Vége, megnyugodhatunk. Tegnap megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Ahhoz, hogy ez valami olyan élmény legyen nekünk, mindannyiunknak, ami egyrészt előremutató, másrészt legalább részben mindenkiben jó érzést is kelt, most egy kicsit hátrébb kell lépnünk, kicsit meditálni kell, és megnyugodni. Nagyon sűrű volt az elmúlt pár nap, túl sok volt a váltás, túlságosan bizgenek még az idegek. Ez nem maradhat így.
Először is meg kell mondjuk - igen, nekünk, erről a fórumról is -, hogy ez a dolog nem a személyről szólt. Ez arról szólt, hogy ki milyen reprezentációt szeretne a nemzetnek, ki mennyire gondolja fontosnak, hogy a politika a hitelességről szóljon. Az elmúlt két évtized nem ilyen példákat hozott, erre jól emlékezhetünk. Most is maradt egy fura szájíz a módszer és az elmúlt napok kapcsán, de mossa le ezt a lényeg, hogy kicsivel jobb hely lettünk.
Az elmúlt napokban sokunkat - engem is - elkapott a vita heve, indulata. Itt a blogon végig próbáltuk, alapvetően konzervatív alapállásból hangsúlyozni azokat az értékeket, amelyek most tényleg előtérbe helyeződni látszanak. De vége, itt egy vonalat kell húzni, ez a történet többet tényleg nem róla szól, aki most rosszkor volt rossz helyen. És persze, egy csomó dologról mást fogunk gondolni a jövőben is, politikáról, társadalomról, még az utódról is, de egy - véleményem szerint közös - élménnyel mégis gazdagabbak lettünk. És ezt döntően - tetszik vagy nem - a hazai jobboldalnak, valószínűleg elsősorban az általunk is többször megszólított értelmiségi bázisának köszönhetjük. Egy elkötelezetten jobboldali kollégám az imént úgy fogalmazta ezt: az ellensúlyok rendszere működik - és ez láthatóan nem az alkotmányos rendszerben, hanem bennünk, szélesebb értelemben az egész országban üzemel. Ez egy jó érzés.
És ha lehet, kicsit ne görcsöljünk. A következő 20-30-50 évet is egymás mellett fogjuk leélni, véleménykülönbségeinkkel. vitáinkkal együtt. Nem jobb ezt lazán? Schmitt Pállal kapcsolatban pedig emlékezzünk inkább a Nikancsikov elleni győztes asszójára, és az aranyakra, annak biztosan együtt tudunk örülni most is.
Mielőtt valaki kommentben elhajtaná bármelyik oldal a jó messzire, gondoljon egy picit erre. (Engem lehet szidni.)
