Örömmel olvasom, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ismét az országot, és ezáltal engem, közepesen levegőnek nézett állampolgárát szolgálja. Emberek, megszüntetjük a szegénységet. Sokan mondták már ezt, jaj istenem, de sokan… drága világtörténelmünk utóbbi szakaszában aki nem így kezdte, az inkább bele se kezdett! (Bár ha belegondolunk, faramuci módon talán pont azokkal volt a legnagyobb baj, akik éppen így kezdtek neki a nagy világmegváltó délutáni foglalkozásokhoz.)

Azért a KSH sokat tanult a múltból. Sokan belebuktak abba, hogy a szegénység helyett csak a szegényeket sikerült eltüntetni, vagy a közéletből, vagy a föld felszínéről - hát nem lehet minden diktátornak ugyanannyira véres a keze, na. De mi ezen már túlléptünk, mi ezt már meghaladtuk. Csak ámulok azon, hogy a KSH bejelentette, változtatni óhajt a számítási módszerein, mert túl sok a szegény. Ennyi. Éhes vagy? Ne legyél. Vagy legalábbis ha már reggeliztél - teszem azt tegnap reggel -, akkor voltaképp te már nem lehetsz 100%-ban éhes, esetleg ha úgy 50%-ban. Na most, ha elmúlt 11, de még nincs dél, akkor azért vagy éhes, mert még nem ebédeltél, és nem azért, mert nem reggeliztél… egyáltalán nem mindegy, innen már jó ha csak 25%-ban vagy éhes, ami ugye ebéd előtt inkább csak étvágy érzete, nem éhség, ugyan már… Hát minek építenénk stadionokat, hogy halljuk egymás gyomrának korgását? Csak azt nem értem, az a sok hüly… bocsánat, tehetségtelen, ortodoxiába fulladó nyugati ország miért küszködik még a jóléti államok alulról jövő felépítésében, tudniillik úgy, hogy aki éhes azt - többnyire - megpróbálják jóllakatni. Ja, persze, tudom már. Mert ott vannak még választó polgárok, és nem csak szavazók. Mert a zsivány, vadkapitalista angolok, németek, amerikaiak, akárkik vannak olyan aljas, elvtelen és gerinctelen senkik, hogy foggal körömmel ragaszkodnak ahhoz a pénzhez, ami az övék. Gusztustalan harácsolás ez, hogy minden adófillérjükért úgy jajgatnak, mintha fogukat húznák, és a közpénzre nem átallanak úgy tekinteni, mintha az az ő pénzük lenne, amiből az ő országukat finanszírozzák. Jó hogy nem már ráhímeztetik a nemzeti lobogóra, hogy sponsored by John Smith. Szörnyű, nem? A közpénz ilyen fertő, kizsákmányoló helyeken elveszíti közpénz jellegét, és mindenki úgy tekint rá, mintha az övé is lenne, és ha lopnak, akkor úgy érzi tőle is lopnak, ha pedig hazudnak, akkor úgy érzi neki is hazudnak, az ő pénzéből hazudnak. És ha egy állami szerv hazudik, fel vannak háborodva, hogy az én pénzemből ezt ne... Pfuj, pénzközpontú, kapitalista söpredék.

Bezzeg nálunk. Ha a KSH azt mondja, sok a szegény - és nyilván nincs pénzünk etetni a szegényeket, horribile dictu költeni a gazdaságra, felzárkóztatásra (azért az alapjövedelemmel, meg a hasonló hülyeségekkel hagyjatok békén), oktatásra - hát valamit tennünk kell. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, hogy mától szegénynek nevezzük a társadalom legszegényebb 10%-át. Nem kellene itt csűrni csavarni, kész. A többi lehetne a középosztály, úgyis azért jajgatnak, hogy ilyen meg nincs. Ezután pedig, ahogy fogy az ország lakosainak száma, úgy fogyna évről évre a szegények száma is. Ennyire egyszerű! Kádár beájulna. Mi pedig tapsolunk hozzá. Ha esetleg kevesen tapsolnának, a KSH majd megváltoztatja a módszereit, és az ökölbe szorított kézzel való hadonászást is tapsolásnak fog minősülni. A végén pedig megjutalmazzák a vezetőket, néhány strómant, hogy ím, milyen szépen sikerült megcsinálni a statisztikákat: nincsenek szegények, és nincsenek elégedetlenkedők. A tények azonban - még mindig - makacs dolgok, elvtársak. Bocsánat, polgártársak. Bocsánat, bűntársak.

Az unortodoxia diszkrét, öntömjénező éteri fellege lassan matériává válik. Mondhatni, valósággá válik, igen, itt a Földön. Talán a Kárpát-medence vonulatai azok, amelyek hatására a felfelé szálló éteri unortodoxiából kicsapódik a java, és visszacsorog ide, a nyakunkba. Nem kell kiabálni, én is érzem ám hogy büdös, csak félek, hogyha még jobban csapkodok, még több ömlik a nyakamba. Sose lehet tudni, holnap kit akar megmenteni a kormány… saját magától. Én a következő lépésben a nemzeti konzultációt is a KSH berkein belül folytatnám. (Csak egy dologra figyelnék oda. A leveleket  sokkal finomabb papírra nyomtatnám, három rétegűre, hogy az is fel tudja használni otthon, aki nem akarja visszaküldeni.) A fárasztó kérdezések, meg propaganda anyag helyett eleve csak a válaszokat küldeném ki, és egy rövid bemutatót, hogy a KSH milyen számítási módszerekkel érte el a kívánt eredményt, de ez pusztán a hogyan készült műsor rajongóinak szólna, nem lényeges...

Látva a magyar társadalom rezignáltságát, szerintem már csak egy fontos kérdésre kellene választ adni. A következő nemzeti konzultációban egy A4-es lapot küldenék ki, az alábbi feladattal. Kérem, nyissa ki a száját a lehető legnagyobbra. Még nagyobbra, fog az menni. Még egy kicsit. Nyomja a laphoz a száját, majd ceruzával, vagy tollal rajzolja körbe az ajkai körvonalát a papíron. Köszönjük.

Hogy miért? Jó lenne már tudni, mi az a legnagyobb dolog, ami még belefér a szánkba, végre a kormányzat sem aprózná el magát. Persze úgy 25%-ot rá kellene számolni, mert éles helyzetben mi magyar polgárok mindig többre vagyunk képesek.