Kezdem úgy érezni magam mintha valami B kategóriás sorozatban lennék statiszta mondjuk a boldog 90-es években. Tudjátok, ahol minden epizód valami jujjdeizgalmas dologról szólt, de a sztori fővonalán nem történt semmi. KIT sosem bukott meg a műszaki vizsgán, a Szupercsapatot sosem kapták el a rendőrök, Lorenzo Lamas mindig eltalálta mikor van a naplemente ésatöbbi ésatöbbi. A lényeg mindig ugyanaz volt: végtelenített a sztori. Mégha minden részben össze is dőlt az egész világ kétszer, meg felrobbant egy autó a tengelyén átpördülve, a fő karakterek alig változtak hétről hétre.
És a recept működött, és működik ma is. Sokáig gondolkodtam azon, miért van az, hogy a stabil szavazók körében a fidesz népszerűsége nem csökken, pedig hónapról hónapra derül ki, éppen mit lopnak el, kit löknek át vak komondoron, vagy hogy kinek nincs még nemzeti trafikja. Azután rá kellett jönnöm, Gyurcsány sem azért bukott meg, mert a szavazók 25%-a azon morfondírozott, hogy az épp aktuális monetáris politika jó vagy rossz a forintra nézve. Én sem. Gyurcsány hülyét csinált magából, így kiírták a sorozatból, mint ahogy levették a nyuszómuszós arc reklámját is, mikor kiderült, hogy nyuszómuszózik az másnak is, csak nem a feleségének, bocs. Így mennek errefelé a dolgok. Most persze szidhatnám a fideszt habzó szájjal, hogy a népbutító kommunikációjuk pont erre épít - és tényleg -, de ők is csak tanulták. A baj ott van, hogy mi meg elhisszük. Szépen minden héten leülünk a TV elé, épp megkapjuk a napi/heti botrányt, az ellenzékiek elkezdik szidni a kormányt, a fideszesek elkezdik szidni az elmúltnyolcévet (akit már annyit emlegetnek, hogy lassan manifesztálódik, lakást bérel Pesten, és trafikot nyit), Orbán Viktor meg elmotorozik a naplementébe, jövőhéten meg visszamotorozik. Érdemi változás nem történt.
Lúzertársadalom lennénk, vagy csak én vagyok frusztrált, mert nincs fideszes ismerőse a családnak? (Még csak a nyomorult fészbukon sem.) Nem tudom mi értelme a politikának, ha a magánnyugdíjpénztár lenyúlásánál, vagy a 4. alkotmánymódosításnál lényegesen nagyobbat dobna a fideszen egy baromság. Mondjuk ha a titkárnő felcserélné a tornaterem avatást a vidékfejlesztős borkóstolással, és teszem azt Viktor kapatosan pofán vágna egy harmadikost, hogy “húzd ki magad, teeeee, itt a tééévééé!” (Mondjuk a KDNP megmagyarázná, kell mindenekfölötti atyai tisztelet érzete ésatöbbi ésatöbbi...)
Eddig vidám epizód szerepet kapott az LMP, Bajnaival is csak próbálkozik a rendező, van-e rá mérhető kereslet, az MSZP-t meg úgy látszik nem lehet kiírni, mert sokan egyszerűen képtelen megjegyezni új neveket. (Így vagyok én a barátok közttel. Ott ragadtam le hogy van benne egy misi, meg egy géza, meg egy berényi.)
Az előző bejegyzésben Gábor félszegen felvetette egy új jobbközép párt alakítását. Épp az utolsó mondatba belinkelve, mintha csak Latabár dobott volna be egy disznó viccet épp a legördülő függöny előtt. A gondolat jó, hovatovább helyes, de önmagában nem több, mint ferráris Magnumnak az ellenfél, meg a csaja akit meg kell menteni tőle. Hetente más, tudjátok, epizód. Itt addig nem fog változni semmi, amíg az emberek meg nem változnak. És ehhez a legeslegeslegelejétől kell kezdeni. Nem politizálni kell, hanem megmozgatni az embereket. Ki kell nevelni egy olyan réteget, aki aktívan részt vesz a SAJÁT, nem az ország, a SAJÁT életében.
A többi már jön magától. Az már csak hab lesz a tortán, ha ezek az arcok egyszer azt mondják, mit akarnak ezek ott a parlamentben?
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
