"Állami monopólium lesz az időjárás-jelentés" - olvashatjuk és hallhatjuk a hírportálokon és a hírműsorokban tegnap óta, amikor Illés Zoltán környezetügyi államtitkára nyilatkozott a közrádióban.
Az időjárás-előrejelzés monopólium, nagyon szűk ugyanis az a kör, ami az időjárási adatokat pontosan mérni, értékelni, elemezni tudja, prognosztizálni tud belőle. Hatalmas műszaki felszerelés, számítógépes kapacitás, műholdas rendszerek szükségesek mindehhez, a pontos információ óriási érték. (...) Az új törvény kimondja, hogy a meteorológiai adatok begyűjtése állami szerep, amit az állam finanszíroz, és nem támogatja, hogy magánmeteorológiai társaságok elemzéseket adjanak. Azokat a visszás helyzeteket is igyekszik kiküszöbölni a törvény, hogy a megszerzett adatok alapján a másod-, harmad-, sokadik közlés az elemzéseket eladhassa és magánhasznot termelhessen belőle. A magántársaságok ugyanis nem rendelkeznek saját mérőhálózattal, hiszen ennek hatalmasak a költségei. (...) Az Országos Meteorológiai Szolgálatnak jelenleg működési költségeinek felét kell saját erőből előteremtenie. A törvényi szabályozással arra törekszenek, hogy ezen a területen minél nagyobb legyen az állami szerepvállalás, és az OMSZ ne legyen kiszolgáltatva a piaci viszonyoknak, ne kelljen az információkat eladnia a bevételei növelése végett. (kiemelés tőlem: TG)
A fenti hír által beharangozott törvényi változtatásnak két lehetséges, és egymást nem is kizáró iránya van, nem árt tehát ezeket még az elfogadás előtt áttekinteni.
Valószínűleg a hírnek az a része a kulcs, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnak (OMSz) költégvetése felét kell saját bevételeiből kigazdálkodnia (valójában az elvárt saját bevétel aránya ennél már jóval nagyobb, de a lényeg most nem ez). Tudnunk kell, hogy ez nemcsak rájuk, de az állami fenntartású, a földtudományokhoz kötött más intézetekre (és jó eséllyel máshol is, csak azokra nincs rálátásom): így a Földmérési és Távérzékelési Intézetre (FÖMI), a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet egyesítésével létrejött Magyar Földtani és Geofizikai Intézetre (MFGI) is vonatkozik, illetve így működött a megszüntetésre ítélt VITUKI is. Ez a gyakorlat nem új keletű, ismereteim szerint az 1960-as évek végéig vezethető vissza, bár az utóbbi évtized költségvetési megszorításai mindig a kitermelendő saját bevétel növekedésében jelentkeztek. Ez részben pályázati kötelezettséget jelent az érintett intézményeknek, részben ahhoz vezet, hogy egyébként állami forrásból létrehozott és fenntartott adatbázisokat csak térítés ellenében tesznek hozzáférhetővé. A "vizitdíj-elv", tehát, hogy az intézmények fenntartásának állandó, adóból fizetett költségei mellett a használó többet fizet, valósul tehát meg. Ez politikai döntés kérdése: az Egyesült Államokban például a közpénzből létrehozott adatbázisok közkincsnek minősülnek és törvény erejénél fogva nyilvánosak, míg az európai államok nagy része (nem mind) a miénkhez hasonló gyakorlatot folytat. A mindenkori kormány döntése, hogy melyik utat követi.
A nyilatkozatnak az a mondata, miszerint (az OMSz-nek) "ne kelljen az információkat eladnia a bevételei növelése végett" utalhat arra, hogy az állam hajlandó nagyobb részt vállalni az egyébként állami alapfeladatot végző intézmény fenntartásából, csökkentve a működési kockázatokat. Ennek van értelme, hiszen egy meteorológiai intézet elsősorban időjárás-jelentést, időjárási adattárakat készít, ezzel kapcsolatos eszköz- és módszerfejlesztéseket végez, nem pedig marketing-munkát és piaci értékesítést. Valószínűleg az egész hazai piac nincs akkora, amekkora bevételt nekik elő kéne teremteniük - és ez feltehetően igaz pl. a FÖMI által eladható geodéziai adatokra is.
A másik értelmezés viszont az, hogy meg akarják tartani a "kitermelendő saját rész" arányt, esetleg a rossz gazdasági helyzetben tovább is növelnék azt, és hogy ez könnyebben elérhető legyen, a versenyszféra konkurrens cégeit kívánnák korlátozni abban, hogy az állammal versenyezzenek - pláne úgy, hogy részben annak adatait használják. A hazai meteorológiai piac az OMSz mellett pár magáncégből áll, ezek közül kettő, az Időkép és a Metnet klasszikus webkettes közösségek. Utóbbiak - bár nem rendelkeznek kalibrált saját állomáshálózattal - saját közösségükön és az alább bemutatott nyilvános adatokon alapuló, meglehetősen jó előrejelzéseket adnak. A hazai meteorológia szempontjából sem mellékes, hogy ők nem kalibrált, de azért elég jó műszerekkel rendelkező, lelkes felhasználók százait, ezreit összefogó közösségek is, amelyek adott pillanatban bizony az OMSz adataitól független információkkal rendelkeznek, és azokat honlapjukon meg is jelenítik. Sikerük és versenyelőnyük nyilvánvaló: míg e cikk írásakor az OMSZ meteorológiai portálját 4000 alatti számban lájkolták a Facebook-felhasználók, ugyanez az adat az Időkép portálja esetében meghaladja a 320 ezret! (A metnet.hu mérőszáma ugyanitt 3200 körüli). Érdemes megnézni az oldalak adattartalma, kezelhetősége, felhasználó-barátsága közti különbséget. Az Időkép kizárására készülne a törvény?
Még hadd mondjak pár szót a felhasznált adatokról. Ami a felszíni mérési eredményeket illeti, a repülőtéri meteorológiai adatokat (METAR) nemzetközi hálózatból bárki elérheti, LisztFerihegy aktuális adatait például itt; ez csak Magyarországon 11 állomást jelent, amerikai világ-adatbázisból letöltve, bár az eredeti forrás nyilván az OMSz és/vagy a honvédség meteorológiai szolgálata. Ha valaki előrejelzési modellt szeretne, a GFS modell futtatási eredményei elérhetőek bárkinek, akit a következő egy hét európai időjárása érdekel (nyilván minden szervezet igyekszik a saját régiójára pontosabb eredményt adó modellt fejleszteni, de azért egy Déli Krónika időjárásjelentés szintjéhez az GFS is bőven elég). Meteorológiai műholdkép is elérhető ingyenesen, bár ez is olyan hozzájárulás eredményeképp, amelyet a többi fenntartó mellett a magyar állam is fizet. Az Időkép és az OMSz között a fő vitát az állami meteorológiai szolgálat időjárási radarképei jelentették. Hogy most is jelentik-e, ezt nem tudom (további információk a Vastagbőr blog posztjában), de a magáncég nem véletlenül épített ki az OMSz-től függetlenül működtetett, bár takarékossági okokból csak az érdekes időszakokban bekapcsolt saját radarhálózatot (legújabb bázisállomását épp e cikk megjelenésének napján telepítették Pozsonyban) és villámdetektor-rendszert.
Van tehát vitás pont bőven, tehát ha a törvény mégis e másik irányban, vagy ebben is, e vita lefolytatása helyett készül, vagyis Lex Időkép lenne belőle, az azért elég durva beavatkozást jelentene nemcsak egy hazai kisvállalkozás tevékenységébe, de több százezer ember meteorológiai érdeklődésébe is. És hát ennyi emberrel kár összeveszni. Hogy világos legyen: ez nem egy olyan csoport, amely valami ellen tiltakozva egy nap alatt 8000 lájkot kap - alapból 320 ezren vannak/vagyunk. Az már három "Milla". Vagy egy fél népszavazás.
(A szerző nem elfogulatlan: pár évig az Időkép tanácsadója volt publikusan hozzáférhető nemzetközi adatbázisok ügyében. Nem pénzért, hanem az ügy és a közösség iránti lelkesedésből.)
Egyetértesz? Csatlakozz hozzán a Facebook-on: