Magyarország lányai folyamatosan átesnek a vak komondoron – erre próbálják felhívni a figyelmet egyre durvább és durvább adatok itthonról és a világból. Ezzel a fiúk is szívnak.
Sokszor mondjuk, hogy nem vagyunk normálisak, de a nők társadalmi helyzetét és férfiakhoz fűződő viszonyát tekintve tényleg kezdjük egy nagyon beteg ország képét mutatni. A hímsovinisztáknak jó hír, hogy szövetséges van dögivel és a magyarországi trendek a keleti nyitás politikájához nagyon jól illeszkednek. Ugyanakkor mindannyiunknak rossz hír, hogy a nyugati zárás politikájához is.
Tény, hogy nálunk nem végzik ki azokat a nőket, akik megerőszakolójukat tettlegességgel próbálják maguktól távol tartani – bár védelmet gyakran nem kapnak. És az is tény, hogy nálunk nem zárják börtönbe azokat, akik meg akarnak tekinteni egy férfi röplabdamérkőzést és savval sem öntik le őket, ha túl kihívó ruhát vesznek fel.
Azonban új generációs lányainkban is megmaradnak azok a félelmek, amik az erőszakos esetek eltitkolásának irányába mozdítják őket. Ennek persze nem kéne így lennie, hiszen Európának pontosan itt jut(na) komoly védőszerep és nemcsak jogi téren, hanem a társadalmi szolidaritás terén is. Igen, azt állítom, hogy ahol a női egyenjogúságot jog biztosítja és ahol az emancipáció a kultúra részévé válik, ott biztonság és pozitív attitűdök alakulnak ki. És ez a sokat szidott modern nyugati civilizáció egyik legcsodálatosabb vívmánya.
Azonban hosszú és kínkeserves út vezetett idáig. Kellettek hozzá áldozatok és felismerések: a nők is emberek. Kellett hozzá a haszonelvűek kielégülése is: a nők is a gazdaság hajtómotorjai. Kellettek hozzá elismerések: van, amiben a nők jobbak, mint a férfiak és van, amiben ugyanolyanok. És lehetnek ők is bűnösök és ártatlanok.
Magyarország lányaira most új veszélyek leselkednek. Ennek egy részét maguknak köszönhetik – így maguk is változtathatják meg. Gondoljunk arra, hogy maguk is gyakran keleti szellemben gondolkodnak és ítéltetnek magukról. Van azonban, ami mindannyiunk felelőssége: a keleti szellem politikai térnyerése. Ez egy felülről jövő csapás, amely azt hirdeti, hogy a nőknek nincs helye a társadalom bizonyos szektoraiban, bizonyos szokásaiban - és előre meghatározott szereppel bírnak. Látjuk, hogy minden érvelés mögött a „rendpártiság” bújik meg: folyton azt sugallják, hogy a nők visszaszorítása a konyhába és a hálószobába a társadalmi béke érdeke. E szerint a nők (=feministák=őrült lázadók) csupán bajt hoznak ránk és folyton csak követelnek, egyre többet és többet. Sőt, a végén átveszik az uralmat.
E szélsőséges nézetek talán valamiféle kisebbségi komplexust rejtenek magukban. A helyzet persze nyugaton sem idilli, viszont a világ élhetőbb. Még akkor is, ha a férfiaknak immár nemcsak egymással, hanem gyakran a nőkkel is versenyezniük kell, például ugyanazon állásért vagy pozícióért. És akkor is, ha egyébként senki épeszű feminista nem állítja, hogy a nők értelmi-érzelmi világa a férfi hasonmása, esetleg tükörképe volna. De élhetőbb a világ, mert férfi és nő végre megpróbálja megérteni egymást, megpróbál igazi párbeszédet folytatni, vitázik egymással, összeveszik és kibékül. És együtt kormányoz.
Magyarországon az elmúlt években nő a baj, mert „a nő a baj”. A véleményformálók, a közéleti személyiségek a politikától a bulvár világáig ontják magukból a hímsoviniszta rigmusokat, gúny tárgyává tesznek áldozatokat, lekicsinylik vagy megkérdőjelezik a tragikus eseteket, maszatolják és szőnyeg alá söprik a tényeket. És ostoba nők tömkelege asszisztál ehhez. Csak azért, hogy „rend” legyen.
De miközben magunk alatt vágjuk a fát, valahogy nem akarjuk észrevenni, hogy a nyugati civilizáció hódításának köszönhetően már új rend van. Amikor tehát a keleti szellemmel kacsintgatunk, valójában háborút vívunk a nyugattal.
Ennek a háborúnak rengeteg ártatlan áldozata van már most. Maximum nem tudunk róla, vagy nem vesszük komolyan, mert sokszor maguk a nők sem mernek beszélni róla. Szégyellik. Pedig nekünk kellene szégyellni magunkat.
Meg kell végre fékeznünk ezt az őrületet.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:
