A KARD a Facebook-on

Őket ajánljuk

Hírfolyam

Friss topikok

Elérhetőség

A KARD blog

e-mail: kard.blog@gmail.com

Facebook: A KARD

Twitter: @KARD_blog

Ugyanaz másként

2014.09.11. 06:30 KARD blog

Vendégszerzőnk, Sneé Péter írása

A feledékenység népbetegség. Hivatalosan bejegyzett koruk szerint régóta felnőtt emberek veszejtik el egyik napról a másikra történelmi emlékezetüket, hogy maguk előtt is igazolják: nem volt ez mindig így! Ha kilátástalan helyzetükben kevéssé bizakodhatnak egy paradicsomi jövőben, vagyis nincs többé, ami élni segítené őket, akkor legalább az átszínezett és -komponált múltjuk harmonikus szépségével vigasztalódnának sivár jelenükért. Észre sem veszik, hogy ugyanazon logika mentén cselekednek, mint politikai ellenlábasaik, akik mundérba bújtan, esetleg sújtásos bocskaiban andalító operett-dallamok közepette álmodoznak sosem volt dicsőségükről. Félreértés ne essék, amennyiben nincs elég merszünk a szembenézésre életünk gyalázatos kudarcaival, kedvünkre válogathatunk a makacs tények elől menekülés útjai, formái közt. Ha ez megnyugtat és biztonságba ringat minket, akár napestig hazudhatunk magunknak, csak azt ne higgyük, rajtunk kívül bárki is komolyan veszi tarka mesénket.

Mindnyájan hajlamosak vagyunk átesni a ló túlsó oldalára, és hevesen pocskondiázni, amiért negyed vagy fél százada még annyira lelkesedtünk. A halálunk feletti kétségbeesésen túl erre szorít társas létünk, valamint személyiségünk addigi fejlődésének némely vonása is, például az, hogy különböző életidőben mást és mást tartunk feladatunknak, illetve nemzedékről nemzedékre elütő generációs sajátosságokra hivatkozunk a döntési pozíciók birtoklói vagy éppen bitorlói elleni fenekedésünkben (lásd. „Uj nép, másfajta raj./ Másként ejtjük a szót, fejünkön/ másként tapad a haj.” József Attila: A város peremén, 1933). Ettől persze nem volna szükségszerű és elkerülhetetlen a tények semmibevétele, majd helyettesítése légből kapott állításokkal. Több kell hozzá: a múlt pártos kisajátításáért vívott ádáz küzdelmek észrevétlen, önkéntes és meggondolatlan támogatása.


Amennyiben pozícióik megerősítése végett a rendiség feltámasztásán munkálkodnak az uralmon lévők, és történelmi ismeretek hiányában olyan példaképeket állítanak mindnyájunk elé, akik vérmes kritikusai voltak a hajdani rangkórságos világnak, akkor a demokraták mezében tetszelgő, modernista ellenfeleik nyomban fölidézik a zsarnoki közelmúlt eddig elhallgatott kedvezéseit és nem győzik dicsérni, csodálni a durva elnyomáson alapuló rendszer humanizmusát. A fehér lovas ellentengernagy anakronisztikus figurájával szemben pajzsra emelik az „okos”, egyes megközelítésekben már bölcsnek titulált „Nagy Sakkjátékost” (ahogy Hofi rajongta körül), és diszkréten mellőzik hatalomra kerülésének, valamint működésének kellemetlen részleteit. Mint ahogy azt sem firtatják, ki irányította valójában az országot évtizedeken át, vagyis miért adta szovjet őrség a szolgálatot majd’ minden fontosabb magyar katonai objektum előtt. A biztonság, jólét és nyugalom megteremtőjeként emlegetik a baráti állam támogatását, melynek révén – a stabil keleti piacnak hála -, tervezhető és ötévenként újratervezett jövő elé állhattunk, és a mintaszerű fejlődés előnyeit élvezhettük. Az egyenlőség jegyében annyira modernizálódtunk és kiteljesedtünk, hogy abszurdnak hat már e rózsaszín korszak jellemzése diktatúra gyanánt, mivel a represszió közismerten puha volt, az áldozatok és besúgóik, az üldözöttek és üldözőik kapcsolata pedig közvetlen, szinte már kedélyesen rokoni.

Utólag nehezen magyarázható így, miért morgolódtunk, és azon kevesek, akik tenni próbáltak ellene, minek lázongtak, szervezkedtek szüntelenül? Alighanem tévútra csalt minket az imperializmus szirénhangja! Bár a varázsos harmóniák elkábíthattak, finnyás orrunkat valahogy csak megütötte a hazánkban ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport tagjainak egyenruhájából áradó évtizedes verejtékszag. Kínos persze a jegygyűrűjüket bagóért vesztegető, a kaszárnyából kívánságunkra bármit kilopó éhes és a tisztek által csizmás lábbal összerugdosott „új emberek” valódi prototípusának felidézése. Mintha a társadalmi egyenlőtlenségek üdvös voltába kapaszkodó új hatalmasok ellenében csipetnyi lelkiismeret furdalás nélkül nevezhetnénk egyenlősítőnek a teljes fejlődésképtelenséget és köznyomorúságot hozó karhatalmi rendet, hol zömünk fő törekvése az elérhető kiváltságok megszerzésére irányult. Lehetőségeink pártálláshoz, politikai aktivitáshoz és személyes kapcsolatokhoz kötésétől izmosodott lépten-nyomon megalázott, semmibe vett, kigúnyolt önérzetünk?

Régen mindenkinek fedél volt a feje fölött, és tisztes munkával, biztos megélhetéssel rendelkezett - halljuk mind gyakrabban -, mese csupán a lepusztult munkásszállásokon, emeletes ágyakban tengődő nők és férfiak testi-lelki nyomorúsága, ahogy büszkeségünk, az atomerőmű szomszédságában félig földbe ásott putrikban tengődő családoké is. A kibeszéletlen szenvedések, az elfojtott indulatok hagyta űrt az egyetemes szolidaritás deklarált eszméi takarták el, mialatt a velük összeegyeztethetetlen nemi, faji, vallási és származási diszkrimináció rejtetten tovább élt, miként Csalog Zsolt vagy Tar Sándor szociográfiái bizonyították. Az oktatás ingyenes volt ugyan, ám ideológiailag kötött. Még az ország Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett vezető egyetemének mosdójába sem szabadott beengedni a külföldi tudományos delegációkat, nehogy hírét vigyék a higiéniás állapotoknak. A szavakban támogatásra kész, ám felettébb elővigyázatos, a neki nem-tetszőket félreszorító kultúrapolitika azonban kétségkívül példaadónak bizonyult, akárcsak a társadalmi nyilvánosság szigorú ellenőrzése, melynek emblémája az ország legnagyobb közkönyvtára egyik részlegének Zárolt Anyagok Tárává minősítése és vasajtóval elrekesztése volt. Szellemi restségre vall ma is, ha múltunk tanulságainak megismerése helyett kalandos történeteket regélünk, amivel nemcsak jelenünk elviselhetőbbé tételét mulasztjuk el, hanem egy kevesebb vétekkel, bűnnel terhelt jövő megalapozását is.

Sneé Péter

Egy kattintás és nem maradsz le posztjainkról:

Tegyük a KARD blogot a könyvjelzők közé

RSS hírfolyam a blog bejegyzéseiről

10 komment

Címkék: magyar demokrácia társadalmi emlékezet Kádár rendszer ezek ugyanazok

A bejegyzés trackback címe:

https://kard.blog.hu/api/trackback/id/tr666687493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

high up! 2014.09.11. 14:43:29

A magyar nép nem feledékeny, hanem egyszerüen IQ-alkalmatlan a jobb életre. Ez valszeg egy genetikai adottság. Csak úgy, mint hogy a magyarok sose értik a világot maguk körül.

A magyar legkésőbb a 30-40 éves kora között belép az Átlaghülyemagyarok 80-90%-os széles táborába: önálló gondolata már nincsen, mert a véleményét egyazegyben a vezére diktálja neki. Csak azt fújja vissza, amit a vezére mond: gyúrtcsány vagy Orbaneszku vagy akármelyik.
Még ha 20 éves korában volt is igénye valamire a magyarnak, 30-40 éves korára beleszokik a hatalom igájába: "Minden mindegy" lesz neki.

Erre épít itt Magyaro-on minden hatalomra jutott már 1100 éve. Akkor is pont ilyen ostoba birkák voltak a magyarok. Akkor is eröszakkal kellett ezeket europaizálni.
Na ennek máig nincs eredménye, ez a nép egyszerüen csak a pofázásra meg a lumpolásra vevő, nem pedig a polgári meg európai gondolkodásra.

Ezt a népet az orránál fogva lehet vezetni, hol erre hol arra: nézzetek meg a fidiótákat: a saját hányásukat zabálják. Amit kihánytak 2010-ig, mert ugye "oroszok", meg "oligarchia", meg "ellopták, elprivatizálták", meg komcsik" meg "3/3-asok", na ma ezt zabáltatja velük a felcsúti birka páztoruk. És még meg is magyarázza a fidóta félnótása, hogy miért jó ez!

Ez a nép menthetelenül nem európai, ez a nép menthetetlenül nem képes 5 évet sem normálisan élni.

FOLYTASSUK!

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2014.09.11. 15:28:22

@high up!:

Nietzsche írt valami olyasmit a Z.-ban, hogy ez így egyszerűbb, mint gondolkodni, magadat fejleszteni, dönteni, aztán vállalni a következményeket. ("ezért ér minden hit oly keveset...")

Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2014.09.11. 16:58:50

a szöveg és a kommentek is érdekesek. a téma viszonylag gyakran előkerül, főleg az orbánizmus ideje óta. Engedtessék meg nekem egy idézet most, saját véleményemnél is sajátabb ez:

(...)
"Magyarország a rendszerváltást követően nem az ígért-remélt modern, hanem ellenkezőleg, egy pre-modern - "latin-amerikai" típusú - társadalom irányába mozdult el. Az itt uralkodó állapotok jellemzője az, hogy ez a társadalom nem "integrált közösség", mivel tömegek ki vannak zárva "abból a jólétből és azokból az életesély-opciókból", amelyek ahhoz szükségesek, hogy együtt haladhassanak a magyar társadalom modernizálódó és az Európai Unió fejlett részével lépést tartani tudó szegmensével (Andorka 1996)

(...)

Az a tény, hogy az új politikai elit nem a reálfolyamatok átpolitizálásával foglalkozott, vagy, hogy a különféle jobb- és baloldali csoportok-pártok pillanatnyi érdekei folytonosan felülírták a nemzet távlatos érdekeit stb. nem csupán a társadalom anarchizálódásában öltött testet, de abban is politikai kifejeződést nyert, hogy a "demokráciát" megjelenítő választásokra készült pártprogramok nem a valóságon alapultak, hanem ígérvényeken. A lakosság kezdettől érzékelte ezt - vagyis, hogy az általa megválasztott pártok képtelenek életkörülményeik, jövedelmeik, elhelyezkedési lehetőségeik stb. javulásáról szóló ígéreteik-programjaik realizálásra kormányzati helyzetben, sőt a többség egyre romló állapotokat tapasztalt -, így folyamatosan "leváltotta" a regnáló pártokat... és a helyükbe az addig ellenzékben levőket választotta. E jobb- és baloldali pártok az ezredfordulóra elfogytak."

(...)

... a (" magát túlgyőző jobboldali párt) "keresztény-nemzeti" kormányprogramját szemrebbenés nélkül alapozta a gyűlölt "liberálisok" gazdagoknak kedvező "egykulcsos adójára", és a hatalomgyakorlásba beemelte a "rezsicsökkentést", "államosítást", vagy a hagyományos bűnbakokon túl a jelenlegieket (Európai Unió) is beleépítette az ellenségképbe.

Laki László - Szabó Andrea: Mi lehet a magyar fiatalok demokráciaszkepszise mögött? in Szabó Andrea (szerk): Racionálisan lázadó hallgatók II. 39-41.

zila5 2014.09.11. 20:04:54

@Tudományos libsizmus:
Néhány ismerősöm meg van győződve arról, hogy a magyarság feladata, hogy elindítsa a Kárpát-medencéből a fényt. Én támogatom az elképzelést, de megkérdeztem tőlük, hogy pontosan kik alkotják szerintük ezt a magyarságot. "Az nem ilyen egyszerű." Ezt felelték kivétel nélkül. Én azóta is lelkesen pásztázom a népet az utcán és próbálok találgatni. :)

Larry Silverstein 2014.09.11. 20:50:59

a kurva anyád emlegeti a szovjeteket meg a bábjaikat megmentő biztonságot nyújtó barátként te kommunista féreg!

Larry Silverstein 2014.09.11. 20:52:45

Ja és a vezérlő tábornok Urat ne hasonlítgassad a zsidó komcsival snéeóóó bácsi, hogy a villám basszon ketté!

Bereznay 2014.09.18. 14:51:34

@high up!:

Á, nem. Csak hülyére pofozták, módszeresen a szünet nélkül ráöntött zavarosságokkal, áligazságokkal. Tudják nagyjából mi az ábra, csak nem fölkészültek arra, hogy politailag artikulálják, meg terük sincs rá. Most az egyszerű emberekről beszélek.

A nem egyszerűbbek rosszabbak, de akadnak köztük, kis százalékban, kitűnőek is, akik ahogyan lehet életben tartják az értelem világosságát, beszélnek a dolgok értelméről. Mint ez a cikk.

Bereznay 2014.09.18. 14:54:00

@Larry Silverstein:

Mitől lenne kommunista? Nem látom, ezt miből veszed sem azt, miért haragszol rá.
süti beállítások módosítása