Németh Zsolt külügyi államtitkár úr, tetszett volna kevesebbet mondani! Tetszett volna hallgatni Hajdu János harcostársra, a TEK főigazgatójára (aki egy augusztus 28-i sajtótájékoztató kellős közepén próbálta odasúgni a kiszabadított magyar túsznak, hogy nyilatkozzon rövidebben, mert akkor „nem tudnak belé kötni”)! Kár, hogy nem a TEK-vezér a kommunikációs igazgatójuk.
Németh Zsoltnak – akit igencsak magára hagyhattak ebben az azeri baltás ügyben – sikerült 24 óra alatt olyan ellentmondásba kerülnie saját nyilatkozataival, mint mostanában senkinek. (Szerintem maga sem vette észre – és láthatóan a sajtó nagy része sem, kivéve Obersovszky Pétert – lásd később.) Persze, meg lehet érteni a zavarodottságot, de akkor minek nyilatkozni? Vagy miért nem gyakorolta be előre? Szeptember 4-én még azzal védte a mundér becsületét, hogy „az azeriek megtévesztették Magyarországot”, másnap reggel viszont már arra ébredhetett az ország, hogy a Kormány „minden lehetséges forgatókönyvet felvázolt”, mielőtt súlyos döntését meghozta: az m1 Ma reggel című műsorában (szeptember 5.) az államtitkár szinte rögtön így nyitott: „Tisztában voltunk azzal, hogy itt az elnöki kegyelem a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges…” Akkor most mégis tudták? Vagy tudták, csak nem sejtették?
A hirtelen jött megvilágosodás láthatóan Obersovszky riporter urat (a nemzet Schmitt Pál-szakértőjét) is meglephette, aki próbált is hebegve-habogva továbblépni a kérdésben és rögtön arról kezdett el beszélni (az államtitkár helyett!!!): nem biztos, hogy van alapja a kritikáknak, mert hát „nagyon necces helyzet, ami ott van…borzalmas állapotok vannak a térségben…” stb. stb. – legendás jóindulatát és empátiáját ismerve, valószínűleg most is azért, hogy mentse a menthetetlent. Hiába. Ugyanis a helyzet nem ott necces, hanem itt. Az azeriek és az örmények pontosan tudják magukról régóta, hol is/hogy is állnak ebben a kérdésben. Mi vagyunk azok, akik bizonytalankodunk. Mi vagyunk azok, akik rögtön gyanakodni kezdtünk a Kormányra, a szándékaira.
Már önmagában is ellentmondásos helyzet, hogy Németh Zsolték szerint az azeri ügyben „nem volt rossz szándék Magyarország részéről” ( - tehát nem volt biznisz), ugyanakkor „nem is történt szakmai hiba”. Akkor most mi történt, kérdem én?
Harmadik lehetőség? Rendben, nézzük ezt is: jó szándékkal mérlegeltek, de tudták, hogy benne van a pakliban az azeriek „félrelépése” – viszont nem tartották jelentősnek magát az ügyet, pontosabban annak következményét. Tulajdonképpen erre utalt Orbán Viktor is szeptember 3-án, amikor így próbálta csillapítani a kedélyeket: „Magyarország képes arra, hogy minden kérdést a saját súlyának megfelelően kezeljen”. Németh Zsolt azonban két nappal később erre is határozottan rácáfolt. Az Obersovszky-interjú kétharmadánál például úgy belendült, hogy már-már kikelve magából, felháborodását fejezte ki az üggyel kapcsolatban: „Ez az egész problematika nincsen kellőképpen komolyan véve!...”
Ajjaj. Most van igazán baj. A Kormánynak ugyanis döntenie kell sorsáról, saját imázsáról: a dilettáns vagy az embertelen jelzővel illessék? A jobboldal nyilván az előbbiben, míg a baloldal az utóbbiban alkudna meg. A miniszterelnök azonban láthatóan egyikben sem (így marad a szokásos kettős beszéd alkalmazása - lásd pl. IMF-tárgyalás). Csakhogy sajátjait így megint nagyon nehéz helyzetbe hozza (annyi kínt kellett már átélniük Matolcsy és Schmitt „bevédése” miatt is) és így ez az ügy is gördül tovább, a többivel együtt (pláne, ha nem menesztenek majd valakit – a nép ugye, "vért kíván" ilyenkor).
A makacsságnak meg lesz az eredménye: így születnek majd újabb és újabb összeesküvés-elméletek, amik hamar tovaterjednek– s így lehet majd szépen muníciót adni az ellenzék kezébe. Orbán Viktor talán nem hiszi el, pedig az a helyzet, hogy ezt a balhét 2014-ben simán be lehet majd dobni a választási kampányba – és igen, ugyanolyan nagyot fog ütni, mint most. „Viktor, az emberkereskedő.” Hogy hangzik?
Tetszett a cikk? Csatlakozz a KARD Facebook-csoportjához:
A KARD blog idén először vesz részt a Goldenblog szavazásán. Szavazatoddal támogathatod a munkánkat, melyet ezúton is tisztelettel megköszönünk.
