Hétfő után szerdán is utcára vonultak az egyetemisták és középiskolások a diákhitel mögé bújtatott költségtérítéses képzés, magyarul a tandíj ellen. Ráadásul fagyos hideg ide vagy oda, valószínűleg folytatás is lesz, márpedig ez ismét egy nagyon kellemetlen szituáció a kormányoldal számára. De miért az indulatok?
1. A legnagyobb részt mindenképpen a nyilvánvaló hazugságok számlájára kell írnunk. Feltehetően nem lenne ekkora, és főképp nem lenne a tandíj kérdésén ennyire túlmutató a tiltakozás, ha pont a Fidesz nem állt volna ki ellenzékben többször is a tandíjnak még az ötlete ellen is. Az, hogy 2008-ban népszavazásra vitte Gyurcsány tandíj-elképzelését, majd elég komoly kampány végén leszavaztatta, mindenkiben azt a jogos hitet ültette el, hogy kormányon nem fog tandíjat szedni. Ráadásul ekkor már túl voltunk Öszödön, és a Fidesz végig kritizálta Gyurcsányt amiatt, hogy elismerten hazudott, emiatt elveszett legitimációról és leválthatóságról is beszélt. Most pedig ez hullik rá vissza együtt. Ha most tandíjat szed, akkor a 2008-as kampány nyilvánvalóan nem a tandíjról, csak és kizárólag támogatásról és hatalomról szólt, vagyis hazugság volt. Hazug kormány pedig nem lehet legitim, mondták ők maguk. Az akkori lépések politikai árát kell megfizetni most.
Lerágott csont ez már persze és régen is volt. Lehet felejtésre is játszani, és ha ma elkezdenének érvelni, számokat mutatni, talán több esélyük lenne (persze hogy ez miért nem megy, a következő pontban látjuk). Ehelyett most is, hát hogy mondjam, nem fejtik ki az igazság minden részletét. Mert amikor azt mondják, hogy az ideinél sokkal többen tanulhatnak majd ingyen, az így elég durva hazugság, lévén a hitel nem ingyen pénz. Hadd tegyem itt hozzá, hogy Gyurcsány meg Bajnai ellen komoly fideszes érv volt a közelmúltban, hogy nem léptek fel a lakossági eladósodás ellen, hogy nem hívták fel a figyelmet a kockázatokra. Ehhez képest az, hogy most úgy írunk kommünikét, hogy hitelből = ingyen, az megint elég érdekes bakugrás. És a hallgatók ráadásul nem Habony úr átlag célcsoportja, amely bevesz mindent, ha elégszer ismételgetik neki: szépen megmondják, hogy értik ők, csak nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Arra meg kifejezetten berágnak, hogy mindez értük van.
2. A következő gond ugyanis a céllal van. Akár még értük is lehetne, de nem. Azt még meg lehetne magyarázni (bár mint 2008-ban láttuk, nem egyszerűen), hogy szedjünk valamilyen tandíjat, amelynek az összegével növekedjen a felsőoktatásra fordítandó összeg. Most azonban nem erről van szó: kell a pénz a sorozatos Matolcsy-csomagokhoz, így a tandíj bevezetését évi több tízmilliárdos forráskivonás mellett tervezi a kormány. Persze, szorító gazdasági szükség is van a világon; azt azonban kifejezetten nehéz elmagyarázni, hogy miközben innen kivonjuk a pénzt és tandíjat szedünk, a profi focira az itteni kivonás többszöröse megy,a közmédia költségvetése kiemelten nő, egyházi rendek különösebb indoklás nélkül kapnak milliárdokat, és miközben szinte minden intézmény a csőd szélén áll, most kell teljesen kistafírozott közszolgálati egyetemet építeni. Ja, és nagyjából ennyi a Szajol-Püspökladány közti vasúti pályafelújítás Közgéphez köthető keretösszeg-növekménye is.
3. A harmadik baj a mérték és az időzítés. A tandíjmentes helyek harmadára vágása, mindez két hónappal a jelentkezési határidő előtt, ez nagyon durva dolog. Lehetett volna előbb mondani? Talán igen, hisz amire hivatkoztak (Széll Kálmán terv 2. ütem), az másfél éve ismert. Az ember fejében ott motoszkál a gondolat, hogy kivárták a vizsgaidőszakot meg a fagyokat, hátha kisebb lesz a tüntetési kedv. És tényleg, eddig egy-két-háromezer ember ment ki az utcákra, hidakra.
Most vagy kitart a tüntetéssorozat addig, amíg a kormány úgy ítéli meg, hogy ennyit már nem ér meg a huszonvalahány milliárdnyi kivonás a szektorból, vagy nem, és marad minden a régiben. Ez a döntés nagyrészt a tüntető hallgatók és gimnazisták, illetve az esetleg hozzájuk csatlakozók kezében van. Köztes út nincs, és ez megint a kormány politikájának következménye. Ígéretekben ugyanis már senki nem hisz, ilyen irányú hitelességüket (is) elvesztették, gondoljunk csak a pedagógus életpálya-modell visszavont ígéretére, vagy a többször becsapott Bankszövetségre. Ennek a vége vagy fekete lesz, vagy fehér. Viszont legalább a mai fiatalság is tétre játszhat, mint fideszék 88/89-ben. Ellenük.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket:
