Kitörni - mármint a 6-10%-os kispártiságból. Nem ment az - utólag visszatekintve - karakteres Schiffer Andrással, és a mostani kongresszusuk után sem látszik a pálya. Annak ellenére, hogy sokaknak, sokunknak nincs most más választható pártja, még leginkább ők. De ez kevés lesz. Mi viszont pont ezért rugózunk a témán.
Sokszor hallani politikai beszélgetésekben azt, hogy "á, ők az új SZDSZ", meg "ők a belvárosi kozmopolita értelmiség pártja". Az előbbi véleményem szerint komoly tévedés, bár van látszólagos alapja. Az utóbbi pedig tényleg az a csapda, amelyet mindenképp el kell kerülniük.
A pártok üzenetei szinte kizárólag a médián, sajtón, elektronikus hírforrásokon keresztül jutnak el a polgárokhoz, reménybeli választóikhoz. A hazai közmédia sajnos reménytelenül kézivezérelve húz a kormánypárt felé, míg a kereskedelmi médiumok saját üzleti érdekeiket követve igyekszenek a - kis- vagy rétegpártok felé nem igazán megértő - átlag kiszolgálására. Ezen a falon csak jól felépített trükkökkel, média-hekkek segítségével lehet átjutni. Ez az LMP-nek olykor-olykor sikerül is - érdekes, és a fenti probléma szempontjából nem is lényegtelen azonban, hogy milyen témákkal.
Ha nekem hirtelenjében fel kéne idéznem, hogy milyen témákkal jutott át (tavaly december 23-ig!) az LMP ezen a falon, hát ilyenek jutnak eszembe: hajléktalanok ügye, szegénység, cigányság integrációja, melegek ügye és bár nem tudom, hogy konkrétan ilyesmi volt-e, mégis beugrik a drog-liberalizáció, vagy legalábbis a totális tiltás elleni fellépés. (Persze, a környezetvédelem is, erről mindjárt később). Az a nagy gond, hogy ezek az ún. 80%-os ügyek, amelyekben a hazai választóközönség 80%-a zsigerből "rendpárti" véleményen van, tehát nekik marad a 20%. Így a médiában képviselt témákkal a párt eleve bezárja magát a kisebbségi térbe, és még ott is versenyeznie kell a baloldali pártokkal. És ez a témaválasztás az, ami miatt sokaknak "SZDSZ-utánérzésük" van, pedig elég érdemiek a különbségek, főleg az értékalapú politizálásban, és az ezen alapuló független szövetségi politikában.
Nehogy valaki félreértsen: nem gondolom, hogy ezek a témák nem fontosak, vagy hogy ne lenne - demokráciában bizony alkotmányos! - joga a kisebbségeknek saját érdekeik védelmére, és egy párt ne álljon ki mellettük. Nekem még szimpatikus is, hogy megteszik, a nevemben is csinálják. Én csak azt mondom, hogy így megmaradnak kispártnak.
Két dolog miatt azt látom, hogy nagyon nehéz lesz ebből a helyzetből kimozdulniuk. Egyrészt azért, mert lassan bejáratódik a márka, a média pedig eleve ennek alapján "ereszti át" az üzeneteket. Nem nyilvánvaló, hogy az LMP esetleges gazdasági témájú véleményét is hasonló hatékonysággal közvetítenék-e. A másik ok pedig az, hogy az LMP politikacsináló bázisa is ezekre a témákra "gerjed", a kapcsolódó, és igen aktív civil szerveződések (pl. az A Város Mindenkié csoport) ezekben dolgoznak. Nem látszik sem az érdeklődés, sem - és remélem, ez tényleg csak látszólagos - a komoly hozzáértés más, a polgárok többsége számára fontos ügyekben.
A január végi kongresszus a kötelező lépést, az ellenzéki oldalon bevállalt függetlenség deklarálását megtette - ámde egy hangsúlyozottan a mindenkori kisebbségi vélemény védelmére szakosodó kispárt számára ez kevés. Témaválasztásában is nyitnia kéne a pártnak - erre egyébként a meghirdetett, de tartalommal azóta sem megtöltött "Új Ellenállás" talán szolgálhatna is valamilyen iránnyal. Két fontos téma maradt, amellyel esetleg sikerülne áttörni azt a korlátot, amelyet a nagy többség által sajnos teljesen lesajnált témák jelentenek: a jogvédelem és a környezetvédelem. Még akkor is, ha sokak számára ezek is "belvárosi luxustémák", de ezekről legalább nem 80% gondolja hogy azok, hanem csak mondjuk 50.
December 23-ának ez volt az érdemi üzenete: igen, kiállunk a demokratikus jogokért akkor is, ha bizony sokak erre is legyintenek. És akár a személyes bátorság bemutatásával is - ez nagyon fontos egy olyan párt esetében, amely mellett a köznapi társalgásban szinte megszokott jelzővé vált a "töketlen". A környezetvédelemmel is polgártársaink egy jelentősebb (de nem többségi!) csoportja szólítható meg. És ott a jogvédelem mindenkit érintő része, a Munka Törvénykönyve, amelynek tematizálásába a párt már belekezdett, de a népszavazási kezdeményezés elfektetése óta elfeledett. Ezzel már ki lehet - és valószínűleg ki is kell - menni az utcára, nem tüntetni, hanem érvelni, aláírást gyűjteni, megmutatkozni, látszani.
Túl sok idő nincs rá - a másik oldal már a konszolidációra, a mindenki fejét megsimogató jóságos Állambácsi szerepére készül, és ha közben nem viszi csődbe az országot, fél év, és nagyon sokan elfelejtik neki a "forradalmi előzményeket".
