Szombat éjjel annyi történt, hogy az LMP bejelentette, hogy politikai riválisának tartja egyik politikai riválisát, aki éppen a szavazóira hajt. Továbbá, hogy önbizalma és önmagába vetett hite változatlan. Az, hogy (volt) frakcióvezetője kisgyerekként viselkedik, értelmetlennek nevezi, és nem tudja elfogadni saját pártjának demokratikusan meghozott döntését, az szánalmas, de nem igazán érdekes.
Fontos lenne persze látni, hogy miként kívánnak válaszolni a Bajnai-párt kihívására. Hogyan lesznek a második legnagyobb és ugyanakkor abszolút orientációs pontot jelentő erő a demokratikus oldalon. Hogyan változtatják hitelüket és szakmai tudásukat politikai tőkévé, pontosabban szavazatokká. Hogyan használják ki versenyelőnyüket egy a Milla nagyszínpadát – egy rosszul elmondott, majdnem jó beszéd erejéig – kibérlő, a Szolidaritás apró és gyenge szervezeti hálóján pályát kezdő ex-miniszterelnökkel és annak gyakran össze-vissza-beszélő új, és ismerős-ismeretlen régi barátaival?
Mert ugye ezzel szemben – az országgyűlési frakción kívül - azért van egy 2010-es sikeresnek mondott kampány, egy koherens program, működő szervezeti háló: benne önkéntesekkel, tagokkal, önkormányzati képviselőkkel, és nem utolsó sorban helyi ügyekhez konyító szakértőkkel. No és persze sok-sok potenciális egyéni képviselőjelölttel, akiket jó szívvel ajánlhat majd a választások idején együttműködni kívánó partnereinek.
Persze, ha kivernék az „elmúlt két évtizedben, aki a közélettel foglalkozott az mind vállalhatatlan” gondolatát a fejükből, ami ugyanakkora marhaság, mint a Fidesz emútnyócévezése, még értelmes, érdekalapú választási szövetséget, amolyan taktikai fajtát is köthetnének a 2014 januárjában lábonálló erőkkel, és leválthatnák Orbánt. Nem mellesleg megmenthetnék a hazájukat.
(Vendégszerzőnk szociológus, önkormányzati szakértő)
Egy kattintás és nem maradsz le a posztokról:
