A Fidesz, vagy lassacskán Fidesz-Jobbik kormányzásról, annak bűneiről vagy hibáiról  órákig lehetne beszélni, de minek. Aki akarja, tudja miről beszélek, aki nem akarja, annak egy fizetett szoci blogger vagyok és/vagy Soros áll mögöttem természetesen. Írhatnám, hogy állóháború van, de már ez sem igaz. Az, hogy farkasszemet nézünk egymással, és tudjuk, hogy rossz vége lesz, az nem biztos hogy háborút jelent. Lehet az vágóhíd is. Annyi különbséggel, hogy birkák most mind a két oldalon állnak. Az év elején a Fidesz végre valahára elindult azon a lejtőn, amit az iszonyatos korrupcióval és maffia berendezkedésével maga alatt zsírozott meg derekasan. Ekkor jött a menekült válság, és a Fidesz sikeresen kovácsolt politikai tőkét a félelemből, tudjuk, láttuk, megettük. 

Csakhogy. Lázár mindeközben nem kezdett el becsületes lenni, Kósa nem kezdett el agyat növeszteni, Rogán lakása nem zsugorodott, Habony, Gucci helyett nem vett magának Tisza cipőt, Mészáros nem próbálkozott meg a tisztességes piaci versennyel ésatöbbi ésatöbbi. A Fidesznek volt egy történelmi lehetősége arra, hogy a holtponton szerencsésen átjutva, titokban összekapják magukat. Jó, jó, tudom, a maffia az maffia marad, és a fenti történelmi lehetőség pusztán elméleti. A Fidesz sajnos már réges-régen túl van azon a ponton, ahonnan még van visszatérés. Túl sok milliárd van már behálózva, túl sok a kegyenc, túl sok a kivételezett, túl sok a magánalapítvány, a rokon, a stadion, a mutyi. És persze túl sok a kárvallott, a titokban morgolódó, a megbántott, a várakozó aki évek óta barna nyelvvel várja az idejét. Pedig ez az a pillanat, amikor Orbán a szélsőjobbról lassan visszatáncolhatna. Most még el lehetne adni a polgári középnek, hogy a vészkorszak radikális megoldásokat kívánt, na nyugodjunk meg együtt, lássátok, ha csitul a helyzet, mi is visszatérünk a polgári értékekhez, ami ugye istenadta természetünk.

Csakhogy Orbán mögött már nem egy valódi politikai - pláne nem polgári - szervezet áll, amelyik képes alulról megújulni, hanem egy kvázi maffia. Egy párt mindig képes arra, hogy új embereket bedobjon, új irányt vegyen, új stratégiát válasszon, új arcok, új ügyek mögé sorakozzon fel - a vidéki aktivistától elindulva. Egy maffia viszont nem tud kevesebbet lopni, kevésbé korruptnak lenni, mert attól még ugyanúgy maffia marad, csak épp gyengébb. Egy bűnbanda nem tud lassacskán a közpénz lenyúlás helyett fokozatosan piaci szereplővé válni. Hallott már valaki olyanról, hogy egy kolumbiai klán a heroin mellett elkezdett lisztet is exportálni az USÁ-ba? 

Csakhogy 2018-ban még lesznek választások. Eddig a Fidesz ugyan sikeresen viszi a hazugsággyárát, bocsánat, kormányzati kommunikációja sikeres, ám egyre nagyobb a tét. Egyre több a támadható felület, egyre több a hiba, a mutyi, a nyilvánvaló lehúzás. Talán három oldalról lehet megfogni a Fideszt, ebből kettő szerintem veszélyes is lehet. A veszélytelennel kezdem, ez a korrupció léte, a mutyik, és úgy általában a Fidesz hazugsággyára. Mára sajnos kiderült, hogy a kádár köztünk él. Az emberek számára teljesen természetes, hogy odafent lopnak, hogy helyettünk döntenek, a mi életünkkel játszanak. Tessék meghajolni, előre köszönni, és ügyesen elkapni az alamizsnát. Nem is Kádárral kezdődött, Horthy is büszkén lavírozta bele az országot az egyik szarkupacból a másikba, de akár Mátyás Királyig le tudnám vezetni a dolgot, nevermind. 

Csakhogy a másik két téma veszélyes, mert már elérte a kisembereket. Azokat is, akik amúgy zsigerből utálják a politikát, vagy sosem néznek híradót. Esetleg Fidesz szavazók, hovatovább hálásak Orbánnak, hogy megvédte az országot a nem ránk támadó menekültek seregétől. Csakhogy néha ők is betegek és lehet hogy a családban van iskolás. Az egészségügy és az oktatás. Nem tudok olyan embert mondani, akitől az elmúlt évben azt hallottam volna: igen az oktatásban és az egészségügyben minden rendben van. Ellenben ismerek 2010-es és 2014-es stabil Fidesz szavazókat, akik mára felháborodva osszák a rendszert, mert egy röntgenre hónapot, MRI-re még többet, műtétre meg isten tudja mennyit kell várni, aztán ha kórházba mész látogatni, ne virágot vigyél, hanem kenyeret, WC papírt és kötszert. Tartsa fel a kezét az, aki az elmúlt 2 évben nem hallott egy horror-sztorit a kórházakról! Baleseti ügyeleten 2 napot várni az orvosra, 29 éves orvos konzultál a 30 évessel, rossz diagnózis, rossz műszer, elküldték, visszaküldték, ne mentőt hívjon hanem taxit ésatöbbi. Meg ugye a gyerek az iskolában… Az elvárások, az osztályzás, az állapotok, a lehetőségek, a továbbtanulás, a felvételi, a magántanár, a nem tud már aludni sem, az el vagyok keseredve, a nem tudom mi lesz belőle, a nekünk kell bevinni… A gyerekiért és a beteg szeretteiért mindenki ölni tudna, még a biztos Fidesz szavazók is. És itt már nem segít az Isaura TV.

innen

Csakhogy kire? Jaj, ez a röpke két év úgy fog elillanni, ahogy a magánnyugdíj pénztárak vagyona. Aztán jön majd az összefogás, a mentsük meg a demokráciát, közös lista-magán cella, én vele nem akarok, ő velem nem akar... Rossz emlékek sora... (2016-os választások legszebb emléke Mesterházy motorja.) Viszont aki most ráugrik ezekre a témákra - egészségügy, oktatás -, az 2018-ban a borítékolható sár- és fekáliadobálás sikamlós hónapjaiban is meg tud majd állni a saját lábán. Nagyon újat persze nem mondtam, de eddig úgy tűnik a legnagyobb tanár és orvos felkelések eddig civil kezdeményezések. Itt nyílik az új remény gyengécske virága?