Mi köze a víziközmű-szolgáltatásnak a befektetési alapkezelőkhöz, az országgyűlés elnökének javadalmazásához, a kaszinók dohányzási tilalmához és a katasztrófa-egészségügyi ellátásokhoz?

Mielőtt valaki eltöprengene az alapkezelői irodák, a Parlament és a kaszinók vízellátásán, esetleg az árvízkatasztrófák idején biztosítandó egészségügyi szolgáltatásokról, rögtön elárulom: rossz az irány. Ne a mindennapi logikát, hanem a parlamenti működést tekintsük alapnak, és minden érthetővé válik - ami persze nem jelenti azt, hogy jól is van így.

Az Országgyűlés utolsó 2011-es ülésnapján, december 30-án szavazott a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvényjavaslatról. Jóindulatúan lendüljünk most át azon az elmúlt másfél évben működési szabállyá tett eljáráson, hogy a törvény beterjesztője nem a szakminiszter, amely esetben a teljes közigazgatási-szakmai háttéregyeztetéseket is le kellene folytatni, hanem két fideszes képviselő, akik a - nyilván a minisztériumi apparátus által készített - javaslatot egyéni képviselői indítványként jegyzik. Foglalkozzunk csak a végszavazással, illetve a végszavazás előtti módosító indítványokkal: 17 ilyen érkezett.

Mire szolgálnána ez a lehetőség? Elsősorban arra, hogy ha az elfogadás előtt álló törvény szövegében olyan részt találna bárki, amely ütközne az adott jogszabály vagy a hatályos joganyag más részével, akkor ezt egy gyors módosítással javítani lehessen. Ehhez képest a zárószavazás előtt számos fideszes képviselő érdemi javaslatokat tett a törvénnyel kapcsolatban, ráadásul ezek bizony egymással is ellentmondásban voltak.

Összeült hát az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága, és rendet vágott köztük. Idáig akár rendben is lehetne a dolog, még akkor is, ha az érdemi kérdéseket nem itt kéne megszavazni, lényegében vita nélkül. Az Alkotmányügyi Bizottság azonban további, zárószavazás előtti módosító indítványokat is tett. Ezekben a vízközmű-szolgáltatási törvényhoz olyan paragrafusokat illesztettek, amelyek módosítják:
- a befektetési alapkezelőkről szóló törvényt
- az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról szóló törvényt
- a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényt, illetve
- az egészségügyről szóló törvényt.
 

 
Saláta, igen. Nem örültünk annak sem, amikor a szocik csinálták ezt a nyócévben, de hát ugye arról volt szó, hogy amit ők rosszul csináltak, azt majd most jól csináljuk.

Az utolsó javaslat nyilván azt a "katasztrófahelyzetet" kívánja jóelőre szabályozni, amely majd akkor áll elő, ha a rezidensekkel nem sikerül megállapodni, és több ezer kezdő orvos felmond - biztos fognak ezzel mások foglalkozni. Én most a dohányzás kaszinókban történő engedélyezését lehetővé tevő indítványt venném ki a sorból, nem a tömegere gyakorolt fontossága miatt (valljuk be, nem sűrűn jár a legtöbbünk kaszinóba), hanem mert olyan szép, és annyira fideszes a javaslat, ami ritkán látható ennyire letisztult formában:



 Tehát: az Alkotmányügyi Bizottság (nem, nem valamelyik képviselő, hanem a Bizottság) azt javasolja, hogy a vízközmű-ellátási törvény olymódon módosítsa a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, hogy a kaszinókban mégiscsak lehessen cigizni. Ez idáig is egy jogelméleti kéjhömpöly, de az indoklás, drága barátaim. Az indoklás megismétli a javaslatot! Magyarul: "Indoklás: Mert csak."

Az ember azt gondolná, hogy az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága a jogi stílusnak, eleganciának egyfajta zsinórmértéke próbál lenni. Igen, tudom, Magyarországon élünk, de én igenis olyan Magyarországon szeretnék élni, ahol ez tényleg így van.

Ehhez képest azt mondják, hogy ez nemcsak frankó így, de a saját gyakorlatuk példázza, hogy szerintük pontosan ezt kell csinálni.

Szerintem pedig nem. Még akkor sem, ha most úgy módosították a Házszabályt, hogy ebből törvényes rendszer lehet. A törvényeket tessék saját cím alatt módosítani, szakmailag-államigazgatásilag egyeztetve, megvitatva. Ez lenne az a rend, amely példát mutat mindennapi tevékenységünkhöz.

Egy konzervatív párt hitem szerint így csinálná.