szocialista párt talán még rápörgethető a választásokra, de az esély még egy tisztes helytállásra is napról napra fogy. Egy jó miniszterelnökjelölt - például a már említett Botka László - jól időzített bejelentésével ez talán megfordítható lenne, pláne hogy az eddig Bajnaira kihegyezett ellenpropaganda hirtelen használhatatlanná válna. Kívülről azonban a szocialista pártban nem látszik ehhez sem a szándék, sem a döntéshez szükséges intellektuális képesség és az ezt felvállaló csoport.
Márpedig ha tényleg ez a helyzet, akkor a Fidesz - minden antidemokratikus allűrjével együtt - kompetensebb induló, és ma lefogadható győzelme ebből a szempontból teljesen megérdemelt lesz. Úgy is mondhatjuk, hogy beérik nekik az egyfordulóssá tett választási rendszer gyümölcse: csak a szocikkal összefogva lehetne indulni ellenük, aminek kivédésére a Fidesznek kiépített gépezete van, a szocialisták pedig nemcsak valóban összefogni, de a fő ellenfelükkel szemben eddig még harcolni sem akarnak.
Viszont ha tényleg ilyen tutyimutyik, akkor mindenkinek jobb lenne, ha eltűnnének.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
