Pár hete a szélesebb közvélemény számára alig láthatóan csordogál a Horváth András által kipattintott áfacsalási botrány. A legnézettebb csatornák és a közmédia híradóiban a dolog mintha nem is létezne. A volt NAV-alkalmazott szerint a dolog bőven átívelt kormányzati ciklusokon, így - amennyiben a dolog igaz, és nem egy gigantikus mese - a jelenlegi kormány és kormánypártok mellett a szocialisták, és frontembereik - az érintett időszakban regnáló volt miniszterelnökök - kapcsán a DK és az Együtt 2014 is "sáros".
Pedig a kérdés több szempontból is érdekes, sőt egyedi a hazai politikai botrányok között. Ahogy a tegnapi Véleményvezér is írta, a gyakorlatilag teljes 2010 előtti politikai elit érintettsége magas labda lehet a rendszerkritikus pártoknak (LMP, Jobbik), sőt akár frissen induló, az ügyet zászlajára tűző új formációknak is. Az ügy másik egyediségét a nagyságrendje adja. Évi 1000-1700 milliárd forintnyi állami veszteség - ismétlem: ha igaz, bár egyre több mozaikdarabról tudunk - botrányosan, szinte felfoghatatlanul nagy összeg. Azért próbáljuk meg felfogni, számoljunk egy kicsit.
Első közelítésben próbáljuk eltalálni a nagyságrendet. Induljon a dolog 2007-től, és legyen az átlagos évi veszteség 1000 milliárd. Az összesen 7000 milliárd 2013 végéig. 2013 októberében hazánk összes adóssága 21.900 milliárd forint, ebből devizában elszámolva 8.600 milliárd forint. (Összehasonlításképp 2007 elején, tehát a pénzügyi világválság előtt és számolásunk induló dátumakor ezek az értékek: 15.000 milliárd forint, ebből devizában 4.200 milliárd. 2010 májusában már 20.000 milliárd, ebből devizában 9.100 milliárd).
A botrányban felvetett infók szerint tehát a be nem szedett, illetve bizonyos mértékig ki nem vetett ÁFA összege épp csak valamivel marad alatta az államadósság devizában nyilvántartott részének, és a teljes adósság nagyjából harmadára rúg. Márpedig ebből a szempontból mindegy, hogy az IMF-nek vagy mondjuk a Templetonnak tartozunk: hiteleinknek nagyságrendileg egyharmadát nem kéne nyögnünk, ha (1) ez a sztori igaz és (2) ha a magyar állam képes lett volna, illetve be akarta volna hajtani ezt az összeget.
Két tényező azért módosít a számon, de a nagyságrend nem fog változni. Egyrészt nincs olyan ország a világon, amely ilyen ügyekben száz százalékos hatásfokkal működne. Ha a pénznek csak a felét be tudtuk volna/tudnánk hajtani, már jobban állnánk. A hatást növeli viszont, hogy a számításba vont időszak elején be nem hajtott adó miatti hitelfelvétel kamatai is jelentkeznek a végelszámolásnál. Ha ezek miatt összesen "csak" 4000 milliárddal számolunk, az is irdatlan pénz: több, mint a kizsarolt, és a számok szerint nem adósságcsökkentésre költött manyup-vagyon, vagy a 2010 óta megtett összes megszorítás hatása. És - ha igaz - nincs is vége.
De igaz-e? Ez most a fő kérdés. És pont ennek a felderítésében hibádzik a politikai szándék. A kormánypárt honlapján a poszt írásakor Horváth András nevét nem is dobja ki a gugli az utóbbi hónapból! A Fidesz képviselői nemhogy nem írták alá a vizsgálóbizottsági kezdeményezést, de bojkottálták - és ezzel az adott ülésen "nemhivatalossá" tették - az ügyet napirendjére vevő számvevőszéki albizottság munkáját. A párt nyilvánvalóan a teljes elhallgatás és ezen keresztül az eljelentéktelenítés taktikáját választja. A NAV minapi bágyadt válasza: "H. A. nem is volt adóellenőr, de azért nálunk dolgozott, de nem azt csinálta, mint amit kellett volna" is elég szánalmas, de annyiban mégis áttörés, hogy ez bekerült a médiába, még ha az, amire ez válasz volt, nem is igazán. A szocik kettős játékáról már írtunk korábban, azt most hagyjuk, az igazán vérlázító újabb részleteket zero kolléga megírta a Vastagbőr blogon.
Az én kérdésem már "csak" annyi: tényleg nem érdekli a fideszes és szocialista képviselőket az ügy? Tényleg nem akarják megtudni, hogy igaz-e ez az egész? Tényleg nem zavarja őket, hogy ezzel nemcsak azt a látszatot keltik, hogy igaz, de azt is, hogy ők meg fedezik a feltételezett csalást?
Vagy nemcsak a közmunkások és a tanárok, de ők is egzisztenciájukat féltik? Ha igen: akkor kitől? Milyen mechanizmustól? Nem épp ez ellen vívjuk a "szabadságharcot"?
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a cikket!
